Seir

Go down

Seir

Témanyitás by Seir on Csüt. Márc. 15, 2018 4:28 am

Adatlap

Név: Jelenleg a "Seir"-t használja. / Az igazi nevére már ő sem emlékszik.
Nem: Fiú
foglakozás: Bűnöző / Orgyilkos
Kor: 18

Kinézet: 178 cm magas, és 76 kg. Haja hófehér színű, míg szemei skarlátvörösek.
Bár van, amikor sokáig nincs ideje külsejével törődni, kimondottan hiú, és szereti letisztázni megjelenését tükröződő felületeken.
Újabban rá kellett szoknia ugyanakkor a csuklyás viseletekre, amik nehezítik ezt a szokását.
Kimondottan kedvenc ruhái nincsenek, változatosan öltözködik - bár, mint az említésre került, a csuklya visszatérő elemmé vált.

Jellem: Borzasztóan kaotikus, és változó.
Normális körülmények közt kedves, sokszor segítőkész is, az a fajta srác, akit a hajléktalanok előszeretettel megállítanak könnyű pénz reményében.
Alapvetően nem igazán "bűnöző alkat", pusztán csak nem tetszik neki az alapeszme, miszerint a hősök korlátozzák a képességek szabadságát, és megpróbálnak mindent szabályos határok közé szorítani.
Nem híve a céltalan kegyetlenkedésnek, sőt, azt kimondottan utálja, ha valaki ok nélkül bántja a gyenge, tehetetlen embereket/állatokat.
Ugyanakkor vannak teljesen elborult pillanatai is, amikor úrrá lesz rajta a vérszomj, a káosz, és a teljes önzetlenség, segítőkészség irányába vetett értetlensége.
Ha feladatot kap az ölésre, legtöbbször nem hezitál, hidegvérrel tervez és végez. Próbál mindig logikusan gondolkodni, és bár meglehetősen intelligens, tudja, hogy vannak olyan emberek, akik könnyen túljárnának az eszén, ez pedig óvatosságra készteti. A terveit részletesen kigondolja előre, de a hirtelen változásokra rosszul reagál, nagy nyomás alatt nehezen analizál különböző helyzeteket. Ennek ellenére szeret harcolni, de csak olyan összecsapásokba megy bele, amiket van esélye megnyerni.
A felszín összességében borzasztóan összeszedettnek, és egésznek tűnhet, ám alatta tagadhatatlanul meg van törve valami, ami könnyen a felszínre törhet dührohamok, vagy egyéb kaotikus tettek képében. Néha ez még a döntéseiben is megnyilvánul, és olyasmiket cselekszik, amiket aztán ő bán meg a legjobban.


Quirk:

Típus: Emitter

Név: "Twin Flames of Chaos and Charity"

"Flames of Charity":

A karakter bal karjából eredő lángok, amelyek azonban képtelenek megégetni bárkit, vagy bármit is.
A tűz világoskék színben ragyog, és akit befednek, annak megnyugtatják gondolatait, elűzik negatív érzelmeit (félelem, harag, gyűlölet, stb.)
A lángoknak fizikai gyógyító hatásuk is van, ám jelenleg ez kimerül kisebb vérzések elállításában, vagy hasonló, apróbb sérülések helyreállításában.

Technikai megjegyzések:

- Ha valakinek nagyobb "Elme" szintje van, mint a karakternek, akkor képes lesz ellenállni a lángok nyugtató hatásának. (Ilyen esetben nem tüntethető el a vérszomj, harag, gyűlölet, stb.)
- A lángok csak közvetlen érintéssel hagyhatják el a használó bal karját, ő nem képes azokat másra távolról "kilőni".
- Az "Irányítás" szintjével fejlődik a tűz gyógyító hatása. (B - súlyosabb vágások, friss törések, hasonló szintű sérülések helyreszabása; A - elpusztított/levágott apróbb testrészek visszaállítása; S - teljes végtagok, vagy létfontosságú szervek újrateremtése. Fontos kiegészítő, hogy a lángok csak friss sérüléseket hoznak helyre - D szinten 1 óra, majd ez növekedéssel duplázódik. de mint látható, még S szinten sem hasznos 16 órásnál régebbi elváltozásokon.)
- A "Jótékonyság" eszményéből született lángoknak nincs hatása saját használójukra.

"Flames of Chaos":

A karakter jobb karjából eredő, pusztító hatású lángok.
A tűz feketés - sötétlilás színben ég, használója pedig képes azt célzottan irányítani, formálni.
A lángok fizikai tulajdonságai megegyeznek a természetben is előforduló társaikéval, bár az "Erő" szinttől függően egyre nehezebb kioltani őket, valamint ellenállni pusztító hatásuknak.

Történet:

- Megölted a szüleidet? Nos, amennyiben védtelenek voltak, nem épp dicsekvésre méltó tett. - jelentette ki Seir.
Tudta, jobban tenné, ha eljátszaná, hogy rajong a tolvajok történeteiért. Ugyanakkor a túlzott megjátszás nem tartozott erősségei közé.
- Huh? Ezt vegyem kötekedésnek, takony!? - és ezzel elkezdődött....
A majd két méteres, mázsás férfi felállt korsója mellől, s megindult a fiú irányába. Lépéseiből magabiztosság, leheletéből alkohol szaga áradt.
Seir utálta ezt a szagot. Kevés emléke volt apjáról, ám mindet áthatotta a sör bűze.
- Verekedni szeretnél? Ha téged megöllek, az már dicsekvésre méltó lesz? - magasodott felé hatalmas árnyékként az ingerült férfi.
- Nyugodj le, Rai. - szólt közbe a tolvajbanda vezére. - Még új a fiú, alig két hete állt be, de már sokat hozott nekünk. Haggy neki egy kis időt, hadd illeszkedjen be.
Az Arch fedőnevű, öregedő alak viszonylag okosnak tűnt szervezetéhez képest. Megfontoltan cselekedett, és jól megszervezte embereinek lépéseit.
Nem véletlen, hogy működőképesek maradhattak a "hősök világában"... Persze, az is közrejátszott, hogy soha semmi olyasmit nem tettek, ami kivívta volna bárki fontosabb figyelmét.
Nos igen, ha Seir-nek a hagyományos besorolás szerint kellett volna megadnia a bűnszervezett veszélyességi szintjét, legfeljebb egy "D" rangig ment volna el, és azt is csak kegyességből. Az "E" vagy "F" talán helyénvalóbbnak tűnt...
- Ó, segítek majd én neki beilleszkedni. Kezdve azzal, hogy megtanítom neki a helyét! - azzal Rai hátralendítette karját, majd bemosott egyet a fiúnak.
Bár Seir talán kitérhetett volna az ütés elől, inkább hagyta azt betalálni.
Pillanatokkal később meg is bánta mindezt.
Támadója egy idióta volt, ám izmai mögött valódi fizikai erő rejlett. Seir szájában fémes íz robbant, miközben orráról vér csorgott alá, s annak helye lebénító fájdalommal égett.
- Jólvan, segítettél neki a beilleszkedésben. Most már menj vissza a sörödhöz. - Arch parancsának a megszólított egy "cöh" kíséretében ugyan, de eleget tett.
A bandavezér pár zsebkendőt adott Seir-nek, majd helyet foglalt mellette.
- Bocsáss meg neki. Remek testőr, de a sok fizikai edzése nem segíti gyenge temperamentumát. - próbálta oldani a hangulatot Arch. - És mondd csak, a te szüleiddel mi a helyzet? Nemrég kerültél közénk, még nem volt alkalmam erről kérdezni, pedig a családi kötelékek még a mi szakmánkban is fontosak.
A fiú végigtörölte vérző sérüléseit, miközben átgondolta válaszát.
Semmi maradandót nem szenvedett el, ám tudta, hogy a fájdalom még napok múlva is érezhető lesz gyenge nyomokban.
- Nem ismertem a szüleimet. - kezdett bele Seir. - Bár azt tudom, hogy Európa keleti részében születtem. Valaki korán elhozott onnan, de nem jött velem. Az első emlékeim a hajóútról származnak, majd arról, hogy egyedül találtam magam egy idegen országban, ahol még a nyelvet sem ismertem.
Igazsággal keverte hazugságait, így könnyebben elő tudta adni a végeredményt. Ez egy gyenge hazudozónak, mint neki, létfontosságú volt.
Bár tényleg Kelet-Európában született, ennél többet is tudott származásáról.
A szülei egy alvilági szervezet tagjai voltak, és valószínűleg csak képességeik "egyesítése" céljából vállaltak gyereket.
Ugyanakkor Seir-t nevelőkomornyika megszöktette, ám a nyomok elfedése érdekében hátramaradt. Azt mondta, majd beéri őt. Sose látta többé.
Így azonban mégse akarta ezt megosztani a tolvajokkal, hisz nem tartozott nekik a teljes igazsággal.
- Hű, az kemény lehetett. Nem csoda, hogy a bűn útjára keveredtél. - húzott egyet italából Arch.
Nos, ennél azért bonyolultabb volt.
Ha nem fogadja be Seir-t egy bizonyos társaság, talán még hősnek is állhatott volna.
- Loptam azért, hogy életben maradjak, és kerültem a kötelékeket. - félig igaz volt, félig hamis.
Az a bizonyos alvilági szervezet tanította meg őt mindenre, ami az életben maradáshoz szükséges volt, nem utolsó sorban pedig ruházták, etették, és tetőt adtak a feje fölé. Persze mindaddig, amíg teljesített...
- Csoda, hogy ilyen sokáig megmaradtál kötelékek nélkül. Bár jut eszembe, alig egy hónapja váltál körözött bűnözővé. Gondolom ez is a fő oka annak, hogy most már beadtad a derekad, és beálltál valahova. - elmélkedett a bandavezér.
Igen, Seir jól emlékezett arra a melóra. Meg kellett ölnie egy hős szárnysegédét, mert a társaságuk egy tagját idegesítette, ahogy élő adásban "játszotta magát".
Nos, elszúrta. A terve jó volt, de nem várt nehézségekbe ütközött.
A szárnysegéd életben maradt, őt pedig körözni kezdték gyilkossági kisérlet, és betörés gyanújával, a képessége illegális használatáról nem is beszélve.
Már szinte kezdte elfelejteni, hogy milyen szabadon járni a nap fénye alatt.
- De én ennek csak örülök. Miután beálltál közénk, szépen kipucoltad azt a zálogost. - tette le a poharat Arch.
Seir-nek könnyű dolga volt, hisz a "Jótékonyság Lángjainak" hála a tulajdonos semmiféle haragot nem érzett a rablás után. Már-már olyan lehetett számára, mintha nem is bánná, hogy kirabolják.
- Na de, ma este meló van! - állt fel a bandavezér korábbi helyéről. - Az eddigi legnagyobb fogásunk. Rád is számítunk, Seir.
A fiú csak bólintott.

...

A tolvajbanda tagjai kisebb csapatokban szétszóródtak a környéken. A legtöbben csak az utcákat figyelték, a szokatlanra, vagy esetleges bonyodalmakra várva.
A kertváros persze csendes volt, nyugodt álomra tért a Hold leple alatt.
Azok, akik a fényben jártak, már rég aludtak; s azok, kik őket védelmezték, máshol végezték kötelességük.
Egy kivétel akadt. Ő volt a célpontjuk.
Rai, Arch, és Seir lassan, nemtörődöm mód követték a lányt, időnként megállva, de sosem veszítve el őt teljesen szem elől.
Amikor az áldozat befordult egy kisebb mellékutcába, pár perc elteltével utánaindultak, majd felgyorsították lépteik. Mind tudták, hogy eljött a támadás ideje.
Amint befordultak a sarkon, éles csattanás ütötte meg Seir füleit, majd látta, ahogy Rai állában egy lábfej landol.
Üldözüttük tudta, hogy követik, és bevárta őket. Nos, még ha csak akadémista volt is, nem a semmire vette már maga mellé egy hős szárnysegédnek...
Ugyanakkor a hatalmas férfi gyorsan reagált, arcbőrét pedig földszerű anyaggal vonta be.
Védelmét felerősítve, Rai támadásba lendült át, és a főnök sem maradt sokáig a nézők közt.
Seir ugyanakkor csak szemlélődő maradt, miközben a két férfi a célpontjuk felé kerekedett, majd lefogták őt.
- Kurvára nem csinálsz semmit! Minek hoztuk magunkkal? - ordította Rai, majd vért köpött.
- Ne ordíts. - szólt rá Arch, majd a lányra nézett. - Most pedig, kisasszony. Sajnálom, de szükségünk lenne a hősengedélyedre. Van pár ügyfelünk, akik nagy pénzeket fizetnek az ilyesmiért.
Seir csak csodálkozva figyelte a jelenetet. Egy szárnysegéd papírjainak elrablása... Ez volt a "Fekete Cápák" eddigi legnagyobb munkája. Igen, az "E" vagy "F" besorolás jobban fedné a valóságot.
- Azt a többi felszerelésemmel együtt bent hagytam az akadémián. Csak a hétvégére jöttem haza meglátogatni a családom. - nézett fel a lány.
Azok a szemek... Seir erősen belemarkolt jobb karjába.
- Ahhh, szóval a nehezebb utat választod. - sóhajtott Arch. - Hát legyen...
Miért? Hogyan tud így nézni? Miért nincs félelem a szemében?
Ugyanígy nézett rá egy hónappal ezelőtt is... Ő volt az a lány, akit meg kellett volna ölnie. Az indok röhejes volt, ez Seir-t persze nem érdekelte.
Más miatt hagyta életben. Akkor is így nézett rá... Bátran, félelem nélkül, mint akit semmi baj nem érhet.
Élénk íriszén egy negatív érzelem sem vethette meg csúfos árnyalatát. Sőt... Valami mást fedezett fel a tekintetének mélyén. Mintha sajnálná őket, amiért ezt teszik. Nem helyesen cselekednek, ezért rosszul érzi magát miattuk.
De nem negatív módon... Nem, segíteni szeretett volna rajtuk. Megmondani nekik, hogy mi a helyes, és elérni, hogy kövessék azt.
Seir egyre lassabban lélegzett, miközben jobb karját marta, és végighúzta rajta körmeit.
Olyan gyönyörű volt... Akarta magának. Erőszakot akart tenni rajta.
Ki akarta élni a lányon a kéjvágyát, érezni a testét, majd a vérét az egész lényével. A magáévá akarta tenni, utána széttépni, és szétkenni saját testén a vérét.
Vagy meg akarta védeni? Szeretni akarta, s azt, hogy minden reggel ezek a szemek ébredjenek mellette, majd átölelhesse gazdájukat? Nem tudta...
Erősen megragadta kését, amely öve egyik végén lógott.
Nem volt különösebben jó fegyverhasználó, ám rossz sem. Egész jól lőtt, és egyik "igazi" csapattársa még egy katanával is megtanította bánni, hogy ne kelljen csak a képességére hagyatkoznia minden helyzetben.
Erősen rászorított a szúrófegyver markolatára, majd Rai nyakába döfte azt hátulról. Arch és közte ő lett volna a nagyobb gond, ha teljesen megszilárdítja védelmét, talán még a lángjai sem hatoltak volna át rajta.
- Mi a...?! - rántotta hátra arcát a tolvajok vezére, de már késő volt.
Seir mélyen az állába vájta kését.
A cuppanó hangot követően forró vér folyt alá a fiú alkarján, feltartott karjának egészen hónaljáig.
Néha egyenesen kívánta ezt az érzést, máskor gyűlölte. Amikor rászáradt a vörös életnedv, az volt a legrosszabb... Mindenképp alapos zuhanyt kell majd vennie.
- Újra... találkozunk... - állt fel bizonytalanul a lány.
- Nem miattad tettem. - lépett közelebb Seir. - NEM! MIATTAD!
Tenyerét a még védtelen lány arcába nyomta, majd egészen a közeli falnak lökte őt.
- Miért nem félsz soha? A múltkor, és most sem... Nem értelek. Tudok a képességedről. Csak akkor működik, ha van kit támogass vele. Egyedül sosem volt esélyed, sem itt, sem akkor. Ők is meg akartak ölni, miután elveszik, amit akartak, és én is végezni akartam veled legutóbb. Te mégsem...
A lány lassan elmozdította a faltól egyik karját, mintha hozzá akarna élni Seir-hez.
- Ne próbálkozz semmivel! - parancsolt rá a fiú. - Ha olyat teszel, amire nem adok engedélyt, szétégetem az arcod.
Fenyegetésének alapot adva, kissé elhúzta tenyerét, majd egy pillanatra kigyújtotta rajta feketés lángjait. A tűz fénye gyönyörű tükröt teremtett a lány szemeiben.
Azok a szemek!.. Seir kioltotta erejét, majd rögvest visszanyomta kézfejét a lány arcára, ezzel el is takarva azt.
- Tudod, amikor először aktiváltam tudtomon kívül a képességem, nagyon megijedtem. Az egész karom kigyulladt, és kissé még nekem is fájt. Persze, miután megtanítottak bánni az erőmmel, minden könnyebb lett, de azt az érzést sosem felejtem el. A félelem, hogy élve elégek, a mai napig egy élénken felidézhető érzés. Talán még most is megijednék tőle... Amikor egész épületek kigyulladnak, vagy megpróbálok bonyolult formákat létrehozni belőlük, de csak elszabadulnak... - erőltetett ki magából egy gyenge kacajt Seir. - A tudat pedig, hogy a bal karom lángjai bárkit meggyógyíthatnának, csak engem nem, a legkevésbé sem segít. Miután ezt megtudtam, nagyon sokáig utáltam ezt az erőt... - csendesedett el a fiú.
- Miért nem félek? - felelt lassan, már-már kedves hanglejtéssel a szárnysegéd. - Mert hiszem, hogy az életem nagy pillanataiban mindig a helyes döntést hoztam meg. Segítettem már másokon, és bár ha meghalnék, ezt nem tehetném már többé... - itt kissé megállt, és a fiú érezte, ahogy elmosolyodik szorítása alatt. - De örülök, hogy vannak, akik hálásak nekem azért, amit eddig tettem. Nincs mit megbánnom, és így nincs miért félnem,
- Ja... - Seir sóhajtott, majd elengedte túszát. - Tipikusan az a fajta vagy, akit sokkal jobban érdekel mások élete, mint a sajátja. Sokkal jobban megijednél attól, ha egy társad, vagy egy ártatlant fenyegetne valaki, mintsem téged. Bárhogy is, menj innen... Nem tudsz elkapni, én pedig nem foglak megölni. Itt jelenleg nem tudsz tenni semmit, amit "helyesnek" vélnél.
A lány lassan bólintott.
- A körözésed gyilkosságokkal fogom újítani, ha elengedsz,
- Tudom. Ha érdekelne, már legutóbb megöltelek volna, amikor még nem is volt körözésem. Egy már létező súlyosbítása közel sem akkora dolog, mint egy nem létező megteremtése.
- Amint hazaérek, kihívom ide a rendőrséget és a mentőket. - a lány hangjában nem volt nyoma fenyegető szándéknak.
Nem azért mondta mindezt, hogy provokálja Seir-t. Pusztán közölte vele a tényeket, mert ezt vélte helyénvalónak.
- Már rég nem leszek itt, mire kiérnek. A mentők rajtuk pedig már most sem segíthetnének. - bökött a két hullára. - Menj.
Miután a lány elsétált, Seir elővette az egyik telefonját,
Régi modell volt, jóval régebbi, mint a másik, de ezen intézte igazán fontos hívásait.
- Meghalt. - mondta bele készülékébe, amint a tárcsázott felvette hívását. - Remélem elégedett vagy, letudtam ezt a hülye büntetésnek szánt feladatot. És ne próbáld bemesélni, hogy érdekel köztünk bárkit is a "Fekete Cápák" területe. - Seir nem is várt válaszra, maga nyomta ki a beszélgetést.
Még a két holttestre vetett egy utolsó pillantást, majd eltette a náluk talált készpénzt.
Valamiből a hobbijaira is költenie kellett.
- Visszamehetek. - sóhajtott, mintha csak az örökké magányos Holdnak ajánlott volna egy fáradt vigaszt, majd magabiztosan elindult célja felé.
avatar
Seir

Posts : 29
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 12.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 11000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Seir

Témanyitás by Tsuyu Asui on Csüt. Márc. 15, 2018 12:23 pm

Ribbit ~
Nem kertelek, szépen kidolgoztad és levezetted a szálakat, miközben úgy éreztem csupán árnyaltan, sejtelmesen mutattad be a karaktered, akinek mindez kifejezetten jól is állt.
Az előtörténetedet elfogadom.
A bűnöző kaszt, alapvetően a HardCore játékstílusba kerül.
Kíváncsian várom Seir történetének folytatását.

Kezdő tőkéd: 10.000 yen.
Kezdőfelszerelés: Kés - Egyediségpályázatban, kidolgozhatod, amennyiben szeretnéd.
Kezdő tulajdonságaid: 3 C, 3 D tier amit szabadon oszthatsz szét.
Kérlek mielőtt elkezdesz játszani ezek alapján írd meg az adatlapod és jó szórakozást! :3

_________________
avatar
Tsuyu Asui

Posts : 20
Reputation : 2
Join date : 2018. Jan. 13.

Character sheet
Játékstílus :
Yen:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.