[Ismerkedés...?] Kaland a gettóban

 :: Játéktér :: Tokió :: Arakawa

Go down

[Ismerkedés...?] Kaland a gettóban

Témanyitás by Seir on Pént. Márc. 16, 2018 8:50 pm

Seir ingerülten nyomkodta a telefonját.
Új, és drága modell volt, vigyázni szeretett volna rá, ám belső feszültségének egyre nehezebben sikerült gátat szabnia.
A busz késett. Sokat.
Nem, nem ez volt a nagyobb baj. Ezen a környéken ez megszokottnak számított, a hajnal korai óráiban pedig már szinte természetesnek. Még a helyi, pontosságot alapelveként kezelő kultúra sem volt képes kiküszöbölni a járatokon kialakuló zavargások miatti késéseket, vagy épp teljes kimaradásokat.
A fiú idegességének más forrásai voltak, mégpedig virtuálisak.
- 140 megb*szott "Kvarcot" költöttem el... - húzta el arcától a kijelzőt. - És egy 5 csillagos Servantot sem voltak képesek hozzám vágni.
Mély levegőt vett, kilélegzett, majd megismételte.
- Aaaaaaa.... - nem, nem ment neki.
Végül megrúgta párszor a padot, majd visszaült.
Kimerült, sivár emberi hüvelyként várta tovább a buszt.
Sajnos azonban pár perccel később nem a tömegközlekedés hangjaira lett figyelmes, hanem lépésekre.
Egy másik személy közeledett a megálló felé, mégpedig egy fiatal lány.
Narancssárgás tincsei, a szemszíne, arcának egyedi vonásai mind emlékeztették őt egy bizonyos karakterre... Inkább gyorsan elhessegette a gondolatot.
Mindazonáltal a lány csinos volt, túl csinos ahhoz, hogy egyedül járkáljon egy ilyesfajta környéken. Nappal ugyan a rend képviselői megpróbálták igájukba hajtani a kerületet, ám az ő ostromaik ideje a fénnyel egyidejűleg kelt életre. Az pedig még órákkal odébb volt.
Sier elsóhajtotta magát. Cseppet sem lepődött meg azon, hogy a lányt három kétes alak követte.
A védtelenség, csábító megjelenés, a könnyű zsákmányban rejlő számos lehetőség.... Úgy vonzották ezek magukhoz a kerületben rejtőzködő bűnözőket, mint a sötétségben pislákoló lámpás a legyeket.
A fiatal jövevény, és "rajongói" egyre hangosabbá váltak, ahogy a megálló felé közeledtek.
Seir-t egy cseppet sem érdekelte volna a helyzet, ám nem volt jó hangulatánál, és egy kicsit sem szerette volna ezt egy rakat értelmetlen hülyeség végighallgatásával fokozni.
Persze, "F rangú" szerencséje kitartott a fiú mellett, és a csődület a közelében állapodott meg. Olybá tűnt, hogy a lány is egy buszra vár, zaklatói pedig szinte rögvest körbevették, majd egyre hangosabbá váltak.
A fiú próbálta megőrizni maradék, cseppnyi nyugodtságát, ám az idegesítő röhögések, a "hónalj és köldöknyalogatásról" tett felvetések, és a  különböző perverz stílusok kifejtése - amely a taposás kérelmezésétől a szájraülésen át mindenre kiterjedt - közel sem könnyítették dolgát.
- Megvan... - motyogta magának, majd bedugta fülhallgatóit. - Megnéztem megint azt az új FGO openinget.
Az ismerős zene, a remekül meganimált jelenetek, és az új történetszálak jövőbeli lehetőségei kissé megnyugtatták Seir-t, addig a pontig, hogy már halkan dúdolni kezdett.
Már-már kezdte elengedni frusztrációját, amikor egy röfögésszerű röhögéshullám megszakította őt a szöveg gyenge feléneklésében... Igen, ez volt az utolsó csepp.
Fikarcnyit sem érdekelte a lány sorsa, magára vethetett volna, amiért - bármilyen oknál fogva is - erre a környékre merészkedett egyedül, ráadásul pont egy hajnali órában.
Ha elhurcolták volna mellőle, megerőszakolják, majd eladják a szerveit, Seir ugyanolyan nyugodtan nyomkodta volna tovább a készülékét.
Ám az, hogy valakik ennyire idegesítően viselkedjenek közvetlenül mellette, már olyasfajta bűnnek számított, amit senkinek sem szabadott volna megbocsájtania.
Hirtelenül, ideges arckifejezéssel mozdult el padjáról.
avatar
Seir

Posts : 18
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 12.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 10000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedés...?] Kaland a gettóban

Témanyitás by Natsuki Hikaru on Vas. Márc. 25, 2018 12:24 pm

Az akadémián eltöltött első napok legalább olyan unalmasnak bizonyultak, mint azt elsőre gondoltam. Teljes mértékben olyan irányba ment el az egész, amit már én is szánalmasnak tartottam. A hősnevek, a csillogás és a ragyogás, valamint a marketingorientált órák teljesen elvették a kedvemet az egésztől, bár be kell vallanom, alapjáraton sem volt sok. Én egyszerűen nem így képzeltem el az egészet, elvégre Mikiya-samáék teljesen másféle életre készítettek fel minket, ahogyan az utcán eltöltött pár év is arról tanúskodott, hogy a világ egyáltalán nem ilyen. Bár régebben megküzdöttem azért, hogy életben maradhassak, mégis úgy érzem ez nem sikerült. Nem érzem, hogy élnék, akármit is teszek. Engem nem vonzanak a finom ételek, a sok pénz és a dicsőség. Ezek mind olyan dolgok, melyek hasznosságát nem tudom vitatni, de számomra értéktelenek. A depresszióhoz hasonló gondolatok és a világundor olyan szinten eluralkodott rajtam, hogy aludni sem volt kedvem. Volt még pár óra a reggeliig, sőt még a napkeltéig is, és tisztában voltam azzal, hogy ebből sehogyan sem lesz pihenés. Nem volt más választásom, ki kellett kelnem az ágyból, fel kellett öltöznöm és el kellett hagynom a birtokot. A család nem vette olyan szigorúan a kijárást, elvégre felkészítettek minket minden olyan dologra, ami a biztonságos területen kívül várhat ránk, valamint egyik gyermeket sem gondolják olyan bugyutának, hogy megöletné magát minden ok nélkül.

Nagyon keveset jártam ki a házból amióta Natsuki lettem, azonban most az akadémiára járás miatt meg kellett ismernem a külvilágot is. Amekkora az én szerencsém, az emberundorom és az aszociális tulajdonságaim felerősödtek, de szerencsére képes voltam olyan szinten ignorálni a környezetemet, hogy ez ne okozzon problémát. Tipikus kamasz érzésekkel rendelkeztem, miszerint nem értenek meg a körülöttem lévők, nem tudom mit jelent élni, valamint nem tudom pontosan, hogy ki is vagyok én. Nem éreztem azt, hogy csak nekem vannak ilyen gondolataim, elvégre nem vagyok annyira beképzelt, hogy különlegesnek érezzem magam, de mégis olyan mélynek és élesnek éreztem ezeket a dolgokat, hogy nem hagytak nyugodni. A fejhallgatómat felhelyeztem a fejemre, majd beraktam a kedvenc metál playlistemet. Ez legalább elvonta a figyelmemet a hajnalban amúgy is kevés emberi mozgolódásról körülöttem. Szerettem a metált, bár leginkább a folkmetálban merült ki ez a szeretet. Ahogyan elmerültem a gondolataimban és kizártam minden mást a zene segítségével, nem is vettem észre, hogy Arakawába keveredtem. Elővettem a telefonomat, megnéztem rajta az időt és elégedetten vettem tudomásul, hogy hamarosan érkeznie kell egy busznak, amely visszavihet a Natsuki birtok közelébe. Szükségem volt erre a kis időre egyedül és távol mindentől, bár nem mondanám, hogy sokat javított az érzelmi állapotomon. Még mindig nem jöttem rá, mitől is kezdhetnék el élni.

Nem is jutott elsőre eszembe, hogy milyen típusú környékre is keveredtem, ám a körülöttem megjelenő kétes kinézetű férfiak (vagy inkább kamasz fiúk) hamar ismertették velem az itteni szabályokat. Legelőször csak sétáltam tovább, a fejhallgatómat sem vettem le, próbáltam ignorálni őket, ám ez csak még jobban felingerelte őket. Az egyik molettebb alkatú srác leverte a fejemről az elektronikus eszközt, melynek következtében megálltam, lehajoltam érte és eltettem az oldaltáskámba azt. A telefonomon is leállítottam a playlistet, majd azt is elsüllyesztettem a fejhallgató mellé. Most már meghallottam a nagy hangerővel hangoztatott vágyaikat a srácoknak. Nem éppen egy kultúrált közösség, valamint hallatszott a stílusukból, hogy szegényeknek nem igazán van kielégítve az igényük – már’ amit a lányok által tudnának megvalósítani -. Továbbra is rezzenéstelen arccal fordultam az egyik leghangosabb felé, majd megszólaltam a szokásos közönyös hangomon.
- Sajnálom, de nem szokásom lejjebb adni a lécet. Inkább megtartom az elvárásaimat a fiúk felé és csak olyanoknak adom át magam, akik megérdemlik. De hiszem, hogy egyszer ti is megtaláljátok azt a lányt, aki már annyira reménytelen a pasik terén, hogy veletek is beéri. – ezzel megpróbáltam továbbállni a buszmegálló felé, de a szavaim valamilyen csoda folytán megsértették a legtöbb itt lévő büszkeségét, így egy valamivel durvább szintre emelték a zaklatásomat. Megragadta az előttem álló a kezemet és beráncigált egy félre eső sikátorba, bár nem ment sokkal messzebb a megállótól. Több ütést és rúgást kezdtem kapni a lehetséges minden irányból, bár nem adtam különösebben ki hangot arra utalva, hogy ez rossz lenne nekem. A gondolataim valamiért teljesen máshol voltak. A fájdalmas támadások eljutottak az agyamig, ám néha egy-egy nyögésen vagy gyorsabb lélegzetvételen kívül nem reagáltam rájuk különösebben. Ez a fájdalom, amit éreztem, legalább egy kis időre éreztette velem, hogy élek. Egy fél percig csendben tűrtem, ahogyan kék-zöld foltokkal borítják be a testemet, ám amikor már a nadrágjukat kezdték lefelé húzni, jelezve ezzel, hogy készen állnak a következő lépcsőfokra, nem hagytam tovább a dolgot. Nem vettem észre a közben közeledő újabb férfit, ám ha észrevettem volna sem számított volna. Képességemet aktiválva süllyedtem el a padlóban és tűntem el a támadók szeme elől. A sötét univerzum nem sokban különbözött a hajnali órákban látható világtól, ám az éjszakai lámpák fénye itt nem volt jelen. Ahogyan megpróbáltam felállni, az oldalamba nyílalt egy újabb hatalmas fájdalom. Szerencsére a kitartásommal nem volt probléma, így viszonylag el tudtam viselni a támadók gyenge ütéseinek következményeit, bár nem volt kellemes. Lassan elsétáltam a buszmegállóig, majd visszaléptem a valóvilágba és leültem az egyik székre. Megigazítottam a ruhámat, amely néhol fel-felszakadt, a hajamat is újra felkötöttem, majd mintha mi sem történt volna néztem előre és vártam az érkező buszt. A várakozás közben azonban feltűnt egy nagyon különös tényező. Csend van. Érdeklődve pillantottam a hátam mögé, hogy mi történhetett az eddig oly’ hangos kamaszokkal, elvégre mostanáig legalább kétségbeesetten keresniük kellene engem, ám ennek nyomát nem hallottam. Talán az a fiú csinálhatott valamit addig, míg én eltűntem a terepről? Próbáltam olyan gyorsan megfordulni, ahogyan a fájó oldalam engedte, már csak ez választott el az igazság megismerésétől.
avatar
Natsuki Hikaru

Posts : 7
Reputation : 1
Join date : 2018. Mar. 07.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedés...?] Kaland a gettóban

Témanyitás by Seir on Hétf. Márc. 26, 2018 2:46 am

Voltak alkalmak, amikor Seir utólag megbánta, amiért elvesztette érzelmei felett az irányítást. Sokszor megesett, hogy pár nappal korábbra visszanézve őrültnek gondolta magát, ha visszagondolt esetleges dührohamaira, gyilkolási vágytól fűtött őrjöngéseire, megzabolázhatatlan kitöréseire.
Tudta, ezúttal nem fogja megbánni, amit tesz.
Rettentően ideges volt, és egyre kevesebbet érzékelt a külvilágból. Áldozatai jajveszékeléseit, és a könyörgéseket alig hallotta, érthetetlen motyogásképp érzékelte csak mindezt elszabadult elméje.
A látása is homályossá vált, ám amit látnia kellett, az egyébként is előtte volt.
Hús, amit szét kellett tépnie, csontok, amiket össze kellett törnie, és emberek, akiket el kellett pusztítania.
Nem tudta, mennyi időbe telt. A három nagyszájú kamasz szinte semmi ellenállást nem tanúsított, valószínűleg túlságosan megijedtek támadójuk őrült gyilkolási vágyától.
Seir pedig csak ütött, ütött, és ütött... Haragja a cuppanó hangokkal, a csattanó törésekkel, és a fájdalmas ordításokkal párhuzamba csökkent.
Talán három, vagy négy perc telhetett el, mire képes volt leállni. Ekkorra a zaklatókból már csak törött hüvelyek maradtak.
Bár mind túlélték az esetet, egyik sem úszta meg betört arccsontok, sérült szervek, vagy épp bezúzott mellkas nélkül.
A fehérhajú srác mély levegőt vett, majd áldozatai vérétől vörös ujjakkal visszasétált a megálló irányába.
Kisebb meglepetésére az a lány is ott várakozott, aki mondhatni Seir közelébe hozta az idegesítő kamaszokat. Bár a srác ezért rá is dühös volt, elég gőzt kieresztett ahhoz, hogy ignorálja a dolgot.
Valamelyest furcsállta, hogy a lány, aki teljes közönnyel tűrte pár suhanc zaklatását, már szinte érdeklődően  fordult a sikátor irányába, ahol Seir a félholtra vert áldozatait hagyta.
Talán érdekelte, mi lett nagyhangú "rajongóival", amiért hirtelen megszűnt minden idegesítő zajkibocsátásuk.
Bárhogy is, Seir megpróbálta figyelmen kívül hagyni az illetőt, miközben leült a megálló egy másik részére.
Legszívesebben telefonja után nyúlt volna, ám mivel nem akarta összevérezni a drága kijelzőt, ezért inkább pár zsebkendőt vett elő, hogy megtisztítsa tenyerét.
avatar
Seir

Posts : 18
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 12.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 10000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedés...?] Kaland a gettóban

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 :: Játéktér :: Tokió :: Arakawa

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.