Kezdőlap[Ismerkedő] Hikaru & Nobu
[Ismerkedő] Hikaru & Nobu
by Kawashima Nobu Vas. Márc. 25, 2018 5:11 pm
Egy pihe-puha ágy, csend, és nyugalom. Nobu sosem hitte volna, hogy egy szombat délelőtt ilyeneket fog tapasztalni a fiúkollégiumban. Ugyan a szobáját nem kellett megosztania senkivel, a szomszédai igazán kitettek magukért; úgy érezhette, mintha tizenkét óvodással élne együtt.
A zaj szokatlan szünetére azonnal felkapta a fejét, és a gondolatait ennek a nagy rejtélynek a megoldására kezdte fordítani. Feltételezte, vagy elaludtak, elmentek, meghaltak, vagy csak beszakadt a dobhártyája. Nem adtak neki túl sok időt ezen merengeni, rá néhány percre már újra szólt a parádé, ő pedig nem volt rest elfelejteni az esetet, és távozni. Nobu kicsit sem volt hozzászokva az ehhez hasonló folyamatos ricsajhoz, ezért igyekezett minél többet tölteni zenehallgatással, vagy egyszerűen a hálókörzeten kívül.
Nos, ezúttal az utóbbit választotta. Felszállt az első Nerimába menő metróra, és aránylag hamar ott is volt. Egy légből kapott ötlet eredménye volt ez, ami egész héten a fejében motoszkált. Gondolta, régen járt a szülővárosában, miért ne nézhetne körül? Hisz úgysem költötte még szinte semmire az apja örökségét, így volt bőven miből gazdálkodnia.
Nerimán belül nem tűzött ki konkrét úti célt, csak annyiban volt biztos, hogy valami kevésbé zsúfolt helyen szeretné tölteni látogatását. Nem tudta, hogy nyolc év alatt mennyi dolog változott, így az elején inkább csak céltalanul sétálgatott. Az állomás után egy szabadon választott irányba elindult, és egész sokáig haladt problémamentesen, egy idő után már az emberek fogyatkozását is kezdte észlelni. A nap egyik fénypontja ekkor történt.
Zöldre váltott a lámpa, lelépett az úttestre, vetett egy pillantást balra, majd jobbra, gondolta minden tiszta. A fülében hangos zene szólt, - amit nem is szándékozott kikapcsolni egészen addig, amíg meg nem győződött arról, hogy utána már csak a csendet fogja hallani, vagy éppen nem hallani – így a külvilágból csak annyit érzékelt, amennyit a látótere engedett. Végül elnézett még egyszer balra. Újszerű látvány tárult szemei elé, valószínűleg még soha nem látott semmit olyan gyorsan közeledni, főleg nem egy tizenöt tonnás fémdarabot. Ösztönből cselekedett, azonnal átlépett a fantomdimenzióba, és hátraugrott. Az egész teste bizsergett, és nagyon rövid idő alatt nagyon sok mindent átértékelt magában, többek között az agyába jutó oxigént se tartotta már azok után annyira természetesnek. Várt még néhány másodpercet, aztán visszatért a jó öreg fizikai valóságba. Enyhén döbbenten állt, még mindig a zebrán, talán arra várva, hogy megszólaljanak az autók dudái.
A zaj szokatlan szünetére azonnal felkapta a fejét, és a gondolatait ennek a nagy rejtélynek a megoldására kezdte fordítani. Feltételezte, vagy elaludtak, elmentek, meghaltak, vagy csak beszakadt a dobhártyája. Nem adtak neki túl sok időt ezen merengeni, rá néhány percre már újra szólt a parádé, ő pedig nem volt rest elfelejteni az esetet, és távozni. Nobu kicsit sem volt hozzászokva az ehhez hasonló folyamatos ricsajhoz, ezért igyekezett minél többet tölteni zenehallgatással, vagy egyszerűen a hálókörzeten kívül.
Nos, ezúttal az utóbbit választotta. Felszállt az első Nerimába menő metróra, és aránylag hamar ott is volt. Egy légből kapott ötlet eredménye volt ez, ami egész héten a fejében motoszkált. Gondolta, régen járt a szülővárosában, miért ne nézhetne körül? Hisz úgysem költötte még szinte semmire az apja örökségét, így volt bőven miből gazdálkodnia.
Nerimán belül nem tűzött ki konkrét úti célt, csak annyiban volt biztos, hogy valami kevésbé zsúfolt helyen szeretné tölteni látogatását. Nem tudta, hogy nyolc év alatt mennyi dolog változott, így az elején inkább csak céltalanul sétálgatott. Az állomás után egy szabadon választott irányba elindult, és egész sokáig haladt problémamentesen, egy idő után már az emberek fogyatkozását is kezdte észlelni. A nap egyik fénypontja ekkor történt.
Zöldre váltott a lámpa, lelépett az úttestre, vetett egy pillantást balra, majd jobbra, gondolta minden tiszta. A fülében hangos zene szólt, - amit nem is szándékozott kikapcsolni egészen addig, amíg meg nem győződött arról, hogy utána már csak a csendet fogja hallani, vagy éppen nem hallani – így a külvilágból csak annyit érzékelt, amennyit a látótere engedett. Végül elnézett még egyszer balra. Újszerű látvány tárult szemei elé, valószínűleg még soha nem látott semmit olyan gyorsan közeledni, főleg nem egy tizenöt tonnás fémdarabot. Ösztönből cselekedett, azonnal átlépett a fantomdimenzióba, és hátraugrott. Az egész teste bizsergett, és nagyon rövid idő alatt nagyon sok mindent átértékelt magában, többek között az agyába jutó oxigént se tartotta már azok után annyira természetesnek. Várt még néhány másodpercet, aztán visszatért a jó öreg fizikai valóságba. Enyhén döbbenten állt, még mindig a zebrán, talán arra várva, hogy megszólaljanak az autók dudái.
Kawashima Nobu- Posts : 5
Reputation : 1
Join date : 2018. Mar. 21.
Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 5000
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|