Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

 :: Játéktér :: Tokió :: Shinagawa

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Aritme on Kedd Ápr. 03, 2018 11:41 pm

A hirtelen jött levegő jót tett a környezetnek. Az én idegrendszeremet is felserkentette egy picit, és hozzám szokatlan módon atfutott rajtam a tenniakarás érzése.
Nem kellett sokat várnom a válaszra. A szárnyaska elfogadta a segítési szándékomat, számomra ez elegendő volt. Nem kellett sokat készülödnöm, mert mindig közel tartom magamhoz az elsősegély készletem, így elég gyorsan követni tudtam az angyalkát.
Az egy pillanatra meglepett, hogy inkább az ablakon ugrott ki, mint hogy a tömegen ment volna keresztül idebent, de logikus volt az ahogy ő csinálta. Kivéve azt a részt, hogy ő volt az aki figyelmeztetett, hogy próbáljuk meg ne elhagyni a járművet. A hősök már csak ilyenek. Mindig kockáztatják az életüket, hogy másoknak ne kelljen. Én se maradtam le sokáig. Miután meggyőzödtem arról, hogy minden rendben, kiugrottam a másik után.
Továbbra sem kedvelem a hősök semmilyen fajtáját. Annyi az egész, hogy jelenleg mellette van a legnagyobb esélyem arra, hogy valakinek segíteni tudjak, ami orvosként az első számú prioritásom. Még akkor is, ha azt a valakit nem kedvelem, mert egy hős álarca mögé van elrejtőzve.
Így érkeztünk meg az ajtóhoz, amit készséggel kinyitottak a tiszteletünkre. Mármint gondolom, hogy nem miattunk, de most pont kapóra jótt ez a szerencsés véletlen.
Az angyal bemutatkozott. Ezután én jöttem.

-Orvos vagyok. Van valakinek szüksége azonnali beavatkozásra?
avatar
Aritme

Posts : 11
Reputation : 0
Join date : 2018. Mar. 05.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 10000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Shadow Broker on Szer. Ápr. 04, 2018 12:06 pm

Megfagyott bennem az idő... Értem én, hogy mondtam menjünk előre, de a hőslány miért kifelé indult el azt soha nem fogom megérteni. Minden esetre jobban járok ha nem akadok fent ezen nyílvánosan.

Kiugrottak én pedig mielőtt utánuk mentem volna egy facepalmmal jeleztem leginkább magamnak az érzéseim. Nagy lendülettel ugrottam utánuk, majd elővettem a mobilom és az alagút épségét kezdtem figyelni, esetleg menekülő utakat.

Sokan nem tudják, hogy a metróalagútak oldalán bizonyos távolságonként kötelezően kell beépítve lennie vészkijáratoknak, vagy legalább olyan helyeknek ahova beállva biztonságban megvárhatják a segítséget.
Ez volt az amit én kerestem. Persze nem elég ha csak az ajtót keressük, kis jelzéseknek is kell lenniük merre van a legközelebbi. Ezt figyelve követtem a két másik alakot, majd amikor legelőre értünk...

Rossz szokás egy embert megijeszteni, pláne ha a beidegződései miatt reflexből szokott ütni ilyenért, szerencsére elég messze voltam, hogy senki ne vegye észre, ahogyan összefeszültem és az övem felé nyúltam, így miután észrevettem nincs veszély, közelálltam én is az ajtóhoz. Mindenki csodaszép indokokkal rendelkezett ami miatt volt oka előre jönni, nekem ilyenem nem volt, csak jöttem, mint ötletgazda

-Üdv-mondtam neki egyszerűen, amikor rám nézett. Nem vagyok sem orvos, sem pedig hős, ha itt tartunk inkább mennék el gonosztevőnek. Minden esetre felszálltam a figura mellett és végignéztem a tömegen, majd a vezetői kabin felé vettem az irányt, ott kellett lennie rádiónak is
Ti nézéttek meg mindenki jól van-e, én megpróbálom elérni a központot a rádión keresztül, persze ha az úr is benne van pillantottam a vonatvezetőre és a többiekre

-ha valaki pedig lát a sötétben, azzal beszélni kéne nem lát-e erre valahol vészkijáratot
avatar
Shadow Broker

Posts : 51
Reputation : 1
Join date : 2018. Mar. 08.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 10000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Tsuyu Asui on Vas. Május 06, 2018 9:49 pm

Úgy látom végül két csoportra bomlottatok. Várható volt.
Aritme, Shadow és Mitsukai:
Ti kijutottattok, egy szilánk sem vágott meg titeket, - és bár nem ti voltatok az egyedüli bátor válalkozók, - gond nélkül előre jutottatok a mozdony fülkéjéhez. Az utatokat erős félhomály követte, de engedte látni a telefonokkal megvilágított falakat, néhány vezetéket amik természetesen külön szigetelést is kaptak. Ezen felül sötét lámpasorokat a mennyezeten és ugye a síneket a talpatok alatt. Shadow szemfüles így a két sín közötti közel fél méter mélyedés okát is felfedezte, hiszen ténylegesen az volt a biztonsági zóna.
A sofőr kijutni próbált a fülkéből és erre fel is figyelhettetek. Kissé zavartan torpant meg előttetek.
- A nevem Katsuyo Miro. A mozdonyvezető vagyok. Felelősséggel tartozom az önök épsége iránt, így megkérném önöket, hogy ameddig nem tudok biztosat mondani és hasznos döntésre jutni, addig kérem menjenek vissza a fülkéjükbe. Ígérem, hogy épségben kijuttatom magukat. Angel-sama, az ön támogatására viszont számítanék. - Hajolt meg illedelmesen a férfi. A kezdeti zavarotsága szertre foszlott és céltudatos, ellentmondást nem tűrő hangon közölte veletek a kérését. Amennyiben, ezek után is így reagáltatok, megkaptátok a válaszokat.
- Súlyosról nem tudok. - Aritmere emelte a pillantását.
- De megnyugtató, hogy van közöttünk egy orvos. - Tette hozzá.
- Kérem ezt a többiekel is közölje, hogy tudják kihez fordulhatnak, valamint így nagyobb biztonságban érezhetik majd magukat. - Engedett meg feléd egy kedves mosolyt.
- Teljesen felesleges. Így, hogy a tartalék generátor is bemondta az unalmast, sajnos süketek a vonalak... és még térerő sincs... - Jelentette ki, érezhetően sajnálkozva. Majd, a döntésetektől függetlenül, Angel-samara pillantott.
- Azt javaslom először nézzünk körül. Több kijárat is van, viszont ez egy útvesztő, valamint... nem tudjuk merre okozott nagyobb bajokat a földrengés... vagy robbantás. - Az utolsó szót szinte suttogta, nyílvánvalóan a pánik elkerülése miatt.
- Még ha erőforráshoz is jutnánk, ami elindíthatja a vagont... egyszerűen tiltja a szabályzat, hiszen most mindenhol megállították a forgalmat, és csak akik jelzést kaptak, indulhatnak el. - Osztotta meg a gondolatait.
- A kijáratok viszont nálam vannak. - Mutatott a mellkasára, ami kissé kidomborodott, egy gondosan összehajtogatott papírlaptól.

A fülkében:
Sae, Daiki és Ryuk:
Nem tapasztaltok semmi különöset. A pánik mérsékelt a vagonban, de érezhető a feszültség. Egy két bolond pattog és próbál lelket önteni másokba, nyílván magát is bíztatva, a találgatásokkal, hogy melyik hős is fogja megmenteni őket. Ti hárman viszont egymásra találtatok. Reagáljatok egymásra. Enyhe huzatot éreztek a kitört ablak felől, ami némi port is magával hord. A kinti beszélgetést képesség nélkül aligha halljátok, viszont neszeket, érthetetlen foszlányokat talán. Bent minden unalmas, csupán a nyomott hangulat feszélyezi a légkört.



Elnézést a késésért, az utóbbi időben nem úgy alakultak a terveim, ahogy szerettem volna. Aki ennyi hiányzás után meggondoja magát és kilép, megértem. De szeretnék tőle kapni egy pm-et, hogy ne számítsak rá, akik viszont maradnak, ezúton is megköszönöm a türelmüket!
Határidő: Május 14 - Hétfő.

_________________
avatar
Tsuyu Asui

Posts : 17
Reputation : 2
Join date : 2018. Jan. 13.

Character sheet
Játékstílus :
Yen:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Shadow Broker on Pént. Május 11, 2018 4:48 pm

A metróban ragadni talán a legrosszabb. Sötét és zárt hely, ahol tulajdonképpen bármelyik pillanatban jöhet két fény és placcs, megvan a baj. Nem igazán értem, miért volt ilyen lassú a reakciója a mozdonyvezetőnek, mert semmi érdemlegesett nem tett az elmúlt úgy 10-15 percben, vagy inkább mióta leállt a szerelvény, elég lassan telik az idő, ilyen unalomban.
-Nos maga itt most a hivatalos szerv, de engedje meg, hogy javasoljak valamit.-léptem oda a vezetőhöz -lassan elkéne indítani az evakuációt, mert lehet, hogy nem tudják pontosan hol álltunk meg, ha pedig így van és más járat már elindult, akkor belénk rohanhatnak, ami nem lenne túl kellemes érzés, mellesleg idelent eléggé poros a levegő ami sok embernél gondot okozhat
Válságkezelés első lépése, hogy ismerjük fel a helyzetet, a potenciális veszélyforrásokat, majd válasszuk a legkissebb kockázattal járót. Ez esetben szerintem az lenne a legjobb, ha legalább a kocsiból kimásznánk az egyik kijárathoz, ha nem is megyünk ki a felszínre. Ezzel legalább abból nem lehetne baj, hogy belénk rohannak.

Megvalva az igazat nem tűnt valami talpraesettnek a vezetőnk, persze ez lehet, hogy csak a tapasztalatlansága miatt van. Én úgy vélem, hogy ilyenre is fel kellene készíteni mindenkit, ha eddig nem is tették, amolyan modern stresszteszt alapon, mint amilyen a seregnél vagy a hősképzőkben van.
avatar
Shadow Broker

Posts : 51
Reputation : 1
Join date : 2018. Mar. 08.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 10000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Kagetani Mitsukai on Csüt. Május 17, 2018 3:37 pm

Előrejutottunk minden galiba nélkül az első kocsihoz, mi több, még a mozdonyvezetővel is találkoztunk. Bevallom, egy kicsit izgultam, mert hát mégis csak ez volt az első olyan alkalom, amikor több tucat ember épsége múlott a tetteimen. Persze voltak gyakorlatok, de ott a legrosszabb dolog, ami történhet, hogy megbuktatnak, és bár akkor még élet-halál helyzetnek tűnik az is, a valóság mégis más. Sokkal nagyobb a nyomás, és ezt most éreztem is. Jó lett volna, ha mellettem van a sensei, vagy bárki más, akit ismerek, de most csak magamra számíthattam, nem támaszkodhattam másra. Igyekeztem koncentrálni, végigvenni, mire van szükségünk, és hogyan tudnék a leghasznosabb lenni, de azt hiszem a legeslegfontosabb az volt, hogy megőrizzem a hidegvérem, és magabiztosnak tűnjek. Ha bénázok, akkor nem fognak bennem megbízni, és elbizonytalanítok sok mindenkit :/ Ökölbe szorítottam a kezem, majd fújtam egy nagyot, és közben kiengedtem a markom is. A kotnyeles hölgy felé fordultam, aki ugyan talpraesettnek tűnt, de kapkodott. Megráztam a fejem a szavait hallva.
- A vasúti közlekedés központilag le van állítva, se ez, se más vonat nem fog elindulni, amíg sötétek a jelzőberendezések - intettem a fejemmel az egyik elektromos szerkezetre a falon, tőlünk nem messze. Máskor pontok világítottak rajta, amik a szabad vagy a tilos jelzést mutatták, most azonban sötét volt - Először is biztosítanunk kell egy útvonalat a szabadba, azután megkezdhetjük az evakuálást is. Katsuyo-san, szükségünk lesz zseblámpákra vagy bárkire, aki képes a quirkjével fényt adni - átvettem a kezdeményezést, elvégre hivatásos hősként nekem kellett valamiféle irányt adnom az eseményeknek egy ilyen vészhelyzetben, amikor csak magunkra számíthatunk.
- Addig is a doktornő nyújthatna elsősegélyt a sérülteknek. Fel lehetne állítani egy elsősegély központot a középső kocsiban, hogy mindenki tudja, hol találhat segítséget. Tudná tájékoztatni az utasokat a kihangosítón keresztül? - pillantottam a mozdonyvezetőre, majd a doktornőre, hogy neki is megfelel-e ez a megoldás. Aztán a másik nő felé fordultam - Eto... szükség lenne egy vezéralak szerűségre, amíg mi távol vagyunk. Örülnék, ha tudna asszisztálni a doktornőnek ^^ - mosolyodtam el. A céltudatossága, a magabiztossága jól jött, erre volt szükség jelenleg. Ők ketten maradnak, és felkészítik az utasokat a távozásra, én pedig Katsuyo-sannal, meg ha kell, akkor egy élő zseblámpával feltérképezzük a legközelebbi kijáratot. Ennek így működnie kéne.
avatar
Kagetani Mitsukai

Posts : 42
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 03.
Age : 18

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 15000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rozsda és verejték - avagy, végtelennek tűnő órák fogságában.

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Vissza az elejére


 :: Játéktér :: Tokió :: Shinagawa

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.