Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

 :: Játéktér :: Tokió :: Shinagawa

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Tsuyu Asui on Kedd Márc. 06, 2018 8:09 pm





Indulás minimum fő: 4. - Amint megvagytok jön az első mese.
Feladat: Tartózkodjatok ilyen-olyan ürüggyel Tokyo Shinagawa kerületében a metró-aluljáróban, és szálljatok fel a délelőtt tizenegy tizenötkor induló Yokosuka vanalára.
Beugró: 200 szó.


avatar
Tsuyu Asui

Posts : 20
Reputation : 2
Join date : 2018. Jan. 13.

Character sheet
Játékstílus :
Yen:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Kagetani Mitsukai on Szer. Márc. 07, 2018 3:43 pm

Sietősen szedtem a lábaimat, keresztül az utcán. Már tizenegy óra is elmúlt, és még vásárolni szerettem volna az állomáson egy bentót, mivel reggel nem volt időm ebédet csomagolni magamnak indulás előtt. Alapesetben pedig magam készítem az elemózsiámat, csak most... nem jött össze úgy. A hős szakma így élesben kicsit megterhelőbb, mint diákként. Vagyis jobban fogalmazva inkább időigényesebb. Talán majd ha kicsit belejövök, és rutinosabb leszek, akkor nem fog előfordulni a maihoz hasonló kapkodás.
Akárhogy is, amint zöldre váltott a lámpa, keresztülverekedtem magam a zebrán átvágó tömegen, és az állomás bejárata felé vettem az irányt. Hófehér ruhám szokás szerint felkeltette a figyelmet, elvégre szinte világítottam az egyenruhák és öltönyök sokaságában, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb hősöltözet sokkal színesebb volt, mint az enyém. Azt talán jobban megszokták az emberek. Én azonban nem törődhettem most azzal, hogy megbámulnak, volt egy vonat, amit el kellett érnem.
Az épületbe érve nyomban keresgélni kezdtem. Egyrészt egy automatát, ahonnan ebédet veszek, másrészt egy táblát, ahol láthatom, hogy melyik vágányról indul a vonatom Kamakura felé. Szerencsére nem voltak sokan ilyenkor délelőtt, de így is megkockáztattam, hogy egy óvatlan pillanatban egy jó fél méterrel feljebb emelkedjek, csak hogy kicsit megkönnyítsem a dolgom. Szemem fel is csillant, amint megtaláltam a megfelelő automatát, és nyomban oda is siettem. Gyorsan kiválasztottam valami közepesen gusztusosnak tűnő dobozt, és lecsippantottam a bérletemet, imigyen fizetve az ételért, majd amint kiadta a gép, azon nyomban a táskám mélyére süllyesztettem a bentót. Fújtam egyet, majd a beléptetőkapuk irányába vetettem magam, lecsippantottam a kártyámat ott is, és szapora léptekkel igyekeztem végig a folyosón, a különféle irányokba tartó vágányok felett, mígnem meg nem érkeztem egészen az állomás másik felébe, ahonnan már csak egy rövid lépcső vezetett le a platformra. Épp időben érkeztem, már láttam a vonat sziluettjét feltűnni az alagút végén, úgyhogy az utolsó néhány lépcsőfokot kicsit lendületesebben tettem meg. Ilyenkor mindig arra gondolok, mennyivel egyszerűbb lenne repülni, de olyan hosszú távot nem bírnak el a szárnyaim :/ Sóhajtottam egy nagyot, és a többi utassal együtt én is felszálltam a vonatra, majd kerestem egy ülőhelyet, abban reménykedve, hogy nem a vállamon fognak aludni...
avatar
Kagetani Mitsukai

Posts : 43
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 03.
Age : 19

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 16000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Takuya Daiki on Csüt. Márc. 08, 2018 1:02 pm

Egy két méter magas eltévedt oszlop. Ez volt ő. Nem is igazán amiatt esett kétségbe, hogy tömeg nyomor van. Japán elég sok helyén előfordult már, hogy sokan voltak, és ő is látott már pár helyet ezek közül. Gondoljunk az osztálykirándulásokra, vagy a nyári szünetekre, amikor a családdal kiruccantak a hegyekbe, vagy egyéb érdekes helyre. Nem ez volt a gond. A gond ott kezdődött, hogy még életében nem látott ennyi embert egy helyen egyszerre ezidáig. Azt mondtam volna, hogy sok embert látott már életében ugyanabban a helyiségben tartózkodni? Így is van. De annak negyedét sem, ami itt folyt el előtte, mint valami egybeforrott hús víz. Semmi pánik, nem szédült bele. Tulajdonképpen még életében nem szédült meg, leszámítva a quirk túlhasználásokat. Ez utóbbiból volt azért egy pár.
De térjünk vissza a jelenhez. Daiki kétségbeesetten figyelte a le és fel vonó mozgólépcsőket. Ez nála azt jelenti, hogy nagy csillogó szemekkel néz előre, majd fordul balra és fordul jobbra, esetleg megfordított sorrendben, ahogy épp valami megkapja a tekintetét. Azt találgatta melyiken kellene lennie. Hová tartson, hogy elérje a célját.
- Kamakuraaa. Kamakuraaaa. Tizenötös peron. -
Az óra délelőtt tizenegy tízet ütött, a hangosbemondó pedig az érkező vonatokat közölte.
Valami megpendült benne, és úgy érezte, hogy jó helyen jár. Hátán barna táska, benne ital meg valamennyi szendvics. Rajta csizma, sötét szürke bő nadrág, és "the man" feliratos tipikus japán póló. Egy dzseki is volt rajta, nem túl kellemes idő miatt. Annak több helyen voltak pántjai, egy kicsit vagány, egy kicsit rockos, de mégsem teljesen kirívó. A haja előre volt engedve annyira, hogy még lásson tőle. Nem visual kei énekesnek készült. Felszállt a vonatra és bepréselődött az egyik ülősor elé. Kényelmesebb volt ha lehajol, a korlátot nem fogta, inkább rátámaszkodott. Hát igen, a magas embereknek is megvan a maguk gondja. Előtte egy csupa fehérbe öltözött nő vágott savanyú képet maga elé, amiért balról valaki neki dőlt álmában.
Hm, Tokyoban mindenki olyan könnyen elalvós figura. Érdekes....
Megcsörrent a telefonja. Lágy női hang énekelt valamit angolul, gitárszó mellett.
- Haló? Igen anya felszálltam már. Tudom.... Tudom. MI? - összeráncolta a homlokát és egy ideig csak hallgatott. - Szóval nem a kamakuraira kellett volna felszállnom? Várjál, akkor mégis jó nem? Ugyanarra tartanak..... - hallgatott. Vékony zúgást lehetett hallani, Dai bólintott. - Szóval egy ideig jó, de aztán szálljak át.. értem. Majd megkérdezem. ... Nem? Szerintem előbb leszek ott mint ti. Ez gyors járatnak néz ki. - Mosolygott. - Oké. Szia, majd találkozunk. Jah és anya! - Kis csönd. - Mond meg apának, hogy ne hozzon zászlókat.... nem vagyok már gyerek. Ühüm, igen igen. Sankyú.
Letette.
Zsebre vágta a telefonját. Nem a legújabb samsung, de még mindig okostelefonnak látszott. Kicsit habozott, aztán oda hajolt a fehér ruhás lányhoz.
- Elnézést.... meg tudná mondani, hogy mikor szálljak át, ha a Yokosukai vonalra akarok menni? A Fujiyamára megyek.
avatar
Takuya Daiki

Posts : 61
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 01.
Location : Okinawa, Inaba/Tokyo, U.A.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Kurogawa Ryuk on Csüt. Márc. 08, 2018 6:27 pm

- Hány óra is van? – nézek fel ásítozva az órára.
11:13. Két perc van csak a metró indulásáig. Két hosszú perc és vagy napoknak tűnő órák, mire ez a szerelvény eléri a célom. Jó nyilvánvalóan túlzok, hisz nincsenek a japán vonatoknál gyorsabb és pontosabb gépezetek, legalábbis a metró cégek közül a földön (meg a föld alatt). Bár kitudja, lehet… fogalmam sincs annyira sosem érdekelt, hogy utánanézzek. Mindegy. Az a lényeg, hogy hosszú lesz az út bármilyen gyors a szerelvény.
Sok ember itt piheni ki a nap fáradalmait, vagy éppen ezekre a fáradalmakra készül fel egy kis szunyókával. Én is hasonló típus vagyok, de nem azért mert fáradt vagyok meg ilyesmi. Hanem mindig minden alkalommal rám jön a pihenhetnék, ha nincs semmiféle dolgom. Hogy ez betegség, vagy csak egyszerű über-lustaság, azt nem tudom (igazából nem is érdekel).
A szerelvényt elértem, így jóság van meg happy end. Meglepő infó, de én eddig sohasem késtem el még sehonnan… mármint amikor nem önszántamból tettem ezt. Mindig pontosan odaértem arra, amikor akartam, igaz, hogy néha ez 1 órával a megbeszélt idő után is lehetett, de nem azért késtem, mert elaludtam, vagy nem figyeltem az órát, hanem azért, mert ekkora akartam odaérni. Ennyi. Jó igen persze bele lehet kötni, hogy ez igazából késés, de én mindig relatívnak tartottam a határidőket. Az ember sosem késik el, ha ő határozza, meg mikor érjen oda ahova akar. Végül az óra negyedet ütött, így az ajtók lassan be is záródnak és végre megindulhatok a célterület felé. Eh… francba… már most unom ezt az utat, pedig szinte még el sem indult ez a gépszörnyeteg…
avatar
Kurogawa Ryuk

Posts : 25
Reputation : 2
Join date : 2018. Feb. 21.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 5600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Hiiragi Sae on Pént. Márc. 09, 2018 6:24 pm


Sae nagyon nem volt még hozzászokva a nagyvárosi forgataghoz. Gyakorlatilag egy ideje már nem is ő döntötte el, hogy merre megy, a tömeg egyszerűen vitte magával. A legutóbb Misa vezette őt a zöldek kampányához, most azonban úgy döntött egyedül megy, és majd a helyszínen találkozik a lánnyal. Ennél nagyobb baklövést viszont el sem követhetett volna. Nagyjából tudta hol, hova és melyik vonatra szálljon, de az oda vezető út nehezebben ment, mint amire számított. Elege lett a kóválygásból így elkövetett egy nagy baklövést. Hirtelen megvetette a lábát és megállt a sűrű ember tömeg közepén. A telefonja navigációjának segítségével szerette volna ellenőrizni a helyes irányt, ám a hirtelen fékezésnek köszönhetően többen belementek és ide-oda kezdték lökdösni az apró termetű lányt, aki el is ejti ez miatt a telefont. Még látta, ahogy az eszköz háromfelé repül mialatt a földre esik, azonban az emberek egyre inkább csak  lökték őt előre, ezzel pedig hamar elsodorták őt. Mint ha csak árral szembe próbált volna úszni. Esélytelen. Mikor végre sikerült egy lényegesen nyugodtabb, félre eső helyre húzódnia, a térdeire támaszkodva halkan elkáromkodta magát. Ezért tuti leveszi a fejem, gondolta magában és lassan felegyenesedett. Kissé hátra vetette a fejét és egy mély levegőt vett. A telefon egy későbbi probléma, jelenleg csak az járt a fejében, hogy ne késsen el a találkozóról. Úgy érezte rossz fényt vetne rá, ha nem érne oda időben. Próbálta felidézni, amit még a telefonon látott, ám ez idő alatt valaki megérintette a vállát.
- Bocsi… - Szólította meg egy fiatal férfi. A lány hirtelen kapta oda fejét, meglepte a leszólítás és gyorsan az illető felé fordult. Megakadt a tekintete a szemein. Különös volt, az írisze vörösen izzott és az alakja is inkább hatszög alakú volt, mint sem kerek. – Ezt elhagytad. – Nyújtottá át a szétesett telefont. Sae tekintete a mobilra vetült egy pillanatra, majd vissza a férfira. Másodjára már teljesen normálisnak tűntek. A férfi szélesen elmosolyodott.
– Máskor jobban vigyázz! Könnyen el tudja ám hagyni az ember a cuccait. – Adta a lány kezébe az eszközt.
- Igen, köszönöm. – Viszonozta a mosolyt, ám a Sae arcáról még mindig tisztán kivehetők voltak a meglepettség nyomai.
- További szép napot. – Biccentett a férfi majd tovább állt.
- Magának is. – Fordult még utána és egy darabig nézte, ahogy beleveszik az emberek sűrűjébe.
A telefon hátlapja és az akkumulátora is kiesett de látszólag épnek tűnt, így gyorsan összerakta.
Csak működj, csak működj, csak működj! Szuggerálta és nagy kő esett le a szívéről mikor megjelent a logó majd a kezdőképernyő.
- Basszus, elment az idő. – Állapította meg hangosan is. Ellenőrizte merre menjen és melyik vonatra is kell szállnia és még éppen időben csípte el a 11:15-ös járatot.

avatar
Hiiragi Sae

Posts : 49
Reputation : 4
Join date : 2018. Feb. 28.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Aritme on Hétf. Márc. 12, 2018 4:30 pm

Nem szeretek vonattal utazni, de még mindig ez a leggyorsabb közlekedési mód bármelyik munkahelyem közt. Mondjuk ha éppen nem hívnak be a kórházba, vagy nem piacra tartok az áruimmal, akkor a télikert csak egy köpésre van onnan, ahol aludni szoktam, és ott munkálkodok a nap nagy részében, felügyelek és vigyázok a növényekre.
Ma kivételesen a kórházból nem hazafelé vettem az írányt. Hanem az anyám sírját akartam meglátogatni.
Szökőévente egyszer ha csinálok ilyet, ezért egy kicsit elkavarogtam az állomáson.
Egy repülő angyal láttán sietni a vonathoz, megcsóváltam a fejem, hogy egyes hősök mennyire kihasználják a helyzeti elönyüket. Aztán szomorúan tisztáztam, hogy ugyanarra a járműre száll fel, amelyikre nekem is kéne. Semmi kedvem nem volt egy magamutogatóval egy vonaton utazni, viszont sajnálatos módon a következő utazásra jócskán várhattam volna, ráadásul a nyugtalan tömeg is sodort magával, így kénytelen-kelletlen felszálltam, és közben azon gondolkoztam, hogy ő hol és kinek tud segíteni, hisz az hogy szárnyai vannak, és repülni tud nem igazán nagy szám. Ráadásul sokáig sem bírhatja, mert különben mindenhova repülve közlekedne.
Ha úgy alakulna, akkor néhány gyorsan megnövesztett bambusszal, vagy liánnal nagyon hamar le tudnám szedni az égboltról, vagy felnyársalnám. Persze ezt megtartom magamnak, és inkább megpróbálom kiverni a fejemből ezeket az ártó gondolatokat, és messziről figyelem, ahogy egy srác odahajol hozzá útitanácsot kérni.
Amekkora szerencsém van, vagy csak valamilyen kívancsiságtól vezérelve, úgy sikerült helyet foglalnom, hogy a lány a látómezőmbe kerüljön.
avatar
Aritme

Posts : 15
Reputation : 0
Join date : 2018. Mar. 05.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 11000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Tsuyu Asui on Hétf. Márc. 12, 2018 8:11 pm

Résztvevők:
MItsukai
Daiki
Ryuk
Sae
Aritime
Shadow - Ne haragudj, nem tudtam tovább várni ma, de 400 szóval be tudsz szállni, valamint bárki aki még csatlakozna eddig a körig van lehetősége.




Mindannyian sikeresen feljutottatok kisebb-nagyobb kalandok mellett is a kívánt földalattira. Tisztában vagytok az úticélotokkal, de mélyen belül talán sejtitek, hogy nem fogtok egykönnyen megérkezni.
Huzamosabb percek és hosszú kilóméterekig minden megy a maga medrében. Talán szerencsésnek is érezhetitek magatokat, hisz nincs is annyira megtömve a járat, mint amennyire megszokhattátok.
Közel negyedórája utaztok és még senki nem érte el a célját, a megállók között pár emberke kicserélődött, majd ismét becsukódott az ajtó és a gépszörny elindult annak rendje és módja szerint, de messzire nem jutott. Az első vészjósló jel, talán a világítás egy pillanatnyi kimaradása lehetett, de… ennyitől még senki sem kezd el pánikolni nyilván, talán észre sem vettétek. Nem úgy… mint amikor megmozdult talpatok alatt a talaj és jármű pedig nyikorogva fékezett le. A világítás vacakolt, de végül úgy tűnt, megmarad, de félő csupán a generátorok miatt. Viszont még pár másodpercig eltartott a földmozgás. Ahogy elcsendesedtek a dolgok a hangszórók recsegésére lesztek figyelmesek, majd megszólalt egy idősebbnek tűnő férfihang.
- Mindenki őrizze meg nyugalmát. A földrengés miatt a járművet leállítottam és előírás szerint tartalékgenerátor biztosít nekünk megfelelő világítást, szükség szerint akár négy óráig. A járművet elhagyni, vagy megpróbálni szigorúan tilos és életveszélyes. Köszönöm a figyelmüket! – Ismét a recsegés, majd a csend…

Az utasok közül van aki nagyon megrémül, és akad aki rezzenéstelen arccal veszi tudomásul a fejleményeket. A tudatban benn él, hogy a segítség hamar megérkezik és ez többször el is hangzik, amolyan megnyugtatásként, mégis akár egy óra is eltelhet úgy... Hogy semmi nyoma mozgásnak. Térerő és így elérhető hálózat sincs. A föld alatt rekedtetek, elzárva a világtól.
Mit tesztek?

\Az ajtók és az ablakok zárva, a klíma kikapcsolt, így hamar befülled és elfogy a levegő.\

_________________
avatar
Tsuyu Asui

Posts : 20
Reputation : 2
Join date : 2018. Jan. 13.

Character sheet
Játékstílus :
Yen:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Kagetani Mitsukai on Hétf. Márc. 12, 2018 9:03 pm

Akármerre utazik az ember, mindig sok csodabogárt látni. Én is az vagyok, minden mutációval született ember annak számít tulajdonképpen, szóval nem is igazán tűnik fel, ha valakinek mondjuk cementből van a feje, vagy fura sisakot visel. Persze, megnézzük magunknak őket, de csak egy pillantás erejéig. Én is sok ilyet kapok, aztán onnantól kezdve levegőnek néznek. Néha a kisgyerekek bámulnak kicsit kitartóbban, nekik ez még friss és új. Engem is csak két dolog tud kibillenteni, az egyik az, ha nyugati embert látok, a másik pedig az, ha valaki magas. Na most, a közelemben állt egy nagyon, nagyon magas fiú is, aki szinte vonzotta a tekintetem, pedig elég rendesen hátra kellett dőlnöm, ha fel akartam nézni rá. Majdnem olyan magas volt, hogy elérte a kocsi tetejét a feje. Csak azért nem mondom, hogy biztos fura lehet neki így, mert ha valakinek, akkor neki biztos nem fura. Nekem, meg mindenki másnak az lenne, de neki nem Surprised Na most, talán ez a kitüntetett figyelem volt az oka, hogy végül rám nézett, és kérdezett tőlem.
- Fuji-san? Eto... Szerintem Totsukában a legegyszerűbb átszállni, de Oufuna is megfelelő hely ^^ - mosolyogtam rá kedvesen. Pont elhagytuk Yokohamát, ahol át lehetett volna szállni, kicsit peche van a fiatalúrnak ^^" Jó kedvem volt, még az se nagyon zavart valamiért, hogy már percek óta aludt egy salaryman a vállamon. Tulajdonképpen ezzel is segítek neki, nem? Jobban ki tudja pihenni magát 14-16 óra munka előtt... Viszont arra ő is felébredt, amikor a vonat hirtelen fékezni kezdett, és pillanatokon belül az is kiderült, hogy miért kapcsolt be a vészfékező rendszer. Mozogni kezdett alattunk a föld... Nyomban összehúztam magam, és a kezeimet a fejemre téve védtem magam, nehogy kiüssön esetleg egy lezuhanó táska. Nem estem pánikba, elég földrengést éltem már át, hogy ne legyen újdonság a dolog, egyedül annyi, hogy ez egy kicsit erős volt... de legalább nem tartott sokáig.
Miután elmúlt a rengés, óvatosan néztem fel. Nyilván csomagok szerteszéjjel a padlón, a vonat vezetője pedig rutinszerűen nyugalomra intett minket. A telefonomra pillantottam, de a térerőt jelző csík üresen ásítozott. Megrongálódhatott az átjátszótorony is. Aztán hirtelen kapcsoltam. Én nem csak egy utas volnék, hanem hivatásos hős, még ha szárnysegéd is! Nekem itt feladatom van! Vajon én vagyok a vonaton az egyetlen? Nem lennék boldogtalan, ha akadna segítségem ^^" Megtámaszkodtam az ülésen, majd talpra löktem magam, és a lehető leghangosabban megszólaltam.
- Nyugalom emberek! Mindenki jól van, nem sérült meg senki?! - próbáltam infót szerezni. Az elsősegélynyújtás nem probléma, valahol kell lennie a kocsiban egy készletnek is, ha esetleg van aki rosszul esett, vagy ilyesmi.
- Mindenki maradjon itt! Itt a vagonban vagyunk a legnagyobb biztonságban, nem tudhatjuk, hogy odakint leselkedik-e ránk valami veszély! A folyadékkal mindenki takarékoskodjon, nem tudjuk, mennyi ideig tart, amíg segítség érkezik! - kiáltoztam tovább, majd a körülöttem lévőket kezdtem el kérdezgetni, hogy jól vannak-e. Azt hiszem ez lesz az első igazán fontos... hogy is mondjam... küldetésem ^^"
avatar
Kagetani Mitsukai

Posts : 43
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 03.
Age : 19

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 16000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Shadow Broker on Hétf. Márc. 12, 2018 9:35 pm

Nos egy egészen átlagos napként indult ez a mai. Reggelt felkelt, megmosta a fogát, lezuhanyzott és felöltözött, majd a reggeli tornájába kezdett Aria.
~fél tíz lassan ideje lesz elindulnom~hamar felkapta földig érő kabátját és elindult lefelé a toronyház lépcsőjén
~igazán szeretem amikor frissen mosott fogaim szép simák és hűvösek~járt a fejében, majd a szokásos útján elindult a Purgatóriumba. Lassan ért oda, majd odabent köszöntötték munkásai, a két takarítónő minden reggel tisztára mosta a padlót, szinte lehetett látni a csillogó kövön a saját arcunkat. A hátsó részen magasodó lépcső felé menet megdícsérte azért őket, jól esett az alkalmazottaknak, ha néh akaptak egy pár dícsérő szót.
Odafent elfoglalta szokásos székét és keresztbe tett lábával várta mi is fog a mai program lenni.

Majd hirtelen felcsergett a mobilja. Egy laza mozdulattal felvette és füléhez tette a készüléket.
-szia nővérkém!-szólalt meg az ismerős tesó hangja
-Szia Subaru mond csak-dőlt hátra a fotelban Aria.
-kéne nekem szerezned valamit....-ezek a történetek mindig jól indulnak bárkiről is legyen szó....
~szóval Yokosuka vonal heh?-forgott a fejében, ritkán ment valahova vonattal pláne egy hétköznapon, de nem érezte sosem magát elveszve. Nem nagyon foglalkozott az ottani emberekkel, bár pár furcsa tagra ő is felfigyelt, például...
~szóval errefelé ez a szokásos hősi divat? Eléggé kirívó a kiscsaj pláne a szárnyakkal, bár kezdő lehet, hiszen repülve is mehetne... nagyon érdekes~aztán megérkezett a metró szerelvény. A sok ember pedig először ki, majd hirtelen befelé kezdett szállni a kocsiba. Aria is hamar fenn találta magát és ráadásnak ő elég szerencsés is volt ahhoz, hogy ülőhelye legyen. Ahogy az szokás ilyenkor egy újságot kapott elő, a helyi frissnek mondott hírekkel.
~ez nem igaz... ez pedig nem így volt...
ez erős túlzás
~fejtette ki magában a véleményét. Hirtelen pedig a vonaton villantak egyet a fények. Erre fel is kapta a fejét, és nemsokára pedig a vészfékezés követte.
-Gotcha!-szólalt meg amikor a hirtelen fékező vonat miatt az egyik babakocsi elkezdett gurulni.

Még mázli hogy itt voltam, az emberek komolyan nem tudják, hogyan is kell vigyázni valaki másra-No gyere pici az anyudhoz-sietve adtam vissza a fáradt anyukának a kicsinyét és elöntött egy olyan érzés,
hogy valami nem stimmel
-felkapta Aria a fejét ezután majd amit látott... Nos...
-Egy önjelölt hős rémisztgeti a jónépet,
hát ezt tanítják manapság. Király
~huppant vissza Aria az ülőhelyére.
-Amit a lány akar mondani az pusztán annyi, hogy a vasút közepén vagyunk ahol több járat is szaladgálhat, nem kéne kiszállni nehogy elüssön valakit-Keresztbekulcsolta a kezét és lehunyta szemeit
Metrójárat egy földrengés után megállt és az egyetlen lehetőségünk egyenlőre, hogy várunk pár infót, persze nem segít a várakozásban, hogy kezd meleg lenni és hamarosan a légzőbetegséggel szenvedők el fognak kezdeni köhögni-Ariának igaza volt, a növekvő hőmérséklet és az álló levegő általában ezt a hatást váltja ki, és ezek az emberek az elsők akik a pánikot fogják kelteni.
Végső esetben kiütünk egy ablakot,
ami enyhíti a panaszokat majd.
avatar
Shadow Broker

Posts : 71
Reputation : 1
Join date : 2018. Mar. 08.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 11200

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Takuya Daiki on Kedd Márc. 13, 2018 11:31 pm

Nagyban bólogat a kedves szavakra. Hely és úgy általában füzet, meg toll vagy ceruza nélkül nem jegyzetelt, pedig volt rá ingere. Így azonban csak nagyon erősen koncentrált, és végül úgy érezte hogy nincs szüksége holmi földi segítségekre ahhoz, hogy ilyesmiket megjegyezzen. Miután a lány befejezte az eligazítást, mosolygósan köszönte meg, és nem egyenesedett ki, csupán feljebb vitte a fejét, jelezve, hogy nem zavarja tovább segítőjét.
- Köszönöm a segítséget, aszt hiszem innentől elboldogulok.
Azonban arra egyáltalán nem számított, hogy a mindig pontos és precíz japánban megtörténhet olyasmi, hogy leálljon a metro. Szinte a nagy semmivel kapaszkodott a korlátba, és ennek meg is lett a böjtje. Szépen előre tántorgott, és csak a gyors reflexein múlott, hogy el is essen. Mire felocsúdott első megdöbbenéséből, már a hangosbemondó tájékoztatott mindenkit, illetve azt vette észre, hogy a kedves fehér ruhás hölgy intézkedett is. Ő azonban a "semmi pánik" és a "veszély" szavakra egyből kombinálni kezdett.
Mi lesz ha beléjük szalad egy másik szerelvény hátulról? Mi lesz, ha a földrengés olyan kárt okozott, amitől nem tudnak tovább menni? Mi lesz ha nem jönnek értük, mert eltorlaszolta az utat valami? Azon kapta magát, hogy nagy ijedt szemekkel mered előre. Azt sem vette észre, hogy volt még valaki, aki aktivizálta magát, és hozzá toldott egy két értelmes, bár tapintatlan megjegyzést a kedves hölgy szavaihoz.
Mi lesz ha itt ragadnak?
- Anyáék... - Hirtelen kapta elő a telefont, amitől kicsúszott a kezéből, de még mielőtt leesett volna, utána nyúlt és elkapta a levegőben.
Nem volt térerő... - Mi lesz.... - bepánikolt. Mondhatjuk így is. Nem igazán vette észre ha mellette más is bepánikolt e, vagy esetleg még jobban mint ő. Ő csak nézett előre nagy kék, kétségbeesett szemeivel és egyáltalán nem jutott eszébe, hogy hősnek fog tanulni. Csak az, hogy anyáék várják, és nem tud szólni se nekik, hogy bajban van.
avatar
Takuya Daiki

Posts : 61
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 01.
Location : Okinawa, Inaba/Tokyo, U.A.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Hiiragi Sae on Csüt. Márc. 15, 2018 1:04 pm

A kalandosnak mondható felszállás után úgy tűnt, hogy maga az utazás már unalmasan fog telni. Nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, nem így lett. A szerelvény hirtelen rázkódni kezdett és egy hirtelen fékezés kíséretében megállt. Sae neki dőlt a mellette lévő férfinak, el azonban nem esett, kellően kapaszkodott. A leállással önmagában talán nem is lenne gond ám a rázkódás akkor sem múlt el, mikor a szerelvény már egy helyben állt.
Nem ez volt az első földmozgás, amit Sae életében tapasztalt, viszont az első ilyen alkalom volt, mikor azt egy metrón kell átélnie. Kisebb hangzavar támadt a fülkében. A lány nem tudta megmondani, hogy a hangosbemondót vagy a körülötte levők zaját hallja. Kezdett rosszul lenni és émelyegni.
- Jól vagy, kedvesem? – Az idős nő kedvesen szólt a lányhoz. Meglepte az érdeklődése, ennyire látszik, hogy rosszul van? Hát eléggé. A lány falfehérre sápadt és verejtékezni kezdett. Utána már csak a nő tátogását látta. Próbáld rákoncentrálni, de nem értette amit mond. Azon kapta magát, hogy a hölgy finoman megragadja a karját és segít neki leülni. Valaki készséggel adta át a helyét neki.
Egyre inkább csak maga elé meredt és fájdalmat érzett az ujjaiban és a combjában. Az már nem tűnt fel neki, hogy a fájdalmat ő maga okozza, olyan erősen szorította a lábait. A nő segítséget keresett ő viszont csak egy helyben ült. Nem értette az érzést, ami kezdett úrrá lenni rajta. Sosem félt a zárt vagy a szűk helyektől, nem tudott róla, hogy klausztrofóbiája lenne. Amíg nem állt meg a vonat nem is volt semmi baja. Egyre szánalmasabbnak kezdte érezni magát. Ki akart törni, máshol lenni. Tekintete az ajtóra vetült. Fel tudná feszíteni és eltűnni innen. Úgy érezte megfullad. Csupán percek választották el attól, hogy felálljon és minden erejével az ajtónak "támadjon".
avatar
Hiiragi Sae

Posts : 49
Reputation : 4
Join date : 2018. Feb. 28.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Tsuyu Asui on Szomb. Márc. 17, 2018 7:10 am

~Ribbit
Hétfőig van a határidő, pótolni természetesen lehet, de ne feledjétek, ha szerves részeit akarjátok képezni a történéseknek, az interakció a legjobb módja rá.

Amennyiben egy kör hamarabb lezajlik, mint egy hét és ha módomban áll a folytatás is korábban érkezik.

_________________
avatar
Tsuyu Asui

Posts : 20
Reputation : 2
Join date : 2018. Jan. 13.

Character sheet
Játékstílus :
Yen:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Aritme on Vas. Márc. 18, 2018 12:25 am

Egyik pillanatról a másikra történt.
Az angyalka kérdésére csak megráztam a fejem, hogy nincs semmi bajom.
Majd, az első sokk után gyorsan körbenéztem, hogy mennyire vészes a helyzet. Néhány gyors pillantással már láttam is, hogy a hirtelen fékezés miatt nem sokan szenvedtek azonnal komolyabb sérülést. Esetleg néhányan, akik kevésbé voltak figyelmesek vagy gyorsak, de annyi nem történt, ami miatt nekem akcióba kellett volna lépnem.
Sajnálatos módon. Ezek után már nem nagyon lehetek hasznára senkinek.
A bezártságtól keletkező depressziót, hisztériát vagy tömegpánikot nem lesz módomban elhárítani, lévén azok pszichés, nem pedig fizikai sérülések. Persze ki tudnék ütni néhány embert, mielőtt nagyon bezsongnának, de ez számomra nem egy járható út. Főleg úgy nem, hogy egy szárnyasa az egésznek a szemtanúja lenne mindenképpen.
A kisasszony szavai sem mintha sokat segítettek volna a helyzeten. Persze a tényeket közölte, de az emberek szeretnek hamis következtetéseket levonni, és le merném fogadni, hogy mindjárt el fognak kezdődni a találgatások, hogy vajon mik leselkedhetnek ránk odakint... és ha igazam van, akkor a lehető legmesszebb lesz mindenki az igazságtól, ezért nem is szálltam be ebbe a játékba.
Én nem rohantam sehova, tehát csak nyugodtan nekidőltem a vagon egyik falának, és onnan néztem szét azok közt, akiknek nagy eséllyel nem a türelem volt az erélye. Én hat évtized alatt rohangáltam már eleget, egy kis pihenő nem hiszem, hogy meg fog ártani.
avatar
Aritme

Posts : 15
Reputation : 0
Join date : 2018. Mar. 05.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 11000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Tsuyu Asui on Hétf. Márc. 19, 2018 10:57 am

~Ribbit

Akár egy óra is eltelhetett mialatt ti várakoztatok és megpróbáltátok összeszedni magatokat. A pánik még nem hágott a tető fokára, de talán majd most.
A levegő egyre sűrűbb és melegebb, hiszen a légkondi hosszú percek óta nem működik, miközben a vagon zsúfolt az emberektől. A lámpa pislogni kezd majd kialszik, ti pedig egy halk pattanást is hallotok, valahol kintről a földalatti végéből. A két jelenség szinte egy időre esik. Rátok pedig a légszomj és a sötétség vár. A mozdony felől is mozgolódást hallotok.

Éljétek meg, interaktáljatok.
Ryuk 400 szóval tudsz pótolni.

Határidő: 03.26 - Hétfő.

_________________
avatar
Tsuyu Asui

Posts : 20
Reputation : 2
Join date : 2018. Jan. 13.

Character sheet
Játékstílus :
Yen:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Kagetani Mitsukai on Hétf. Márc. 19, 2018 7:32 pm

Miután becsuktam a szám, realizáltam, hogy ezért legalább -3 pontot kaptam volna egy vizsgán. Az alsó ajkamba haraptam, azt hiszem egy kicsit még én is hatása alatt voltam az eseményeknek. Meg kellett nyugodnom, elvégre most végre azt tehettem, amire annyira vágytam. Egy katasztrófa helyszínén segédkezhetek *.* Más kérdés, hogy nem feltétlenül szerettem volna az egész terhet a vállamra kapni ^^" Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam, és most már sokkal nyugodtabban nyitottam ki a szemem.
- A vonatok mind megálltak, de elszakadhattak odakint az elektromos vezetékek, és az alagút fala is beomolhat. A vagon viszont megvéd minket a bajtól ^^ - feleltem a hölgynek, aki próbálta javítani a hibámat, majd biccentettem neki egyet köszönetképpen, és aktívan körbenéztem olyanok után, akik esetleg segítségre szorulhatnak. A colos fiú tekintete például nem volt tiszta, úgyhogy felmásztam az ülésre, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Minden rendben van, nemsokára kivisznek minket innen, és visszajutsz a családodhoz ^^ Vegyél néhány mély levegőt, esetleg igyál egy-két kortyot, az segít - mosolyogtam rá kedvesen, és megsimogattam a fejét is, mielőtt továbbálltam volna. Ennél sokkal többet, mint néhány nyugtató szó fülbe búgása, egyelőre nem tehettem. Szerencsére nem csúcsidő volt, így lehetett mozogni a vonaton belül, és úgy láttam, hogy senki sem ütötte be magát nagyon, legalábbis ebben a kocsiban. Inkább a pszichés teher, felfigyeltem egy barna hajú lányra is (Sae), aki teljesen el volt sápadva. Odaléptem hozzá, és rátettem a kezem a kezére, picit megszorítottam.
- Hamarosan itt a segítség. Ha szükséged van valamire, nyugodtan szólj nekem - bátorítottam kicsit, majd kiegyenesedtem. Kezdett elfogyni kicsit a levegő, érthető okokból nincs szellőzés, de nem hinném, hogy odakint esetleg gáz lenne. Mármint szó szerint. Mármint nem raknak gázcsöveket elektromos vezetékek mellé, szóval... Nos, ekkor aludt el a világítás teljesen, úgyhogy erőteljes félhomály lett, ami a quirkem használata szempontjából klassz, de itt most nem segített a helyzeten. Lehet, hogy eddig bírta a generátor...
- Figyelem! Ki fogok törni egy ablakot, hogy levegőhöz jussunk! Ki fogok törni egy ablakot! Előre is elnézést kérek! - kiáltoztam kicsit figyelmeztetésképpen, majd levettem egy erre a célra fenntartott kalapácsot, és egy erőteljes mozdulattal bezúztam az egyik ablakot, amelyik mellett nem ült senki. És ha már ott voltam, ki is dugtam a fejemet, hogy lássam, milyen állapotban van az alagút, a vezetékek, vagy éppen maga a vonat.
avatar
Kagetani Mitsukai

Posts : 43
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 03.
Age : 19

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 16000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Takuya Daiki on Kedd Márc. 20, 2018 12:37 am

- Anyáéknak üzennem kell, hogy nem érek oda... - Elködösödött előtte a világ, de csak addig, amíg meg nem lökték hátulról. A meglett férfiember, aki még így is csak a nyakáig ért, kalappal együtt, mogorván taszajtott rajta egyet. Dai ugyanis előre meredve bambult több mint tíz percen át és ez megijesztette egy idős néni kutyusát. Az meg rákezdett a csaholásra, amitől mindenkinek egy kicsit rosszabb napja lett. De csak annyira, amennyire már így is el volt rontva. A japán nép nem a pánikolástól volt híres. Átvészeltek szélviharokat, cunamikat, földrengéseket, atomot meg miegyebet ahhoz, hogy egy kis metroleállás gyerek játék legyen munkába menet. A meleg és kutyaugatás kombó azonban már túl sok volt a középkorú férfinak és egyből le kellett vezetnie valakin a frusztrációját. Sajnos Daion nem segített a dolog, bár nem is rontott. Előre lépett kettőt, vagy inkább csak felet, és fejvakarva nézett vissza. Bár választ nem várt a néma kérdésére. Minden sokkal lassabban telt az ő érzékei szerint, mint valójában. Hirtelen az a kedves fehér ruhás hölgy termett előtte és olyasmikről beszélt, hogy vegyen mély levegőt. Így is tett, és valóban sokkal jobb volt.
-O-oké, van is egy félliter a táskámban. - Előkapta és belekortyolt. Istenien esett. Bólintott maga elé. - Sokkal jobban vagyok. - motyogta.
Akart szólni a nőnek is, hogy mi legyen, segíthetne. Aztán hezitált és a lány el is tűnt mellöle szinte azonnal.
Ekkor távozott a jelenlévők közül az áram egy méretes pukkanás kíséretében. Még hallotta a felszólítást, hogy be fog törni egy ablak, ami másodpercekkel később meg is történt, és aztán gyerek sírást lehetett hallani, meg a bent lévők feszültséggel terhes sóhajait és mocorgásait.
Daiki magától cselekedett. Egy csecsemő sírt, valószínűleg a melegtől és a félelemtől az ijesztő hangok hallatán. Rátette a kezét, és még csak gondolnia sem kellett a quirkjére ahhoz hogy aktiválódjon. A kisbaba azonnal megnyugodni látszott és döbbent kíváncsisággal nyújtogatta a nyakacskáját afelé az ember felé, aki felől a jóleső érzés jött. Dai elvette a kezét, és ekkor jött rá, hogy kérdezés nélkül nyúlt hozzá egy idegen gyermekéhez. Pironkodva egyenesedett fel.
- Elnézést én...
- Ne kérj elnézést, úgy látom kedvel téged. - mosolygott rá a nő, és a félhomályban ő is küldött egy válaszmosolyt.
- Ohh! Heló Sae!
Integetve közelítette meg barátját. Az ismerős arc egyszerre magabiztosabbá tette.
- El tudod hinni, hogy itt ragadtunk? - morfondírozott a lánynak, mikor melléje ért. - Kicsit aggódom, hogy mit fognak gondolni anyáék miért késem... meh.... de te jól vagy, nem esett bajod ugye?
Ekkor, ahogy kimondta, önkénytelenül is a bal karjához nyúlt. Mikor megállt a metro, a közeli függőleges vasrúdba szépen beverte az alkarját, de nem érezte a döbbenet miatt.

//használtam képit//
avatar
Takuya Daiki

Posts : 61
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 01.
Location : Okinawa, Inaba/Tokyo, U.A.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Hiiragi Sae on Szer. Márc. 21, 2018 8:08 pm

Egyre erősebben szorította térdeit, szemei pedig ide- oda cikáztak.
Szétfeszíthetem az ajtót vagy betörhetem az ablakot és kimászhatok rajta. Nem! Az ajtó jobb, könnyen felfogom feszíteni és lelépni innen. Nem ücsörgők itt tovább! Nem jön segítség! Senki nem talál itt meg! Magamra maradtam és nekem kell kimásznom innen! Azonnal! A gondolatok csak úgy peregtek a fejében, de mind ugyan azon járt. A hátán a ruha alatt egyre több kis dudor jelent meg. Mint ha csak sok kis xenomorph akarna kitörni, csak épp ezúttal nem a mellkasából. Már épp azon volt, hogy ellökje magát a kijárat felé, mikor Mitsu megragadta a kezét. Épp időben. Kissé üveges tekintettel bólogatott a lány felajánlására. Az „angyal” jelenléte és érintése némi megnyugvást hozott neki. Szerencsére a lány láttára nem az ugrott be, hogy talán már meg is halt. Innentől a szemeivel végig követte a őt, ami enyhítő hatással volt rá. Talán hosszabb távon is működhetett volna, ha a lámpák nem mennek el. Így viszont a pánik ismét kezdett eluralkodni a lányon, a szerencséje viszont nem apadt el. A félhomályban egy ismerős hang szólította meg. Nem látta a gazdáját, de felismerte. Szinte rögtön, mondhatni ösztönösen vetette rá magát a fiúra és szorította meg a kezét. Azt, hogy szimplán csak az ismerős hang miatt, vagy eszébe jutott a fiú quirkjének hatása nem tudta volna megmondani. Az is kétséges volt, hogy egyáltalán köze volt hozzá és nem csak placebóként hatott a lányra, de működött.
- El ne engedj! – Utasította őt. Dai számára talán kényelmetlenül, szorosan bújt hozzá, de legalább hatásosnak bizonyult. A szívverése normalizálódott ahogy a légzése is. Kezdte vissza nyerni az önkontrollt, bár még mindig remegett és sápadt volt, de feje legalább kezdett tisztulni és ekkor már kissé engedett a köztük lévő távolságon, bár el még nem engedte őt.
- Köszönöm. – Sóhajtott egy mélyet. A vitamin srác talán nem is értette, de Sae úgy gondolta nem is kell, hogy értse. – Mit keresel itt? – Nézett rá végül.
avatar
Hiiragi Sae

Posts : 49
Reputation : 4
Join date : 2018. Feb. 28.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Shadow Broker on Csüt. Márc. 22, 2018 9:47 pm

A kocsiban lassan telt az idő, és nem tudta senki mikor lesz végre vége mindennek. Az emberek sürögni forogni kezdtek, néhányan másokkal vezették le a feszültséget, beszélgettek, mások pedig magukban. Az egyik lány hirtelen bepánikolt, és többen a segítségére is siettek, közben a fények kialudtak. Nem segít a helyzeten...
Egy gondolat járt a fejemben, hogy most mit kezdjek magammal, lehet nem vettem elég komolyan a dolgokat, dehát más már helyettem intézkedik. Az egyik fülemmel hallom, hogy valaki épp betörni készül az ablakot, ami jót tesz majd a morálnak. Frisslevegőt fogunk hamarosan szívni.-Nem tudta mi vette rá, de felállt és mobiljával maga előtt világítva indult el előre felé, útközben a bepánikolt lány mellett haladt el és az új kísérője mellett és odasúgta nekik
-maradjatok együtt, a társ mindig jól jön-majd továbbsuhant a törött ablak felé.
-Szia, előre kéne menni megkérdezni mi a helyzet. Elkísérsz?-szólította meg a hőslányt, akinek a kezében még ott volt a kalapács.
-mozdonyvezető tud nekünk pár infót adni és mivel te lettél a középpontban te is felesz a morálért-majd ha engedi a lány egy picit előrébb húzza és odasúgja-mindenképp nyugalmat kell sugározni mielőtt többen pánikolni kezdenének, ne aggódj segíteni fogok ahogy tudok
Legutóbb amikor nagy tömegű pánikoló embert láttam az tragikus véget ért, nem akarom, hogy a városomban ilyen történjen-ha pedig minden jól alakul akkor előre indulunk a mozdonyvezetőhöz valamikor Razz
avatar
Shadow Broker

Posts : 71
Reputation : 1
Join date : 2018. Mar. 08.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 11200

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Aritme on Vas. Márc. 25, 2018 6:00 pm

Amikor fiatal voltam, pontosabban amikor először voltam fiatal, még nem léteztek a mostanihoz hasonló mobiltelefonok, okosak meg pláne nem, szóval nekem nem okozott most túl nagy gondot a térerő hiánya. Bár tényleg nem vagyok hozzászokva az egy órán felüli várakozásokhoz, és egy kicsit felidegesített a dolog, de szinte biztos, hogy nem annyira, mint a többi utas nagy részét.
A fények hirtelen elsötétedése még engem is váratlanul ért. Sajnálatos módon úgy néz ki, nincs senki a környéken, aki elektromos árammal szolgálhatna.
Mikor az angyalka kijelentette, hogy kitör egy ablakot, egy picit arrébb húzodtam a vonat falától, hogy minél kevesebb szilánk repüljön felém, ha esetleg valami félresikeredik. Még ha elvileg a szilánkoknak a vonaton kívülre kéne landolniuk, akkor is.
Ekkor jött az ötlet, hogy meg kéne látogatni a mozdonyvezetőt. Nem mintha sokat segítene a dolgon, de lassan már kezdtem unni magam, szóval kaptam az alkalmon, és az ajánlattevő mellé verődtem. A sötétben nem volt egyszerű a manőver, de azért világított még néhány telefon, ami elkeseredetten próbálta befogni a térerőt, vagy csak agyonütni az időt, amíg nem jött a segítség. próbáltam úgy megoldani a dolgot, hogy minél kevesebb emberre lépjek rá.
-Hátha én is tudok segíteni. Orvos vagyok. Azt hiszem a sötétben eltekinthetünk az igazolványom mutogatásától...
avatar
Aritme

Posts : 15
Reputation : 0
Join date : 2018. Mar. 05.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 11000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Kurogawa Ryuk on Hétf. Márc. 26, 2018 11:27 am

Unalmas és hosszú útnak néztünk elébe. Látszott, hogy semmi sem sikerül, úgy ahogy akartam. Ha önszántamból kellett volna döntenem, tuti nem jöttem volna, ugyanis drága „jóanyám” utasítására kellett elutaznom a hétvégére. Hogy mi célból azt nem árulta el, csak adott egy címet és egy útjegyet, oszt jó napot. Ha tudnám róla, hogy olyan szőrös a szíve, mint az eddigi pótszüleimnek, szinte még annak is vehettem volna, hogy kiadta a szűrömet másnak, had szenvedjenek velem őt. De sajnálatos módon őt nem ebből a fából faragták. Jószerével arra számítok, hogy valami pihentető hely, vagy valami hasonló sz*rság vár rám, jutalmul, mert a vártnál jobban teljesítek az Akadémián, és ebben a hónapban jóval, kevesebb alkalommal zargatták a lógásaim miatt, aminek hála most ezt a rohadék utat is el kellett tűrnöm. Öregem… ő most büntetni akar engem, vagy mi a franc? Eh. Na mindegy.  A lényeg, hogy nem lesz semmi izgalmas a végcélig, ami nagyjából lekötné a figyelmemet. Gondoltam ezt ekkor még legalábbis. Persze nem tudhattam, hogy mi lesz a vége, vagy hogy mi a franc fog bekövetkezni, de látszólag minden békés volt, így minden óvintézkedés nélkül mentem ki a mellékhelyiségbe, hisz mi baj történhetne közben nem? Jó… igaz… nem történt semmi. Mire a sliccemet felhúztam és a csapi víztől nedves kezemet törölgetve a ruhámba bandukolok vissza a helyemre (melyet, ha szerencsém van nem foglaltak még be, bár nem sok reményt adtam neki), már szinte el is felejtettem az előző gondolatmenetemet, ám a bajt szinte azon nyomban megéreztem, mielőtt bekövetkezett volna. Talán megérzés, vagy a minimális félelmet kezdtem megérezni a távolból, vagy gőzöm sincs. Viszont azelőtt tudtam, hogy baj van, mielőtt arcal előre a földnek csapódtam volna. Elvesztettem az egyensúlyom, ahogy a szerelvény hirtelen lassított és hirtelen fékezett és megállt, és ha ez nem volt volna elég hirtelen kemény puffanásokkal éreztem, ahogy rám borul egy jó adag csomag. Nagyot nyekkenek, és csak egy kis idő után tudtam magam annyira összeszedni magam, hogy kikászálódjak a lavina alól és mormogva körbenézzek. A földön fekve is éreztem a rengéseket, de mivel itt japánban ez nem volt túlságosan ritka dolog, így nem kifejezetten mozgatott meg a dolog. Persze para, hogy a föld alatt vagyunk, de nem szakadt le semmi nem? Nem esett ránk a mennyezet, akkor minek pánikolni? Mormogva kászálódok vissza a helyemre, melyet szerencsére nem foglalt el senki, vagy ha el is foglalt, most épp másutt pánikol. Nem kifejezetten törődve a helyzettel visszaültem és fejemet hátradőlve behunytam a szemem. Hallottam, ahogy többen is próbálják csitítgatni a népet, még egy ablak betörését is hallottam, gondolom valakinek agyára ment a légkör, vagy mit tom én. De nem igazán cselekedtem semmit. Ebben a helyzetben az a legjobb, ha nem idegeskedünk és nem lesz senkinek sem javára az, ha én is nekiállnék itt csitítgatni. Abban nem lenne köszönet, így hagytam, hogy a csapat tapasztaltabb és feltűnösködőbb része intézkedjen.
avatar
Kurogawa Ryuk

Posts : 25
Reputation : 2
Join date : 2018. Feb. 21.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 5600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Tsuyu Asui on Hétf. Márc. 26, 2018 10:08 pm

Mitsukai gond nélkül betörte az üveget. Szilánkok sem repkedtek szét, hálós ernyedt üvegként lógott egy-egy erősebb terület, de kellő rést sikerült nyitni rajta. Először amit megéreztek az a hatalmas porfelhő, ami lassan terjed az ablak közelében. Erősebb légmozgásra viszont nem igazán számíthattok, csupán picivel lesz hűvösebb, amit a távolabbi üléseknél már meg sem érezni.

Gyülekezik egy csapat. Amennyiben megindultok a mozdony felé a sötétben botorkálva, a telefon fényénél esetleg vakujánál is csak lassacskán haladtok előre. Aki legelöl halad, azt egy várakozó lány ölében tartott vakkantó szőnyegcirkáló zavarhatja meg. A kisállaton látszódik a kétségbeesés, ugyanakkor az is tisztán kivehető, hogy nem támadni akart. Amennyiben megvilágítjátok, az őt tartó lány kér tőletek sűrűn elnézést, macskafüleit lelapítva. Egy nekomimivel futottatok össze, de nem ám egy műfüles cicalánnyal. Ha tovább indultok, akkor elérhetitek a vagon elejét, hol egy furcsaságra figyelhettek fel.
Kintről mozgolódás hangja szűrődik be, meghallhatjátok, amennyiben elég figyelmesek vagytok. Viszont ha nem sincs nagy baj, hiszen a hang forrása hamar jelet ad magáról.
Az ajtó nyílásába, pont a résbe egy éles tárgy csikorogva fúródott. A vége amit láthattatok, olyan mint egy éles macséta, amely szélesebb alakot öltve egy kard fejét, végül egy még nagyobb fegyvert, egy fejsze fejének alakját vette fel. Minden "változattal" pár centivel nagyobb rés nyílt az ajtón. Pár feszítő mozdulat után, a jármű ajtaja megadta magát és kinyílt, persze csak hosszas másodpercek után. Egy fiatal fiút láttatok magatok előtt. A fegyver amit észleltetek, az pedig a saját karja volt. Megszeppenve pislogott rátok, láthatóan keresve a szavakat.

Akik csak ülnek és várnak, nem történik velük semmi különös. Persze az eseményeket ők is tapasztalhatják.

Határidő: 04.03 - Kedd.

_________________
avatar
Tsuyu Asui

Posts : 20
Reputation : 2
Join date : 2018. Jan. 13.

Character sheet
Játékstílus :
Yen:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Kagetani Mitsukai on Csüt. Márc. 29, 2018 4:32 pm

Szerencsére mindenki fel tudott készülni arra, amit tenni készültem, így csupán egy kisgyereket ijesztett meg a csörömpölés, és nem tört ki pánik sem. Így a sötétben észrevétlenül is tudtam a quirkemet használni valamennyire, így megkockáztattam, hogy annak segítségével söpröm ki a teljes üveget, és így egy kis szilánk se maradt, ami esetleg sérülést okozhatna, ha úgy döntünk, kimászunk. Az iménti hölgy közelített hozzám ismét, és állt elő egy logikus ötlettel. A mozdonyvezető valószínűleg jobban tudja, hogy mi a procedúra ilyenkor, mi pedig asszisztálhatunk neki a gyors és biztonságos evakuáláshoz. Egy pillanatra visszanéztem az emberekre, de így, hogy egy kis levegőhöz jutottunk, úgy tűnt, nyugalom van, bár a feszültség a bizonytalanság miatt ott maradt a levegőben. Aztán viszont bólintottam.
- Rendben van, de maradjanak mögöttem ^^ - mondtam mellé, majd elővettem a telefonomat én is, bekapcsoltam rajta a lámpát, és mielőtt kiugrottam volna a kocsiból, jó alaposan körbenéztem, megvilágítottam vele a falakat, meg odalent is, hogy ne törmelékre ugorjunk, ami kificamíthatja a bokánk. Ránézésre úgy tűnt, hogy minden rendben van, kitartott az alagút fala is.
- Hárman előre megyünk az első kocsihoz! Biztonságosnak tűnik minden, de kérem, maradjon mindenki itt, amíg vissza nem térünk! - hangzottak a szavaim, remélhetőleg az egész kocsiban, majd kimásztam az ablakon, és leugrottam a földre. Nyújtóztam egyet, majd megvilágítottam az előttünk álló utat. Az alagút szűk volt, de el fogunk férni. Viszont nem rohanhatunk ész nélkül. Hátranéztem a két társam felé, majd ha készen álltak, elindultam előre. Kicsit állítottam a fényerőn, nem volt szükség vakító világosságra, és tartalékolni kellett az akkumulátorok energiájával. Itt-ott voltak olyan merész emberek, akik kimerészkedtek a vagonokból, így a macskalány is, akinek azt tanácsoltam, hogy menjen vissza, és megnyugtattam őt is, hogy nemsokára jön a segítség. Beletelt egy kis időbe, míg megérkeztünk a vonat elejébe, úgy festett, hogy itt is beragadtak az ajtók, legalábbis ahogy kinyitották az egyiket, arra utalt, hogy nem nagyon akart engedelmeskedni még a masinisztának sem.
- Eto... én Fallen Angel vagyok, és szeretnénk némi információt kapni, ha van... meg segíteni az evakuálásban ^^ - szólítottam meg a srácot. Meglepően fiatal volt, de az egyenruhája alapján egyértelműen a vasúttársaság alkalmazottja, szóval megérkeztünk az úti célunkhoz, nem? ^^
avatar
Kagetani Mitsukai

Posts : 43
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 03.
Age : 19

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 16000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Takuya Daiki on Vas. Ápr. 01, 2018 1:06 pm

Alig hogy odaért Sae chan mellé, a lány egyből megmarkolta és szorosan hozzá simult. Bizonyára a félelemtől, de ez Daikinek egyáltalán nem jutott eszébe, és nem csak amiatt, mert végül is barátja is lány, hanem egyszerűen ezt nem nézte volna ki belőle. Persze ő sem terminátor és ezt a másikról sem feltételezte, de valahogy egyszerűen ilyesmi nem ugrott előtérbe ebben a pillanatban. Ennek a következménye az lett, hogy végül is lemerevedett és csak akkor kapott levegőhöz, mikor Sae kissé felengedett. Az arcát viszont csak azután volt képes rendezni, miután hozzá is szólt a lány és reagálnia kellett.
- Oh oh, a képimre fáj a fogad? Nem adom ám ingyen! - nevetett és átkarolta a lányt, mintha legalább is akarna valamit tőle.
Eközben menetelt el egy kisebb csapat előre felé a vezető fülkéhez, és mivel már így is voltak elegen, ők ketten meg még csak be se iratkoztak ebben a pillanatban  a suliba, úgy gondolta, hogy nem fontos csatlakoznia. Főleg, hogy Saeval volt "elfoglalva", vagy inkább a lány ővele.
Nah szóval az volt a nagy helyzet, hogy mire úgy igazán átölelte volna a lányt, bele sem gondolva, hogy mit is csinál tulajdonképpen, fémes csikorgást, majd hangos csattanást lehetett hallani elölről. Később minden bizonnyal el fogja hallgatni és mélységesen szégyellni, de abban a helyzetben az első dolga volt tényleg magához ölelni Saet. Félelmében. A hirtelen hang, és a sötét együttese megtette a hatását. Főleg, hogy fogalmuk sem volt róla, hogy mi történt vagy hogy pontosan mennyire messze tőlük. Nem volt túl hangos, de elég volt arra, hogy elkezdjen kombinálni.
A vége az lett, hogy a két méter magas fiú összegörnyedve ránehezült a lányra és lassan, nagyon halkan megkérdezte tőle, a füléhez centikkel, hogy:
- Ha-hahhllottad ezt?
avatar
Takuya Daiki

Posts : 61
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 01.
Location : Okinawa, Inaba/Tokyo, U.A.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Hiiragi Sae on Hétf. Ápr. 02, 2018 10:34 am

Saenak eszébe sem jutott, hogy zavarba hozhatná a fiút. Mondjuk a helyzettől független sem gondolt volna ilyesmire. Természetes volt a közelsége, sosem tekintett rá fiúként avagy férfiként. Dai csupán Dai volt és pont.
- Jelenleg bármit hajlandó lennék cserébe felajánlani. – Nevette el ő is magát. A szorító érzés a mellkasában enyhült. A térdei ugyan még mindig remegtek, de határozottan jobban érezte magát. Az érdekesség azonban, hogy ha a fiú képessége nem lett volna, akkor is hasonló hatást keltene csápos hősnőmben. A fiú ahogy „átkarolta” pontosan azt az érzést keltette benne mint amikor édes anyja öleli át. Bár a srácnak ugyan csak két karja volt, Sae-hoz és úgy sok mindenkihez képest, hatalmas teste eltakarta a lányt, egy védőburkot képezve köré. Aztán hirtelen az ölelés túl sok lett. Vagyis a lány kissé nehezen bírta megtartani őt. A hang amit halottak, mindkettőjüket megrémítette.
- Igen… - Felelte halkan. Neki is kezdett beindulni a fantáziája. A földrengés, talán nem is a természet okozta jelenség volt. Lehet egy bűnöző vagy valami Quirk birtokos állat, ami elszabadult. A másik, nem kevésbé rosszabb gondolat, hogy az egész metrójáratot víz lepi el. Mondjuk ez őt nem veszélyeztette, Dai-t annál inkább.
- Talán, mi is leellenőrizhetnénk mi volt ez? – Vetette fel az ötletet a fiúnak. A lány arca, szinte belefúródott barátja mellkasába, és ha teljesen őszinte akart lenni, nem is akart ezen változtatni. – Bár vannak itt bőven akik, megoldják a helyzetet…

avatar
Hiiragi Sae

Posts : 49
Reputation : 4
Join date : 2018. Feb. 28.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Kurogawa Ryuk on Kedd Ápr. 03, 2018 8:24 pm

A vonat lefékezése és a hirtelen csomaggondok után úgy tűnt, ha mást nem, legalább egy kicsit nyugtom lesz. És jah… nagy eséllyel még az időpontomat is lekésem. No, mindegy. Ez van. Nem mintha nagyon részt akartam venni bármin is. Mondjuk. Azért eléggé pech persze a dolog, hisz annak ellenére, hogy így legalább nem kell erre a hülye programra időt pazarolnom, azért arra viszont igen, hogy majd várakozzak majd fél órákat az állomáson, hisz lényegében azt jelenti, hogy innen majd haza is kell majd jutnom. És azért valljuk be, hogy nem egy gyors dolog ez. Legyenek akármilyen sebesek is a vonatok, kell nekik is egy kis idő, mire visszaindulnak. Pláne úgy, hogy mivel nem tudom milyen programba lettem „benevezve”. No mindegy. Fölösleges ezen rágódnom. Egyszer úgyis rájövök majd, addig is elvagyok a magam gondolataival. Legalábbis így voltam addig, míg a zajongások felé fordítva szemem meg nem pillantom egymás karjaiban a két „nagyszerű” osztálytársamat. Ha nem hallottam volna épp véletlenül a beszélgetésüket talán igazából nem is igazán figyeltem volna a dolgokra, de mivel unatkoztam és egy ilyen helyzetben az embereknek az a dolguk, hogy elfoglalják magukat, így… elhatároztam, hogy kicsit elszórakozok. Zsebre vágott kézzel indultam meg a duo felé, és bár kinézetem rémisztő lehet azoknak, akik még nem találkoztak velem, ezek ketten csak nem fognak szívbajt kapni attól hogy odalépek hozzájuk és megszólítom őket. Bár az is lehet, hogy az nem fog tetszeni nekik, amit mondani akarok nekik.
- Biztos most szakadt le mennyezet és zúzta szét az első kocsit a törmelék… biztos mi leszünk a következők… szinte hallom, ahogy reped a beton…
Természetesen nekem is van annyi eszem, hogy ne ordibálva mondjam, hanem csak úgy beszéljek, hogy ezt a két jómadár agyát húzzam vele csak.
avatar
Kurogawa Ryuk

Posts : 25
Reputation : 2
Join date : 2018. Feb. 21.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 5600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére


 :: Játéktér :: Tokió :: Shinagawa

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.