[Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Vas. Ápr. 01, 2018 1:01 pm

Jobb szemöldököm a magasba szalad Nibori visszavágásától. Cinkos vigyort villantok rá.
-Látod-látod?
Kezdek bele, közben kattog az agyam, hogyan is folytassam a dolgot.
-Milyen figyelmes vagyok. Nem akartam, hogy rossz emlékként rögződjön az első csókod.
Csaptam a mondatához egy birtokos jelzőt, hogy egyértelműsítsem kinek a csókjáról van szó. Éljen a szleng és a tanult, irodalmi nyelv. Csábosan néztem rá és közben kigomboltam ingem legalsó gombját.
-Feszengve a tömegben...
Nyúltam a következőért...
-És...
Nem tudtam befejezni mert elröhögtem a dolgot. A gombot szabadon hagytam, ha már kigomboltam, nincs kedvem vele babrálni. hajamba túrtam, hogy az arcomba lógó kósza, kissé buja tincsek megtalálják a helyüket.

***

Oldalra biccentette ma fejemet. Ötletem sem volt, hogy mi lehet az a furcsa kérdés. Bár a korábbi színjátékra vissza gondolva, akaratlanul is buja mosoly húzódott az arcomra. Melleim alat összefontam a kezeimet, kissé feljebb tűrve az ing alját.
-Oh...
Haptákba vágtam magam. Halovány csalódottság ült szemem sarkába. A megszeppenéstől nem volt feltűnő villanás. Engedtem tartásomon és a fára néztem. Megdörgöltem a nyakamat. Ingatni kezdte ma fejemet. Lemondóan sóhajtottam. Megemeltem bal kezemet, tenyérrel az ég felé amit ujjaim görbén szegélyeztek.
-Azt hiszem értelek. De sajnos nem...
Kézfejem körül vibrálni kezdett a forrósodó levegő ahogy az energia egy része szökni kezdett a pólusaimból. Elég hamar bevörösödött a kezem ezért megráztam, hogy elhűljön.
-Nem tudom huzamosabb ideig töltésben tartani, hogy lángra kapjon. Ha pedig belelövök az viszi az egész fát. Másfelől ha felgyújtanánk az elég feltűnő lenne, már csak a füst miatt is. Azzal pedig lőttek ennek a jó kis helynek.
Ecsetelem aggályaimat az ötlettel kapcsolatban. Megvakartam az alhasam.
-Biztos nem tudod felhergelni magad? Vagy inkább hagyjuk a dolgot? Elvégre már idetalálsz.
Kacsintok rá.
-Hozhatod a csajokat is...
Léptem mellé és finoman hozzá dörgöltem vállamat az övének, csak hogy hecceljem.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 58
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Vas. Ápr. 01, 2018 9:43 pm

Niborinak tisztában kellett volna lennie azzal, hogy nem szállhat szembe vele hazai pályán; és ez értendő mindkét féle értelmezésben. Széles vigyorral nézett szembe a lánnyal, de az fokozatosan lelohadt, miközben arcpírja csak mondatról-mondatra élénkült, miközben hasztalan próbált bármiféle jó szöveget is kiötölni ellene. Ezen az sem segített, hogy a másik szépen lassan még vetkőzni is kezdett... ujjai közt a gomb mindenféle nehézség nélkül szökött át a lyukán.
A csábcsata ringjében a fiú agya kiütéses vereséget szenvedett, tehetetlenül fetrengve a saját nyáltócsájában. De igazából nem bánta a dolgot. Jóízűen nevetett együtt a lánnyal, szinte érezte ahogy kiszakad belőle a kacajjal együtt a stressz - és ennek ellenére, akármennyire is baráti hangulatban folyt le az egész, nem tudta megcsodálni milyen gyönyörű is a lány, miközben mosolyog. Nem szexi, csábító vagy kívánatos - bár könnyedén lehetett volna így is tekinteni rá - hanem egy természetes szépség.
Nibori gyorsan megrázta a fejét, mielőtt megint túl sokáig megbámulná a lányt, és felkelt.

>:==:<

Kimutatott érzelem nélkül hallgatta végig a lány fenntartásait, és nem tudta végül nem összehasonlítani a lány quirkjét a személyiségével. Vagy robban, vagy nem. Alvó parázs vagy tomboló tűzvihar - átmenet nincs. Nibori megrázta a fejét és egy pillanatra feltekintett az égre - igazán leállhatna már a tűzszinonimákkal.
Csak bólintott egyet a lány szavaira.
- Igazad van, butaság lenne. Nem kell, valahogy megoldom. - adott válasz a hergelési kérdésére, majd a hozzádörgődőlést követően elmosolyodott. Nem adja meg neki az örömöt egy ilyen könnyű győzelemre.
Ha már ilyen közel került hozzá, átnyúlt mögötte és belekarolt a nyakába, bízva benne hogy ezzel most nem okoz neki túl nagy kellemetlenséget.
- Igazán nagylelkű tőled, de miért lenne szükségem akárki másra rajtad kívül? - mosolyodott el cinkosan, várva a válaszára. A tekintetét azért elkapta róla, és újra megcélozta a fát, de nem tudta előhozni magából a fájdalmat, a haragot vagy a félelmet - de valami más mégis mozgott benne. Mikor kiengedte az egyik szeméből a könnysugarát, érezte hogy az a valami azért hozzátett némi 'bar' nyomást az előző próbálkozáshoz képest, de még nem volt az igazi. Kivételesen gyorsan megszületett benne az elképzelés.
- Elisa-chan. Nevettess meg. - adta ki szinte a parancsot, és ha a másik csak bambán visszatekint rá, folytatja - Nem csak a rosszat lehet kiadni magunkból, és nem is csak attól lehet sírni. Fakaszd ki az édes könnyeimet, ne a sósakat.
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 39
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Hétf. Ápr. 02, 2018 12:56 am

Várom reakcióját, de jól állja a sarat. Egy lapáttal még teszek a dologra. Hátha így sikerrel járok. De csak belém karol váratlanul. Egy futó pillantást vetek a kezére, nem kószált el olyan helyre ahova nem illene így nyugodtan fordulok vissza. Felveszem vele a szemkontaktust. Kíváncsian várom mondandóját. Már majdnem menő lenne, ha nem nekem kéne lehajolnom hozzám hanem neki hozzám. De hagyom kibontakozni. Szavai jólesnek. Egészen érdekes érzés volt ezeket hallani. Jólesett. Nem is tudok felidézni senkit aki legalább hasonlóan kedves szavakkal illetett volna bármikor. Még otthon sem. be kell valljam megérintette a lelkemet. A szemkontaktust kerestem de ő elkapta a fejét. Pár másodpercig gondolkodtam a kérdésen. Nem akarom hiú ábrándokba ringatni. Ugyna akkor kegyetlen sem akarok lenni.
-Mert nem tudom, hogy meddig maradhatok.
Szavaimba némi bánat keveredett. De most nem volt időm ilyesmi miatt aggódni. Az még legalább 4 év. A rosszkedvet félre söpörtem és egy puszit nyomtam Nibori arcára míg a távolt fürkészte.
-Köszönöm.
Utalok vissza a kedves szavakra. Finoman csuklójára fogtam és kibújtam az öleléséből. Elengedem a csuklóját és kezén feljebb csúsztatva az enyémet megveregettem a felkarját biztatásul. Szemöldököm a magasba szalad amikor meglátom, hogy a sugár íve már közeledik ahhoz amit ki akartam belőle csikarni.
-He?
Bukik ki belőlem és oldalra biccentem a fejem.  Kisvártatva a magyarázat is megérkezik. Ezt már jobban értem. El is mosolyodom rögvest. Ellágyult vonásaimmal végig nézek rajta. Örülök, hogy ismét a "régi". Gondolkodóba esem. Igazából ötletem sincs mit is mondhatnék ami felvidítja. Mutatni talán tudnék egy s mást, de lehet akkor az orrából lőne olyan sugarat amit még mérgében sem tud a szeméből.
-Én csak azt akartam, hogy a feszkótól tanulj meg megszabadulni a quirkeddel de ha már így benne vagyunk...
Motyogom az orrom alá. Kétséges, hogy neki. De tisztán értheti. Végül öklömmel tenyerembe csapok.
-Ich kenne!
Tör ki belőlem és hátat fordítok Niborinak. Elég sokat matatok a felsőmben mire megfordulok. A felső 3 gombból most már csak 2 nincs begombolva. Cserébe markomból egy csalhatatlan ruhadarab göngyölődik ki.
-Mit szólsz?
Kérdem és bokából azért rugózom egyet.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 58
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Hétf. Ápr. 02, 2018 9:29 pm

A fiú nem kicsit meglepődött, amikor a lány nem valamiféle zavarba kergető trükkel próbálkozott, hanem a hangja alapján lehangolódott – és mellé még csak nem is értette, hogy az miről beszél. Már éppen nyitotta volna a száját hogy elnézést kérjen a faragatlanságáért, amikor köszönetet kapott és finom ajkak cirógatását érezte az arcán; a váratlansága miatt kellemesen kirázta a hideg.
Teljességgel összezavarodott – most hogy a fenébe is tekintsen erre a lányra? Hétköznapi csábítóként? Lehetséges jövőbeli partnerként? Egyszerű barátként? Egyszerre érzet több, egymással összeütköző dolgot és a javarészét még csak nem is értette. De még mielőtt egyáltalán lesokkolódhatott volna, Elisa egy kecses mozdulattal kiforgott a karja alól, megállt mellette és finoman megveregette a karját.
Túl sok kérdése volt, amikre nem remélt választ, és nem is merte feltenni őket, így végül lenyelődtek – a mai nap már így is elég komplikált volt. Zavarodottságát a feladatba temette, és csak remélni tudta, hogy nem ült ki túlzottan az arcára. Utólag belegondolva, hiába emelte ki több alkalommal is, végig zavarban volt és nem szakaszosan. Ennyiszer az ember nem is képes elpirulni.
Ámbár a történet tovább bonyolódott. A fiú kérésére a lány elkezdett motyogni valamit, amit nem tisztán értett, csak szófoszlányokat, majd hirtelen elfordult egy felkiáltás kíséretében. Amaz csak kíváncsian pislogott, és készült a legrosszabbra.
A bizalom, mint idea teljesen hiányzott belőle.
Mentségére szóljon, ez esetben indokolt volt – amikor a lány visszafordult, az egyenruhája egy kicsit jobban feszült rajta, kezében pedig ott lógott az, amit nemrégiben még ő mentett meg neki. Vagy csak egy rokona. Nem igazán érezte ezt egy fontos eldöntendő kérdésnek.
Ha nem érezte volna magát elég kellemetlenül, a lány még rugózott is egyet, tesztelve a gravitációit a frissen szabadult kebleire. Nibori egy száznyolcvanas fordulással reagált, és kicsit hamisnak csengő nevetést eresztett meg.
Nem érezte magát tőle könnyebben.
- Őő, Elisa-chan… ez… ez igazán csak, ő… n-nagylelkű dolog tőled, de… de ez nem tudom hogyan fog engem meghatni. Mármint… hogy hogyan fogok ettől meghatódni… hehe… - dörzsölgette a tarkóját. Ebben a játékban egyértelműen a másiknak legalább egy mellnyi előnye volt testileg, és nem is tudott volna mit visszavágni erre.  Nem mintha nem ajándékba kapta volna ezt és a másik figyelmessége miatt – és ha azt nézzük, hogy a cél egy erős érzelem elérése volt, akkor az mindenképp sikerült.
- Igazából… akár meg is próbálhatnám a dolgot. K-köszönöm… - mondta, és elfordult egy negyedet. Igyekezett nem a lányra nézni; már ettől is olyan bűnösnek érezte magát, olyan sértésnek a másik irányába, amit nem tudott elképzelni. Annak ellenére, hogy valószínűleg Elisa nem bánta volna a dolgot, ő nagyon is.
Ha nem szakították meg közben, akkor az egyik szeméből megpróbált kilőni egy sugarat, de ahogy az elhagyta a szemét, rögtön hátravetődött és a hátsójára esett. Folytonos sugárról igazából nem is lehetett beszélni. A földön üldögélve kicsit lassan sikerült csak reagálnia:
- … mi történt?
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 39
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Szer. Ápr. 04, 2018 7:30 pm

Meglepődtem a hirtelen hátra arcon. Lenéztem kebleimre. Vállaimat össze húztam elöl, hogy felkarommal kicsit közelebb préseljem a kettőt egymáshoz és még jobban kikezdjék az ing gombjait.
-Nem elég feszesek?
Motyogtam az orrom alá tanakodva. Értetlenül álltam a dolog előtt. A biztonság kedvéért kissé meg is ráztam a felső testem. Végül vállat vontam és nem kínoztam tovább az ikreket. Elég volt nekik egész nap melltartóban senyvedni meg a fürdőruhában. Én elégedett voltam velük. Mindenesetre jó érzés volt kicsit szabadabbnak lenni. Felfüleltem akadékoskodására, fel is néztem rá.
-Hát úgy, hogy ha sikerül oda adom neked. Vagy nálatok nem szokás ilyesmit gyűjteni?
Lohad le a lelkesedésem. Lehet, hogy félre nyúltam a dologgal. Picit zavarba jöttem, azt hittem ennek itt is van valami kultusza, jelentése... Csalódottan cipzáraztam ki a táskámat és gyűrtem bele a melltartót. Az biztos, hogy nem fogom vissza szenvedni magamra...
-Öhm.. szívesen...
Értetlenkedtem egy sort. Nem igazán tudom, hogy végül hogyan is segítettem neki, de elfogadtam, hogy sikerült. Mosolyogva fontam össze karjaimat mellem alatt és közelebb lépdelve a fiúhoz figyeltem és vártam. Ahogy fordult én is helyezkedtem, hogy rám még véletlenül se fröcsköljön. Nem tudom, ha bandzsít, akkor keresztbe lő e, vagy mi alapján tud célozni... Sokat azonban nem tudtam agyalni a dolgon. Niborit a saját tűzereje vetette hátra. Én pedig jó helyen voltam, hogy a hóna alá nyúlva elkapjam. Kissé görnyedt testtartásban. Éreztem, hogy pár hajszála átverekedte magát az ingem gombjai között, sőt a feje melegét is éreztem. Lenéztem rá. Fejjel lefelé néztük egymást. Mielőtt válaszoltam volna, úgy döntöttem, hogy eleget pihent. Kicsit előre hajoltam, hogy lendületet vegyek. Ezzel jobban hozzá nyomódva a fejéhez de csak pár pillanatig.
-Hó rukk!
Azzal pedig talpra húztam a srácot.
-Hát... nem tudom mi volt a cél, de egy szép lövés volt. Nyakad nem rándult meg?
Kérdezem és közben nyakár helyezem a tenyeremet. Ujjaimmal finoman nyomkodni kezdem. Időnként jómagam is kísérletezek, hogy a fejemben tengő energiákat koncentrálva lőjem ki. Elég nagyot rúg vissza, így már volt alkalmam kitapasztalni, hogy hol fáj, ha fáj egy ilyen lökés után.
-Mozgasd körbe lassan és finoman. Ha ropog akkor szólj...
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 58
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Szer. Ápr. 04, 2018 9:57 pm

A kérdés váratlanul érte - igazából már az is csoda volt, hogy egyáltalán megértette és meghallotta a másikat, de a szomorkás hangnemre valahogy érzékenyebb volt a füle, mint a többire. Kereste a szavakat a gondolataira, de amikor megakart volna szólalni, nem mozgott a nyelve rendesen. Kiszáradt a szája.
Köhögött egyet és nekikezdett:
- Nem, nem arról van szó, Elisa-chan, csak... nem tartom illendőnek azt, hogy megbámuljalak. Igazán szemrevaló egy teremtés vagy... - nyelt egyet hangosan, hogy megszabaduljon a torkában keletkezett csomótól - ... nem is kicsit, ha őszinte lehetek. Tudom hogy erről legtöbben máshogy vélekednének, de... - állt meg egy pillanatra. Mi a fenét is hadovál? Mikor is felejtett el emberként beszélni? - ... szóval, na, szép vagy. Csak furán érzem magam ha rád nézek, ennyi. Nem rosszul, inkább jól csak... ilyenkor jóval melegebb lesz. - zárta le a sehova nem menő, semmilyen információt átadó és hosszúra nyújtott nem-véleményét. Beletúrt szőke hajába és megvakargatta a fejét.
Meglazította a nyakkendőjét és kigombolta az egyenruhája legfelső gombját. Tényleg melege volt, és tényleg nem kapott levegőt. Az újabb megjegyzésre szintén megiramodtak a gondolatai, amit a nyelve képtelen lett volna követni.
Kifújta a levegőt. Csak nyugodtan, csak lazán.
-Egyesek szokták. De nem hiszem hogy, khm... megérdemelte volna. - próbált finoman fogalmazni. Sokféle képen szoktak ezekhez a fiatalok hozzáállni. Ő maga azt az irányzatot erősítette, miszerint ez tényleg egy trófea, és ezért meg kell nyerni a hölgyet akitől szerzik. És akár ágyba vivést, vagy romantikus kapcsolatot is jelentett ez, ő sehol se volt ezekhez a mérföldkövekhez képest - főleg nem Elisával.

¤-¤-¤-¤

Hátrazuhanáskor meglepődött azon, hogy sokkal gyorsabban - és finomabban - ért földet, mint ahogy számított rá. Kellett hozzá vagy két pillanat, amíg rájött hogy kezek tartják relatív egyenesben, és vagy még egy, hogy kié. Amikor felnézett volna, hogy megbizonyosodjon erről, a feje olyan helyhez ért, amit ő nem tartott önmaga számára szabad terepnek.
Sikerült újra elvörösödnie.
- Mondom én, kellemesek... - próbált zavarán egy viccel könnyíteni, relatív kevés sikerrel. Ezen nem sokat segített az se, hogy egy pillanatra, amíg a másik előre dőlt, sikerült még jobban hozzájuk nyomódnia. Reflexből nyelt egyet.
A következő pillanatban már a talpán találta magát. Még nem érezte azt, hogy hol kéne lennie az egyensúlyának, de valahogy nem esett le a lábáról.
- Egy kicsit de. - vallotta be, és ahogy a lány hozzáért, kirázta kellemesen a hideg. Belül egy kicsit bosszantotta hogy ilyen könnyen ingerelhető volt, de ez nem a legalkalmasabb pillanat volt erre. A lány ujjai jó helyeken jártak, nem kicsit jól estek neki - az a húsz centi magasságkülönbség és a másik fittsége jó szolgálatot tett neki.
- Igenis... - mondta kicsit réveteg hangon. Már átadta magát az élvezeteknek, és szót fogadva, elkezdte a lassú fejkörzést, ahogy azt testnevelés órán szokták csinálni. Közben becsukta a szemét.
- Ez jól esik... - kommentálta a dolgot, és szinte a következő pillanatban roppant egyet a nyaka. Nem érezte, de úgy gondolta bőven elég hangos volt ahhoz, hogy ne kelljen szólnia miatta. - ... szerinted ez rosszat jelent?
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 39
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Kedd Ápr. 10, 2018 10:02 pm

Nibori arcát elöntötte a vér. Szépen kipirult az egész arca. Ezt látva széles vigyor ült arcomra. Megjegyzesété hallva csak rosszallóan megingattam a fejem, továbbra is kedevsen mosolyogva rá.
-Azért ne szokj hozzá...
Biztatom és talpra rántom. Addig nem engedem el amíg nem érzem, hogy a saját talpán áll.
Ujjaimmal igyekeztem kitapogatni, a csigolyái állapotát. Éreztem is ahogy ropognak. Nem kommentálom, hogy jólesik neki, nem akarom hiú ábrándokba rángatni. had élvezze ameddig csak tudja.
-Nem hinném...
Felelek kissé üresen. Figyelmemet leköti a nyaka kipuhatolása. Másik kezemet a fejére teszem és finoman forgatni kezdem. Egy pozícióban érzem, hogy kicsit kattog. Valószínűleg elég kellemetlen érzés lehet számára is. Finoman tarkójára markolok és előre tolom a fejét, hogy szabaddá váljon a nyaka. Másik kézzel pedig nyomkodni kezdem. Gyorsan átmasszírozom az egész nyaktájékot. Időnként erőteljesebben is rámarkolva egy-egy izom rostra. Ha végeztem elé sétálok és előre hajolva nézek farkas szemet vele.
-Jobb?
Kérdem közben arcát kezeim közé veszem finoman. Jobb tenyerem emgpihen arcélén, a másik, lassan kúszik a fiú tarkója felé. Füle mögé seperve néhány útba eső tincset. Kedvesne mosolygom a fiúra, mélyen a szemébe nézek. Arcélén pihenő kezem lassan álla felé csúszik. Hüvelykujjam ajka mellett simít végig arcán. Finoman felnyomom az állkapcsát, amenynire fogai engedik. Óvatosan közelebb hajolok. Tarkóját ujjaimmal cirógatom.
-Nibori-kun... nagy levegő... és lazulj el...
Mondom neki félszegen és én is veszek egy nagy levegőt. Még közelebb hajolok, arcomon már érzem arca melegét. Amint beszívta a levegőt. Állkapcsánál és tarkójánál egy hirtelen mozdulattal elemelem a földről pár centire.
-Ccssssshhhh....nyugi...
Csitítom, hogy ne rúgkapáljon. Lassan óvatosan engedem vissza a talajra. Kezeimet vállaira csúsztatom és aggódva keresem a szemkontaktust.
-Na milyen?
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 58
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Csüt. Ápr. 12, 2018 12:09 am

Nibori igencsak élvezte a helyzetét – egy szemrevaló hölgy masszírozta a nyakát, és nem volt arra se nagy esély, hogy akármelyik pillanatban kitörné azt neki, vagy elkezdené fojtogatni; pedig mindkettő egy valós félelem volt a fiú tudatában, a tények ellenére is.
Belegondolva, Nibori nem volt több mint egy emberi masszába gyúrt félelemcsomagnál.
Aztán, meghallott egy kattogást valahonnan a tarkója irányából, amit szinte azonnal követett egy éles, nyilalló fájdalom – olyan volt mintha egy tűt szúrtak volna át az idegpályáin.
- Aú… óvatosan, kérlek… - nyafogott vissza, és csak az akadályozta meg abban hogy ne rántsa el a fejét, hogy a másik kezei között volt az, és elég erősen tartották ahhoz, hogy ne tudja ezt megcselekedni. Szinte válasz helyett a fejét előre döntötték és a most már igencsak veszélyesnek tűnő ujjak a nyaka többi részén kezdtek el táncot járni. Néha erőteljesebbek voltak, néha finomabbak, de csak ritkán okoztak olyasfajta fájdalmat, amitől kirohant volna a világból – inkább csak a kellemes kín költözött a nyakába, az a fajta ami jól is estek neki közben. Tőlük enyhült a mélyebben tanyázó igazi szenvedés.
Végezetül a lány megkerülte és belemélyedtek egymás szemébe. Nem úgy voltak vágva a lányéi mint a helyieké, és olyan kék fénnyel izzottak, amik mögött szinte látta a tenger nyugodt hullámait, ahogy a homokos partot mosták. Gyönyörűek voltak, és nem kicsit igézőek.
Kicsit bambán és elnyújtottan sikerült válaszolnia a kérdésre. Le volt teljesen nyűgözve a másik által, és ez egészen biztosan ki is ült az arcára, ha a bugyuta viselkedése nem lett volna elég feltűnő.
- Igen… sokkal jobb.
Először észre se vette, ahogy a lány hozzáért az arcához, már csak akkor amikor a másik kezével lassan végigsimított rajta, és a tincseit rendezgetve benyúlt a tarkója mögé. Még meg se tudott lepődni rendesen ezen, de a lány nem engedte el a tekintetét, mélyre belefúrta azokat a csillogó kristálytavakat a szemeibe, közben folyamatosan, nyugodtan mosolyogva. Elméje nem szabadult a boldogságos ködön, ami lassan reászállt.
Niboriban egy pillanatra újra fellobbant valami, és valamiért hirtelen nagyon sebezhetőnek érezte magát emiatt. Nem fordítva kéne mindennek történnie? Ez nem az ő dolga lenne?
- Elisa, te… te mit csinálsz? – kérdezte bizonytalanul, meg sem próbálva magához ragadni az irányítást. A lány hüvelykujja végigsimított az arcán, finoman felkapva az állát, aztán közelebb jött… nem lehet félreérteni a szándékát. Nagyot nyel a fiú idegességében– mikor is került ebbe a helyzetbe?
Szinte fenntartások nélkül hallgat a parancsszóra, mellé még a szemét is becsukva – egy nagy, remegéssel teli levegőt vett. Szinte érzi maga előtt a lányt, már formálná az ajkát a kellő formára, majd…
Elvesztette a talajt a lábai alól – nem, nem átvitt értelemben, bár úgy is lehetett volna értelmezni, hanem szó szerint. Megijedt, és ösztönösen elkezdett rúgkapálni, pontosan addig a pillanatig, amíg el nem kezdték csitítgatni.
- Oké-oké rendben, nyugodt vagyok és ellazult, semmi gond, ha az kell hogy nyugodt legyek akkor olyan laza leszek mint a… izé, nagyon. – pofázott összevissza idegességében, hogy szavakon keresztül vezesse le a hirtelen rátörő pánikot.
Miután sikeresen visszakerül a földre és megint találkozik a szemekkel, már képtelen a hatások alá kerülni. Ha nem is haragudott meg a lányra emiatt, de rendesen megsértődött erre a húzásra.
- Muszáj volt ezt? – mondta durcásan, kicsit elfordulva a lánytól. – Szólhattál volna mire készülsz… én… - akarta egy pillanatra bevallani, mire számított, de aztán gyorsan kiverte ezt a fejéből - … rendesen megijedtem.
Miután kiegyenesedett és egy sor finom ropogás végigrohant a testén, úgy érezte muszáj volt megjegyeznie, ha már kérdezték.
- Igazából… egész jól esett. Köszönöm… bár nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a figyelmességet és kedvességet.
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 39
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Pént. Ápr. 13, 2018 11:41 pm

Szigorú pillantást vetettem a Fiúra, ahogy nyafogni kezdett. Erősebben fogtam a fejére, hogy ne húzza el amíg nem végeztem. Nem szeretném, ha napokig fájlalná. Tudom miylen rossz úgy mászkálni. Senkinek nem kívánom...

***

-Semmi rosszat...
Dünnyögtem egy kacér mosollyal megspékelve a dolgot. Csak a figyelmét akartam elterelni, hogy ne aggódja túl a dolgot. Az igazság azonban az, hogy élvezte ma dolgot. Annyira látványosan reagál a dolgokra és aranyos ahogy ilyenkor viselkedik, hogy kár lenne kihagyni akár egyetlen egy alkalmat is. ..
Egy pillanatra meghűlt bennem a vér amikor kalimpálni kezdett. Szemeim villantak a szigortól. Ez nem játék. Ezt akartam elkerülni. Ahogy letettem és megállt a saját lábain megkönnyebbültem. Jobbomat mellkasomra illesztve fújtam ki a bent tartott levegőt. Nagy kő esett le vele a szívemről. Fejem oldalra billent ahogy figyeltem a sértett kis herceget. Megvártam míg befejezi. Teljesen jogos volt minden amit felrótt a számlámra. Válla fölött füléhez hajoltam, kezemet a másik vállára helyeztem.
-Fel sem tűnt... Nagyon hősiesen viselkedtél.
Azzal nyomtam egy puszit az orcájára. Amolyan vigasz gyanánt. Eltávolodtam tőle és úgy folytattam.
-Ha azt mondtam volna, hogy megfoglak rántani a fejednél fogva, akkor nyugodt tudtál volna maradni?
Pillantok hátra vállam felett Nibori-kunra. Jobb szemöldököm magasan jár. Nem várom meg hogy esetleg válaszoljon.
-Illetve ha fel vagy rá készülve akaratlanul is megfeszíted a nyakizmaidat az pedig nem lett volna jó.
Felé fordulok és ismét helyet foglalok a kráter szélén.
-Örülök, hogy jólesett... Te megvakartad az én hátam...
Biccentek a táskám felé amiben az úszócuccaim vannak.
-Én is megvakarom a tied. Ez így korrekt... nem pedig úgy, hogy... szóval érted...
Szontyolodom el egy rövid időre ahogy eszembe jut a korábbi eset. Még mindig bosszantott a dolog és úgy érzem egy ideig még fog is.
-Végső soron Osztálytársak vagyunk... és hősöknek készülünk vagy mi a szösz... az a dolgunk, hogy segítsünk a másikon ahogy tudunk. Ha osztályon belül nem megy... idegeneknél se fog...
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 58
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Vas. Ápr. 15, 2018 7:36 pm

Miután kiadta magából a gyermeki mérgét, meglepődve vette észre ahogy a lány a háta mögül bekúszott mellé és egy puszit kapott tőle; fülében és lelkében hangosabban visszhangzott a hangja mint amilyen valójában volt.
Enyhén elpirult, és ezt megtámogatták a szép szavak is. Kedve lett volna megcsóválni a fejét és kimondani a gondolatait, de megtartotta végül magának őket:
~ Nem értem a nőket…
Aztán amaz ellépett tőle, a fiú pedig felé fordult.
- Nos… - próbált volna mentegetőzni, de a lány láthatólag nem várt válaszokat a kérdéseire, így hagyta azokat elúszni. Be kellett látnia hogy Elisának igaza volt, így az a maradék gőg ami még benne ágyazódott mélyen, szépen lassan feloldódott.
Ezt nem tette azért szóvá azonnal. Így is többet mutatott meg magából mint amennyit akart volna eredetileg – és egyébként is, ha nincs indoka rá miért is lássa be hogy hibázott?
Mikor látta hogy a lány helyett foglal, utána ment és leült mellé. Nem akart lenézni rá, furcsa lett volna kisebbnek látni a nála egy jó fejjel magasabb lányt. Egyáltalán meg kell ezt magyarázni?
- Persze. – adott neki igazat. – Bár most hirtelen nem tudom hogyan kéne értenem. – utalt a dologra, teljesen naivan és ártatlanul, amit alátámasztott az ehhez hasonuló arca is. Nem akart ő piszkoskodni a lánnyal, tényleg nem tudta mire gondolt a másik.
- Igen, ez is igaz. Csak azt nem értem miért aggódsz ennyire emiatt – végül is, nekem is segítettél, minden fenntartás vagy nehézség nélkül. Határozott vagy, a quirköd erősnek tűnik és nem mellékesen csinos is vagy. Nem tudnék ennél jobb hősalapot elképzelni. – mondta őszintén és könnyedén, nem túl gondolva a dolgokat vagy hátsószándékkal megfogalmazva ezeket. Hátra dőlt és megtámasztotta magát a kezein, miközben felnézett az égre.
- Ilyen szempontból neked még könnyebb dolgod is van mint nekem. Ha én egyszer tényleg hős akarok lenni, akkor… - kalandozott el egy pillanatra, táncoló lángokat látva az égbolton - … akkor nekem még nem kevés dolgot kell még megoldanom előtte. Nekem menőnek kell lennem ehhez, tudod? Hogyan lesz valaki menő azzal hogy sír? – mosolygott rá a lányra. – Áh, bocsánat. Már megint csak panaszkodok. Valahogy csak megoldom majd.
Nézte az eget és kergette a felhőket a szemeivel.
- Köszönöm megint. Mindent.
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 39
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Kedd Ápr. 17, 2018 9:27 pm

Tekintetemmel követem Niborit ahogy felém közeledik. Kicsit odébb húzódok. Nem egy pad, de a reflex bennem van, hogy helyet szorítsak neki. Kérdésére csak megveregettem a táskámat, hogy vissza utaljak vele a fürdőre.
-A szívességet illik viszonozni.
Fejezem ki egyszerűen a dolgot. Elhallgatok és a horizontot bámulom. A harcok zaja egyre ritkábbak. A nap is már alacsonyan szállt. A bókok áradatát hallva sem fordulok felé. Vagyis  pont amiatt nem nézek rá, akkor minden bizonnyal elpirulnék. Mosolyogva simítom fülem mögé az egyik kósza tincset. Végül nem bírom ki és csak ránézek miután kényelembe helyezte magát. Vállam fölött pillantok le rá. Sokkalta nyugodtabbnak tűnik, mint eddig. Ez örömmel és elégedettséggel tölt el. Elgondolkodom a felmerülő kérdésein. Valóban nehéz kérdéseket tesz fel. könyökkel meglököm a térdét.
-Elmondhatod magadról, hogy a sírás igenis célravezető.
Kacsintok rá biztatóan. Ismét a horizontra emelem a tekintetem. és úgy folytatom. Láthatóan kissé komorabban, de határozottan.
-Igazán nincs mit. De szerintem nem attól leszünk hősök, hogy menők vagyunk. Attól leszünk menők, hogy hősök vagyunk. Ezt ma már sokan elfelejtik.
Felemelem jobb kezemet és a markomat nézem. Balommal egy hangyányit feljebb húzom az ingem ujját. Egy röpke pillantást vetek a hegre és rögvest vissza tolom rá az ingujjat. Markolászni, dörzsölgetni kezdem a jobb alkaromat.
-Nekem is sok dolgom van még.
Kezdem komótosan.
-Nem azért jöttem ide, hogy ezt a nyers pusztító erőt megzabolázzam...
Kezem ökölbe szorul ahogy felgyülemlik benne az energia. A levegő vibrálni kezd az öklöm körül.
-Ha otthon maradok, mára már a mestere lennék és valószínűleg határsértőkre lövöldöznék egy anyahajóról valahol az északi tengeren...
Ahogy abba hagyom a szorítást a vibrálás is megszűnik. Kézfejem egészen kipirosodik a melegtől.
-Hanem, hogy jóra használjam.
Fordulok Nibori felé mosolyogva.
-De addig még sok időm és rengeteg házi feladatom van...
Lendületet veszek és felállok. Leporolom a szoknyámat, a harisnyámat és az ingemet is.
-Úgyhogy ha nem haragszol én elindulok vissza a koliba.
Fordulok felé és vállamra kapom a táskámat.
-Ha fájna a nyakad, a.... nem tudom hányadikon... legfelül az egyszemélyeseknél megtalálsz, folyosó vége....balra. Jó legyél és fel a fejjel!
Ha esetleg felállna ő is akkor odalépek hozzá és szorosan keblemre vonom. MIután elengedtem elindulok és elkezdem rendbe szedni magamat. Az ing gombjait vissza gombolom, betűröm a szoknya alá. Mire kiérke a kráterből már teljesen megfelelek az előírásoknak.

// Köszönöm a játékot! Élmény volt \o/ //
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 58
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedő] Elisa és Nibori: Papírhajók és nehezékeik

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.