Shirokawa Nibori

2 posters

Go down

Shirokawa Nibori Empty Shirokawa Nibori

Témanyitás by Shirokawa Nibori Szomb. Márc. 17, 2018 5:53 pm

Játékmód: Normál
Név: Shirokawa Nibori
Hősnév: -
Nem: fiú
Foglalkozás: Diák
Életkor: 14
Osztály: Előkészítő tagozat; G-1

Kinézet: Nibori egy alacsony, jellegtelen kölyök. Rövid, szalmaszőke haja lassan már másfél évtizede vív háborút rendületlenül a fésű ellen, és egyelőre úgy tűnik, utóbbi fog győztesen kikerülni a harcból. Égszínkék szeme alatt soksáncos árok alakult ki az alvás nélküli éjszakák alatt, és a tanárai meg voltak győződve róla általánosban, hogy azok okosan csillognak.

Jellem: Bohóc forma; gyakran csinál idiótát magából, és törekszik arra, hogy mindenkinek mosolyt csaljon az arcára. A legtöbben ezt a barátságos, örök vidám oldalát ismerik, de még ők se neveznék túl energikusnak vagy gondtalannak. Tudja, mikor kell kinyitni a száját, és mikor inkább csukva hagynia és hallgatnia – utóbbiban egész jó. Csak a kevés jó barátja tudja, hogy a mosolyát csak magára erőlteti és csak azért ilyen, hogy senki se kérdezgesse folyamatosan hogy mi a baja.

~ Quirk
Név: Tearing Tears
Típus: Emitter
Leírás: Nibori több könnymiriggyel, szélesebb könnycsövecskékkel és nagyobb könnyzacskókkal született, mint az a normális. Akaratával képes magát bármikor sírásra bírni – de ha öningerlés nélkül történik ez meg, abbahagyni szinte képtelen. Az elváltozások miatt a sírása sugárként tör elő a szemeiből, vagy csak az egyik, vagy mindkét szeméből. Egy sugár ereje maximum fele annyira erős, mint egy tűzoltótömlőé, kettőé együtt már megfelel egynek. Fél percen keresztül képes használni megállás nélkül, ezen felül már elvörösödik a szeme és fáj használnia, végső esetben már el is véreződhet a sugár, túlhasználása ideiglenes vagy végleges megvakulással járhat. Ha mindkét szemével sír, akkor nem lát közben.

Előtörténet

A kocsi sebesen haladt az utcán; kinézve oldalt követhetetlenül rohantak el a villanyoszlopok és az fényben úszó ablakok. Maguk mögött elmosódott szélű fénycsíkokat húztak végig, amibe Niborinak egy idő után belefáradt ebbe a szeme. Kihajolt oldalra, hogy kilásson a vezetőülés mögül, de csak azt a rövid útszakaszt látta, amit a fényszórók fénye kiragadt a sötétségből.
- Anya, unatkozom. – jelentette ki nyafogva. Édesanyja láthatóan feszült volt valami miatt, de ő ennek ellenére képtelen volt csöndben maradni. Bekapcsolták neki a rádiót. Egy ezerszer hallott női hang szólt ki az öreg rádió statikus zaja mögül:
~ … gyárában hatalmas tűz ütött ki, valamikor hajnali három és négy között. A tűzoltóság és a helyi hivatásos hősök már órák óta küzdenek ellene, és úgy látszik hamarosan sikerülni fog elfojtani a lángokat. A gyorsan reagáló hivatásosok már evakuálták a gyár környékét, így nincsenek polgári áldozatok. Mentés közben az egyik hős, név szerint…
Hirtelen csatornát váltottak, és a kocsit betöltötte az egyik népszerű zene, amit csak az óvódások voltak képesek élvezni, és művészi pontossággal félregügyögni a dalszövegét. Nibori lelkesen rá is zendített, vidám gyerekricsajjal enyhítve édesanyja idegein.
Shirokawa asszonyság azért mégis mélyebbre tolta a gázpedált.

<--->

A helyi kórház újszerű élmény volt Niborinak, méghozzá egy kellemetlen, több szempontból nézve is. Fehér volt. Nagyon fehér. Szemet bántóan fehér, mentes minden kedvességtől, amihez eddig hozzá szokott. A szagát sem szerette. Erős, kellemetlen szaga volt, amit nem tudott megmagyarázni vagy hova tenni. Az egész hely… nem volt igazi. Később úgy fogalmazta meg, hogy olyan, mint egy hófehérre mart csontváz, az összes többi emberi része nélkül. Most csak a kedvenc fehér pólójához tudta hasonlítani; sokkal jobban szerette, mielőtt ki lett mosva. Azelőtt sokkalta inkább a magáénak érezte.
Édesanyja kezét fogva sétáltak végig a végtelen folyosókon. Érezte, hogy baj van; látta a felnőttek arcán, az ideges viselkedésükön, azon, hogy nem hajlandóak neki elmondani semmit, hogy nem válaszolnak egyenesen a kérdéseire.
- Hova megyünk, anya?
- Majd meglátod, kicsim.
Egy idő után ráunt a kérdezősködésre. A felnőttek már csak ilyenek, nincs mit tenni. Végül, elértek egy ajtóhoz. Édesanyja szó nélkül benyitott, majd lefagyott az ajtóban; egy szó nélkül bámult előre. Nibori elnézett a lábai mellett. Hangosan, hörgősen levegőt vett, ami a jól ismert, sírásos-üvöltést előzte meg rendszeresen, és – valószínűleg pont emiatt – befogták szemét-száját. De már késő volt; hiába csak látta egyetlen pillanatra, a látvány egy életre beleégett a szemébe és lelkébe. Évekkel később is tisztán kirajzolódott elé a borzalmas kép, és ez után hosszú hónapokig kísértette az álmait, minden gusztustalan részletével együtt.
Az édesapjára mindig is úgy tekintett, mint egy istenre, egy tökéletes, megkérdőjelezhetetlen, minden felett álló lényre. Ez kisgyerekek körében nem egy ritka dolog. De emellett még hős is volt, valaki, aki nem csak rá és mamára, hanem a világon mindenkire vigyázott. Ilyen menő és király papát biztos maga az isten is védett; hiszen bizonyosan csak az egyik földre szállt angyala lehetett.
És jelenleg ez az angyal előtte feküdt egy kórházi ágyon, egy törött karral és szinte bőr nélkül; egész testét égési nyomok és elszórva gennyes foltok borították mindenhol. Vagy egy tucat cső lógott ki belőle mindenfele, és ott ahol tudták – vagy merték – fáslival, és más, Nibori által fel sem ismert dologgal fedték a testét. Apja, némán csak a plafont bámulta.
Becsapták előtte az ajtót, és eleredtek a könnyei; és azok, életében először olyan erővel hagyták el a szemeit, hogy sugármódjára törtek előre, lefeszítve édesanyja kezeit az arcáról és szélesre tárva az előtte lévő ajtót. Nibori ezzel nem törődött, se a körülötte lévők meglepődésével. Csak sírt, sírt és zokogott, minden erejével küszködve hogy bemenjen a papához, de anyja megragadta a karját. Hosszú perceken sírt, míg végül elapadtak a könnyei.
Egyetlen nyugalmat az jelentett neki, hogy édesapja ráfordította tekintetét az ágyról, és mosolygott rá. Csak mosolygott, némán és kedvesen, de a legfontosabb, őszintén. Úgy, ahogy mostanában senki sem, és bár egy szót sem szólt, mégis érezte, hogy minden rendben lesz.

<--->

Nibori révetegen kinyitotta csipás szemeit, és rápislogott a plafonra. Lustán kikászálódott az ágyából, belecsoszogott a papucsába, majd oda az ajtajához. A mellette lévő ablakot megfagyott hópelyhek szegezték, és a tetejét jégcsapok csipkézték; a túloldalt havazott. Egy egész pillanatig szépnek is találta a fehérbe öltözött tájat, de aztán ráeszmélt, hogy majd délután neki kell ellapátolnia a havat a ház elől, így ez gyorsan elmúlt. Ráérősen kiindult a konyhába, és útközben betért a nappaliba. Egy halk hang megütötte a fülét, és azonnal megdermedt; lassan, mint ahogy a rozsdamart zsanéron egy ajtó, a nesz felé fordult. Békésen ropogott a tűz a kandallóban.
A fiú vett egy nagy levegőt, és egy lépést közelebb lépett hozzá, majd még egyet – nem tudta, hogy csak magának képzelte be a dolgot, de minél közelebb került hozzá, annál hangosabbnak hallotta a ropogást. Borzalmasan meleg volt, szinte égető; nagy cseppekben rohantak végig a homlokán az izzadságcseppek. Még egy lépés. A lángok magasabbra csaptak egy centivel. Egy erős szorítás fojtogatni kezdte a torkát, és elkezdtek a végtagjai remegni. Felemelte a lábát egy újabb lépésre, de a tűz a szeme előtt már egy élő, táncoló démonná elevenedett, aki lángnyelvével hívogatja közelebb magához, a biztos végzethez.
Nibori úgy döntött, ma inkább megkerüli a nappalit, és a hosszabb úton megy be a konyhába.
Otthon gyorsan végzett, és sietett az iskolába; a mai nap fontosnak ígérkezett, hiszen ma fogják leadni a pályaválasztási felmérőt.
Nem egy hivatalos papír volt, és szinte teljesen felesleges, hiszen mindenki tudta, hogy úgyis minden diák valamelyik hősképzőbe akar majd menni, de úgy látszik erről kellett egy papírnak is léteznie. És mellékesen, nem mindenki akar kimondottan harci hősnek menni – fel kellett lelkileg készíteni a másfajta hősképzőket, és értesíteni őket mennyi diákra – és így osztályra – számítsanak, és indítsanak emiatt.
Mint mindenki, ő is kitöltötte és aláíratta a szüleivel – szerencsére nem kellett a választása miatt se magyarázkodnia se indoklást adnia, hiszen sikerült anyját a quirk használata közben elcsípnie. Az ő képessége a „bambulás” volt; ha elmeredt valamiben, akkor képes volt teljes tudatosság nélkül elvégezni hibátlanul a feladatát, és amíg nem zökkentették ki belőle minden parancsot teljesített. Nem egy hősi képesség, de át lehetett vele „tekerni” az unalmas, monoton munkaórákat; és alá lehetett íratni olyan dolgokat, mint egy kényes feladatlap vagy egy rossz jegy az ellenőrzőben.
Útközben sokat járt fejében a gondolat, hogy nem adja le, vagy gyorsan átjavítja valami mássá – őszintén, tartott a választásától, nem is kicsit. Mellette szólt, hogy már kiskora óta ez volt a vágya, hogy édesapja nyomdokaiba léphessen, és ellene, hogy így egész biztos szembe kell majd néznie a félelmével, nem is egyszer. De utóbbi miatt legalább akarta annyira, amennyire kerülte: bízott benne, hogy csak így tudja majd legyőzni. És őszintén, gyűlölte a pyrophobiáját, nem is kicsit.
Megállt az iskola kapujában, és vett egy nagy levegőt. Most vagy soha alapon, belépett rajta, intett a portásnak a megszokott módon, és elindult, hogy véglegesítse a kérvényét egyenesen a pokolba.
Shirokawa Nibori
Shirokawa Nibori

Posts : 40
Reputation : 2
Join date : 2018. Mar. 17.
Location : U.A. Hős Akadémia

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000

Vissza az elejére Go down

Shirokawa Nibori Empty Re: Shirokawa Nibori

Témanyitás by Tsuyu Asui Szomb. Márc. 17, 2018 8:56 pm

~Ribbit
Kifejezetten szépen forgatod a szavakat, és érzékelteted az érzelmek kusza világát.
Csupán néhány szörszálhasagatásra volnék képes, mint egy névelő elírása, és pár kusza mondatszerkezett.
Amit hiányoltam, hogy az előtörténetben nem találkoztam Nibori idősebb jellemével a felvételi hezitáláson kívül. Viszont, még így is a szebb előtörék közé sorollak.
A quirk-ed, megmosolyogtam egy egy rövidebb "wtf" arckifejezést követően.
A felvételed sikerees volt, az előtörténeted elfogadva.
Kíváncsian várom Nibori kalandjait és vívódásait a továbbiakban.

Kezdő tőkéd: 5000 yen.
Jutalom: Alap szuperhős ruha /ennek kinézetét egy egyediség pályázatban add meg/
Kezdő tulajdonságaid: 1 C, 5 D tier amit szabadon oszthatsz szét adatlapodon.
Kérlek mielőtt elkezdesz játszani ezek alapján írd meg az adatlapod és jó szórakozást!
Tsuyu Asui
Tsuyu Asui

Posts : 20
Reputation : 2
Join date : 2018. Jan. 13.

Character sheet
Játékstílus :
Yen:

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.