[Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

[Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Vas. Márc. 25, 2018 10:37 pm

Nibori megállt az öltöző tükre előtt, és megnézte magát. A zuhany miatt a haja összekócolódott, az úszónadrág egy kicsikét bő volt rá - szerencsére gumipántos volt így megszoríthatta – alacsonyabb volt, mint hogy akárki is észrevegye és őszintén megvallva magának, nem tetszett neki az, amit látott. Nem volt kimondottan ronda vagy valami, de egyáltalán nem volt szemre való; hiányzott belőle a jóképűség vagy az edzettség halvány jele is. Alapjáraton ez nem zavarná, csak most félmeztelenül fog parádézni minden más diák előtt, akik vele hasonlatosan a mostani alkalmat választották egy kis vízbemerülésre.
Betűrte szőke fürtjeit az úszósapkája alá, nyakába dobta az úszószemüvegét, megállt a kivezető ajtó előtt, és vett egy nagy levegőt.
~ Olyan lesz mint a strandon… ott se szokott zavarni, miért itt zavarna? – tette fel magának a kérdést, arra számítva, hogy egy logikus gondolat majd megnyugtatja.
Naiv volt.
Belépett a medencéhez, és nyugodtan konstatálta, hogy alig vannak. Csak egyetlen egy embert ismert fel, az is az egyik osztálytársa volt; annak pedig odaintett, ahogy egymásra néztek. Egyelőre nem ment oda hozzá, hiszen annyira nem ismerték egymást – és emellett, ha jól tudta, ő egy cserediák volt. Minden igaz valahonnan németből. Nehezen kezdett új barátságokat, egy külföldivel pedig az még nehezebb lett volna.
Beleengedte magát a vízbe, és pár pillanatig csak hagyta magát, hogy hozzászokjon a hőmérsékletéhez. Akárhogy is fűthették, egy kicsit mindig hidegnek érezte. Ahogy megbarátkozott vele, elindult a medence túloldala felé gyorsúszásban – legalábbis arra igyekezett hasonlítani. Sose tanították meg rá rendesen, de mégis, megnyugtatta a víz közelsége, és mégsem ázhatott csak úgy benne.
Ugye?
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Hétf. Márc. 26, 2018 7:15 pm

Fürdőruha:

Amióta itt vagyok azóta terveztem eljönni úszni egyet. Otthonról úgy indultam el, hogy itt is biztosan találok magamnak fürdő ruhát, annyival is több helyem lesz a táskában. Nagy hiba volt... Az itteni fürdőruhák nem az én alkatomra vannak kitalálva. De a hétvégén nagy nehezen de sikerrel jártam. Nem a botlokban pedig már Cosplay boltban is voltam. A kutatási és fejlesztési osztály volt kegyes kisegíteni. Furcsálltam, hogy a srác nem kért felárat a ruha egyedisége miatt... Ahogy a hosszadalmas méret vételezést is. Minden estre a lényeg, hogy az öltözőben nem ért csalódás. Tökéletesen passzolt. Nem is bánom, hogy ilyen sokat elszöszöltünk a méretvételezéssel. A tükör előtt állva elmerengtem a jobb karomat bámulva. Mély levegőt vettem és felhúztam vállig a karvédőt ami most a hegeket volt hivatott eltakarni. A medencetérbe érve örömmel vettem tudomásul, hogy még nincs itt senki. Letettem a törülközőmet, gyors bemelegítés után pedig a medencébe vetettem magam. Sokáig úszkáltam. Addigra érkeztek néhányan, szerencsére a pályára nem jött senki ahol cirkáltam. Pihenőre volt szükségem így a falhoz érve megkapaszkodtam a peremében, felhúztam magam majd kinyomtam a felső testem a vízből, hogy csak a csípőmig ért a víz. Két kézen támaszkodva nézelődtem, hogy hová is dobhattam a törülközőmet. Ekkor toppant be Nibori. Annak ellenére, hogy osztálytársak vagyunk nem beszéltünk túl sokat. Rövid időre fél kézre támaszkodtam, míg a másikkal integettem neki. Majd tovább kerestem a törülközőmet. Végül feladtam, hogy innen megtalálom. Kimásztam és tettem egy kört. Meg is találtam. Felkaptam és távoztam. Az öltözőben levetkőztem, a vizes ruhát a padra dobtam, kivéve a karvédőt a jobbomon. Elmentem tusolni. Amikor elzártam a vizet férfi hangokat hallottam beszűrődni. Magamra tekertem a törülközőt és óvatosan kiléptem a szűk folyosóra. Ekkor kezdtem aggódni. Benéztem a szomszédos ajtón ahol a WC-k voltak és olyat láttam amit nem akartam. Piszoár... Becsaptam a zajtót ijedtemben és a szűk folyosón kirohantam a medence térre. Körbenéztem, hogy látott e valaki, de mindenki a vízben van. Leszámítva azt a nagy csapat fiút akik most érkeztek az öltözőbe. Tanácstalanul vakartam a fejem. Felsőbb éveseket nem akartam leszólítani. Tanárokat pláne, annyira ciki, hogy elnéztem az ajtót.
Noha nem beszéltünk még, Niborival sem túl sokat, még így is ő volt a legközelebbi ismerősöm. Aki szerencsére fiú. A pályához tipegtem ahol úszott. Megvártam míg a közelbe ér. Letérdepeltem a medenceszéléhez és előre hajoltam. Karjaimat behajlítottam, hogy elég legyen sugdolózni is. Kitudja kinek van szuper hallása...
-Pszt! Nibori-kun!
A törülközőhöz kaptam, hogy ne oldódjon ki és hulljon le rólam.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Hétf. Márc. 26, 2018 8:57 pm

Nem érezte az idő múlását, mivel nem igazán tudta mihez mérni a vízben. Csak annyit tudott, hogy úszhatott vagy négy oda-visszát - amit hozzáértők hossznak hívnak, de ő nem igazán volt az - mielőtt kifulladt volna annyira, hogy elege legyen belőle. A tüdeje enyhén szúrt, a torkát marta a pár kortynyi klór amit útközben összeivott, a karjai és a lábai zsibbadtak. Egy pillanatig még egy lábfej görcse is volt, de egy kis egyhelybeni szenvedést követően kimasszírozta a problémát.
Épp az utolsó visszáját úszta, amikor meghallotta a női hangot nem sokkal maga előtt. Ismerős volt valahonnan, de hirtelenjében nem tudta semelyik archoz sem hozzárendelni.
- Őőő... - kezdte jól átgondolt mondanivalóját, ahogy szeme elé került a hölgy - szia, Elisa-chan? - kérdezte akaratlanul is. Nem volt még biztos mindenki nevében, szégyen vagy nem.
Gyorsan végigmérte a hölgyet, majd hátat fordított neki és nekidőlt a medence szélének. Egy szál törülközőben volt meg egy karvédőben - nem mutatott több bőrt mint az úszóruhájában, de mégis úgy érezte nem illene megbámulnia. Csak ne hajolna ennyire előre... nem könnyíti meg a dolgát. Egyáltalán nem.
Megköszörülte a torkát.
- Mit tehetek érted? - kérdezte olyan kedvesen és lazán, amennyire csak képes volt erre.
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Kedd Márc. 27, 2018 3:51 pm

Tekintetem aggodalommal volt telt. Szemeim nagyra nyíltak és úgy pislogtam Niborira. Vártam, hogy felismerjen. Év eleje van, sok az új arc, nem mindenkinek van jó arc és név memóriája. Enyém se kitűnő de dolgozom rajta. Bólintottam amikor bele trafált. Épp a sarkaimra akartam ülni ő megfordult. Nem tudtam hova tenni a gesztust. Azt már megszoktam ,hogy sokszor becsukják a szemüket ezzel jelezve, hogy nagyon figyelnek a másik mondandójára. De ez a hátat fordítás akaratlanul is rosszul esett. Nem vettem magamra, inkább egy zsigeri inger volt.
-Izé...
Kezdtem bele, de nem tudok egy tarkónak beszélni. Fölé hajoltam, de a feje búbja sem volt sokkal jobb látvány. Tovább nem nyújtózhattam mert éreztem, hogy abból borulás lenne. Ráesni meg nem kéne. Jobommal megfogtam a feje búbját és finoman húzni kezdtem, hogy hátra szegje a fejét. Nem erőltettem túl a dolgot, tépni nem akarom a haját ha nem akar felnézni. Ha engedi hátra hajtani, addig hízúzom amíg meg nem érzem, hogy homloka a törülközőt súrolja. Akkor elengedem és megkeresem tekintetét. Zavarodottságom még mindig tombol ábrázatomon.
-Elnéztem az öltözőt és... most... a férfi öltözőben maradtak a kleidungstückjeim..., vagyis az izék... hogy mondjátok... Ruhadarabok. A ruháim.
Hagyok egy kis szünetet, hogy össze tudja e ő rakni a dolgot. Ha értetlenséget látok tekintetében folytatom.
-Esetleg... megkérhetlek, hogy hozd ki őket? A fürdőruhám a padon, a többi valamelyik ksi kosárban... Az ing alatt van a melltartó és a bugyi, onnan felismered...
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Kedd Márc. 27, 2018 10:19 pm

Meglepetésére pillanatokon belül a tarkójánál érezte a lányt, amitől kellemesen kirázta a hideg. Nem volt nehéz elképzelnie hogyan is nézhetett ki a jelenet kívülről – aztán pedig már egy kéz volt a fején. Érezte a finom erőt, és hagyta hogy a feje függőleges helyzetbe kerüljön; szinte már felfeküdt a hölgy kebleire, miközben beleerőltették egy szemkontaktusba.
Az arcszíne felvette a beszélgető partneréjét, és már nem volt szüksége a fantáziájára ahhoz, hogy szépet lásson. Nem, egyáltalán, a legkisebb mértékben sem könnyítette meg a lány a dolgát.
- Szóval azt szeretnéd tőlem, hogy… hozzam ki a ruháidat, és az alsóidat a férfi öltözőből? – a gondolattól az arcszíne felvett egy sötétebb árnyalatot. Kicsusszant a kifordított pózból, - hiszen nem volt se kényelmes és nem akart úgy kinézni mint egy csókra váró denevér - és átmozgatta a nyakát kicsit.
Kimászott a medencéből és a lány mellé ült, lábát beleáztatva a vízbe. Nem akart lenézni rá, és azt gondolta biztos kényelmesebb és biztonságosabb neki guggolva.
- Persze, természetesen, nem gond. Rögtön hozom, csak várj meg itt. Vagyis, valahol a padoknál, nem kell pont itt. – mosolyodott el, majd felkelt rendesen, és megkereste a közelben lévő törülközőjét, hogy legalább egy kicsit szárazabbá törülje magát gyorsan.
Egy ideig eljátszott a gondolattal, hogy hogyan tudná ezt a helyzetet kihasználni, de egy fejrázással elkergette ezt – végül is, hősnek készül vagy mi a fene. Fordított helyzetben ő is elég kellemetlenül élné ezt meg, és valószínűleg kétségbeesésében bármire képes lenne. És neki még kevesebb területet is kéne fednie… nem, nem illene ezzel visszaélni.
Feldobta a vállára a törülközőt, belebújt a félig elázott gumipapucsába, és visszaindult az öltözőbe.
Az úszóruhát hamar megtalálta, a férfiak nem szoktak egész testest hordani, így nem volt nehéz dolga. Női alsóneműt se gyakran, így egy rövid kutatást követve azok is előkerültek – ezekkel másfajta gondja volt.
Egy öltözőfülke magányában egy ideig elnézegette őket, a Pokol Kapuit. Édesapja gyakran felemlegetett kis érdekessége után képtelen volt nem így tekinteni rájuk – dekoltázs; jelentése, a pokol tornáca. Afölé Dante ezeket a szavakat írta a saját nyelvén: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” Vagy valami ilyesmi; se a saját, se papuska memóriájában nem bízott túlzottan. De egy dologban azért egyet értett vele.
Se sokat nézegetni, vagy engedély nélkül babrálni vele nem lehet érdemes. Gyorsan elsüllyesztette a másik fehérnemű mellé – amivel még ennyit se foglalkozott, némi babona és veszélyérzet keveréke okán.
A csomagot gyorsan visszavitte a fürdőtérbe, és lesütött szemekkel átadta a tulajdonosuknak. Valamiért képtelen volt a szemébe nézni.
- Itt vannak a… klei- izé, a ruháid.
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Szer. Márc. 28, 2018 6:15 pm

Türelmesne vártam ,hogy elismételje a mondandóm lényegi részét. örömmel vettem, hogy sikeresen tudtára adtam miről lenne szó. Noha nem láttam okát külön kiemelni a fehérneműt, de arra is szükségem volt. Elcsasszogok én anélkül is de jobb magamon tudni, mint valami perverz iskolatársamnál... vagy társamon... Bele se akartma gondolni, de sikerült. Ki is rázott a hideg...
-Um.
Bólintottam. Felé. Elengedtem a haját és hagytam, hogy megforduljon. Addig én vissza helyezkedtem a sarkaimra, egyenes háttal. Tekintettemmel követtem. Végig mértem amikor mellém ült, csak úgy futólag. A japánok tényleg elég csenevész banda, nincs rajtuk olyan sok látnivaló.
-Um.
Bólintottam ismét. Ahogy távozott én is fellöktem magam guggolásba. Törülközőmbe kapaszkodva emelkedtem fel lassan. Átsétáltam az egyik nyugágyhoz és leültem a szélére. Jobb lábamat átvetettem a balon és hátul megtámaszkodtam. Végignéztem a beözönlő fiú csapaton. Akaratlanul is elvörösödtem. Elvontam tekintetem az úszókra. Egy hangos csobbanásra ismét a fiúk felé kaptam a tekintetem. Összeakadt az övékével. Csábosan mosolyogva integettem nekik. Ekkor csobbant a következő bámészkodó közülük. Egyik sem direkt. Időközben Visszaért Nibori is, Ismerős ruhakupaccal a kezeiben. Meg se vártam, hoyg ide érjem. Felpattantam a nyugvóról és felé siettem.
-Vielen Dank'!
Fakadtam ki és azzal a lendülettel két kézbe vettem a ruháim. Jobba a vizeset, balba a szárazat. Ezzel a kombóval pedig átkaroltam. Nyomtam egy puszit az orcájára és jó erősen magamhoz szorítottam, hogy kifejezze ma hálámat. Amíg szorítottam éreztem, hogy valami lazul. Megdermedtem. Kisvártatva hideget éreztem a hátamon, és az oldalamon. Jobban rászorítottam a fiúra, megemeltem és egy negyed fordulat után leraktam. Hogy háttal legyen a medencének, én pedig a falnak.
-Meg ne mozdulj...
Picit lazítottam a szorításon, de éreztem, hogy az átázott súlyos törülköző már esne is le a földre így ismét magamhoz szorítottam a fiút.
-Öhm... van egy kis gond...
Utaltam itt a törülközőre ami ledobtam agát rólam a heves ficánkolásban. Csípőmet is Niborihoz toltam, hogy oldalról se lásson senki olyat amit nem szeretném, hogy lásson. Csak remélni tudtam, hogy veszi a lapot és van elég hosszú keze ahhoz, hogy vissza kösse rám a törülközőt. Markomban eközben a ruhák szépen összegyűrődtek. De ez volt a legkisebb gondom.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Szer. Márc. 28, 2018 9:25 pm

Meglepődésére a lány gyorsan leküzdte a kényelmetlenségét és hálájából a nyakába borult; még egy ártatlan puszi is elcsattant. Nem gondolta volna, hogy az arca talál majd egy élénkebb árnyalatot a vörösből, de csúnyán lebecsülte zavarának színpalettáját.
Ezen nem sokat segített a mellkasának nyomódó keblek érzete sem – csak egy nagyon vékony réteg választotta el őket a meztelen felsőtestétől, így egy kis odafigyeléssel a formájukat is meg tudta volna állapítani. De az élmény váratlansága és intimitása – legalábbis számára az volt – teljességgel rövidre zárta azt a keveset átélt eszét.
Egy rövid késést követően viszonozta is az ölelést, és karjait a másik dereka köré fonta, még ha kissé bizonytalanul és óvatoskodva.
Hamarosan érezte, hogy valami rácsusszant a kezére, de még mielőtt kérdéseket tehetett volna fel, a lány egyszerűen felkapta és arrébb helyezte. Meglepődésében lecsúszott a keze róla, és amikor felfogta mi történt, már a hölgyet látta maga előtt, a falnak nekifeszülve. Ha más nem is, egy dolog biztos lett előtte: kár volt féltenie a hölgyet. Kettejük közül ő törné el előbb a másikat és nem fordítva. Erről a pánikot kísérő erősebb ölelés is tanúskodott; csontjai ropogtak a saját fülében.
Ez a gondolat, főleg úgy hogy a másik igencsak kellemetlenül érezte magát, ráadásul ruha hiányában, adott bőven okot neki az aggodalomra. Mikor a másik enyhített a szorításán, de amikor ezt kihasználva megpróbált levegőt venni, gyorsan meg is fojtották a próbálkozását – na meg őt is.
Akaratlanul is felköhögött.
Az agya a lehetetlen szituáció miatt sokkal lassabban forgott mint az általában – egy szemrevaló, közel teljesen meztelen lány feszült neki a testének: keblekkel, combokkal, minden kívánni valóval. Amikor hasonlót képzelt el néhanapján akkor az általában mindig felemelő és vérpezsdítően kellemes volt; de jelenleg olyan zavarban volt, hogy azt se tudta mit tegyen mivel. Az arca sikeresen hozta az elvártat és megtalálta a leltárban a paprikavörös árnyalatot; legalább ő tudta mi a teendő.
- Nos… nem hittem volna hogy ilyen hamar eljutunk idáig. – igyekezett egy poénnal javítani a hangulaton, amit megpróbált egy félresikerült mosollyal is megtámogatni. Ahogy elhagyták az ajkait, érezte hogy ez félrement. Megpróbált lenyúlni a törülközőért, de elég rövid karjai voltak és még a belé csimpaszkodó lány se segített ezen.
- Nem érem el őket így… - simogatta meg a törülköző szélét az ujjbegyével, de képtelen volt azt megragadni. – Várj, van egy ötletem… előre is elnézést… - kért gyorsan bocsánatot, és felhúzta a lábát. A törülköző megpihent valahol a térdeiknél, így ezzel a mozdulattal feljebb tudta húzni azt, de be kellett térdelnie a lány lábai közé. A mozdulattól előredőlt, és nekipréselte a lányt a falnak szinte teljesen. Kívülről úgy nézhetett ki mintha letámadta volna…
Milyen messze is lett volna ez az igazságtól.
Nos, biztosan kellemetlen volt neki, de még mindig kevésbé mintha el kellett volna engednie őt. A törülközőt sikeresen elérte így, és kezével felhúzta, amennyire csak tudta, olyan, has tájékig.
- Beszorult…
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Szer. Márc. 28, 2018 10:37 pm

Nem figyeltem Nibori reakcióját. Tekintetem inkább az esetleg kíváncsiskodókat kutatta. Viszont éreztem az arcáról sugárzó hőt. Azt azonban tisztán hallottam értettem amit viccesnek szánt megjegyzéssel tett. Ha nem én lennék a helyemben biztos tudnám értékelni a poént, vagy akár félperccel később is amikor nem éppen félpucéran ácsorgok az iskola negyede előtt... Izmaimat megfeszítettem és teljes erőmből Niborira szorítottam rövid ideig, jelezvén, hogy erre most nem vagyok vevő.
-Miért kérsz el...
Kezdtem a mondatba de már éreztem, hogy mi a dolog apropója.
-Ekh...
Szinte éreztem a lábát az enyéim között. Gondoltam azelőtt hangadással jelzek, mielőtt véletlenül közelebb kerülne.
-HÍÍÍÍÍ.....Hideg...
Szisszentem fel ahogy hátam illetve derekam a hideg és nyirkos falat érte. Homorítottam és hassal kicsit eltoltam Niborit. Észbe kaptam és fogaimat össze szorítva préselődtem a falnak. Erről aránylag gyorsan elterelődött a figyelmem. melleim alatt éreztem ahogy próbálja rángatni a törülközőt.
-Igen, érzem...ne rángasd bitte.
Engedtem a szorításon. Lassan és fokozatosan. Falnak vetettem a tarkómat is és Niborira néztem. Kerestem a tekintetét. Ha megtaláltam szigorúan néztem rá.
-Fogod?
Biccentettem és vártam a választ, ami remélhetőleg igen.
-Negyed lépést hátra. Törülköző éle feléd, nagyjából 7 centit. Legyen 10. Emel...
Mondom és ha követi az instrukcióimat akkor ezzel be is pozicionálom a törülközőt. Kezeimet a magasba emelve lépek el a faltól, megint egészen közel Niborihoz. Bontom a szemkontaktust mihelyst ismét a törülköző éri a felső testem. Csöndben várom, hogy Nibori megkösse ismét a törülközőt.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Szer. Márc. 28, 2018 11:16 pm

Nibori nem volt a nyelvek nagy ismerője, de azért a „bitte” jelentésével mégis tisztában volt; pár alapszó ráragad az emberre, ha megfelelő animéket néz. Pont ezért lepődött meg annyira, hogy mennyire is képes egy „kérlek” szócska hatalmas fenyegető jelentést hordozni magában.
Ebből is tisztán látszott mennyire nem volt dolga még nőkkel.
A kettejük folyó kevés non-verbális kommunikáció főleg a lány szorításain keresztül történt, egyfajta vétó-rendszerként; ha nem tetszett neki valami, megvétózta azzal, hogy kipréselte az összes levegőt a fiúból.
A rendszer jól működött, még ha ezt Nibori nem is ismerte volna be.
Egy rövid szünet állt be, ezért a fiú felkapta a tekintetét, és egy nagyon határozott és szigorú szempárral találta szembe magát. Nem sokat tudott a katonaságról, de ha el akart volna képzelni egy tábornokot, valahogy így tudta volna.
Plusz egy egyenruha. Alkalomtól függően, persze.
A kérdésre csak bólintott egyet határozatlanul, és a biztonság kedvéért rászorított a ruhaneműre; megviselt szálai az ujjai körül csavarogtak, összevissza. Nem sok kedve volt ellentmondani neki, nem mintha alapjáraton akart volna. Az ilyen erős és határozott nők valahol lenyűgözték.
A kapott parancsok nagyon pontosak voltak, és bár képes lett volna robotikusan követni őket, nem igazán tudta belőni ezeket a távolságokat. Tippelt és utólag igazított, és a célt elérte: a lány szinte belelépett az elé tárt törülközőbe.
Mégis, lehetetlen volt hogy ne csodálja meg – még ha egy pillanatra is – a hölgy kebleit. Egyszerűen előtte voltak és szinte fel voltak kínálva neki, fedetlenül – gyorsan elszégyellte magát és elhajolt mellette igyekezvén megkötni a törülközőt; a kettejük lévő magasságkülönbség ellehetetlenítette azt, hogy a válla fölött próbálkozzon meg ezzel.
A kötést tartott, még ha szépnek nem is volt szép, de remélhetőleg a funkcióját befogja tölteni. Egy pillanatig nem mert megmozdulni se. Nem tudta mit tegyen, kell-e még vagy sem.
- És most? – kérdezte, lenyelve a „Következő parancsa, asszonyom?” kérdést. Elbizonytalanodott teljesen.
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Szer. Márc. 28, 2018 11:40 pm

Farkas szemet néztem Niborival. De ez kevésnek bizonyult. Nem kerülte el figyelmemet ahogy megváltozott a mimikája. Röpke tized másodpercekről volt szó. Ezalatt az én ábrázatom is megenyhült. Valahol imponált, hogy ilyen reakciót váltottam ki belőle. Míg a törülközőt kötötte vissza erőltettem a maradéktalan szigort. Pár másodpercig csak néztem rá. Ő szólalt meg előbb. Kérdésére csak közelebb léptem hozzá. Arcom egész közel került az övéhez. Tekintetem továbbra is szigorú volt. A füléhez hajoltam.
-Láttam ám...
Hagyok egy kis hatás szünetet, hogy legyen ideje össze rakni a dolgokat.
-Remélem tetszett.
Váltott át hangom vidámra. Szinte a fülébe kacagtam. Rögtön adtam egy puszit az arcára. Eltávolodtam tőle és egy lépéssel hátrébb is mentem amennyire a fal engedte.
-Nagyon szépen köszönöm a segítséget.
Azzal meg is hajoltam ahogy az illem megkövetelte. Felegyenesedtem és az órára pillantottam majd vissza rá.
-10 perc múlva az aulában?
Választ meg sem vártam. Elviharzottam az öltözőbe. Ezúttal a nőibe és sietve átöltöztem. Hajat szárítottam és 10 perc elteltével kiléptem az öltöző másik oldalán az Aulába. Táskámat megigazgattam a vállamon míg Niborit kerestem.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Csüt. Márc. 29, 2018 12:11 am

A lány arca nem enyhült; csak nézett rá, vádlón és könyörtelenül. Azon pörgött veszetten az esze, hogy vajon pillanatnyi gyengeségén kapták-e rajt, vagy valami más borzalmat tett-e. Vajon hozzáért valahol, ahol nem kellett volna?
Nem, akkor valószínűleg már nem élne.
Aztán megmozdult, arca továbbra is kifürkészhetetlen maradt. Ó, Shichi Fujukin miért ilyenkor hagytad el ezt a szerencsétlent? Egyre csak közeledett felé, szépen, lassan, kimérten. Szinte centinként vert egyet a szíve Niborinak, aki közben már leizzadt teljesen. Ez a lány… ez a lány maga volt a tűz. Maga volt Kagutsuchi női megtestesülése.
Aztán, a füle mellé ért. Becsukta a szemét. Várt az ítéletre. Várt a megváltásra. Várt akármire.
És bekövetkezett, amitől legjobban félt. Rajta kapták. Szíve felkapta a vándorbotot és átköltözött a torkába, ott alapított egy bandát, és a dobosokat felküldte a fülébe, hogy a dobhártyáján adják a basszust az agy pánikba fordult, belső, néma sikításának.
Gyönyörű rockzene lehetett volna belőle, ha hagyja kiengedni magából. Az első kifogás szakadt ki belőle, amit kitudott ötölni hirtelenjében. A legősibb és leghatékonyabb kifogás mind közül:
-Mi? Én? Nem...
Aztán valami váratlan történt, és a Shichi Fujukin visszapártolt mellé. Talán csak a bolondját járatták vele, mikor a lány incselkedett vele. Amikor magához hívogatta… igen, ez a lány volt a tűz. Szinte látta is, ahogy a lángok táncot jártak a szeme mögött: égették a lelkét.
Mi másért lett volna hányingere és tört volna ki rajta valami pánikszerű láz?
Még egy pusszancs is elcsattant az arcán. Ekkor már odakapott a kezével. Ez, ez valami több volt mint az előző. És azzal ellentétben, nem érti mivel érdemelte ki.
Aztán gyorsan meghajolt és elviharzott. Nibori csak állt ott, és nézett utána, a tűzviharnak, a tűzbálványnak, ami átsöpört felette. Mmegrázta a fejét és az öltözők felé vette ismét az irányt; az uszoda csak úgy visszhangzott az elázott gumipapucs hangos robajától, ahogy minden lépéssel hangosan csattant egyet.
Csak tíz perce van. Nem tudja, mit akar, csak azt tudja, hogy tőle, és semmiképp sem szeretné elszalasztani a lehetőségét. Túl jól kezdődött ez az egész hozzá.
Nyolc perc múlva már az aulában volt, hátát nekivetve a falnak, táskáját maga mellett lógatva. Addig várt izgatottan és feszülten, amíg meg nem jelent a lány. Ritka alkalmak egyike volt, hogy valaki elébe ment önként, de az egész szituációra igaz volt. Ritka volt, és túl furcsa - és lehetetlen - hogy igaz legyen.
- Oy, Elisa-chan. Mit szerettél volna? – kérdezte ártatlanul. Őszintén, jobb szöveg nem is volt a tarsolyában.
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Csüt. Márc. 29, 2018 5:02 pm

Jobbomról lehúzta ma ráfülledt karvédőt. Megint szembe találkoztam a hegekkel. A tükörből bámultam rájuk. Úgy nem tűntek annyira vészesnek. Mindig eljátszom a gondolattal, hogy csak érzéki csalódás. De amint rácsúsznak ujjaim, hogy most is... Tudatosul a keserű valóság. Lepillantok rá. Ilyenkor szinte felizzanak a vágások, mintha valaki ismét felvágná őket. Ökölbe szorul a kezem és ráterítem a törülközőt. Épp időben, egy csapat lány viharzott be vihorászva. Megtörülköztem, és elsőnek magamra kaptam az ingemet. Ez alá ment a Melltartó és a többi. Az ing legfelső 3 gombját most már nem gomboltam be. A tanításnak vége volt, ilyenkor szokásom sokkalta lezserebben festeni.
Nem telt bele 5 másodpercbe és megtaláltam Niborit. Dobtam egyet a táskán és felé indultam. Félúton találkoztunk.
-Ahoy!
Köszöntem vissza vidáman, nem mintha erre a 10 percre elköszöntem volna de ha már így alakult, nem fáradtság. Nem sokat teketóriázott, rögtön a lényegre ért.
-Szeretném megköszönni, meghálálni valahogy amit korábban értem tettél.
Biccentek mosolyogva a medence elé. Ami innen nem látszik ugyan de tudjuk, hogy melyik fal túloldalán van. belekaroltam Niboriba és húzni kezdtem az kijárat felé. Szabad kezemmel kilöktem az ajtót. Alig tettem meg 5 lépést megtorpantam. Ekkor tudatosult bennem a dolog, hogy alapvetően semmi ötletem, elképzelésem, vagy megfelelő helyismeretem nincs ehhez... Másodpercekig csak töprengtem, és forgolódtam, szinte megfeledkezve arról az apró tényről, hogy Niborit gyakorlatilag a hónom alá csaptam. Feltéve ha időközben nem lop némi távolságot közénk. A tűző délutáni napon végül megjött az ihlet. Lenéztem a fiúra.
-Egy fagyi?
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Csüt. Márc. 29, 2018 5:41 pm

Nibori szinte az egyik pillanatról a másikra vesztette el a hirtelen talált céltudatosságát; bár egy belső, késztető erő benne maradt, nem tudta hogy min vezesse le. Ott állt előtte a lány, alig felé tornyosulva, a fiú számára hatalmas lánggal égve, és szó mi szó, irigyelte ezért. Annak a fajtának tűnt, aki mindig tudja mit akar.
- Nézd... nem tettem semmit, amit meg kéne hálálni. Csak természetes, hogy segítettem egy osztálytársamnak. - mosolyodott el finoman. A gyomra görcsben. Tisztában volt vele, hogy ezzel nagyon könnyen elzavarhatja a lányt, és valahol ezt is akarta elérni.
Megijedt a tűztől. Ismét.
Szerencsére, Elisa nem tágított. Egyszerűen belekarolt a fiúba, és elvontatta maga mögött valamerre; újból rá kellett csodálkoznia az erejére. Őszintén, az egész teremtmény megérdemelte szemében a csodálatot.
A hirtelen roham a kijárat másik oldalán ért végett, ahonnan a lány radar módjára pásztázta a környéket; éppen csak nem forgolódott egy helyben. A szívdobbanásnyi szünetben vette észre azt, hogy nem gombolta rendesen össze a másik az ingét, ami akarva-akaratlanul is, eszébe juttatta azt, ami az előbb bent történt. Enyhe pír lepte el ismét az arcát; ennyi vér másnál már a frontális agyvérzésnek lett volna az előjele.
Elébe lépett és megpróbálta begombolni a legalsó laza gombot a másik ingén. Ha nem zavarták meg, így tett a következővel is.
- Így ni. Nem akarhatod, hogy megismétlődjön megint az... ami bent történt. - adott magának okot a cselekedetére. Az eddigi bátortalansága erre a rövid pillanatra megszűnt. Az ember biztos könnyen megfeledkezik egy-két dologról ha gondoskodni akar a másikról.
Ahogy a másik felemlegette a fagyit, volt valami a hangjában, némi bizonytalanság, ami megmozgatott egy régen berozsdált kereket a fejében, és kivételesen gyorsan és jól reagált valamire:
- Óh, még biztosan nem ismered ki magad erre fele. Persze, egy fagyi jó lenne. Ismerek egy jó cukrászdát a környéken. - karolt vissza egy hirtelen mozdulattal a másikba - Mutassam az utat? - mosolygott rá kedvesen.
Két szívdobbanással később nyilallt belé csak a felismerés, hogy igazából mi az ördögöt is csinált, és honnan a pokolból is vette a bátorságot és a határozottságot ehhez. Emiatt felköhögött egyet, és enyhén elvörösödött, hiszen a következő, már nem ösztönből jövő mondata legalább annyira rámenős volt mint az előzőek.
- Vegyem ezt egy randinak? - kérdezte enyhén remegős hangon. Nos, még ha a lazaság nem is jött össze, legalább maga a kérdés jól hangzott.
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Csüt. Márc. 29, 2018 10:51 pm

Nem mondanám, hogy különösebben érdekelt a szabadkozása. Én szükségét éreztem a köszönet nyilvánításnak. Ezért meg is fogom tenni. Az adósságot illik törleszteni.
Az igazat megvallva semmit sem találtma odakint. Hiába nézelődtem, csak fű volt errefelé, és a campusz épületei. A feléről azt sem tudtam, hogy itt van, másik felére meg nem emlékszem, hogy mi van benne. Volt a Koli, meg a mi épületünk. Nagyjából ennyi. Otthon meg van felírva melyikbe mi van, mi a legrövidebb út, de fejből nincs meg. Mielőtt azonban a múzsa homlokon csókolt volna némi matatást éreztem a melleimnél. Lepillantottam és Nibori volt az. Mielőtt végzett volna az első begombolásával megpróbáltam megragadni a kezét és jó erősen megszorítani és félre húzni a melleimtől. Tekintetem elsötétült. Az arcomon ülő mosoly, korán sem volt barátságosnak nevezhető. Sőt, valójában elég fenyegető megjelenést próbáltam magamra ölteni. Kezeimben eközben gyűlni kezdett egy-egy töltet. Ettől mind a kettő kezem gyors ütemben kezdett forrósodni.
-Alles für das Auge, nichts für die Hand...
Hangom feszült volt és érezhetően erőlködtem, a kedves hangnemben maradni, de erősödő szorításom egészen mást sejtetett. Ha van lehetőségem és bírom akkor csavarok is rajta, hogy ne csak a kézfejében érezze a tette súlyát, hanem csuklótól könyékig egy éles nyilalló fájdalommal.
-Mindent a szemnek, semmit a kéznek...
Ismételtem el japánul is, hogy értse. Utána el is engedtem a kezét. Nekem is sikerült lehiggadnom. Elvégre én is többszörösen megsértettem a magánszféráját, noha nem direkt.
-Entschuldigung..
Kérek bocsánatot. Hangom ellágyul, vonásaimmal egyetemben. Mosolyom őszintébre vált és nmi bűntudat keveredik bele. Megigazítom a ruhámat. A karomba gyűjtött energiát hagyom egyenletesen eloszlani a testemben, ettől minden tagom visszanyeri, egészséges hőmérsékletét.
-Szóval tudsz itt egy jó cukrászdát? Merre?
Lepillantottam amikor belém karolt. Mosollyal fogadtam a gesztust. Kérdése szinte mellbevágó volt. Nekem ez emg sem fordult a fejemben. Megbántani nem akartam de hiú ábrándokba se kéne kergetni.
-Majd ha te hívsz el, akkor fontolóra veszem a dolgot.
Azzal nyomtam egy puszit az orcájára. El nem húzódtam tőle. Tagadhatatlanul jó érzés volt valakivel együtt sétálni. Otthon nem igazán adatott meg a dolog.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Csüt. Márc. 29, 2018 11:45 pm

Nibori rövid élete legnagyobb hibáját követte el azzal, hogy a másik pillanatnyi elbizonytalanodását – mentéségére szóljon, ösztönösen – látta a domináns szerep átvételére. A kezét hirtelen kapták el a figyelmessége elől, és amikor felpillantott a lány arcára, meglátta szemében a lángoló tüzet. Az a fajta, amitől lehetett félni – megállíthatatlan, a mindent elsöprő pokoltűz. Nem volt benne semmi lenyűgöző, semmi felfoghatatlanul egzotikus érdekesség, mint ezelőtt – csak az elemek haragja. A tűzvész. A kezei égettek, a szemében nem volt más, csak a felperzselt föld és a fekete halál. Talán ez egy túlhasznált hasonlat, de Nibori számára túlzottan is pontos volt minden tekintetből.
A németek idegen nyelvén szólt belőle maga az ördög; szinte a halálos ítéletet hallotta kiszökni a szájából.
Akkor jött rá, hogy mekkorát hibázott. Nem volt túl gyors felfogású.
Kezét kirántották szinte a helyéről, a csavarás miatt térdre esett; csuklója-könyöke hangosan ropogott, idegpályát nyomták szilánkosodó csontjai. Könnyei menekülni próbáltak a szemein keresztül, de mindent megtett azért, hogy benntartsa őket.
Ahogy megfeszültek a szemizmai, már tudta hogy ezt a csatát elvesztette. Ahogy a fülébe suttogta a hölgy a fordítását, elpattant benne valami. Az egy dolog, hogy új játszik vele, ahogy akar. Az egy dolog, hogy ha akarja, akkor fizikailag egy kicsit megalázza.
De neki senki vágja a szemébe azt, hogy tiszteletlenül bánt egy hölggyel.
Amikor elengedték a kezét, és hallotta a maga mögül a bocsánatkérést, már késő volt. Könnyben ázott szemmel, eltorzult arccal és állathoz méltó grimasszal tekintett rá; az erei kitagadtak, hangosan szuszogott és kezei remegtek.
Alig állta meg hogy ne vesse rá magát és ordítson bele a képébe. Fenyegetően közeledett hozzá; lépett egyet. Aztán még egyet.
- Ne merészelj fenyegetni… - hörögte maga elé, belenézve már az elhalt tűzbe, ahol csak a parázs pislogott már. – Nem kéne félnem tőled… - hörögte tovább, és megállt előtte centikre. Érezte, hogy most fogok elpattanni végleg valami, ezért elkapta a tekintetét róla, és a kontrollálhatatlan könnysugár a lány vállai mellett száguldott el, szépen lassan megforgácsolva a mellette lévő falat. Ahogy észbe kapott elfordította oldalra a fejét, és hagyta, hogy szépen lassan az elgyengüljön, és átmenjen az egész fűlocsolásba.
- Gomen asai… ha kifakad, akkor nem tudom irányítani. – mondta regiználtan, élettelen hangon. Ahogy elapadt végül, hamis mosollyal ránézett, és jó hangulatot erőltetve magára megvakargatta a tarkóját.
- Tényleg sajnálom. Nem szokott előfordulni.
És eljátszotta a kis színjátékát a maga gyengeségeivel, az előzékenységével és az esetlen viccét a randival. Bár őszintén meglepődött rajta, hogy a másik komolyan vette – ha csak a válasza nem akart vicc lenni szintén. Az, hogy közel húzódott hozzá és még egy puszit is adott mellé azért kellemes újdonság volt neki.
De már nem érdekelte. Túl sok érzelem csapott át rajta rövid időn belül. Elfáradt. Egyszerűen el akart volna menni, messzire futni és elzárkózni, ezt a káoszt magában elzárni és a fájdalmát lenyelni. De nem tehette. Így is sok kérdés elől kellett volna elhajolnia. Itt kell maradnia. Itt kell maradnia és mosolyognia kell.
Csevegősre vette a lapot, semmi igazi vagy érdekes témát érintve, és ha kérdezték, próbálta a kifakadás témáját kerülni minden erővel. Nem akart róla beszélni. Nem akart róla beszélni se vele, senki mással.
Ez így ment addig, amíg el nem jutottak a cukrászdába; aranyos kis épület volt, világos bézs színű fallal és aranyos csíkos napellenzővel. A bejáratnál egy enyhe meghajlást követően engedte előre a helyiségbe, és utólag mellé lépve tette fel azt a bizonyos kérdést:
- Milyen ízűt szeretnél?
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Pént. Márc. 30, 2018 11:42 pm

Nibori tekintete ismerős volt. Fájdalmasan ismerős. Thor pörölyeként sújtott le rám a felismerés. Szavak nélkül is tudtam, hogy mit érez. Álltam a tekintetét. Az ismerős tekintet. Félelem, harag és a megvetés. Sok ilyennel találkoztam otthon. Azt hittem, hogy elfuthatok előle, de megint sikerült valakiből kierőszakolnom.
Meg sem rezzentem amikor hajamat fellibbentette a vállam mellett elszáguldó vízsugár. Lesütöttem a tekintetem.
~Ügyes vagy Elisa...
Ostoroztam magam, ez volt a minimum. Oldalra pillantottam. Szintén magamra öltve egy mézes mázos, műanyag mosolyt. A hangja, a szeme sarka... Túl sokszor találkoztam vele, hogy ne tűnjön fel a kamu mosoly.
-Semmi gond, meg tudom érteni.
Üreges mosollyal biztattam Niborit. Innentől kezdve mindketten szerepet játszottunk. Mint egy pár akiknek kiégett a kapcsolata és csak a külvilágnak akarnak tetszelegni. Talán ő is érezhette a színjátékom hiteltelenségét. Semmit mondó csevegési témák kerültek elő. Köztük az időjárás, kedvelt és nem kedvelt évszakok. Rövid és tartalmatlan fecsegésbe csapott át. Talán jobb volt mintha a kínos csönd telepedett volna rájuk. Legalább a cukrászdáig kitartott a téma. Az is valami.
Fejbiccentéssel fogadtam el az elsőbbséget. Belépve köszöntem és tekintetem a kínálatra tévedt.
-Hm...
Jeleztem, hogy egy kis gondolkodási időre lesz szükségem. Végül kértem egy wasabisat, egy lime-osat és egy nem tudom milyet. Nem értettem, milyen ízesítésű is, de jól nézett ki. Miután Nibori is rendelt, kifizettem mindkettőnk fagylaltjait. Kilépve a cukrászdából megpillantottam egy szökőkutat. Körülötte padokkal, fákkal. Fejbiccentéssel jeleztem, hogy menjünk oda. Elvégre hangulatosabb, mint az a kicsi zsúfolt helység.
Miután helyet foglaltunk részemről nem kezdtem beszélgetésbe míg a fagylalt el nem fogyott. A három gombóc gyorsan olvadt így gyors és hosszas nyalintásokkal jártam körbe a tölcsér fölött, hogy ne cseppenjen le. Mire a fagylalt elfogyott addigra a felkent jókedv is lassan leapadt.
-Nibori kun...
Kezdtem bele halkan. Nem vártam el, hogy rám nézzen. Én is máshova menekítettem tekintetemet. Amit alapvetően nem tartottam helyesnek.
-Igazad van. Nem kéne félned tőlem... Rengeteget segítettél ma, én pedig ilyen brutálisan letámadtalak... Nem ezt érdemelted volna...
Csak eztán volt lelkierőm felállni mellőle és elébe sétálni. Tekintetemmel is megkerestem az övét. Idegességemben ujjaimat tördeltem.
-Csak szólnom kellett volna, hogy ne nyúlj oda... Mélységesen sajnálom.
Amennyire mélyen csak tudtam meghajoltam előtte. Kezeimet szorosan a testem mellé zárva. Próbáltam az itteni szokásoknak megfelelően kifejezni, hogy mennyire és bánom a dolgot.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Szomb. Márc. 31, 2018 6:00 pm

A beszélgetés nyugodtabb mederben folyt mint ahogyan azt várta, de tudta hogy hogy csak idő kérdése amíg feljön az a kényes téma. A tapintatossága – vagy a türelme – azért tisztelendő volt; ezt pedig azzal igyekezett visszafizetni, hogy nem sürgette a lányt a fagylaltos pult előtt.
Ő maga nem sokáig töprengett a kérdésen: a klasszikus csoki már hosszú évek óta jól szolgálta, és nem volt eléggé jó hangulatban ahhoz, hogy most kísérletezgessen.
Elisát követve kint a szabadban fogyasztották el őket, egy szökőkút csobogásának és a környék madarainak csipogásának társaságában. A saját gombócán kívül volt még egy a torkában is, ami valahogy semmiképp sem akart lejjebb csúszni.
Meleg volt. A fagyi gyorsan olvadt.
A lány nem húzta az időt – lelkesen és sebesen esett nekik, hosszú nyelvmozdulatokkal ostromolva a gombóctorony masszív termetét. Nem tudott nem belelátni némi erotikus megközelítést, annak ellenére hogy sem az alkalom, sem a technika nem passzolt hozzá – de ha az ember beleakar látni valamibe valamit, akkor azt meg is fogja látni benne.
A lány végzett, és láthatóan várt valamire. Ő maga addig húzta az időt a saját egy gombócával, ameddig tudta. Minden pillanat, amivel távol tarthatta magától a témát, megért minden kellemetlenséget. Azt is, hogy már rég csuklóján-könyökén folytak a végtelennek tűnő csokifolyamok. Azt is, hogy lassan már napszúrása lett, ahogy a szökőkút káváján ücsörgött.
A félelem nevetséges dolgokra képes rávenni az embert.
De végül a gombóc elfogyott, minden erőlködése ellenére, és meghallotta a lány halk hangját. Nem akart ránézni. Félt, hogy mit fog látni; már az se tetszett neki, amit hallott. Egy sajnálkozó, meggyötört hangot. Hol van erő belőle, ami nemrég lenyűgözte?
Nibori nem érezte úgy, hogy a bocsánatkérést megérdemelte volna – kár lenne tagadni, egyértelműen indokolt volt. Még csak nem is érezte magát jobban tőle. Ennek ellenére a keze lassan elkezdett remegni. Ideges volt, de nem tudta volna megmondani mitől.
Amikor Elisa végül belenézett a szemébe és meghajolt előtte, egy csomó különböző érzés rohant át rajta; és nem értette egyiket sem. A fejében már megvolt a terv.
Hamisan elmosolyodik – ahogyan azt már begyakorolta - kicsit eljátssza, hogy zavarba jön, kedvesen elfogadja a bocsánatkérést és magára vállalja, hogy ő is hibázott és felejtsék el ezt az egészet. Hiszen, ez csak egy semmiség volt. Továbblépnek rajta, és mindketten szépen elfelejtik az incidenst; ezzel mindenki nyer, és boldog vége lenne a mesének.
Ehelyett pedig felpattant előtte, remegő tagokkal és dühtől szuszogva, és csak nehezen állta meg, hogy ne ordítva mondja ezeket a szavakat – ismét:
- Hagyd abba. Ne merészeld megszégyeníteni magadat előttem!
Halk volt és indulatokkal teli. Nem ezt kellett volna mondania. Nem ezt érdemelte meg a lány. Nem értette miért csinálta ezt; a teste és a szája megint magától mozdult, és már megint bajba sodorta.
Nem énekeltek többet a madarak. Nibori visszahőkölt.
- Gomen, én… én nem tudom miért… - kereste a szavakat pánikba esve.
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Szomb. Márc. 31, 2018 7:31 pm

Értetlen tekintettel néztem fel Niborira. Csupán fejemet emeltem fel. Csupán annyival emelkedtem feljebb amennyi ahhoz volt szükséges, hogy jól lássam az arcát. Hunyorítottam kissé ahogy rá fókuszáltam a tekintetére. Lassan emelkedtem amikor bocsánatot kért. Összefontam a karjaimat és gondolkodóba estem.
~Valami más is van itt...
Futott végig bennem a felismerés. Innentől kezdve le se vettem róla a tekintetemet. Végig néztem rajta. Tekintetem körbevándorolt az egész fiún. A csokoládé patakok végül a földre vezettek. Onnan visszanéztem rá. Egészében vizsgáltam a fiút. Arra a megállapításra jutottam, hogy az én temperamentumom a szeszélyeimmel karöltve, csak olaj volt a parázsra. A parázsból pedig gejzírként tört fel minden ami alá volt temetve.
-Shirokawa Nibori
Szólítottam fel, mint őrmester szokta a katonákat. Ennek megfelelően kihúztam magam és vigyázzban álltam. Nem akartam fenyegetően fellépni csupán határozottan. Megvártam míg rám figyel. ha fel néz rám először szigorúan meredek rá. Karjaimat összefonom mellem alatt és oldalra fordulok. Tekintetem rajta tartom és elmosolyodom.
-Gyere.
Biccentek a rét felé. Hangom lágy. Érezhetően ez egy kérés, mint sem egy parancs. Ha nem akaródzik neki jönni, akkor kinyújtom felé a kezem. Tenyérrel fölfelé. Mosolyom barátságos és őszinte. Ha rá szánja magát akkor elvezetem a mező közepére. Közel s távol nem szokott itt senki sem lenni. A távolban csak a kampusz épületei látszanak. Felkapaszkodva egy lankás dombra és letekintve mögé egy kisebb gödör tárul elénk. A dombokkal határolt gödör legalján a fű teljesen ki van kopva egy szabályos kör alakban. A kör átmérője valamivel több, mint 10 méter.
-Feszültnek tűnsz. A quirked, folyamatosan termel?
Kérdem, közben elindulok a kör középpontja felé.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Szomb. Márc. 31, 2018 8:27 pm

A lány lassan felemelte a fejét, és Niborinak találkoznia kellett a tekintetével; nem tudta értelmezni, mit akartak rejteni azok a szemek. Végül teljesen kiegyenesedett és végigmérte a fiút, aki erre válaszul erre csak hátralépet egyet.
Nem tudta mi következik, de a fejében csak két különböző dolog keringett; egy végeláthatatlan folyamat, amiben kifogásokat keresett, és egy másik amiben bocsánatokat kért. Megrémült, és kiutat keresett, mint ahogy általában, ahogy problémákkal áll szemben.
A megszólításra csak összerezzent és visszatért a valóságba – a másik hasonló mód tett, de inkább megfontolásból, mintsem ösztönös reflexként.
A lány teljessel visszavette a domináns szerepet, de ez most nem nyugtatta meg, és nem is érezte magát ettől biztonságban. A szemei… nem volt benne se tűz, se holt parázs. Határozott volt, mindenféle megragadható érzelem nélkül.
Rosszat sejtett.
Ehhez képest a hangja lágyabb volt, szinte kérésnek hangzott a kimondatlan parancs. Nibori hezitált. Nem egy pillanatig, hanem többig – bár ez a fejében nem így tűnt. Nem tudta, hogy bízzon-e a lányban; vele tartson vagy itt az idő a kihátrálásra.
Mikor felnézett, már a kezét nyújtotta felé, és mosolygott rá. Nem volt benne tűz.
Akkor mitől is tartott?
Elfogadta a másik kezét és igyekezett kipréselni magából egy mosolyt mellé. Felesleges túl nagy feneket keríteni ennek; nem várt mellette se a halál, se a pokol.
Egy rövid sétát tettek a közeli rétre; szép zöld gyep, itt-ott a jöttükre a fejüket felkapó virágok, a távolban a kampusz körvonalai, néha egy-egy dombocska. Olyanféle, amiket a képeslapokra szülnek a fotóművészek. Útjuk egy kikopaszított gödörhöz vezetett, amit apró dombok vettek körbe; lehetetlen, hogy természetes képződmény legyen.
A kérdés váratlanul érte – nem tudta mit várjon, de arra nem számított, hogy valaki ténylegesen foglalkozni vele. Nem vonultak volna így el, ha nem így lenne.
- Nem vagyok feszült, de jah, valami olyasmi. Akármikor tudom használni, ha akarom. Miért? – tette fel mégis a kérdést. Jobb tisztán látni a dolgokat.
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Szomb. Márc. 31, 2018 9:02 pm

Meglepett, hogy végül megfogta a felé nyújtott kezemet, de hát, én nyújtottam. Felénk csak egy gesztus. Mindenesetre nem bánom a dolgot. Magam felé vezettem. Ahogy haladtunk a madarak lassan ismét dalra fakadtak. A füvön sokkalta kellemesebb idő volt, mint a betonon, vagy a keramit téglán ami a szökőkutat keretezte. Letértünk az ösvényről. Noha viszonylag sűrűn járok erre. Ha így folytatom, akkor jövőre új ösvényt fogok taposni. Egyedül. Vagy ha Nibori ráérez a dologra, akkor ketten.
A kör szélénél sem engedtem el a kezét. Finoman húztam, hogy jöjjön le velem nyugodtan oda. Látszólag a lefelé vezető utat figyeltem és nem az ő szavait. Pedig tisztán értettem midnent amit mondott. Bólogattam és hümmögtem.
-Értelek.
Válaszolok jókedvűen. Felszabadultan. Közben leérünk a kör közepére. Elég megviselt a talaj, és a közepe felé haladva egyre keményebb. A közepén lévő 20cm-es sugárban pedig kőkemény, égett. Kopog a talpunk alatt, mintha beton lenne. Elengedem a fiú kezét és finoman a vállara teszem a kezeimet, hogy beigazgassam a kör közepére, arra a kis elszenesedett részre. Lassan hátrébb lépdelek.
-Mutasd mid van.
Bátorítom vidáman.
-Add ki. Mindent! Mindent ami zavar, ami dühít. Frusztrál. Idegesít.
Lovalom bele magamat a felsorolásba. Kezeimmel kalimpálni kezdek, mintha tányérként hajítanék el minden szót, a világ különböző pontjaira.
-Engedd el. Engedd ki! Adj ki mindent!
Próbálom lelkesíteni, hergelni, hogy meginduljon a dolog és kitörjön belőle minden amit szerintem elfolyt.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Szomb. Márc. 31, 2018 9:36 pm

A fiú engedte, hogy a másik kénye-kedve szerint állítgassa a kiszáradt talajon. A környék több mint elég furcsa volt, hogy megérjen rákérdezni, de ahogy meghallotta, hogy mi lenne a feladata, nem tudott másra gondolni, mint:
- Elnézést, lehet hogy félreértettem, de mégis mi a fene?
Nibori nem akarta elhinni a lányt; most tényleg elvárta, hogy egyszerűen nyíljon meg teljesen előtte, és adja ki magából az összes dolgot, ami nyomta az aprócska szívét? Hirtelen nem tudta eldönteni, hogy ezt naivitásnak vegye a részéről, vagy valami ízléstelen viccnek. A vidám és lelkes kisugárzását figyelembe véve attól tartott, hogy az előbbi. Utóbbira kierőszakolhatott volna magából valami nevetésre hasonlító hangot és leinthette volna a dolgot, de így nem hátrálhatott ki belőle olyan egyszerűen. Sajnos.
- Nos, tudod… a diákok tanári felügyelet nélkül nem használhatják a quirkjüket. – mosolyodott el, elhallgatva a tényt hogy ez csak az Akadémia területére igaz. Bár őszintén, lehet hogy még nem hagyták el, de ezt Nibori nem tudta volna megmondani. – Kellemetlen dolog, de a szabály az szabály, ez ellen nem tehetünk semmit, ugye? – vonta meg kissé színpadiasan a vállát.
- És, emellett – gondolkodott sebesen, hogy találjon még kifogásokat a feladat elkerülésére – ez nem ilyen egyszerű. Az ilyen nem folyik ki egyszerűen csak az ember száján, és-és… - vett egy nagy levegőt, és engedett meg egy nehéz sóhajt - … nem is igazán szeretném. Sok dologról... kellemetlen lenne beszélnem. – ült le törökülésben ott, ahol állt. Nem akarta túl sokáig traktálni szerencsétlent a kifogásaival, ha már ilyen kedvesen és önzetlenül segíteni akar neki. Igazán szomorú tény, hogy rossz embert választott ki megmentésre.
Körbenézett látványosan a terepen, szinte már ezzel felvezetve a következő gondolatát:
- Egyébként is, mi ez a hely?
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Szomb. Márc. 31, 2018 10:17 pm

-Hát, a Quirkeddel, add ki magadból, amid van...
Próbáltam kissé tagoltabban és nagyon irodalmian kifejezni magam. Féltem ugyanis, hogy valahol rosszul ragoztam, vagy rosszul ejtettem ki az előbb. Végül megeredt a nyelve. Noha a szabályokról kezdett papolni, és gyakorlatilag kifogások tömkelegét zúdította rám. Ez nekem nem szegte jókedvemet. Egy elnéző mosollyal bámultam rá. Néha az ég felé kapva tekintetemet és pislogva párat, mintha én ezekről mind nem is tudnék. Költői kérdés, volt tehetünk e ellene valamit. Nekem pedig ingerenciám volt ezeket megválaszolni.
-Bizonyára nem tehetünk ez ellen semmit...
Ingattam a fejem bár tekintetemről némi pimaszság sugárzott. Éreztetve, hogy nem értek egyet a dologgal. Tovább hallgattam a kifogásokat amik végül átcsaptak kissé kényesebb témába. Töretlenül mosolyogtam.
-Szavakról szó sem volt Nibori-kun...
Remélni tudtam csak, hogy leveszi belőle lényeget. Nem akarok pszichológia órát tartani. Amikor leült, én is úgy döntöttem, hogy egyenlőre nem forszírozom tovább a dolgot. Komótosan helyet foglaltam. Térdeimet felhúztam és rákönyököltem. Az arcát néztem. Valamivel kiegyensúlyozottabbnak tűnik, mint negyedórája.
-Ez az én kis.... ha úgy tetszik dühöngőm...
Kezdek bele. Ha buzdítással nem is talán némi rokonszenvvel tudok rá hatni.
-Amikor tele van a fejem, már szétfeszít a quirkem idejövök...
Elkacagom a szót mielőtt kimondanám.
-Puffogni... Délután 4kor már egyik tanár sem jár a Campusz azon végén ahonnan ide látnának. Az ablakokból pedig ont nem látszódunk a domb miatt.
Paskolom meg magam alatt a talajt mert pont azon a domboldalon ülök ami eltakar a kíváncsi szemek elől.
-A Felsőbb évesek akik ide látnának azok kedden, csütörtökön pedig 5-től a gyakorló terepen vannak.
Mutatok a másik domb felé.
-Az onnan szűrődő hangok pedig elnyomják az enyémet, vagy rájuk fogják. Szóval a szabályok ellen nem lehet semmit csinálni. Főleg ha az ember körültekintő.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Szomb. Márc. 31, 2018 11:17 pm

A lány szavaiban, és a mosolyában volt valami, ami lefegyverzően hatott Niborira. Talán a megkérdőjelezhetetlen önbizalom, vagy az a pimaszság, ami megbújt a szája sarkában és a szavai visszhangjában – valami, ami egyszerre lenyűgözte és megrémítette. De jelenleg az utóbbi nem volt érvényben.
A másik megjegyzésére némileg megnyugodott és elmosolyodott; szerencsére csak félreértette az előbb, és nem volt szó arról, hogy feleslegesen kéne járatnia a száját. Nem szívesen fedte volna föl, akárcsak egyet is, abból a sok jelentéktelen dologból, ami jelenleg az összes problémáját jelentette.
Miután a lány igencsak kecsesen leült, belekezdett a mondanivalójába. Akárhányszor csak a fiú kinyitotta volna a száját, hogy beleköthessen valamibe, a lány rögtön mond egy indokot és mutat egy falat, ami megvédi őket a kíváncsi szemek és fülek elől. Volt az egészben valami közvetlenség, egy baráti hangnem, amit már nagyon régen nem tapasztalt senkitől. Nem állta meg mosoly nélkül azt sem, amikor azt a nagyon gyermeki szót használta.
- Ezt most úgy mondod nekem, mintha ki akarnád nekem adni a helyet. – próbálta felvenni azt a kellemes hangszínt, amit a másik is használt.
Végül Nibori fölállt és leporolta magát – tudja az ég, még az is lehet, hogy tényleg jól fog esni neki. Nem mintha olyan sok érzelem párosult volna a direkt sugaraihoz, de egy próbát tényleg megért.
- Szóval, csak engedjem ki magamból, ugye? Csak célozzak a földre? – kérdezte meg a házigazdát, és a választól függően kezdte el használni az erejét.
Nem használta pár másodpercnél tovább ezelőttig a képességét, és akkor is általában csak az egyik szemére, de azt gondolta, hogy nagy baja nem lehet belőle ha most annyit enged ki amennyi kifér. Ha nem állítják meg, akkor a végsőkig megpróbálja kifeszíteni a határait, ameddig a könnysugara már láthatóan elvéresedik, és fájdalmat érez közben.
Hozzátársított érzések nélkül ezek a sugarak nem is olyan erősek, mint az ösztönösen kitörőek, de nem is hozzák meg a kellő nyugalmat.
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Szomb. Márc. 31, 2018 11:52 pm

Feltételezése mosolyt csalt arcomra. Kissé oldalra dőltem. Megtámaszkodtam jobb kezemen,, balt az ölebe vettem és lábamat átvetettem a másikon keresztbe. A mozdulat szűk, nem enged láttatni semmit, csak sejtetni. Fejemet előre biccentettem, ha lett volna rajtam szemüveg azt előre húznám és úgy néznék rá fölüle.
-Egyet tippelhetsz miért hoztalak ide...
Kacsintottam rá. Csak, hogy abban az egyetlen tippelési lehetőségében is elbizonytalanítsam néhány másodpercre. Hiszen elkacagtam a dolgot és hamar bontom a figurát. Jómagam is eltápászkodom a földről és leporolom a szoknyámat. Kicsit közelebb sétáltam, hogy ne kelljen kiabálnunk. Noha csönd volt és csak a gyakorlótér zajai szűrődött ide néha, nem akartam hangoskodni.
-Hát, ha elakarsz ázni akkor a földre... Elég menő medence lenne...
Kalandoztam el egy pillanatra.
-Igazából ezen még nem gondolkodtam...
Körbenéztem innen lentről. Látszódott egy fa. Az ágait már kissé megnyirbáltam. Nem szándékosan de már kapott ő is a delejből. Az irányába mutattam.
-Szerintem az a fa jó célpont.
Vállára tettem a kezem és bíztatásként finoman rémarkoltam.
-Hajrá.
Odébb húzódtam, hogy nekem ne jusson a vízből. Elég volt a medence korábban. Amikor eszembe jut a dolog talán kissé sok is. Nyelek egy nagyot és figyelem Nibori lövését. Elhúzom a számat. Volt szerencsém közelről látni, hogy mire képes. Ahhoz képest ez olyan volt, mint amikor megtöröd a slag csövet. Rögvest vissza lépdeltem mellé és megveregettem a vállát, hogy magamra vonjam a figyelmét.
-Von Herz. Szívből. Érzéssel, haraggal.
Veregettem meg mellkasom felső részét ököllel. Aztán elhúztam a számat. Gondolkodóba estem hogyan is lehetne kicsikarni belőle egy őszinte kitörést.
-Ehrlich... Őszintén.
Kerestem a japán szavakat. Végül találtam egy nagyon egyszerű kifejezést a dologra.
-Baszd fel magad.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Vas. Ápr. 01, 2018 12:27 am

Amikor a hölgy ülőpozíciót váltott, Nibori már sejtette, hogy incselkedni fognak vele; és nem is kellett ebben csalódnia. De az, hogy az ember felkészül erre, még nem fogja elejét venni a zavarba jövésnek – így ahogy az el is várható, a fiú enyhén elvörösödött és elforgatta a fejét. De ebben volt valami kihívásjellegű, ami eddig elmarad, amit a lány kirobbanó kuncogása még tetőzött is. Vissza kellett vágnia.
Gonoszul elvigyorodva és a vörös egy sötétebb árnyalatát magára öltve nézett szembe az ellenfelével:
- Biztosan azért, mert itt szeretted volna az első csókot elcsattintani, ugye? – mondta palástolatlan kihívással, sőt, még fokozta is – Gondolom mások előtt ciki lett volna, ezért bújtunk el.
A másik javaslatát követve nézett szembe az egyik közelben álló fával, kinézve az egyik faágát. Bár a sugár elment odáig, alig-alig fésülgette meg a faleveleket vele; nem mintha alapjáraton mindent tönkre akart volna tenni vagy valami. Nem ártott az neki.
A lövészet valószínűleg nem úgy alakult, ahogy Elisa tervezte, mert bár eleinte elhúzódott, gyorsan visszaállt mellé, és elkezdte biztatni. A maga… érdekes módszerével. Egyértelmű volt, hogy a haragját akarta előhozni, de az nem így megy. Nem tudta minek gondolta őt, de ő nem volt tele indulattal – legalábbis, nem olyannal amit hirtelen előtudna rántani magából. Még pontosabban, amit nem szeretne.
Amikor egyenesen szinte belekáromkodott a képébe, kishíján kiesett a ritmusból megrökönyödésében, de megértette, hogy a másiknak ez fontos. Egy pillanatra abbahagyta a lövést, és becsukta a szemét – egyrészt hogy koncentráljon, és másrészt hogy egy kicsit pihentesse a szemizmait.
- Elisa-chan… lehet egy, öhm… fura kérésem? Meg tudnád valahogy gyújtani a fát? – kérdezte igen szégyenlősen, miközben igyekezett kerülni a tekintetét – Kérlek, ne kérdezd…
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.