[múltidéző] Inabai depresszió (Dai&Sae)

 :: Játéktér :: Japán :: Okinawa

Go down

[múltidéző] Inabai depresszió (Dai&Sae)

Témanyitás by Takuya Daiki on Csüt. Márc. 08, 2018 9:17 pm

// Általános iskola 3. osztály, kilenc évesen, miután Aoi szerelmet vallott neki. //

Égtelen zengés törte meg az amúgy csendes kis tanya levegőjét, ahogy a monoton dörömbölés és kiabálás egybefolyt. A Takuya farm, vagy "paradicsom" ahogy Shouhei szokta nevezni a videóiban, most eltért a megszokottól. Feszültség lengte be a levegőt. Atsuko, az anya dörömbölt fia ajtaján. Düh, csalódottság és az elkeseredett cél vezérelte abban, hogy kiszedje onnan a gyereket. Daiki bezárta magát. Nah nem véletlenül, előre megfontolt szándékkal.
Az apa, Shouhei szemöldök ráncolva nézte egy ideig a jelenetet, majd se szó se beszéd lelépett. Most épp valahol van, de senki nem tudja hol.
- Azonnal gyere ki, hallod?!
- De anya!
- Nincs de! Ha velem beszélsz a szemembe nézel! Harmadik napja vagy bent és ez nem egészséges!
- Nem akarok kimenni!  - a fiútól eltérően üvöltéssel felelt anyjának.
- Hogy micsoda? Azo-
- Hazudnak nekem! Mind! Anya, a quirkem miatt szeretnek csak! Senki nem ismer! Ezt nem akarom..., hogy sen-, talán még ti sem! A quirke-
- Ezt mond még egyszer és kiszedlek onnan ajtón keresztül! - Nagy levegőt vett, és megpróbált nem üvölteni a fának.
- Figyelj ide Dai. Az anyukád voltam csecsemőkorod óta, a quirked előtt is! Emlékszel. Akkor is, amikor azt hittük, hogy nem is lesz quirked.... Szóval gyere kis szépen és beszéljük meg. Nem megoldás az, hogy elbújsz. - kis habozás után, mégse nyílt ki az ajtó.
- Attól még a többiek. Egyedül vagyok! Nem akarok senkivel se találkozni többé!
- Az istenit Dai! Nem hagyom, hogy a fiamból hikikomori legyen. Kiszedlek onnan és legfeljebb nem lesz ajtód! - Azzal elviharzott a pajszerért.
Daiki pedig egyedül maradt a bezárt, félhomályos szobában.
A pajszer helyszínéhez vezető út pedig a főkapu mellett ment el, ahol egy ismerős arcot pillantott meg. Kicsit zilált volt a bosszankodás miatt, de mindenek ellenére mosolygott.
- Szióka. Daihoz jöttél? A legjobb időben, fent van a szobájában, tudod az utat, ugye? - Mosolygott, de fáradtan. Aztán betessékelte a lánykát, ő pedig valamiféle felejthető ürüggyel eltűnt.
avatar
Takuya Daiki

Posts : 61
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 01.
Location : Okinawa, Inaba/Tokyo, U.A.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [múltidéző] Inabai depresszió (Dai&Sae)

Témanyitás by Hiiragi Sae on Pént. Márc. 09, 2018 7:00 pm

Az eső cseppek egyre hevesebben kezdtek hullani az égből, így a kicsi Sae is egyre szaporábban szedte a lábait, már csaknem futott. Hamar megbánta döntését, hogy suli után előbb még haza ment és csak utána vette az irányt Dai otthona felé. Különösebb oka pedig nem volt a kitérőnek. Karinnak még reggel mondta, hogy később ér haza, mert átadja a fiúnak az elmúlt három nap házi feladatait. Természetesen a házi csak ürügy volt. A látogatás okát csak kisebb részben alkotta annak aggodalma, hogy a fiú lemarad az iskolából. Egy kulcsot szeretett volna megmutatni, amit otthonról csent és egy „ígéretes” kaland belépője volt. Legalábbis számára ezt jelentette és csak remélte, hogy Dai is ennyire lelkesedik majd. Egy rövid sprintel megnyomva az utolsó néhány száz métert végre elért a farmhoz és annak kapujához.
- Szióka. Daihoz jöttél? A legjobb időben, fent van a szobájában, tudod az utat, ugye? – Fogadta őt a fiú édesanyja. Sae vidáman meghajolt és viszonozta a köszönést.
- Persze. Dai beteg? – Érdeklődött.
- Naná! Elment az esze! – Válaszolta kissé mogorván. A lány nem igazán tudta hova tenni a jelenetet, így nem is foglalkozott vele. Még mindig futva, a fiú szobája felé vette az irányt. Egyre izgatottabb volt.
- Dai! Azt mondták elment az eszed, de remélem hamar megtalálod, mert tuti egyből eldobod ha meglátod mit hoztam! – Kopogtatott, de nem várta meg a választ és rögtön megpróbált benyitni. Sikertelenül. – Dai? – Sae meglepődött. Minek zárja be az ajtót ha beteg? Nem tudnak hozzá bemenni.
avatar
Hiiragi Sae

Posts : 49
Reputation : 4
Join date : 2018. Feb. 28.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [múltidéző] Inabai depresszió (Dai&Sae)

Témanyitás by Takuya Daiki on Vas. Márc. 11, 2018 9:11 pm

Rákezdett az eső is. Nagyszerű~ Ott volt a száján, hogy anyját hívja, de mégsem tette. Nem merte, hiszen kiállt azért, amit tenni készül és bár a magány is nyomasztónak ígérkezett, csak emlékeztetnie kellett magát arra a napra. Hat nappal azelőtt történt. Aoi kedves lány, nem ő a hibás, csak egyszerűen így alakult. Az ő hibája sem. Az élet ilyen. És ő nem akarta ezt. Nem ilyen képességre vágyott. Mi lesz ha senki sem fogja soha őt nézni? Elbambulásából újabb hangok rázták fel. Ezúttal egy sokkal vékonyabb, fiatalabb lányéi. Ismerte a tulajdonosát, azonban semmi kedve nem volt emberekkel beszélni. Ha kinyitja az ajtót, kérdések fogják elözönleni, és válaszolnia kellene akkor rájuk, de ő erre képtelen.
Leült a sötétben az ágya szélére, és onnan hallgatta Saet. Megrezzent mikor a lány benyitott, és rosszul érezte magát amiért nem engedi be a barátját. Azonban hangosan tartotta magát ahhoz, amit az anyukájának is mondott. Fejrázva szólalt meg, bár ezt Sae nem láthatta.
- Most nem tudok Sae. ... - Kis szünet és egy nagy levegő után megmakacsolta magát. - Elmennél kérlek...? - Nem akarta megbántani barátját. Az a kis szúró érzés a mellkasában, ami azóta jelen volt, hogy meghallotta a hangját, egyre csak erősödött. Mégsem akart senkit maga mellé. Sem most sem máskor. Nem megy. Ezt mondogatta magában. Nem akart olyan embereket maga körül, akik rá mosolyognak viszonzásképpen a quirkje miatt.
avatar
Takuya Daiki

Posts : 61
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 01.
Location : Okinawa, Inaba/Tokyo, U.A.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [múltidéző] Inabai depresszió (Dai&Sae)

Témanyitás by Hiiragi Sae on Vas. Márc. 11, 2018 10:09 pm

Mikor a fiú habozott a válaszadással már sejtette, hogy baj lehet. Persze ha nem találkozik az édesanyjával, meg sem fordul ilyesmi a fejében, hanem elintézi azzal, hogy fáradt és kimerült a betegsége miatt.
- Nem szeretnék. – Felelte a lány, már cseppet sem vidáman. Jóval lágyabb hangon szólt a fiúhoz. Rögtön elkezdett azon pörögni, hogy mi lehet a gond. Miért zárkózott be és miért ilyen letört a fiú hangja. Próbálta felidézni az elmúlt hetek eseményeit, mi az ami történhetett. Aztán bevillant neki a téves igazság. Tudta, hogy Aoi valamiért beszélni akar a fiúval és azt is tudta, hogy jóban volt Naokival. Biztos volt abban, hogy a lány őt hibáztatja, amiért a barátnője otthagyta a sulit és most, fél év után a szemére hányta.
- Ne foglalkozz azzal a mit az a pletykás liba mondott. – Emelte meg a hangját. A gondolat hatására egyre indulatosabbá kezdett válni. Dühítette a hamis igazságtalanság, amit a fiú (nem) kapott. – Naoki nem miattad ment el. Mindig is egy szürke egérke volt, aki nem sok-mindenkivel beszélt. Ha ezért be zárkózol, hülye vagy! – A dühe nem a fiúnak szólt, mégis akaratán kívül őt kezdte el sértegetni. Hát ha még tudta volna mennyire távol jár a valóságtól.

avatar
Hiiragi Sae

Posts : 49
Reputation : 4
Join date : 2018. Feb. 28.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [múltidéző] Inabai depresszió (Dai&Sae)

Témanyitás by Takuya Daiki on Szer. Márc. 14, 2018 12:38 pm

Az ágya szélére ült. Komoran nézett maga elé és bár tudta, hogy Sae kitartó, azt hitte, hogy most az egyszer képes lesz győzni. A barátságukban még egyszer sem volt olyan alkalom, amikor meg kellett volna makacsolnia egyiküknek magát a másik ellenében. Sosem volt jó nemet mondó, mindig rá tudta venni a lány arra amit akart, de cserébe ő is mindig el tudta cipelni magával oda, ahova ő készült. Így kiegyensúlyozott volt a barátságuk. Ám most azonban csak azt szerette volna ha békén hagyják és senkit sem kell látnia. Sokáig, talán örökre ha úgy kell. Bár Sae kijelentette, hogy nem szeretne, ettől függetlenül csöndben maradt. Arra gondolt, hogy egy idő után majd még is tovább áll. Talán megkérdezi az anyukáját, de mást nem fog tenni. Ezt remélte.
Azonban Saet nem ebből a fából faragták és tovább gondolkozott. Amire pedig rájött féligazságok és félreértések kombinációja volt. Dai a hangra egy pillanatra össze is rezzent, amilyen hevességgel indult meg a szóáradat.
Már egy pillanatra majdnem felpattant, hogy kirántsa az ajtót a helyéről, Saeval szembe nézve rakva helyére a tévedést, de az ajtónál lelassult, aztán meg is állt. Csak a fejének koppanása hallatszott ki a szobából.
- Nem így van. - Nagy levegőt fújt ki közbe, hangja bizonytalan volt. Hirtelen tanácstalan lett, vajon mit is kellene tennie valójában. Csak azt tudta, hogy most minden összeesküdött ellene.
- Aoi járni akar velem, és nem hibáztat Naoki miatt. Más a probléma. - Egy sóhaj szökött ki a két mondat között, aztán kimondta a fájó igazságot.- A quirkem miatt van. Mindenki azért kedves velem, mert a képességem hiányos. Ez nem igazság!
Elhúzta a szája szélét, fogcsikorgatva mondta ki az utolsó szavakat. Majd haragjában beleöklözött a zárt ajtóba. Ha ezzel beléfojtotta Saeba a szót, hát nem vette észre.
- Ez olyan mintha mindenkit manipulálnék magam körül. Én ezt nem akarom! És azt sem akarom, hogy azért szeressenek, mert a képességem hatása kényszeríti őket rá.... - még egyet ütött a fába, de már egy kicsivel gyengébbet.
avatar
Takuya Daiki

Posts : 61
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 01.
Location : Okinawa, Inaba/Tokyo, U.A.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [múltidéző] Inabai depresszió (Dai&Sae)

Témanyitás by Hiiragi Sae on Csüt. Márc. 15, 2018 11:21 am

Csak sejteni tudta mi történik az ajtó túloldalán, de nagyjából sikerült összeraknia a hangokból. Türelmesen várta, hogy befejezze, majd a hátát az ajtónak vetette és leült a földre.
- De hülye vagy. – Jelentette ki a lány. Az indulat, ami korábban fellángolt benne teljesen elszállt. Ismét nyugodt, lágy hangon szólt a fiúhoz. – Manipulálod… max akkor, ha kényszerítened őket, hogy veled legyenek. – Volt egy olyan érzése, hogy fiú tovább erősködik majd, hogy tulajdonképpen erről lenne szó, így gyorsan folytatta.
- Anyu azt tanította, hogy a quirk nem csak egy képesség. A quirk a tükrözi a használója jellemét és ez alapján formálódik. Szerinte neki azért van nyolc karja, mert maximalista és így sokkal hatékonyabban tud megcsinálni bármit, mint mások. De azok akiknek tűz képessége van általában hevesek és ehhez hasonlók. A te quirked jó érzéssel tölt el másokat a jelenlétedben, ami egyáltalán nem baj. Azért van, mert kedves vagy és törődsz másokkal. Zavar, hogy ez miatt az emberek szeretnek veled lenni… Mint ha egy humoros embert zavarná, hogy azért vannak vele, mert humoros. – Most Dai lehetett az, aki egy koppanást hallott az ajtón. Sae kicsit erőteljesebben vetette az ajtónak a fejét, mint szerette volna. Persze a fiú azt már nem láthatta, hogy a lány erre hevesen dörzsölni kezdte a kobakját. Még jó mert eléggé megölte volna a mondandója komolyságát.
avatar
Hiiragi Sae

Posts : 49
Reputation : 4
Join date : 2018. Feb. 28.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [múltidéző] Inabai depresszió (Dai&Sae)

Témanyitás by Takuya Daiki on Csüt. Márc. 15, 2018 12:17 pm

Hosszú másodpercek teltek el így. Kettejük között az ajtóval. Daiki a fejével, Sae a hátával támasztva meg. A hallottakat emésztette. Piciket szuszogva mellé a megterheléstől. Ebbe nem gondolt bele így és a lány világos kifejtése ellenére is volt egy rossz érzése az egész dologgal kapcsolatban. Eszébe jutott, hogy lehet, egyszerűen csak a helyzettel nincs kibékülve. Mi van ha nem szereti a képességét és el kell fogadnia, hogy ez is a lényének része, még ha nem is a legcsodálatosabb. Egészen addig a bizonyos pillanatig semmi problémája nem volt a helyzetével, de az a vallomás mindent megváltoztatott. Gondolkozott. Tudna élni azzal a tudattal, hogy lehet, soha nem lesz képes teljesen az akarata alá vonni a képességét, és az emberek akarva akaratlanul is a hatása alá kerülnének? Úgy hogy semmit sem sejtenek közben? Képes lenne csöndben maradni és nem elűzni másokat emiatt maga mellől? Személyes kisugárzásnak betudni és örülni annak, ami adatott? Nem tudhatta. Végtére is csak egy kilenc éves gyerek volt. Mindketten azok voltak. Nem ezen kellene rágódnia, hanem hogy jön e nyáron a kedvenc koreai együttese turnézni vagy sem. Döntött. Megpróbálja.
Hirtelen kattant a zár és Daiki nemes egyszerűséggel kirántotta az ajtót addigi nyugodt állásából.
- Lehet, hogy igazad van... - szólalt meg ugyanolyan hirtelen, előre meredve a levegőbe.
Úgy várta lelki szemei előtt, hogy Sae előtte fog állni és nem a lábára gurulni ültéből. - Hupsz bocs. ...
Sápadt volt, halványan beesett arccal ~ szinte semmit nem evett abból, amit az anyja felvitt neki ~, kócos hajjal, karikás sötét foltos szemgödrökkel, de a kékjei csillogtak. A szobája sötét volt, mintha egy vámpír költözött volna be szobatársnak. A pizsamája volt rajta, félig betűrve, kis sötétkék csokornyakkendős mintákkal, világoskék alapon.
Hátrébb lépett, hogy a lány fel tudjon állni.
- Mitől dobom el az agyam?... - Tőle egyáltalán nem megszokott komolysággal kérdezte meg a kérdést. Úgy hangzott abban a pillanatban, mintha az erre adott válasz lenne az élet értelme és azonnali szükség van rá.
avatar
Takuya Daiki

Posts : 61
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 01.
Location : Okinawa, Inaba/Tokyo, U.A.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [múltidéző] Inabai depresszió (Dai&Sae)

Témanyitás by Hiiragi Sae on Csüt. Márc. 15, 2018 2:59 pm

Csendben várta a reakciót. Többet nem tudott hozzáfűzni a mondandójához. Várta, hogy Dai miként is reagál majd váratlanul kinyílt az ajtó, emiatt pedig pont a fiú lába elé bukott. Látta már jobb állapotban is őt ez tény, de cseppet sem aggódott amiatt, hogy ne jönne rendbe. Nem ilyennek ismerte.
- Hali. – Vigyorodott el a lány a földön feküdve. Hitte, hogy feltudja csigázni majd barátját és az ő jókedve, egyszerűen átragad a fiúra. – Nézd! – Matatott a zsebében majd egy kulcsot halászott elő és a fiú felé tartotta, még mindig a földön fekve. – Otthonról csentem. Apa régi műhelyének kulcsa. Lemerném fogadni, hogy egy csomó érdekes dolgot találunk ott. – Sae fantáziája nagyon könnyen meg tudott szaladni. Már csak azért is mert tiltva volt a helytől. A fejében úgy élt, mint ha egy titkos laboratórium állna a kis garázs mélyén, megannyi hihetetlen és veszélyes találmánnyal, fura kísérletekkel és egyéb hasonlókkal. – Gondolj csak bele. – Tápászkodott fel. – Lehet, van ott egy robot ami arra vár, hogy újra bekapcsolják, de a kormány is szemet vetett rá ezért majd elakarják vinni, de kiderül, hogy valójában egy kedves és érzelmes lény és majd segítünk neki megszökni. – Oh, a gyermeki fantázia. Továbbra is tartotta magában, hogy ha ez nem ver egy kis jó kedvet a fiúba, akkor bizony semmi.
avatar
Hiiragi Sae

Posts : 49
Reputation : 4
Join date : 2018. Feb. 28.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [múltidéző] Inabai depresszió (Dai&Sae)

Témanyitás by Takuya Daiki on Csüt. Márc. 22, 2018 10:06 am

Apró türelmetlenséggel várta meg, ahogy a lány kihalássza a zsebéből azt a nagyon érdekes dolgot, amit talált. Egy kulcs volt, hozzáfűzött ismertetővel, és ahogy hallgatta, úgy ugrottak elő az ő fejecskéjéből is a jobbnál jobb ötletek arra, mit is nyithat ez a kis vasdarab. - Nagyszerű.
Jelentette ki miután Sae a végére ért mondandójának. Tetszett az ötlet, és szinte már el is felejtette, hogy miért zárta be magát három napra a szobájába, ami első elhatározásában sokkal többnek volt hívatott lenni. Abban a pillanatban az a három nap is bőven elég hosszúnak tűnt, de Dai inkább a jövőre koncentrált. Már gyerekként kialakult benne az a sokszor jótékony tulajdonság, hogy nem figyel arra, ami hátráltatná, esetleg lassítaná.
Kicsit töprengett, majd visszacsukta az ajtót, egy "pill" felkiáltással. Matatások, szekrény nyitogatások, ajtó csapódás, és Daiki ugrándozásának hangjai hallatszódtak ki, majd újra nyílt az ajtó és a fiú immár felöltözve állt meg a lány előtt.
Farmer nadrág, kék póló, pulcsi, rövid dzseki és csíkos sál volt rajta, amit a szája alatt áttekert a nyakán az álláig.
- Oké, mehetünk.
Mint egy vezényszóra, elkapta barátja csuklóját és megindult vele. Ahogyan azt már Daitól megszokhatta Sae, ha a fiú eldöntött valamit, azt általában azonnal végre is hajtotta. Most például az ő házuk felé viharzott.
Leérve a lépcsőn csak egyetlen mondattal adta szülei értésére, hogy hová készül, azt sem túlságosan precízen definiálva.
- Kimentünk anya! Majd jövök!
Atsuko egy pillanatra abba hagyta a sárgarépák módszeres felaprózását mérgében, és visszakiáltott fiának.
- Ne felejtsd el a sapkád, még hideg vaaa-aah a fenébe is legalább kint van...
Morogta el magában a mondat második felét, és tovább aprította a vacsorának valót, ugyanolyan módszeres könyörtelenséggel, mint előtte.
avatar
Takuya Daiki

Posts : 61
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 01.
Location : Okinawa, Inaba/Tokyo, U.A.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [múltidéző] Inabai depresszió (Dai&Sae)

Témanyitás by Hiiragi Sae on Hétf. Ápr. 16, 2018 7:57 pm

Míg a fiú öltözött, a falnak támaszkodva várta, hogy végezzen. Tanult az iménti hibából és ezúttal nem szeretett volna hanyatt vágódni a hirtelen nyíló ajtó hatására. Hamar fordult a kocka és most már a fiú vezette Saet, ami viszont hamar átcsapott abba, hogy már vonszolta őt maga után.
- Lassíts, a nagy lábad miatt nem tudok olyan gyorsan menni. – Tette szóvá. A jelenben közel azonos fizikummal rendelkeztek (Már ha a gyerekek quirkjét is alapul vesszük). Azonban kicsinek gyakran kiütközött a különbség kettejük között, méghozzá a fiú javára. Igaz ha csak a puszta testi adottságokat nézzük a lány jócskán elveszik a fiú mögött, a szó minden értelmében.
Na de visszatérve a múltba, viszonylag hamar odaértek a célhoz. Otthon kénytelenek voltak osonni, ha nem akarták Karin figyelmét magukra vonni. A fészerhez érve pedig izgatottan vette le a lakatot az ajtóról és óvatosan benyitott. Elsőre elég csalódás volt Sae számára. Több polc tele könyvekkel, egy méretes asztal és pár letakart akármi fogadta őket. Pedig nagyon élt benn a kép, hogy a jöttükre egy vörös szempár felvillan, de nem így lett. A lány az asztalon lévő iratokat kezdte el kémlelni. Sokat nem értett belőlük. Számítások tömkelege, és néhány vázlatrajz fogadta őt, köztük egy befejezetlennel. Kaoru utolsó munkája. Néhány rövid pillanatig elidőzött a vázlat felett. Csak lassan tudatosult benne mit is lát, aztán Dai-hoz fordult.
- Mi lehetn alatta? – Mutatott a ponyvákra. Ki tudja talán a fiú már meg is nézte.
avatar
Hiiragi Sae

Posts : 49
Reputation : 4
Join date : 2018. Feb. 28.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 6800

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [múltidéző] Inabai depresszió (Dai&Sae)

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 :: Játéktér :: Japán :: Okinawa

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.