Z.Ö.L.K

by **Misa Misaki** Szer. Márc. 14, 2018 1:05 pm

A GreenPeace egy kisebb al-vállalata, aki anyacégének elveit követve, még a hősök ön-és környezettudatosságára fókuszál.
Z.Ö.L.K - Zöld Öko Liberális Kommuna

Feladatai, kampányai:
✫ átállás a megújuló energiaforrásokra a fosszilis tüzelőanyagok és az atomenergia helyett
✫ a globális felmelegedés megállítása
✫ a genetikailag módosított élőlények (GMO) üzleti érdekeket szolgáló előállításának betiltása (az orvosi célból történő nem!)
✫ a tengerek szennyezésének és a tengeri élővilág pusztításának beszüntetése
✫ a trópusi esőerdők megmentése
✫ a különböző mérgező vegyi anyagok kibocsátásának beszüntetése
✫ média által köztudatosabbá és ismertebé tenni a szándékaikat
✫ önkéntesek foglalkoztatása, támogatása
✫ kisebb „akciók” – állatmentés, katasztrófaelhárítás és helyreállítás támogatása -
✫ gyerekek, óvoda és alsó-alsó közép és középiskola szintű környezettudatosság nevelése, programok szervezése és lebonyolítása

A GreenPeace központi irodája többek között Hokkaidóban, Shikoku és Kjusu-ban fellelhetőnek, de kisebb kirendeltségük például Tokyoi Koto negyedben.
Közismert hős és kiemelkedő főszervező, valamint a japán alapítói cég felfedezett csillaga: Siss. TiGuard
A quirkje macska dns-t kölcsönöz neki, így ez egy állati eredetű képesség. Mi is mutathatna jobban, mint "reklámprofil" egy hősön? A nevét nem saját magának adta, a Tiger és a Guard szó, mint főbb jellemzők összeolvasztása.
Guard-sama rendkívül mozgékony és fejlettek az érzékei.

Az irodaház:

by **Nezu** Csüt. Márc. 15, 2018 1:56 pm

Hmm... bár szervezetről van szó én ezt njk pályázatnak látom, főleg Siss Tiguard miatt, így legalább 250 szó kell. Szívesen látnám, hogy a karaktered egyáltalán, hogy talált rá a szervezetre, miként látja a Tiguardot stb. Very Happy

by **Misa Misaki** Csüt. Márc. 15, 2018 3:53 pm

Talán szüleimtől is hoztam picit magammal a természetközpontúsgomat tekintve. Rengeteget túráztunk a hegyekben, és a felfedezés mindig is a kedvenc időtöltéseim közé tartozott, legyen az akár egy személy belső világa, vagy épp a minket körülvevő hatalmas és elképesztő világ. A kíváncsiság mindig ott csírázott bennem, és ez által, amit megismertem meg is szerettem. Közel került hozzám. Kislányként úgy hittem, mindez mindenkiben ugyanúgy alakul ki, és másoknak is éppoly fontos a közvetlen környezete mint nekem és a családomnak…

Alsó-középbe jártam, amikor néhány hős iskolalátogatást tett nálunk és programokat szerveztek az osztályoknak. A kirándulásokat mindig is szerettem, így kérdés sem fért hozzá, hogy jelentkezek.
Akkor még nem is sejtettem, hogy mindez nem olyanfajta kiruccanás lesz, mint amihez én hozzászoktam.
Még jókedvvel indult a reggel, sőt az utazás alatt is felhőtlen hangulat uralkodott, mindaddig ameddig meg nem érkeztünk a kikötőbe. Első pillantásra, minden olyan volt, mint amilyennek lennie kellene, de… Minket nem szállítottak ki a buszból, csupán útba ejtettük ezt a területet és három kísérő, egy hős és két támogató maradt itt elsimítani a problémát, amit akkor mi még nem is értettünk. Illegális halászatról volt szó.

A jármű velünk tovább vitt egyenest egy közeli erdőbe, ahol már vártak ránk. Ott ismertem meg Siss. Tiguardot, aki akkor még épp hogy csak kikerülhetett az U.A intézményéből.
Fiatal lány volt és szenvedélyes, talán picit túlzottan is.
A nő megvárta, ameddig mindannyian megérkezünk a gyülekező helyre, majd elcsendesedve rá figyelünk. Végig mért minket, karba font kezeivel, és egy csapat taknyost látott maga előtt, akik szinte mind úgy vélték, hogy a nap is miattuk kel fel reggelente. Nagyon nem is állt messze az igazságtól. Amikor az utolsó pissz-egés is elhangzott, sóhajtott egyett, majd a karba font kezeit, a csípőjére engedte le.
- Az isoka rengeteg dologra megtanít minket, épp csak a legalapvetőbb leckékre nem. – Kezdte a monológját.
- A világ számtalan csodát rejt még magában, és azt kell mondjam a legtisztábbak azok maradnak, amihez emberi kéz nem nyúlhat hozzá. – Mozgolódni kezdett a hátsó sor, mire éles szemekkel és meg-megmoccanó macska fülekkel figyelt fel a vezető.
- Hallottam ám! – Jelentette ki vészjóslóan, és a fiatalok között egy hőstől, ez igencsak hatásosnak is bizonyult. Ismét csend lett és folytathatta a nyitószövegét.
- A mai nap sajnos olyan dolgokat fogtok látni, amire semmi szükség nem lenne igazából, de…. – Emelte fel a hangját.
- mégis nap, mint nap megtörténik. Kisállatok, néhanapján gyerekek is bajba kerülnek az illegális vadászok által kihelyezett csapdák miatt. - Tartott szünetet.
- Mindenek előtt, ki tudja miért nem szabad egy magánerdőbe besétálni és túrázni? – Tette fel a kérdést.
- Mert eltévedünk. – Jött az első válasz.
- Helyes, mert a magánerdőben nincsennek túrajelölők. És még? – Várta a próbálkozásokat.
- Mert… bajunk eshet és nem tudunk segítséget hívni. – Hangzott el egy másik válasz.
- Ez így kevés, fejtsd ki kérlek. – Tiguard roppant szigorúnak és elhatározottnak tűnt, amivel a kis próbálkozónknak kissé meg is roppantotta az önbizalmát. Csupán hebegni és habogni tudott. Mivel a felvezetésében csapdákról beszélt, így adta magát, miféle választ is vár.
- Ha figyelmetlenek vagyunk rossz helyre léphetünk, és mi is beszorulhatunk vagy megsérülhetünk egy csapdától… szerintem így érti. – Segítettem ki, és az osztálytársam heves bólogatással helyeselt.
- Rendben. … És még? – A hangját elhúzta, kissé sejtelmesre, szipolyozni akart belőlünk valamit, amire nem tudtunk több választ.
- Le-lelőhetnek minket? – Kérdés volt válasz helyett, de tényleg ekkor villant be, hogy volt valami ilyesmiről szó a hírekben.
- Igen. A természetjárók szeretettel öltöznek olyan színű ruhákba, amiben elvegyülhetnek az erdőben, hogy ne üldözzék el az állatokat. Viszont egy magánterületen a vadász nem mindig számol azzal, hogy egy ember is betévedhetett a birtokára és csupán a mozgásra felfigyelve, már lő is.- Csendesedett le.
- Jelenleg nem egy magánterületre megyünk be, viszont itt is rengeteg baleset és illegális csapda lerakás is történik. - Lépett párat jobbra.
- Mit gondoltok? Miért... készítenek az emberek csapdákat? – Jött a következő kérdés.
- A prémekért. – Jött az első válasz.
- És még? – Kezdődött előröl a kör.
- A húsért. - Jött még egy.
- És még? – Tette fel Siss. Tiguard, szinte meg sem hallgatva a választ.
- Az agancsokért és bőrért. – Már nyílt volna a nő ajkai ugyanarra a mondatra, mire elhangzott még egy válasz.
- A pénzért.- Kelletlenül csend lett, egy röpke másodpercig.
- Pontosan. – Hideg hangon elégedet meg a feleletekkel.
- Ügyesek vagytok. – Mosolyodott el, és hagyta alább a szigort, sőt az előttem lévő fiú hajába bele is túrt.
- Most pedig kövessetek. Amit ma csinálunk, engedély nélkül, önkényesen nem tehetitek. Megmutatjuk nektek milyen egy Z.Ö.L.K munkája. Hét kisebb csoportra bomlunk. Így három-három fő lesz és egy kísérő. Válasszatok csapatot, de aki rendetlen, azokat szétbontjuk! – Majd megvárta, ameddig kialakulnak a klikkek. Majd elindultunk. Minden segítő felkarolt egy csapatot, így mi maradtunk szinte utoljára akit maga Tiguard, vett pártfogásba. Bevallom aggódtam, hogy pont őt kaptam meg, de amint kisebb lett a létszám, úgy enyhült meg a személyisége, és mutatta meg barátibb oldalát. Eltelt közel fél óra, amikor a nő egyre gyorsuló léptekkel indult meg, elhagyva a sövényt is az egyik irányba. Idegen szem látja azt, amit ő megpillantott. Nem volt mindez más, mintsem egy talajból kiemelkedő ág, ami jelentősen lefelé hajlott. Odaérve láttuk csak a hurokba szorult nyulat, aki elkeseredett próbálkozásainak következtében csak még inkább nyakára szorította a csomót és a feje enyhén fel is puffadt.
- Jesszom… te szent szar… - Pislogtunk, a hős szabadszájúságan, aki egy pillanat alatt cselekedett. Előlapot egy kis kést, és elvágta a zsinórt. Mi csupán körülállva őt, figyeltük az eseményeket. Az egyikünk meg is szólalt, hogy álljunk hátrébb, teret adva, hogy jobban kapjon levegőt a nyúl, mint a filmekben ájulás esetén.
A rémült pára magánál volt, de alig és csak erőtlenül kapálózott.
- Nincs semmi baj most már, itt vagyunk és ki leszel szabadítva… meglásd, hamar jobban leszel és visszatérhetsz a kicsikéidhez, rendben? – Babusgatta a teremtményt, miközben felpillantott ránk.
- Ki olyan bátor, hogy segítsen levágni a zsineget a nyakáról? – Többen hátráltak, én pedig fogalmam sem volt mit akarok. A sérült tapsifüles láttán, akinek a nyakán egy zsineg volt, és körbe véres és bevágott seb tátongott, undor fogott el. Nem akartam hozzá érni sem, nemhogy egész közel a sebhez… sőt, pont a sérülésben. De végül a többiek rám szegezték a pillantásukat és Siss. Tiguard is, úgy éreztem, nincs más választásom. Remegő térddel és kézzel nyúltam a késhez, és térdeltem le a nővel szemben, aki a földön tartva, és biztos pozícióban fogta a pórul járt torz teremtményt. Alkalmam adódott ha csak egy pillanatig is, de közelebbről szemügyre venni, fehér barátunkat. A bajsza és az orra fel-le ugrándozott a rémülettől, a szemei egyenest az enyémbe fúródtak, a légzése hihetetlen szapora volt, és amikor felé nyúltam, hátsó lábaival esetlenül dobbantani próbált. Siss. Tiguard lefogta a fejét is, elvégre harapni is tud, ha akar.
- Siess, mert minden pillanattal csak tovább szenved. – „Biztatott” a nő. De nem volt visszaút, segíteni akartam, de hozzá érni nem… Erőt vettem magamon, és a nyakán felhúztam a bundáját. A többiek "fújj"-ogtak, de már láttam a zsineget. Majd ahogy, ezt látta a társam is, megszólalt.
- Várj, ne késsel. – Aztán a zsebébe nyúlt és elővett egy éles csipeszt. (Olyasmi mint az oldalcsípő, csak vékonyabb és kisebb).
- Ezzel csináld, de vigyázz a húsba ne vágj bele.- Majd egy gyors mozdulattal megtettem. Elvágtam a zsinórt, és az ujjamon éreztem, mennyit engedett a megszorult madzag szorítása.
- Rendben, szép volt! Most pedig próbáld meg, lefejteni a nyakáról a zsineget. – Reménykedtem abban, hogy már vége, de nem. Óvatos mozdulatokkal, lassan próbáltam a sebet legkevésbé sértve megfosztani a nyulat a kötél maradékaitól. A spárga sárgásvöröses gennyben úszott, és furcsa szaga is volt. A kisállat minden mozdulatnál menekülni próbált volna… de Siss. Tiguard magabiztosan fogva tartotta. Majd amikor az utolsó mozdulattal a kezemben maradt a madzag, a nő elmosolyodott és mintha a nyuszi is megnyugodott volna. Felsóhajtottam.
- Tartsd a kezed! – Szólt rám, és felé nyújtottam. Majd alaposan lefertőtlenítette, miközben észbe sem kaptam, mikor tekerte be a kisállat nyakát fehér kendővel.
- Nos, a vészhelyzet megvolt, vissza a kocsihoz! Siessünk gyerekek, minden perc egy élet! – Indultunk meg mindannyian, oda ahonnan jöttünk. Nekem kellett pár pillanat ameddig rendezni tudtam magamban, a kényszerhelyzet okozta sokkot és azt, hogy jól csináltam mindent. A kocsinál már volt egy másik állat is, egy róka akinek a lába sérült meg. Úgy tűnt nagyon kába.
- Ne nyúljatok hozzá, tele van tömve nyugtatóval, de ettől még beszámíthatatlan. – Előzte meg a bajt a hősünk. Végül amikor összegyűltünk, a nap még nem ért véget. Ellátogattunk egy rehabilitációs központba, ami dugig volt sérült állatokkal, de már sokkal jobb színben voltak, mint amiket mi szállítottunk be. Azt hiszem ekkor mozdult meg bennem valami, és míg az első hetekben úgy éreztem, soha többé nem csinálnék hasonlót, mert undorító és nem akarok ilyeneket látni… Mégsem hagyott nyugodni a gondolat, attól hogy nem teszek semmit, mindez még létező és való probléma marad a világon és azzal jómagam is bűnrészes volnék a gaztevőkkel… Hiszen láttam és tudom mi történik, mégis csendesen lapíthatnék és fejemet elfordítva élhetnék-e boldogan? Már nem…

by **Nezu** Csüt. Márc. 15, 2018 10:12 pm

Mentsük meg az Állatokat \o/
A pályázatot elfogadom.

by Ajánlott tartalom

Z.Ö.L.K

Z.Ö.L.K

Re: Z.Ö.L.K

Re: Z.Ö.L.K

Re: Z.Ö.L.K

Re: Z.Ö.L.K