Nakashima Kameko

Adatlap
Játékmód típusa: Normál
Név: Nakashima Kameko
Becenév/Hős név: Lady Cat
Nem: nő
foglakozás: polgár (azon belül mangaka)
Kor: 21
osztály-évfolyam/specializáció: -

Kinézet:
Egy gyönyörű ápolt nő, átlagos magassággal, és test Szullyal. Teste szép idomos, formás. Arcát, a tarkójáig érő rövid fekete haj keretez . Szemöldöke vékony, szintén fekete, és nem egy egybe vonal az egész. Szemei kicsik, írisze ég kék rövid látó. Ajkai vékonyak, nem egy csókos ajka van neki. Testét néha latex ruhával fedi, máskor pedig bő ruhával, ami lógós hatást kelt, és szereti láncokkal díszíteni, vagy is inkább feldobni csak a maga tetszésére hajazva. A feneke felett, egy BDSM logó van, amit egy tetováló szalonban varratott fel magára.

Jellem:
Kicsit szét szórt, rendetlen, még a fejét is elhagyná, ha nem lenne a nyakához rögzítve. Többnyire mindig másnak add igazat, de van sokszor, hogy kiáll a maga igazáért is. Szeret beszélni, vagy is a hangját hallatni. Szereti a teli holdat bámulni éjszakánként, de nem csak olyankor. Kedves, segítő kész, és túlságosan is hiszékeny, de ez nem minden esetben igaz, van mikor tud gyanakvó is lenni. Van, hogy néha tapasztaltabbnak látszik a korához képest, de olyan is mikor úgy viselkedik mint egy rossz akaratos gyerek. Szereti a rament, a szecsuánit, a teákat. A női test nagy csodálója, főleg a formás kebleké, és az édes ajkaké. Szereti a teli holdat bámulni éjszakánként, de nem csak olyankor, és a esti sétákat. Imád rajzolni, és tehetsége is van hozzá. Nem szereti ha kérdeznek tőle, és ha válaszol nem figyelnek rá. Ha kérdez ő végig hallgat másokat, és szeretné ha őt is végig hallgatnák. Ki nem állhatja az olyan férfiakat, akik a nőkön vezetik le a feszkót részegen, vagy mert csak rossz napjuk volt, és azért. Továbbá utálja az állat kínzókat, a bűnözőket.


Quirk: -


Előtörténet
Üdv, a nevem Nakashima Kameko, és a Nakashima család másod szülött gyermeke vagyok. Szüleim gazdagok, övék a textil ipar. Édes apám az igazgató, és anyám a helyettes, s gyakorlatilag ritkán látjuk őket, és akkor is főleg az ünnepeken. Pontosan ezért is vagyunk a bátyámmal a nagyiéknál, akik talán kicsit túl hagyomány tisztelőek, vagy nagyon. Körülbelül, négy év a kor különbség van köztem, és a bátyám közt aki már attól kezdve nem nagyon kedvelt, hogy "haza" vittek a kórházból. De bár mennyire is nem kedvelt azért mindig meg védett, kiállt értem amiért titkon felnéztem rá. Gyerekként, mindig is szerettem hősöset játszani bátyussal, de mindig az ellenkező oldalon álltunk, s én mindig egy macskás hőst vagy szuper gonoszt játszottam, innen is kaptam a bátyámtól a Lady Cat becenevet, ja és a néhány macskás holmi után. Majd egy nap kiderült, hogy a bátyámnak megjelent a Quirk-je, ami ha jól tudom a tűzzel kapcsolatos. Bátyuskám totál odáig volt és vissza azzal, hogy lett neki Quirk-je amivel néha vissza is élt az én káromra. A család többi tagja is örült a dolognak, majd el intézték bátyusnak, hogy hős suliba mehessen. Ezek után azt várták, hogy a kis Kamekonak mikor jelenik meg a Quirk-ja, elárulom de csak így suttogva, hogy soha. Titkon remélték, hogy nekem is lesz, s így engem is bedughatnak abba a suliba, ahol az a drága jó bátyuskám is van. Én azóta falom az animéket, hogy a legelsőt láttam, már mint úgy értem, hogy életem első animéjét, s másodikos korom óta már a mangákat bújom, ami egy ideig el is ment. S tovább menve, még a cosplay en is részt vettem, ráadásul sokon, s mindig cicás külsővel így ott is rám ragadt a Lady Cat. Már az általános iskolai rajz órákon megmutatkozott a tehetségem a rajzhoz, s rajz versenyeken is részt vettem, de nagyiéknak ez nem tetszett, s balettra írattak ami egyáltalán nem ment nekem, s ezt még a balett tanár is látta. Nagyim, ennek az infónak nagyon nem örült, amit valahol meglehet érteni, de nagyon nem értek vele egyet, meg aztán nekem amúgy se jön be ez a ugra-buga marhaság. A zongorához is volt némi tehetségem, de csak hobbi szinten űztem, versenyezni sose akartam. De ez nem jelenti azt, hogy néha nem mentem el egy-egy zongora versenyre, s ilyenkor mindig megkapom nagyitól, hogy most én is lehetnék ott fent, de nem nagyon foglalkozom ezzel. Hatodikos lehettem, mikor is egy lány a másik osztályból szerelmet vallott nekem, ami meglepett. Eme vallomásra köpni, nyelni nem tudtam az elején, majd mikor szóhoz tudtam jutni, olyat mondtam neki, amit azóta is bánok, s ha lenne időgépem tuti vissza mennék, hogy az egész másként alakuljon. Az incidenst követően, többet nem láttam őt, amit persze sajnáltam, de hallani véltem olyan pletykákat, hogy a lány öngyilkos lett, hogy le vetette magát az iskolai tetőről, amit nem nagyon értek, hisz többnyire az le van zárva, kivéve akkor mert fent dolgoztak, így végül is érthető is. Pár diák, állította, hogy látta őt a tetön, de azt nem, hogy levetné magát, azt csak gondolták. Lefekvéskor mindig sírva aludtam el, mikor arra a szegény lányra gondolok, aki talán miattam halt meg. S ezen eset miatt vannak sokszor rém álmaim, melyekbe őt látom, hol az átokból jól ismert lény ként, hol pedig valami másként, de mindig ugyan azt mondja, hogy az én hibám, s valahol igaza is van. Hónapokig járta ez végett pszichológus hoz, akinek csak hónapokkal később tudott csak úgy mond helyre hozni. De azért a barátnőim is be segítettek, ők is igyekezte ki húzni a depiből. (Depresszió.)Utólag bele gondolva, se a rendőrség nem volt kint, nem volt helyszinelés se lezárás, se a mentők, de még csak a szülők sem jöttek érdeklődni, hogy hol a gyerekük, s ez kicsit kiváncsi vá tett. Így hát a közeli épületek felé mentem, ahol meg is találtam a megfelelő gombot, s fel is csöngettem ám úgy festett, hogy nincs otthon senki, ami magyarázat volt pár dologra, de arra nem lett magyarázat, hogy valójában mi lett azzal a lánnyal. Ezt követően, nagyi azt akarta tőlem, hogy ügyvédnek tanuljak tovább, de én arcul csapásként csak azért is mást választottam, aminek az lett az eredménye, hogy nagyi bedurcáskodott rám, mert nem az lett amit ő akar, s így hetekig hozzám se szólt. Bár kicsit ugyan bántott a dolog, de azért élveztem is, hogy végre nem nyaggat az ügyvédi karrier miat. Kitalálod, hogy akkor minek tanultam? Igen, mangakanának. Imádom az animéket, és a mangákat, így ezen a területen gondolkodtam mindig is, bár ezt a nagymamám nem értheti. Abban az új suliban is lettek új barnéim, s az egyikkel ez kicsit több lett mint szimpla barátság, egyszerűen belé szerettem, de ezt megvallani neki, csak úgy tudtam ha kettesben vagyunk, tanulva a hatodikos másik osztályba járó lány hibájából. Ahogy én elutasítottam azt a szegény lányt, úgy engem is elutasított ez a másik, de itt legalább nem voltak más szem, illetve fül tanuk. Talán jobb lett volna, ha mégis vannak, hogy át érezzem azt amit az a másik lány érzett akkor. Ezek után már szóba sem állt velem, s kerülte is minden féle közeledésemet, s másokkal kezdett barátkozni. A többiek is ezt megtudták, s ők is hanyagolni kezdtek, valamint a nagyi nál is betelt a pohár, mikor egyszer rajta kapott az egyik cuki szobalánnyal, hogy azt csináltuk. Ezért kidobott, és még ki is tagadott a családból, s nem is öröklök semmit. Boldog voltam, mikor már letettem a vizsgákat a mangákból, de ez még nem azt jelentette, hogy már lehet saját manga sorozatom. Egy híres mangakához mentem vissza, akinél még anno gyakornok ként voltam, s most is neki besegítek. Vagy embert rajzolok neki, vagy hátteret. Nem én voltam, és vagyok az egyetlen, volt ott egy másik csaj is, aki aztán jó pár hónappal később megis házasodott, s a lány búcsúja egy egészen szokatlan helyen, legalább is akkor még az volt, szóval egy nagyon szokatlan helyen volt a lány búcsúsztatója, ahova engem is el hívott, egy BDSM klubba, ahol a műsor után, egy kis oktatásban részesültünk, s ekkor mozdult meg bennem valami, látva a kikötözött nőt, s egy pecekkel a szájában. Majd ez után a nap után, a péntek estéimet ott töltöttem, amikor csak rá értem, mert sokszor van, hogy még tíz után is dolgozunk, hogy a határ időre készen legyünk.