Egy heves küzdelem (eddig) látatlan jelenetei.

(Történetek a Combat training résztvevői szemszögéből)

A Kreátor.

Félrepöcköltem a szemem elé logó hajam.
-Persze, mért ne...
Épp Fric-cel beszéltem telefonon. Azt találta ki, hogy méressük meg magunkat nyilvánosan, úgyis ritkán motdulok ki otthonról, ha nem épp a munkahelyemen lógok... Nem is tudom, mikor hívtam segítségül utoljára a quirkemet a magánéletben. A munkámhoz persze nélkülözhetetlen. Fricnek igaza van annyiban, hogy szúkségem van a kikapcsolódásra, de egyből a mélyvíz?...
Utána néztem a dolognak, és Fricnek tényleg igaza volt. A köznép számára is meg lett hirdetve.
***
-Fric, te mért nem állsz be a sorba?
-Ne nevetess... Én majd megnézem, ahogy nyersz, a dobogó legfelső fokán amúgy is csak egy hely van... Megforgattam a szemeim. Egy pillanatig végigcikázott a gondolat, hogy itt hagyom az egészet a francba.
-Furitsu, te vén volond.
Tudtam, hogy nem szereti, ha japánosan ejtem ki a nevét, de most nagyon rászolgált, hogy legalább egy picit így hangoztassam. Ráadásul ő már rég eltűnt a vendégeknek szánt bejáraton.
Viszont ha már itt vagyok, akkor mindent beleadok. Ha ez a várakozás nem lenne ilyen hosszú...
A kérdésen el kellett gondolkoznom egy kicsit. Azzal semmi bajom nem lenne, ha megsérülnék. Vagy a halál gondolata sem igazán okozott nagy fejtörést, hisz Fricen kivül már nincs családom. Fricet egy picit sajnálnám, viszont meg tud állni a lábán. Akkor is rengeteget segített, mikor a szüleim meghaltak abban az elektromos balesetben... Mit tehettem volna? Azonnal beindult a túlélési ösztönöm, és magamnak még tudtam védő réteget csinálni, de azuzát akárhogy próbálkoztam, akaratosan nem sikerült ugyanez a szüleimnél. Azóta próbálom kideriteni mi lehetett az az anyag, ami miután teljesítette a megvédésem feladatát szénné égett valami különös módon. Fricen kivül senki se hitte el a történetet. 

Elrettentett a lehetőség, hogy bárki úgy végezheti, mint a szüleim. Ráadásul a saját kezem által rosszabb esetben. Lassan meggyőztem magam, hogy szándékosan amúgy se tudnék bántani ennyire senkit se.
Elfogadtam a feltételeket, és beléptem az épületbe.
Tömeg... Ez volt az első, ami eszembe jutott. Idelent senki se volt, akit felismertem volna. Néhány híres hős kivételével, de őket a lehetőségekhez mérten megpróbáltam kerülni. A bejelentés váratlanul ért. Több, mint nyolcszáz versenyző, és mindenki egyszerre fog megküzdeni az ellenfelével. Jó nagy káosz lesz ebből. Az első nehézség is hamar megmutatkozik: Meg kell találni az ellenfelet. A hatalmas tömegben ez egy kicsit problémás lesz.
A szerencse mellettem állt, mert nem számítok ismert közéleti szereplőnek, és ránézésre sem tünök valami nagyon veszélyesnek... Van elég időm átlapozni a listát, de egyik név sem tűnik ismerősnek. Még az ellenfelemé se.
Viszont van ez a Professzor nevű ürge. Őt azt hiszem a lehető legnagyobb ívben kerülni fogom, ha tehetem.
Inkább arra figyelek mások milyen taktikát választanak, és fülelek a tömegben.
Ekkor hallom meg a Szikra nevet... Ami magára vonzza a figyelmemet, és bár reménykedtem benne, hogy nincs igazam, de pár pillanaton belül beigazólodik a sejtésem, ahogy meglátom a poliplányt rángani...
A földbe gyökerezik a lábam, ahogy ismét felelevenedik előttem a réges-régi kép. Szerencsére a polip társai gyorsan kapcsolnak... Viszont a fa nem lesz elég, hogy visszatartsák az áramot.
Meg kell találnom ezt a Szikrát, mielőtt bárki kiütné.
És nem csak a küzdelem miatt.

[Kreátor: 0 pont]

Folyt. köv.