[Esemény]Gyakorlati óra

 :: Játéktér :: Tokió :: Suginami

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Oyama Hayato on Szomb. Márc. 31, 2018 5:29 pm

Miután megérkezetem lepacsiztam, Dai-val és Thor-al elmésélték, hogy próbáltak felkelteni, nem túl sok sikerrel.
- Ja… sajna nem vagyok túl jó korán kelésből… - morogtam az orrom alatt.
Tudtam, ha ezt így folytatom egy szép napon megkapom a levelet, ami arról értesít, hogy kicsaptak. A tanár dicséretét egy vigyorral az arcomon, nyugtáztam, hogy nem mérges… Sőt! Akár még úgy is tűnhetett, hogy szándékosan érkeztem így. Miután a tanár befejezte a monológját, el is tűnt az égbolton, szinte azon nyomban pittyegni kezdett a PDA-nk, elővettem és láttam, hogy egy térkép egy bizonyos ponton jelez. A többiek megindultak, ugyanígy tettem én is, de előtte visszanéztem a saját kis lasztimra, kicseréltem egy mellettem heverő kővel majd csatlakoztam a futáshoz. Hamar rájöttem, hogy a futás nem az én világom, van nekem ennél egy gyorsabb módóm is a közlekedésre, a labdavetőből kilőttem egy labdát egy épület teteje felé, amikor láttam, hogy a párkány fölé ér, kicseréltem magam vele, majd a tetőn találtam magam. A többiek lent folytatták útjukat, sokan a képességükkel emeltek a tempón, ahogy ránéztem a térképre, még láttam, hogy nagy a táv, de a tetőkön át, a labdáim és a quirk-öm segítségével, néhány perc alatt megtudom tenni az utat. Így hát bele is kezdtem, néhány tető után kezdtem érezni, hogy fáradok, de nem lassítottam, éreztem, ahogy kezd összemosódni a kép, de szerencsére még azelőtt megláttam a sztrádán azt a pontot, ahova oda kell érinteni a PDA-kat, hogy teljesen összekuszálódott volna a látásom. Leszámoltam, a labdavetőim tartalékait, a bal karomon lévőből  már elhasználtam, hatot, míg a jobb oldaliból csak négyet. A saját labdámmal együtt, így maradt még tizenegy labdám, majdnem lefeleztem a labdáim számát, pedig még csak az első gyakrolat kezdődött el. Kilőttem a tizenegyedik labdát és miután láttam, ahogy a sztráda korlátján átér kicseréltem vele magam és bár megfejeltem, egy autó oldalát, de megérkeztem. A hirtelen ütközéstől eleredt az orrom vére, de nyugtáztam, hogy szerencsére nem tört el, valószínűleg csak egy ér pattant el. Míg a kisújjammal bedugaszoltam a vérző testnyílásom, lepittenytettem a PDA-t és leültem egy motorháztetőre. Ahogy körbenéztem nyugtáztam, hogy az elsők között érkeztem meg.
- Ütyesek foltunk sácok! - mondom kicsit orrhangon, őszinte vigyorral az arcomon.
avatar
Oyama Hayato

Posts : 5
Reputation : 1
Join date : 2018. Mar. 05.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Nezu on Hétf. Ápr. 02, 2018 12:43 pm

Sae, Dai, Elisa.

Ti nagyjából egyszerre értek a terminálhoz. Még első kettő a mozgékonyságával tudott remekelni, addig Elisa a „kölcsönkért” kerékpárral tudott előnybe kerülni. Viszont Dai a négy kilométernyi futás után érezheti, ahogy a tüdeje erőteljesen beszúr, és hevesen levegőért kapkod.

Hayato:
Te a labdás trükknek köszönhetően nemsokkal az első hármas után érsz a terminálhoz. Talán első is lehettél volna ám, a negyedik labda dobásnál már érezhetted, hogy a quirked hátránya egyre jobban kezd eluralkodni rajtad, így ha nem akarsz elájulni, kénytelen vagy a lábadra hagyatkozni.

Thor, Nibori, Akae.
Ti nagyjából egy időben érkeztek meg a sztrádához, ám a terminálhoz alapvetően Thor ér oda legelőször, majd Nibori a kis kitérőnek köszönhetően. Akae viszont problémába ütközik, hisz bár az elgondolása jó volt, azzal nem számolt, hogy az ereje nem lesz elég, hogy a lándzsát bele tudja szúrni a falba, és az meg is tartsa a testsúlyát. Ő kénytelen más megoldást keresni.

Misa:

Bár te a fentebbi hármas előtt érsz oda a sztrádához, te magad a kitérőnek hála csak jóval később érsz a terminálhoz. Bár a többiek felfigyelhetnek a kő majmodra, aki sikeresen felmászott és megdermedt amint kikerül a látószögedből.

Amint „becsekkoltok” a PDA jelzi a következő helyszínt. Ez egy sűrű és igencsak terebélyes park közepe lesz amit, egyébként láthattok a sztráda tetejéről is.  Szerencsétlenségetekre, a legrövidebb út ha lemásztok, bár továbbra is fenn áll a lehetőség, hogy kerüljetek. A távolság ismét négy kilométer körül van, ám ennek csupán a fele a városi utcák. A maradék már parkon keresztül halad. A következő pontot könnyen megtalálhatjátok, ám terminált nem fogtok látni. Helyette Jetwing vár titeket türelmesen és dicséri meg az érkezőket.
- Amíg a többiek megérkeznek, pihenjetek. – Javasolta és egyértelműsítette, hogy a versenynek vége. Megfigyelhetitek, hogy a szárnyai között egy vörös és igencsak testes macskát tart. Szemfülesebbek azt is észre vehetik, hogy az állat hasára egy kis eszköz van erősítve, ami kísértetiesen hasonlít a terminálok azon részére ahová a ti gépeteket is érintettétek. Miután mindenki megérkezett, rá is tér az óra második szakaszára.
- Ügyesek voltatok és a magatok módján mindannyian sikerrel vettétek az akadályokat. Azonban néha a problémát nem maga a terep, hanem a megmentésre váró áldozat jelenti. Időnként fogtok, olyan helyzettel találkozni, mikor a pániknak vagy a sokknak köszönhetően az emberek nem túl együttműködőek. Most ezt fogjuk szimulálni. – Tette le a macskát a földre. – Ő itt Tégla. Az én második asszisztensem. Ő fogja játszani a bajba jutott polgár szerepét. – Nézett rá, mire az berohant egy fa odva alá. A „menedék” kellően védve van minden oldalról, így csak egy helyen tudjátok őt kiszedni.
- A feladatotok nagyon egyszerű. Valahogy hozzátok ki onnan őt és a PDA-t érintsétek a rajta levő eszközhöz. Előre szólok, Tégla nagyon barátságtalan és agresszív az idegenekkel szemben. Ki lesz az első?

Írjátok le miként veszitek rá Téglát, hogy együttműködik veletek Smile
Határidő: Április 9.

avatar
Nezu
Admin

Posts : 97
Reputation : 3
Join date : 2017. Dec. 06.

Character sheet
Játékstílus :
Yen: 99999999

Felhasználó profiljának megtekintése http://bokunoheroacademy.forumotion.com

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Hétf. Ápr. 02, 2018 8:17 pm

A következő chechpoint rögtön meg is jelenik a PDA-n. Szükségem van egy kis időre, míg tisztán ki nem rajzolódik a kép. Ismét elbabrálok a készülékkel, hogy kinézzek egy optimális útvonalat. Első és legfőbb akadály ismét a szintkülönbség. Bekapcsolom a célzóberendezést, hogy szabad szemmel is felmérhessem a terepet.
~Akár ki is lőhetném magam oda... De azt jó eséllyel nem élném túl...
Másfelől a lomboktól nem látom a végső célt, így nehéz bemérni. Deaktiválom a célzó rendszert és a sztráda széléhez lépdelek. Felállok a korlátra. A legfelső keresztbe menő szakasz a sípcsontomat támasztja. Lenézek a kráterre amit az előbb hagytam magam után. Fejemet ingatom, hiszen már tudom mi lesz a megoldás. De nem tetszik, főleg, hogy nincs időm pontos számításokba bonyolódni. Egy lezser mozdulattal ledobom a másik cipőmet a földre. Számolom, hogy hány másodperc mire leér.
-Scheise...
Morgolódom és fellépve a korlát tetejére lendítem a lábamat, hogy a kráterbe vessem magam. Térdeimet enyhén behajlítom. Pár méterre a talaj fölött kiengedek még egy töltetet a lábamból ami a kráterbe csapódik alattam. A felszabaduló energia fokozatosan lassítani kezd. Picit érzem, hogy vissza is emel majd ismét zuhanok. nagyjából másfél métert. Kezem kinyújtva, lábaim enyhén berogyasztva igyekszem négykézlábra érkezni, hogy több végtagon oszlassam el a becsapódás erejét és könnyebben bukfencezzek egyet a manőver végén, hogy elvezessem a felgyülemlett mozgási energiát. Érzem magamon, hogy nem volt egy zökknő mentes landolás, de már jobb, mint amit év elején produkáltam.
~Ezt még gyakorolni kell...
Állapítom meg amikor feltápászkodom a földről. A kerékpárhoz kocogok és felpattanok rá. A park széléig tekerek. Ott lekötöm a biciklit, ha van rá módom és kocogva folytatom az utamat. Jetwinget meglátva a távolból sprintelni kezdek. Odaérve pedig térdeimen támaszkodva lihegek. Eleinte nem ülök le. Azt csak ha már elmúlt a lihegés.
Pihenés közben próbáltam rájönni, mi a cél a macskával és a PDA,val. A terepet elnézve arra a következtetésre jutottam, hogy el kell kapni...Bár ahhoz túl kövér... Akkor fáról lehozni... Megkeresni... Jetwingtől kimenekíteni?
Annyi meg annyi lehetőség jutott eszembe, hogy végére se értem mire Jetwing nekiállt ismertetni a feladatot. Elsőként léptem előre.
-Majd én.
Körbenéztem az erdőben és egy hosszú, fűszálat, toklászt, vagy még zöldellő gallyat kerestem, ami vékony, puha és ruganyos. A fához sétáltam, az odú széléhez guggoltam, hogy bentről lehetőleg ne legyek látható. A célszerszámmal pedig az avart kezdtem birizgálni. Igyekeztem a macska vadász ösztöneire hatni, mintha a segédeszközöm valami állat lenne. Bő 20 centiméterrel a bejárat előtt volt a vége, hogy ha kinyúlna érte akkor másik kezemmel könnyedén és akadálytalanul tudjam megragadni a grabancánál. Először kissé a földhöz préselve, hogy stabilizáljam a fogást. Ha ez megvolt, akár sokadik próbálkozásra, akkor felemeltem és eltartottam magamtól. Úgy véltem az ösztönök nem sokáig hiteti kel vele, hogy anyukája kapta el. Ez idő alatt próbálom meg lecsippantani a PDA-t. Miután sikerült vissza viszem Jetwingnek a macskát. Elég nagy stresszként élheti meg a dolgot, de legalább életben van. A hallottak alapján úgysem tudtam volna jobb belátásra bírni. Egy embert még talán de egy ilyen önző dögöt...
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Nezu on Vas. Ápr. 08, 2018 6:39 pm

Mini mese és emlékeztető, hogy holnap van határidő.

Eli minden különösebb gond nélkül kicsalogatja és megragadja Téglát, aki csak nagyokat pislog a lányra. Azután, hogy vissza került gazdájához, visszarohan az odúba és onnan villantja rá szemeit Elisára. Érezhetően nem tetszett neki a bánásmód.
avatar
Nezu
Admin

Posts : 97
Reputation : 3
Join date : 2017. Dec. 06.

Character sheet
Játékstílus :
Yen: 99999999

Felhasználó profiljának megtekintése http://bokunoheroacademy.forumotion.com

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Vas. Ápr. 08, 2018 11:56 pm

Miután végre összeszedte magát valamelyest, körülnézett – és szomorúan konstatálta, hogy szinte utolsóként ért be a célba. Lehajtotta a fejét, és lemeredt maga elé a betonra; nem alkotott nagyot bemutatkozáskor, hátulról számlálhatta magát beérkezőként és majdnem szétzúzta magát a semmiért.
Finoman fogalmazva, alaposan lelohadt a küzdőkedve.
Csak a PDA pityogására kapja fel a fejét, és tér vissza a valóságba – ha kedve van hozzá, ha nem, még feladata van, ami elvégzésre vár. Ráérősen küzdötte fel magát álló helyzetbe, és sétált el a sztráda korlátjáig, szabad szemmel vizsgálva a célterepet.
~ Egy park, huh?
Nem ringatta magát tévképzetekbe, innentől már tudta, hogy képtelen lesz az élre törni, vagy hogy igazából számítana is az egész valamit. Ez csak egy gyakorlat volt, semmi több, és mégis – valami bosszantotta a dologgal kapcsolatban. Ha ez éles helyzet lenne, nem viselkedhetne, sőt, nem viselkedne így. Nem tudta mikor került beléje ez a fals, illuzórikus felelősségérzet, de nem tudott tőle megszabadulni.
Felsóhajtott.
~ Ez lenne a hősök átka, mi? Nagyszerű… - morgolódott magában, majd bekattant neki valami. Bár a hősök megtesznek mindent, hogy ők érjenek oda először mindig egy tett helyszínére, mert a végrehajtó fél kapja meg a fizetést ugye, emellett gyakran összedolgoznak. Egyszerűen némelyik képtelen valamilyen feladatra, ezzel szembe kell tudni nézniük. Végignézett a társaságon, legalábbis azon részén, amelyik még nem rohant tova a feladat felé.
- Heyo, tudna valaki adni egy fuvart? Egy szívességgel jövök neki. – szólította meg, nos, mindenkit. Ha valaki bírt ilyen lehetőséggel, boldogan élt vele, de ha nem, akkor egy lelki vállvonást követően lassú kocogásban elindult a célhoz.
Így vagy úgy, előbb vagy utóbb, csak odaért a célhoz.
A parkhoz megérkezvén már Ikegawa sensei várta, meg valószínűleg több osztálytársa is. A feladat elmagyarázása után hagyta, hogy a cserediák próbálkozzon először – nem hajtotta semmi már, hogy első legyen. Miközben az a feladaton ügyködött, ő azon morfondírozott, ő vajon hogyan is fogja előcsalogatni az állatot; még egyszer nem fog segítséget kérni, az már biztos.
Büszkeség, és más baromságok.
Ahogy végzett a lány, úgy döntött itt az ő ideje; volt egy gyanúja, hogy most senki se akarta kezét-lábát törni azért, hogy reszkírozza az állatot.
- Azt hiszem, akkor most én jövök. – jelentette ki, és sétált oda egyszerűen a farönkhöz, és leült elé. Lehajolt a lyukhoz, és amikor benézett, látta ahogy a macska szemei visszapislognak rá – tele voltak utálattal, vagy félelemmel. Semmiképp sem örömmel, legalábbis, ezt még meg tudta állapítani.
A pánikba esett emberrel, mint ahogy tanították nekik, először meg kell értetni, hogy nincs semmi baj, megérkeztek a hősök és már biztonságban van, segíteni jöttek. Ez esetben pech volt, hogy nem tanítottak az U.A-ben macskául, ezért ezt máshogy kellett megértetni az állattal. Másrészről, Tégla valószínűleg csak azt akarta, hogy hagyják békén, ami nem tett jót az együttműködésnek.
Nibori türelemre játszott. Ő ráért, szerencsére, és remélte hogy mások se sietnek sehova.
- Szia, Tégla. – szólította meg a legnyugodtabb hangszínén, amit csak használni tudott. – Én megértem, hogy nincs kedved ehhez az egészhez, elhiheted, túl sok nekem sincs. Segíteni szeretnék; lennél kedves kijönni ide? – próbálkozott a protokoll szerint eljárni, hátha. Veszteni nem veszthetett vele, és annál hülyébbnek mint aminek egyébként is nézhették, annál rosszabb helyzetbe nem keverhette magát. Elheveredett a farönk bejárata előtt, mint aki készen áll elszundítani.
- Én meg tudom várni, Tégla. Ha úgy érzed készen állsz, én itt leszek. És cserébe… - nyúlt bele a táskájába, keresve valamit, amivel a macska hasára játszhat - … megkapod ezt. – mutatta fel az apró, olajos tonhalat. Gyűlölte, de hát azt eszik az ember amit tud, és valószínűleg a macskának nem fog hiányozni mellőle a kenyér.
Addig várt így, amíg a macska ki nem jött, vagy valaki meg nem unta a kísérletet és közbe nem avatkozott.  Siker esetén megsimogatta a macskát – ha az engedte – és hozzáillesztette készülékét ahhoz, ami a macskán lógott. Esetlegesen, ha valaki elhozta idáig, és úgy érezte hogy egy szívesség túl terhelő számára, átnyújtotta a macskát a segítő személynek, hogy ezzel egyenlítse sebesen a számlát.
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Nezu on Kedd Ápr. 10, 2018 8:58 am

Szombatra kitolom a hatáidőt
avatar
Nezu
Admin

Posts : 97
Reputation : 3
Join date : 2017. Dec. 06.

Character sheet
Játékstílus :
Yen: 99999999

Felhasználó profiljának megtekintése http://bokunoheroacademy.forumotion.com

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Hiiragi Sae on Szomb. Ápr. 14, 2018 6:26 pm

Miután lecsippantotta a PDA-t, megállt néhány másodpercre kifújni magát. Ez idő alatt mérte fel a távolságot a park, és a sztráda között. Az lenne a legegyszerűbb, ha leugrana és a közeli oszlopra tekerve a csápjait lendülne egyből tovább. Meg akadályozná, hogy elkenődjön az aszfalton, nem mellesleg kellő sebességet adna, hogy gyorsan a célhoz jusson. Azonban ennek két buktatója volt. Egyrészt ott volt Dai, akiről tudta, hogy "menőzése" ellenére biztosan kifáradt. Egyébiránt nem volt biztos abban, hogy a teste elbírná a zuhanás okozta terhelést. Elisának ez nem okozott gondot. Látta, ahogy még társa elteker.
- Ez nekem miért nem jutott eszembe. – Nagyon- nagyon erős volt a késztetés, hogy leugorjon és beérje a szőkeséget, de ekkor már Nibori is megérkezett segítséget keresve. Végül egy mélyet sóhajtott és letett az első helyről.
- Fuvart nem tudok intézni, de megpróbálhattok leereszkedni rajtam keresztül. Tudnál erősíteni? – Nézett rá Dai-ra. Hamar kiderült, mire gondol a polip lány. Egyszerűen három csápot használva belekapaszkodott a sztráda korlátjára és leengedte magát amennyire tudta, még a fennmaradt hármat kinyújtotta az aszfalt felé, így gyakorlatilag emberi kötélnek használhattak, feltéve ha a két fiú élt a lehetőséggel. Innentől már csupán kocogott és igyekezett társaival lépést tartani. A quirkjére most egy darabig nem számíthatott.
Az újabb feladatot hallva, felmerült benne a kérdés, hogy miért pont egy macskát használnak áldozatnak? Ezt a kételyt csak tovább erősítette Elisa és Nibori módszere. Egy embert biztosan nem lehetne így „megnyugtatni”, így a szimuláció hiteltelen. De hát nincs mit tenni.
~ Nem lenne túl jó ugyan azt a módszert alkalmazni, mint ők. ~ Gondolta magában és egy sokkal agresszívabb módot talált. Egyszerűen kézzel benyúlt és megpróbálta, kihúzni onnan az állatot. Amúgy sem rajongott a macskákért és feltehetőleg ezek után se fog, főleg ha beszerez néhány karmolást. De a lány kitartó volt és igyekezett tűrni amíg végül le nem csipogtatta az eszközt.
avatar
Hiiragi Sae

Posts : 49
Reputation : 4
Join date : 2018. Feb. 28.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Akae on Vas. Ápr. 15, 2018 8:32 pm

- Gyerünk!!
Mondja majd nekivág a falnak lándzsájával, az első szúrás még sikerült, de ahogy a másodikat próbálta rá kellet ébrednie hogy csak szerencséje volt és nem fog tudni így feljutni. Pillanatnyi aggodalom fogta el a kislányt hisz ez volt a "nagy ötlet", és nem igazán tudta hirtelen hogyan tovább. Kétségbe esetten elkezdett futni, és reménykedett hogy valahogyan megoldódik a helyzet és megtalálja a megoldást. Nem is hiába ugyan is az egyik épületen ami nem volt messze a céltól volt egy létra ami felvezetett a tetőre, és onnan már nem volt nehéz eljutni a pontra. A PDA-ját hozzáérintette a terminálhoz és reménykedett hogy nem ő az utolsó. Megjelent a következő célpont ahova a kis Akae el is indult és nehézségek nélkül el is ért. Jetwing várta őket és amint mindenki megérkezett ismertette a feladatot. Hárman már sora kerültek és a kislány úgy gondolta ideje neki is akcióba lendülni. Már előre szemügyre vette a terepet és látszólag is csak egy helyen lehetett hozzáférni a cicához, Akae viszont nem szándékozott szemből becserkészni egy célpontot, ugyanis ő így tekintett a terminálra a cicára pedig mintsem egy őrzőre.
-Szemből én nem fogom tudni kikényszeríteni onnan meg kicsit félek is tőle... A tanár úr aszt mondta agresszív, jobb lenne úgy kihozni hogy ne vegyen előtte észre-
Gondolta magában, majd ahogyan végzett Sae, ő ment ki. Nem az odú felé ment hanem pont a fa másik oldalára amilyen csendben csak tudott és ügyelt rá hogy ne vehesse észre a macska. Ahogyan elért a másik oldalra a quirkeje segítségével a fából egy kör alakú kis pajzsot csinált aminek helyén óvatosan benyúlt és kivette a cicát.
- Szia Tégla. Én Akae vagyok örülök a találkozásnak és remélem nem illesztettelek meg. Ha mégis akkor egyszer veszek neked egy széééép nagy halat óké?
A kis "beszélgetés" közben hozzáértetetté a PDA-t a terminálhoz majd letette a cicát és visszavonult.
avatar
Akae

Posts : 8
Reputation : 1
Join date : 2018. Mar. 18.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Takuya Daiki on Hétf. Ápr. 16, 2018 9:21 pm

A térdére támasztotta mindkét kezét és a föld felé vigyorogva fújta ki nagyon lassan a levegőt, majd még pár kisebbet nyelt a légszomj hatására. Ahogy szóhoz jutott, megrázta a fejét Sae chan felé.
- De olyan jól esett! Neked nem?
Mindeközben lepacsizott Hayatoval is, aki nem sokkal utánuk ért be.
- Szép dobás!
Amíg kicsit kifújták magukat Elisa chan már aktivizálta magát újfent, mire Dainak majdhogynem leesett az álla. És még őt mondták örökmozgónak... bár az tény volt hogy a lánynak több sütnivalója volt annál, minthogy észveszejtve rohanjon előre, meg másszon fára mint egy majom. Daiki azonban nem bírt magával még a négy kilóméter után sem, és egy újabb fejrázással reagált Sae channak.
- Ezt másképp oldom meg köszi! :3
Hátrált párat és egy újabb nekilendülés után átugrott a közeli, ám alacsony ház tetejére, majd onnan futva tovább, addig tette meg az utat, amíg volt egyenesen előre, házról házra érve, lépcsőkre lendülve, ereszcsatornákról ugorva át,  erkélyekre érve földet és egy bolt ponyvatetejéről rugaszkodva el. Nem lett az első, azonban egy cseppet sem látszott rajta letörtség miatta.
mikor megérkezett, első dolga volt hátba lökni Saet barátságosan. Kicsit kimerülten is hozzá.
- Nem is tudtam, hogy Tokyoban ennyire összeérnek a házak, láttad milyen voltam? - csillogó tekintettel dumált bele moderált hangszínnel Jetwing sensei beszédébe. - Tisztára mint egy videójátékban!
Végül ha nem is teljesen, de megértette hogy mi a következő feladat, és végignézve a előző emberkéket, akik végrehajtották, csak a fejét csóválta.
- Olyan durvák vagytok. - Odasétált a cicuhoz, aki időközben visszabújt a helyére, ahonnan mindenkinek ki kellett szednie egyszer legalább. - Ez könnyű, az orra elé kell tennünk a kezünket, hogy meg tudja szagolni és lássa, hogy nem akarjuk bántani, ... - miközben beszélt, pontosan ugyanaz is történt. - .... aztán elvesszük a kezünket de csak egy picit, hogy lássa amikor a feje felé nyúlunk, így nem fog megijedni.... és aztán megsimizzük. Ennyi. - Persze nem csak ennyi volt, Dai használta a quirkjét, de ezt talán csak Sae vehette észre, ő is csak azért mert tudta, hogy  barátja minden macskát összeszedett a városban odahaza, ha kellett akkor quirk használattal is akár.
Miután a cica hagyta magát megsimogatni, Dai egyszerűen alá tudott nyúlni a másik kezével is, és ölbe vette, úgy vitte oda a senseinek.
- Tessék Jetwing sensei! - Mosolyogva adta át a bundás jószágot. Még hallatszott a fiún a futás utáni kifáradság, nagy levegőkkel beszélt.
avatar
Takuya Daiki

Posts : 61
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 01.
Location : Okinawa, Inaba/Tokyo, U.A.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Nezu on Kedd Ápr. 17, 2018 7:52 pm

Nibori türelme és kedvessége kifizetődő volt. Tégla még azelőtt kiment hozzá, hogy előkerült volna a szardínia. Sae agresszív és határozott próbálkozása is sikeresnek mondható, amennyiben a tucatnyi kisebb és nagyobb karmolás annak számít. Végül nagy küzdelem árán sikerült lecsipogtatnia az eszközét. Akae trükkje viszont sokkolta a macskát. Még elszaladni is elfelejtett hirtelen meglepettségében, így ő is gond nélkül teljesítette a feladatot. Dai próbálkozását is siker koronázta, igaz nem pont úgy ahogy szerette volna. Abban a pillanatban, hogy Tégla felé nyúlt kapott egy "szeretet teljes" karmolást, de a quirkje így is meghozta a hatását.
Miután mindenki végzett a Sensei láthatóan erősen gondolkodott valamin.
- Érdekes... - Motyogott magában, majd hirtelen felcsattant. - Nos mindenki a maga módján teljesítette az akadályokat. Ügyesek voltatok de mér bőven rátok fér a gyakorlás. - Nézett végig a társaságon. - Már csak egy feladat vár rátok. - Ebben a pillanatban várt valamire, de nem történt semmi. - Mondom, MÁR CSAK EGY FELADAT VÁR RÁTOK! - Emelte meg a hangját mire a PDA-k egyszerre jelezték az új célt. - Ezúttal nem kell sietnetek. Tartalékoljátok az erőtöket mert szükség lesz rá. - Ezzel a kijelentéssel pedig tovább is suhant. A gps szerint körülbelül kettő, három km vár rátok, ami pont a park vége és a kertvárosi régió kezdete. Szűkebb utcák, kevesebb autó és kisebb családi házak várnak majd. A jel azonban nem a terminálhoz vezetett hanem Makotohóz. Ezúttal ő várt titeket. Nem volt beszédes kedvében, mint ahogy ez általában lenni szokott, annyit azonban elárult, hogy mint az előbb, most is megvártok mindenkit.
- A következő terminál ott van. - Mutat a távolba. Körülbelül ötszáz méterre valóban láthatjátok. - Amint megkapjátok a jelet el kell jutnotok oda. Nyolc percetek lesz rá, Addig itt várjatok. - Utasít titeket majd odébb sétál egy üveg fal mögé. Ezután bólint egyet, mire hatalmas szél támad. Elég erős ahhoz, hogy akár a lábatokról is ledöntsön. Időnként kicsit gyengül, néha erősödik de általánosságban elmondható, hogy a futást eléggé megnehezíti. Ha pedig ez nem elég a felétek repülő tárgyak is megnehezítik a dolgot. Ezek elég változatosak. Épületek részei, bútorok és néhány autó is felétek téved. Sok sikert a terminálhoz való eljutáshoz.

Határidő: Április 24. kedd
avatar
Nezu
Admin

Posts : 97
Reputation : 3
Join date : 2017. Dec. 06.

Character sheet
Játékstílus :
Yen: 99999999

Felhasználó profiljának megtekintése http://bokunoheroacademy.forumotion.com

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Shirokawa Nibori on Hétf. Ápr. 23, 2018 4:33 pm

Tégla sokkal barátságosabbnak mutatkozott, mint ahogy arra számított az óvaintés miatt, vagy ahogy a többiekre reagált. Valamiért vagy szimpatikus volt a macskának, vagy...
- Csak kérni kellett téged, ugye? - beszélt az állathoz, miközben simogatta a fejét. - Lehet, hogy rossz úton járok, de... te több vagy annál mint aminek mutatod magad, jól gondolom?
Nem igazán törődött azzal, hogy a többiek mit szólhattak arra hogy beszél az állathoz, de őszintén, túl gyakran alábecsülte a többiek jóhiszeműségét és a normalitás-küszöbét, így még az aggódás magában is felesleges volt. Nem mintha ha az aggódás alapjáraton nem lenne az, felesleges.
A sensei viselkedése egy kicsit meglepte, ahogy elkezdett az éggel ordibálni. Egyértelmű volt az oka, főleg ha letekintett a kapott eszközre, de valahogy a profi kisugárzása és összeszedettsége egy pillanat alatt tűnt el róla - komolyan vennie innentől igencsak nehezebb lesz.
A megjelenő ponthoz meg sem próbált sietni, inkább csak lassan és ráérősen kocogott - a gyors helyzetváltozás nem az ő erőssége, ezt már belátta, és innentől nem is nagyon próbálkozott. Főleg, hogy spórolniuk kellett az erejükkel... mégis, mit találhattak még ki?
Makotonál türelmesen megvárta a többieket, ha még volt valaki mögötte, nem nagyon pattogott vagy beszélgetett, sőt, a feladaton se törte már a fejét. Minden kifog derülni úgyis hamarosan.
Ahogy a hölgy elbújt az üvegfal mögé, és elkezdett fújni a szél, ráült a szkepticizmus.
- Ennyi? - kérdezte hangosan, ahogy megpróbált két-három lépést előrehaladni egy gyengébb szakasznál, de ahogy megjelentek az első felé repülő dolgok, nagyon gyorsan változtatott a hangnemén:
- BASSZUS! - ordított fel szinte, ahogy arrébb vetődött egy autóabroncs elől. Nagyot huppant a földre, és meglepődve tapasztalta hogy még odatapadva is valamennyire tolja hátra a szél.
- Áu. - mondta halkan maga elé, szinte semennyi érzelemmel a hangjában.
Nem volt sok ideje gondolkodni, de egy dologban biztos volt; szerette a csontjai állapotát a jelenlegi helyzetükben, egyben és repedések nélkül, így neki nem éri meg az, hogy karok-lábak nélkül de első legyen. Maradt a lassú és óvatos megközelítésnél.
Kúszva indult meg előre, és ahogy érezte hogy gyengül a szél, felpattant és elkezdett sprintelni... addig a pillanatig, ameddig nem erősödött vissza és nem esett emiatt a hátára. Kettő lépés előre, egy hátra... és egy újabb dudor ami holnap még fájni fog. Ennyit arról hogy óvatos lesz.
~ Kell lennie egy rendszernek... ez nem természetes szél, egyszerűen nem lehet az. Ennyire erős, és csak pont itt... - gondolkodott, és fedezékbe vonult, onnan csak a kezét kidugva. Erős, gyenge... erős, gyenge... hét másodperc, három... hét, három... Igen, ez egy rendszernek tűnik.
A következő pihenőnél felugrott és sprintelt, fejben számolt, majd levágta magát a földre. Várt, számolt, felpattant és folytatta az útját. Ezt ismételgette, szépen lassan haladva előre a métereket, amikor hirtelen... valami megváltozott. Vagy ütemváltás volt, vagy elfelejtett számolni, de egy széllökés közepén találta magát, és egy kanapét látott maga felé száguldani, igencsak gyorsan.
- BA-! - ordított fel, és engedte ki könnysugarait, megpróbálva magától távol tartani a bútordarabot, ami legjobb esetben is csak megperdült attól, hogy jól helyen találta el és a feje fölött elszáguldva zuhant a háta mögé, onnan folytatva az útját.
Ha valakit útközben veszélyben talált, igyekezett segíteni neki amennyire a szeme bírta, vagy ha valaki mellett találta magát egy pihenőnyi időre, elmondta neki mire jött rá. Fene a versenybe, túlélni akarta!
Egy idő után, ezzel a taktikával elért a célhoz, nem törődve azzal hogy hányadik, odaérintette a kis masináját a terminálhoz. Lezuhant mellé és hangosan elkezdett lihegni - ez fárasztó volt, sőt, nem is kicsit. De túlélte, és ez volt a legfontosabb neki abban a pillanatban.
avatar
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Thorsten Norgaard on Kedd Ápr. 24, 2018 4:04 pm

Nem sok időm van kifújni magam, máris csipog a készülék, hogy újabb ellenőrző pont jelent meg. Miközben adtam magamnak egy pillanatnyi időt, hogy összeszedjem magam megvizsgáltam az új úticélt. Amint a térképen betájoltam a parkot nyújtogatni kezdtem a nyakamat és meg is láttam a sztráda tetejéről a zöld területet. Gyorsan átgondoltam, ahogy a többiek nekilódultak a képességeik segítségével a gyors ereszkedésnek. Döntenem kellett. Vagy a képességeim határait feszegetve próbálok meg lejutni és kockáztatom a kifáradást és a hátra lévő –ki tudja mennyi – ellenőrzőpontot, vagy lenyelem a versengő büszkeségemet és a hosszabb utat választom. Úgy határoztam most még nem fogom bedobni magam mindenben, hisz a kitartás fontos, de az ostoba erőpazarlás gondokhoz is vezethet. Így hát még két mély lélegzetvétel után elkezdtem futni a kerülőúton.
Lefutottam a sztrádáról kerülve, egyenletesen, de szép tempóban haladva. A többiek jóval előttem jártak, de az én lelki szemeim előtt a cél csupán a feladat végrehajtása volt. Nem törődve semmi más kényelmetlen tényezővel elértem a parkot. Ahogy végigrobogottam a fák, és bokrok között kellemes érzéssel töltött el ilyen szép természetes helyen lenni. Majdnem el is vonta a figyelmemet a táj megnyugtató szépsége, de hamar összeszedtem magam. Utolsónak értem Jetwing-hez és az osztálytársaimhoz, de felemelt fejjel, büszkén álltam a tekinteteket. Mikor megtudtam, hogy egy macska pesztrálása lesz a következő feladat egy csöppet elfintorodott a szám. Kifejezetten rosszban voltam a szőrös ördögökkel, és ahogy elnéztem ez a példány hasonlóképpen érzett irántunk. A többiek előttem sorban hajtották végre a feladatot különböző módszerekkel, egy kimondatlan „érkezési sorrend” udvariasságon alapuló gesztussal vártam ki a soromat. Ez időtájban igyekeztem legyűrni az undoromat és ellenérzéseimet az állat iránt és azon agyaltam mégis, hogyan oldjam meg ezt a akadályt. Egy emberrel le lehet ülni, beszélni még a legzaklatottabb állapotban egy ilyen teremtménnyel viszont a józanész semmit sem ért.
Mikor végre én kerültem sorra kicsit tétlenül álltam neki a feladathoz. Aztán megráztam magam és összeszedtem a kurázsimat. Nem hagyhattam, hogy egy macska kifogjon rajtam. Első próbálkozásra, lekuporodtam a vacka mellé úgy, hogy ne láthasson, majd mélyről, a torkom mélyéről jövő morgó/kerregő hangot kezdtem el kibocsájtani. Igyekeztem az erőmmel úgy recézni a hanghullámaimat, hogy egy doromboláshoz hasonló hangot képezzek vele. Ha ez sikerült és felkelti a macska érdeklődését, talán kidugja az orrát, ha azt hiszi nem ember, hanem egy másik macska van itt. Ebben az esetben amint megpillantom rajta a terminált lecsippantom, hogy meglegyen az eredmény. Ha ez nem válna be még két ötlet lapul a tarsolyomban:
Egyik megoldás:
Az egyik mód, hogy mérgemben felpattanok és elkezdem az ujjaimmal kopogtatni a fát. A keletkezik, dübörgő hangot addig erősítem és rezegtetem a fakérgen, amíg a macska vagy idegességében, vagy szédülve ki nem jön, és akkor rávetem magam.
Utolsó kétégbeesett próbálkozás:
Az utolsó mentsváram a Sae-hez hasonló brutális erő taktika volt, ami során akár akarta az állat akár nem kirángattam onnan, kibírva fog összeszorítva az ellenkezése okán keletkező sérüléseket.


Miután nagy nehezen végeztem a feladattal, igyekeztem elrejteni az elégedetlenségemet és feldúltságomat a gyakorlat miatt. Nagyot sóhajtottam és lenyugtattam magam. Egy hősnek olyan dolgokat is végre kell hajtani a közérdekében, és olyan esetekben is segítenie kell, ha nem fűlik hozzá a foga. Ha túllövünk az ilyen korlátjainkon, akkor sokkal jobb emberré és hőssé is válhatunk. Sikeresen megnyugtattam magam majd elindultam az utolsó feladat helyszínére. Nem kellett Jetwing-nek kétszer mondania, kifejezetten kényelmesre vettem a figurát mire odamentem. A sztrádáról az út és a macska harc kifárasztott, így megragadtam minden egyes pillanatot, hogy felszabadítsam az erőtartalékaimat a végső megpróbáltatásra. Hamarosan kiderült, hogy szükség is lesz rá.
Makoto fogadott minket, és amikor mindenki megérkezett meg is pillanthattuk az utolsó terminált. Nem is volt messze, onnan helyből láthattuk is. Majd félreállt fedezékbe és bekapcsolt a szél. Az ereje elsőre is figyelemre méltó volt, stabil terpeszbe kellett vágnom magam, hogy megtarthassam a testem és hamar rájöttem, hogy futni nem lesz kifizetődő. Nem tétlenkedtem, azonnal megtettem az első lépéseket és már ekkor izgatott mosoly terült el az arcomon. Papírdarabok, egy kevés por, a kertesházak körüli kertekből egy kis fű és egyéb „kosz” röpködött a levegőben. Ezek még nem gátolnak meg az előre haladásbán. Nem törődve a szél erősödésével és gyengülésével eleinte, szép, lassabb léptekkel haladok előre, természetesen az út oldalán inkább. Nem kapkodok el egyetlen mozdulatot sem, igyekszem átérezni a szelet és a lehető legkisebb felületet adva neki magamból forgolódok, eresztem mélyre a súlypontomat és lépek előre. Ez persze komoly megerőltetést jelent, de a harci kedvem és a lelkesedésem tüze egyre hevesebben lángol.  
Amikor már kezdem úgy érezni, hogy nyeregbe kerültem (a táv majdnem egynegyedénél) a szél épp egy erősebb löketet indított, ami okán kénytelen voltam egy kicsit nyugton maradni. Ahogy egyre jobban guggoltam le, hogy megvárjam a löket végét, egy autó kezdett felém csúszni. Eleinte lassan majd oldalára borulva kicsit megemelkedve, mintha csak valaki felém dobta volna, vett célba. Összeszorítva a fogaimat megpróbáltam előre és oldalra vetődni előtte, de a nagy szél miatt ez csak az utolsó pillanatban sikerült. Éppen nem súrolt az elröppenő autó, de cserébe a szél belém kapott és a közeli ház kőkerítésének csapott. Hatalmas ütés ért, de ennek köszönhetem, hogy nem röpültem tovább. Miután köhögve és feltápászkodva visszanyertem a levegőt, amit az ütés kipréselt a tüdőmből, egy pillanatra lehajolva álltam a szélben, majd hangosan felkacagtam.
- Ezt már nevezem! Juuuhúúú! – kiáltottam fel és akaratom ellenére kicsit fel is erősödött az izgalomteljes hangom. Teljesen feltüzelve, és sajgó háttal iramodtam neki ismét az előre araszolásnak. Szélesen mosolyogva és kihívó kiáltásokat intézve norvégül a szél felé lépkedtem tovább. Egyre több felém szálló akadályt kellett kikerülnöm, faágakat, kerítés darabokat, egy kukát. Igyekeztem elfordulni és oldalra lépni előlük, de így is volt, ami eltalált. Ezeket, ha láttam, hogy nem tudom már elkerülni, erős tartással fogadtam, mindent megtettem, hogy ne hagyjam magam ledönteni. Ennek végeredménye képpen mire átjutottam a végére, a ruhám több helyen elszakadt, nyakig voltam kosszal és mocsokkal, több kisebb-nagyobb horzsolás és vágás is volt rajtam és kék-lila foltok. Erősen lihegve és sajgó izmokkal kiáltottam fel a végén egy utolsó izgatottsággal teli hanggal, majd a terminálhoz érintettem a PDA-t és a földre vetődtem, hogy kifújjam magam.
Út közben annyira elkap a lelkesedés, hogy nem igazán foglalkozok a többiekkel. Ha esetleg mégis találkozok, velük útközben akkor csupán megpróbálom átadni nekik az örömömet lelkes ujjongással. Már amennyire ez lehetséges a szélvihar közepette.
avatar
Thorsten Norgaard

Posts : 18
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 05.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Kedd Ápr. 24, 2018 7:42 pm

Egy fának támaszkodva figyeltem ahogy a többiek a maguk módján oldják meg a macskás kérdést. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, a módszerem létjogosultságában, de aztán többen is rácáfoltak. Mégsem voltam annyira brutális mint hittem. Ez azért örömmel töltött el.
Következő állomásunkhoz nem kellett sietni. Nem is volt kedvem többet mezítláb futkározni. Lassú komótos léptekkel indultam el. Valahol a sor végén. Eddig is spóroltam, nem most fogok mindent beleadni. Ezen az állás ponton voltam addig a pillanatig amíg a hatalmas erejű szél meg nem csapott minket. Mély állásban támasztottam ki magamat. Sapkámat pedig a siltjénél fogva tartottam a fejemen. Derékból hajolgattam el az első adag érkező tárgy elől. Töprengeni kezdtem miként is kéne ezt megoldani. Ekkor tűnt fel a szél szakaszossága. Elsőre csak egy megérzés volt, hogy ebben lehet valami rendezettség. Számolgattam egy kicsit és meglepetésemre volt. Nagy levegőt vettem és lassan fújtam ki. A többiek már elindultak mire akcióba lendültem. Végtagjaimba energiát gyűjtöttem. Ha nem lennének szembejövő tereptárgyak könnyű dolgom lenne. Kivártam. Közben odébb araszoltam, hogy senki ne legyen közvetlenül előttem. Célra tartottam és kiengedtem egy lövedéket a bal kezemből. Nem csak a csuklóm felé, a vállamból hátrafelé is engedtem egy részét, hogy ebben a nagy szélben a lökés ne taszítson hátra. Bármenynire is kihívónak tűnik az öltözékem, a vállam ezért van szabadon hogy ilyenkor ne szakadjon le a ruházatom. A Német precizitás...
Ahogy a lövedék elhagyta a testem bal lábamból is kiengedtem egyet, hogy az előző lövés "szélárnyékában" törjek előre, alacsony szögben repülve, viszonylag közel a talajhoz. Ha szelet nem is de kisebb tárgyakat elsodor az elöl haladó lövés, az indokolatlan kanapét pedig szétvetette. Ahogy éreztem hogy lassulok felkészültem a következő ugrásra. Kezemből újabb faltörő kost lőttem előre. Ezek nem teljesen feltöltött lövedékek mert nem akarok senkit lelőni aki esetleg elé kerül, vagy magát az állomást szétlőni. A földhöz közeledve, ismét feltöltöm a lábamat és páros lábra érkezve leguggolok, előre hajolok az lendületem utolsó darabjaival és izomból előre ugrom, kiengedve a lábamból a páros töltetet, hogy biztosan elég legyen az utolsó szakaszra. Néhány méterre a PDA előtt fogok talajt. Nem sima landolás. Csúnyán lehorzsolom a kezem, könyökömet és a térdemet. Innen már izomerőből küzdök, hogy lecsippantsam a PDA-t. Lábam sajog, de nem a horzsolástól. Kezeimben is érzem, hogy bőven szoknom kell a dolgot. Csak remélni tudom, hogy ezután is kapunk egy pihenőt. Mert most rám is rám fog férni.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 83
Reputation : 6
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Nezu on Szer. Ápr. 25, 2018 11:03 am

Kérésre hétvégéig kitolom a határidőt.
avatar
Nezu
Admin

Posts : 97
Reputation : 3
Join date : 2017. Dec. 06.

Character sheet
Játékstílus :
Yen: 99999999

Felhasználó profiljának megtekintése http://bokunoheroacademy.forumotion.com

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Akae on Pént. Ápr. 27, 2018 7:52 pm

Akae amint meghallotta a feladatot, el is kezdett rajta gondolkodni vajon azt hogyan lehet megoldani. Első körben csak simán besétált a szélbe, de a pehely súlyával nem bírt mozogni tovább. Ezt az ötletet így gyorsan el is vetette. Sietett hisz az óra pörgött csupán 8 perc választotta el a kudarctól, sőt már annyi sem.
"A kudarc nem opció!!"
Gondolta, majd ki is pattant egy egész használhatónak tűnő ötlet a fejéből. Le guggolt majd a két tenyerét a földre helyezte és koncentrált. 2 viszonyleg nagy tömör pajzsot alkotott, viszonyleg nagy tömeggel. Éppen hogy elbírta még őket, és így már el tudott indulni a szélben. Lassan, de biztosan haladt előre szerencséjére nem nagyon száguldozta arrafele autók és más egyéb túl nagy tárgyak. Már majdnem a terminálnál volt amikor szemből egy darab cserép nem a pajzsot találta el hanem átcsúszott felette és telibe találta a kislány vállát. Kiugrott a bal vála és elengedte az egyik pajzsot a súly így már csak éppen hogy elég volt ahhoz hogy ne fúja el a szél. Nagyon fájt a válla, de nem akart veszíteni apró kisebbnél kisebb lépésekkel, csogó könnyekkel haladt előre, de végül sikeresen elért a terminálhoz, elengedte a másik pajzsot, és a pda-t, a terminálhoz érintette, majd a földre rogyott. A vállát fogta és csak arra gondolt:
"Megcsináltam!! Sikerült!!"
avatar
Akae

Posts : 8
Reputation : 1
Join date : 2018. Mar. 18.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Takuya Daiki on Pént. Ápr. 27, 2018 10:21 pm

A macsek egy kis sunyi dög volt, vagy csak nagyon jól tudta, hogy ez feladat és Daiki nem puszta jóindulatból akarta kiszedni onnan. Mindegy is, a fiú végül kapott egy szép karmolást a kezére a jó szeretet jegyében, amire megpróbált nem felszisszenni és megfordulva egy nem mondható eléggé természetes mosollyal szólalt meg.
- Igazi barátok lettünk, hehe...
Majd visszaadta a senseinek, ahova tartozik és nem intett búcsút a kis szőrmóknak. A PDA-k csipogásakor ő is, mint ahogy a többiek is mind, lenézett, hogy merre is van a következő helyszínük. Kis mosollyal nyugtázta, hogy volt egy kis probléma a vételben a sensei és Makoto között.
Vajon quirkkel kommunikálnak, vagy a fülükben van egy adó vevő? Nem látta jelét, pedig milyen kíváncsi lenne rá.
Odamenet ő sem mocorgott hanem Saeval együtt sétált el a kijelölt helyre. Körbe nézett míg a nő beszélt és bólintott. Bár veszély jelző volt a tény, hogy Makoto miért is ment fedezékbe, Daikit nem nyugtalanította. Fel volt dobódva az előző sikerei után, és úgy volt vele, hogy semmi sem állíthatja meg. Mikor kiderült, hogy azt az ötszáz métert nem verőfényes napsütésben kell megtenniük, és még csak ne is rövidtáv futásról lesz szó, hanem egy orkán erejű széllökésekkel kell szembe nézniük, elnevette magát.
Nem azért mintha lekicsinyelné a feladat erősségét, sőt épp ellenkezőleg! Az izgatottsága és a versenyszellem hatása jött ki rajta. Saenak kacsintott együtt és bár totál kiment a fejéből, hogy akár egymást is segíthetnék, nem volt alapvetően az a fajta ember, aki ott hagyná a társát ilyenkor. Összességében nem állt össze a fejében, hogy ez egy teszt is lehet, hanem szimpla megoldandó, ala iskolai feladatnak látta.  Úgy hogy mire barátja kettőt pisloghatott volna, Daiki megint fejjel ment előre az erős szélben, egyedül. Nem is volt sok gondja. Fedezékbe vonult, és hiába sodorta vissza a  szél valamennyit,  mindig többet tudott előre jutni, mikor csendesedett. Thor kun hangos megnyilvánulása csak dobott a kedvén és ő is még gyorsabban ment előre felé.
Elisa chan produkciójára azonban már nem volt ideje reagálni, ugyanis épp beérte volna Nibori kunt, amikor kocsik szabadultak meg alkatrészeiktől. Daiki egy lebetonozott szeméttároló fedezékében várta meg a kisebb csavarokat, majd magát az autót is, aztán kinézett.
Előrébb is kúszott pár métert, amikor Nibori könnyes akciójának lehetett szemtanúja.
Az, hogy a mielőbb még kocsi orgián jártatta az eszét ~ mert mi másért repülnének szanaszét hagyva gumikat maguk után ~ nem tett jót a látványnak. Egy pillanatra szájtátva bámult bele a szélbe, míg a másik fiú a "pajzsára" koncentrált és egyikük sem vehette észre a mögötte lepattanó kocsi gumit.
Mondjuk úgy, hogy a nagy darab srácot telibe vágta és elég kényes helyen. Ezt a feladatot kúszva sem tette meg utána, mondjuk a végére is tért magához.
avatar
Takuya Daiki

Posts : 61
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 01.
Location : Okinawa, Inaba/Tokyo, U.A.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Nezu on Hétf. Május 07, 2018 10:10 am

Azok akik sikeresen odaértek a terminálhoz sem pihenhetnek meg, hisz a szél nem áll el és a nyolc perc lejártáig továbbra is ki vannak téve a repkedő tárgyak veszélyeinek. Azonban utána elcsendesül, majd teljesen megszűnik.
Rövidre rá a tanárotok is felbukkan és végignéz a kissé leharcolt társaságon.
- Első próbálkozásra nem is rossz, mára viszont elég lesz. Recovery Girl már vár titeket, lássátok el a sérüléseiteket. – Mutat az egyik közeli épület felé. – Holnap után újra neki futtok majd, ám akkor erdei és sziklás terepen. Az elkövetkezendő másfél hónapban a gyakorlati óráitok erről fog szólni. Most pedig pihenjetek.

/Akkor ezzel így zárom is a kalandot. Köszönöm a részvételt. Annyi a kérésem lenne, hogy chaten vagy pm-be véleményezzétek a kalandot.

Jutalmak:
Sae: 2800 Yen
Misa:2100 Yen
Thor: 2800 Yen
Elisa: 3500 Yen
Dai:3500 Yen
Nibori: 3500 Yen
Akae: 2800 Yen
Hayato: 1600 Yen

A játékot felhasználhatjátok majd Tierlépéshez (akik nem vitték végig a játékot, azoknak csak fél játéknak számít). Extra jutalomként pedig kaptok egy házi feladatot. Élményben kijátszhatjátok, hogy ismét neki futtok a gyakorlatnak, illetve az erdős és sziklás terepen végre hajtott órákat. Hogy pontosan milyen akadályokon kell átverekednetek magatok rátok bízom (ilyesmi jellegű legyen). illetve IC hetente két ilyen órán vesztek részt. A megírt élmények fix 2000 yent érnek illetve az alappal ellentétben kaland helyett is felhasználhatjátok Tierlépésnél.

avatar
Nezu
Admin

Posts : 97
Reputation : 3
Join date : 2017. Dec. 06.

Character sheet
Játékstílus :
Yen: 99999999

Felhasználó profiljának megtekintése http://bokunoheroacademy.forumotion.com

Vissza az elejére Go down

Re: [Esemény]Gyakorlati óra

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Vissza az elejére


 :: Játéktér :: Tokió :: Suginami

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.