Natsuki Eiko

by **Natsuki Eiko** Szer. Márc. 14, 2018 2:52 am

~ Adatlap
Játéktípus: HardCore
Név: Natsuki Eiko
Nem: Nő
Fedőnév/Hősnév: Nisa [虹彩] A kanjik(kousai) jelentése írisz(szivárványhártya)/ Még nincs, ráér
Kor: 18
Foglalkozás: Diák/Bűnöző
Osztály-Évfolyam/Bűnszövetkezet: G-4/ Mischief-Maker

~ Kinézet
A legutóbbi mérések szerint magassága 176 centiméter, míg súlya ehhez igazodva 67 és 70 kilogramm között ingadozik.
Haja éjfekete és selymes érintésű, kissé rendezetlennek ható. A leghosszabb tincsei is csak az állával megegyező mélységig nyúlnak le, melyek a fülei mellett lengedeznek elrejtve azokat. Elől a frufruja egészen a szemöldökéig vissza van vágva, hogy ne zavarja a látásban. Kiegészítőket csak nagyon ritkán visel, és a gumit sem szokása használni.
Lélektükrei gyönyörű sötét vöröses színben pompáznak, habár ez csak közelebbről észre vehető, távolról inkább tűnnek lilásabb árnyalatnak.
Állandó kiegészítője egy szegecselt, fekete nyakpánt. Ezt leszámítva az iskolán kívül(ahol ugye kötelező egyenruha viselet van^^) szeret változatosan öltözködni, ellenben színválasztásban mindig a fekete-fehér, fekete-vörös vagy ezek hármas keveréke szokott lenni. Körmeit is ennek megfelelően az épp viselt ruhadarabokhoz igazítja.
Lábbelik terén is igen változatos, és mindamellett a kedveli az extrém, de mutatós darabokat, azon belül is a csizmákat, szandálokat, sarukat és bakancsokat inkább.

~ Jellem
Nagy általánosságban a külvilág felé egy higgadt, hűvös természetű lánynak tűnhet. Előszeretettel hallgat zenét, ezzel sokszor kizárva akár az esélyét is hogy másokkal kommunikációt folytasson. Ugyan akkor ha valaki közelebbről megismeri, hamar fellelheti benne a kedves és megértő lányt, aki sok mindent szeret, és nem szeret.
Mind a jövőjéhez, mind a jó és rossz való hozzáállása képlékeny, épp ezért koptatja az U.A. padját miközben szabadidejében a hősök számára okoz galibát bűnözőként(nem mellesleg jól fizet^^).
Ám még mindezek mellett is van egy mélyebb, mindenki más előtt elrejtett énje, amit csak nagyon kevesen ismernek. Ez nem más mint a megszállott imádata fogadott húga Natsuki Hikaru irányába. Bár még keresi a módját, hogy a lány közelébe férkőzhessen, ez még nem tántorítja vissza, hogy megfigyelje, naplót vezessen róla, vagy épp másokat tartson szemmel, akik esetleg rossz hatással lehetnek(és jajj azoknak akik ilyesmire vetemednének!) édes, drága egyetlen fénysugarára. Csak, hogy a kevésbé cifrább dolgokat megemlítsem(természetesen ezeknél még durvábbak is elképzelhetők – lásd E.T. XD).^^''

+ Kiegészítés ~ avagy szeret-nem szeret
Szeret zenét hallgatni. Emberek között inkább a fejhallgatót, míg egyedül a hangfalakat preferálja inkább. Az ételeket tekintve nem túl válogatós, egyedül a halkészítmények azok amikkel ki lehet kergetni a világból, bár olykor akadnak kivételek, amikor hajlandó megenni (Hikaru). Imádja a tejet így az gyakran megfordul a kezei közt, bármely napszakról is legyen szó.
Világéletében fürdőkád párti volt, ha fürdésről volt szó, ennek megfelelően az Onsen-ekben is sűrűn megfordul, hogy megmártózzon a kellően kényelmes forró vizükben.
Állat barát igen széles skálán. Ellenben a rovaroktól, bogaraktól pókoktól igen csak tart, gyerekkori csínytevések hatása végett.^^”

~ Quirk
Név: Kyouki/ 狂気/ Téboly
Típus: Emitter
Leírás: Egy képesség mely nem mondható mutatósnak annál inkább hátborzongatónak.^^ Mindazon által használója számára igen hasznos tud lenni, ha tud vele bánni. A képesség egyik hasznosabb tulajdonsága, hogy képes azt két különböző képességként feltüntetni ezzel nagyban megkönnyítve a kettős élet létét, már ha a Quirk használatról van szó.
Aktiválásakor elsődlegesen Eiko teste által vetett, illetve a testén elhelyezkedő árnyékok vesztik el anyagtalan valójukat és egy sűrűbb fekete masszaszerű állagot vesznek fel melyek a talajhoz, illetve a testfelülethez tapadva mozgolódnak. Nemsokkal ez után a masszában szabálytalan elhelyezkedéssel megannyi – a használó saját íriszeivel megegyező színű - szem és szájnyílás jelenik meg. Mindaddig míg a Quirk használatban van a használó árnyéka maga a massza lesz, mely összegyűlve a használó teste körül a talajon, illetve a testén elhelyezkedve izeg-mozog, hullámzik és vele együtt mozog vagy éppen a megszabott parancsnak engedelmeskedik. Mivel elvesztette anyagtalanságát, már képes a talajtól elemelkedve Eiko-val megegyező magasságig kinyúlni is.
A quirk lehetővé teszi azonban azt is, hogy a szemek, vagy csak a szájnyílások jelenjenek meg, habár ez nem azt jelenti, hogy akkor az egyik épp nincs csak azt, hogy épp akkor nem veszi használatba, de ettől függetlenül ugyan úgy ott vannak, és bármikor használatba is veheti őket, ha a helyzet agyon megkívánja.
A szemekkel, melyek mérete az árnyék méretével nő, vagy megy össze – de a legnagyobb szem is csak egy kosárlabda méretével lehet megegyező, míg a legkisebb az eredeti szem felével – mint a már meglévő párossal, azokkal is képes látni. Minddel egyszerre, ezáltal ennek a képességnek köszönhetően harcban képes több helyzetből/irányból felmérni a saját és az ellenfél/felek helyzetét. Mindaddig míg csak a szemek vannak használatban, Eiko csak a saját árnyékára/ testén elhelyezkedő árnyékokon képes a képességét kiterjeszteni. Mischief-Maker tagként szokta csak ezt használni.
A szájnyílások, kinézetre ajkak nélküli, a nyíláson belül fogakkal és nyelvel rendelkező réseknek tűnnek. Kitárva őket csak kavargó sötétség látszik a nyelv is csak úgy a semmiből nő ki bennük. Egyik jellemzőjük, hogy képesek BÁRMIT elnyelni/felfalni. Persze az anyag keménységétől és méretétől függően eltarthat egy ideig míg átrágják magukat rajtuk. Önmagában használva ugyan csak Eiko saját árnyékára és a testén elhelyezkedő árnyékokon képes kiterjeszteni. U.A. Diákként szokta csak ezt használni.
Együttes használata idején Eiko képes más, mozdulatlan tárgyak árnyékát is ''megfertőzni'' és annak egészére kiterjeszteni. Mivel csak az árnyakra hat ki a képessége sem az éjszakai sötétségre, se egy teljesen sötét területre nem tudja kiterjeszteni a képességet, mindaddig míg valamilyen fényforrást használatba nem vesz, ezzel árnyékká minősítve. Mindamellett a megfertőzött árnyak már nem vállnak masszává, megtartják árny jellegüket, csak a szemek és szájnyílások nyílnak ki rajtuk, mindaddig míg nem próbál meg kiemelkedni az adott árnyékból, akkor is csak a kitülemkedő területen vált át a fekete masszaszerű anyaggá.
Bár anyagtalanságát elvesztette a fekete massza képes még a legkisebb/keskenyebb réseken is átjutni. Ha valamilyen oknál fogban egy rész leválik a ''fő testtől'' egyszerűen szertefoszlik, bár ettől még maga a fő test nem fog kisebbé válni, vagy épp elfogyni, kivétel ha magát az árnyékot adó testet semmisítik meg. Épp ezért, ha például Eiko olyan magasságba emelkedik ahol már nem vet a teste árnyékot, vagy épp a magasság meghaladja Eiko testének magasságát, a képesség csak a testén lévő árnyékokból képes létrejönni.
Kyouki no Sasoi/ 狂気の誘い / A Téboly Kísértése: A fentebb leírtak csupán csak az úgynevezett ''alapfelszerelés'' mind a szemek mind a szájnyílások rendelkeznek egy-egy egyedi képességgel is.
Ezen megnevezett képesség a szemek használatba vételével lehet aktiválni. Esetenként ha a szemek egy személyre fókuszálnak eredeti színárnyalatuk izzó vörössé válik. A célba vett áldozat ekkor fokozatosan halk suttogásokat hall. Ezek a teljesen véletlenszerű szavak, melyek egyre hangosabbak lesznek miközben hirtelen felszólalva, majd elhalkulva teljesen véletlenszerű irányokból érkezve zavarják az áldozat koncentrációs képességét.
Harcon kívül mások megtréfálására, vagy kínzására is alkalmas, ha kellően gyenge Elmével rendelkezik. Hatótávolsága az Erő D szintjén 5 méter, majd a felett minden egyes szint után 5 métert növekszik, és persze mindez idő alatta rajta kell tartania a szemeket a célponton, ha közvetlen már nem látják azt a képesség nem lesz hatással rá. Irányítás D szintjén egyszerre két személyen is használható, majd ez a szám minden szinten duplázódik, így C szinten már négyen is, B-n pedig nyolc fő a maximum és így tovább.
Kyouki no Uta/ 狂気の歌 / A téboly dala: Ez a képesség a megidézett szájnyílásokat veszi használatba. A nyílások nagyra tágulnak a nyelvek kinyúlnak, miközben fülsüketítő női sikoly hangja hagyja el őket. Erőssége még az üveget is megrepesztheti, arról nem is beszélve, hogy az élőlények számára igen csak fül fájdítóan fájdalmas lehet, erősebb Kitartás hiányában kis időre halláskárosodást és fülvérzést is előidézve, esetenként akár még ájulást is. Hatótávolsága az Erő D szintjéig 5 méter, míg a felett minden egyes szint után 5 métert növekszik. Meneküléshez, vagy több ellenfél ellen tökéletes technika. Továbbá a saját Kitartásának minimum egy szinten kell lennie az Erővel ahhoz, hogy elő tudja hívni.
A két különleges képesség egyszerre nem előhívható, és további megkötése, hogy csak akkor képes előhívni őket, ha csak a szemeket, vagy a szájnyílásokat veszi használatba. Így az egyiket mindenképp be kell zárnia, hogy a másik használatban hagyottnak használhassa a különleges képességét. Illetve mind az Erő, Irányítás és Kitartásnak el kell érnie a D szintet, ha ez nem teljesül a képességek nem hívhatók még elő.
Túlzott használat esetén émelygő érzés, gyakran hányás követi mely akár egy órás intervallumig is elhúzódhat. Látása zavarossá válik, elhomályosul, vagy ugrál, esetenként a fókuszálással akad problémája melyek akár fél órán keresztül is fennállhatnak.

~ Előtörténet

Csend és sötétség, ez jellemzi jelenleg a Natsuki kúriát. Nem csoda hisz este van. A lakók, egyenek azok az örökbe fogadt gyerkőcök, vagy épp a cselédek és egyéb alkalmazottak, már mind mély álmukat alusszák. A csöndet azonban egy hirtelen villanás majd robaj rázza meg. Néhányan felriadnak az égzörgés erejére ám miután meghallják az ablaknak verődő esőcseppek zaját ismét visszaszenderednek álomviláguk mélyére.
A kinti moraj és égi háború zaja mellett nem sokkal egy másik is felcsendül. Ezt a tompa hangot azonban az égzengés játszi könnyedséggel nyeli el, még ahhoz sem elég zavaró, hogy másokat felébresszen. Az emeletről levezető lépcső tetején a háborgó menny villódzó fényében egy sötét árnyalak tűnik fel. Lélegzetét visszafogva, hátát enyhén meggörbítve és bal lábát felemelve ugrándozik egy helyben, miközben egy könnycsepp csillan meg szeme sarkában mely végig siklik az arcán majd elhagyva azt egy hosszabb zuhanást követően a bársony érintésű szőnyeggel olvad egybe.
Úgy van, az éjszakát járó személy épp az imént, a hirtelen égrobajtól megriadva rosszul mérte fel a kanyart és bele rúgott a lépcső tetején ágaskodó giccses korlátba.^^” Pár szitokszó elsuttogását követően a fájdalma végre alább hagy intenzitásából és ismét úrrá lesz testén. A megmaradt sós testnedvet letörli a szeme sarkából majd – most már jobban oda figyelve – ismét tovább oson egymás után falva a lefelé tartó lépcsőfokokat. Leérve a földszintre megtorpan pár pillanatra. Lassan körbe tekint, hogy nem követi e senki... egy lélek sem jár arra, így hát ismét elindul egyenest a konyha irányába. Mikor az ajtóhoz ér az már résnyire nyitva és bentről homályos fény szűrődik ki. Miután kivárta az épp aktuális égi morajlás zavarását felemelt már készenlétbe állított jobb mutató ujjával megkopogtatja a kemény, lakkozott fa ajtót. Három koppanás rövid szünettel, majd két koppanás hosszabb szünettel. Akárcsak egy jelzés... és valóban az is.
- A vacsora tálalva. – szűrődik ki a halk suttogás a tompa fényű szobából. Ezt hallva a sötétségben várakozó árnyalak késlekedés nélkül megragadja az ajtó szélét és lassan zajtalanul tolja be maga előtt.
- Na végre. Mi tartott eddig? – az előbbi hang ismét felcsendül. Forrása az igen csak tág helyiség közepén elhelyezett téglalap alakú pult mellett áll, közvetlen a fényforrás mellett, mely a plafonról mélyen lelógó három izzóból álló lámpa, melyen most csak egy ég, a többi kissé ki lett csavarva, hogy fénye ne keltsen akkora feltűnést hívatlan éjszakai vándorok számára.
- Csendesebben! – emeli meg a hangját az ajtóba kapaszkodó személy, de épp csak egy kicsivel így még mindig nem éri el a normál beszédhang decibeljét. Majd gyorsan kikémlel a sötétségbe, hogy nem hallotta e meg valaki aztán visszafordul a másik személy felé. - Egy kis akadályba botlottam... nem lényeg. Itt van? – közelebb lépve a fényforrás felé feltűnik a lány és fehér selyem hálóingje a fekete fodrokkal és a helyenkénti fekete-fehér kockás mintákkal. Másik oldalról egy cselédruhát viselő valamivel magasabb és idősebb fiatal nő áll.
- Pénz? – teszi fel a kérdést miközben jobb kezét egy fémből készült cloche tetejére helyezi. A fém tárgyat meglátva rögtön felcsillannak a hálóinget viselő lány íriszei, majd késlekedés nélkül nyúl a ruhanemű zsebébe, hogy aztán a pultra helyezze a fizető eszközt. Mindkét női nemet képviselő személy egyszerre ejt egy vigyort és cserélnek helyet. A cseléd máris a pénz után nyúl majd lassan megszámolja. Miután megbizonyosodik az összeg helyességéről, arcára elégedett mosoly húzódik. Szeme sarkából az üzleti partnerére pillant majd megszólal.
- Mint mindig, most is öröm volt önnel üzletelni, Eiko-sama. Ha megbocsájt most távozom, oyasumi nasai~
A lány háttal a cselédnek áll. Bal kézfeje a fém fedőn pihen míg jobbjának ujjai görcsösen szorítják hálóingjének anyagját, míg testének egésze alig észrevehetően remeg. Ha közelebbről figyeljük meg azt is észre vehetjük ahogy az árnyékkal betakart arca enyhén elvörösödött már egy ideje és légzése is felgyorsult, izgatott, halk zihálásba váltott át már egy jó ideje. A cseléd ugyan észrevette ezeket, ám mintha már megszokta volna, csak közönyösen visszafordul a haladási irányába és elhagyja a helyiséget.
- Ah, legközelebb... is számítok rád Ayase-san... – veti még oda a lány kissé izgatott légzés vételei közepette. Viszont már igen csak a határait súrolja. A lány aki egyébként mindig higgadd, sőt jobban mondva közönyös mások felé, most olyan érzelmeket mutat, amit, talán Ayase-sanon kívül még senki sem láthatott. Ő is csak azért, mert az egyetlen olyan szobalány az egész kúriában, akit le tudott fizetni saját önös céljai elérésének érdekében.
Miután az ajtó halk kattanással bezárul a lány végleg elveszti maradék önkontrollját, mely tudat alatt még Quirk-jét is aktiválja ezzel a tágas konyhát szemek és szájnyílások tömkelege lepi el, mind zihálva és kiéhezett tekintettel pillantva a lány előtt elhelyezkedő fém fedőre pillantva. Eiko már nem bírva magával máris erősen megragadja majd egy hanyag mozdulattal hajítja el a fedőt ezzel felfedve az alatta elhelyezett dolgot. Az elhajított eszköz a tányérokat tároló üveg vitrin fel repült, ám mielőtt még azt hinnénk, hogy nekicsapódva nagy zörgéssel betörné azt, nem így történik. Az azon is jelen lévő szemek egy pillanatra a mozgó tárgyra fókuszálnak, majd a becsapódás helyén egy szájnyílás nyílik, mely fogaival elkapja majd jóízűen elkezdi csócsálni a fémet, mely így lassan kezdi elveszteni alakját és méretét is, ahogy eltűnik benne. Mindez idő alatt a használó szája szélén is méretes nyálcseppek csillannak meg, míg teste már az eddiginél is jobban remeg az izgalomtól, szemei is egy kiéhezett vad képét festik elvörösödött orcája felett. És hogy mire fel ez a nagy izgalom...
- Ahh~... ahhh~... végre~... egész nap erre vártam... ahh~ – fújtat továbbra is, melyet ha valaki meghallana igen csak félreérthető szituációnak vélné. - Ahhh~ Hi~ hiiikaru-chan vacsorájának maradéka, haaaah~
Úgy van. A fedő alatt rejtett dolog nem más mint Eiko egyik húgának, mostanra már kihűlt vacsoramaradéka, melyet a megállapodás értelmében az Ayase nevű szobalány szolgát fel, majd szedett le az étkezés végeztével, hogy elrakva azt később átadhassa Eiko-nak.
- Hah~ e-ez Hikaru-chan villája, áááh~ – bizarr érzelmei a tetőfokára hágnak, mikor megérinti a használt evőeszközt majd eleinte félve, de végül nagy öröm közepette nyalja meg, majd veszi szájába. - Faaaah~ e-ef előtte Hikayu-chan sz-sz-szájában volt, kiiiiiii~! – adja ki magából a halk, visszafogott élvezettel átitatott sikolyt, majd kivéve saját szájából az evőeszközt máris a megmaradt, hideg ételmaradékért nyúl vele és hasonló hangokkal és intenzitással kezdi el azok elfogyasztását.
Hosszú perceket tölt azzal, hogy kiéhezett testével elfogyassza fogadott húgának hátra maradt ételmaradékát – kiélvezve annak minden falatját –, mely közben még öröm könnyek is felcsillannak szeme sarkában. Még egy morzsát sem hagy kárba veszni, ahogy végül a tányért is gondosan végig nyalja. Végül az élvezettől felhevült teste alatt a lábai megroskadnak és ő maga a tányért ölelgetve és a villával a kezében dől neki pihegve a konyhapultnak.
Újabb hosszú perceket tölt el így a földön, végül végre önkontrollja visszatér és Quirk-jét visszavonva feláll, hogy a mosogatóhoz lépve, majd nagy gonddal tisztítsa meg a már így is fényesre nyalt tálat és villát, amiket végül eltörölgetve a helyükre tesz. Örömteli hangulatából végül csak egy búgó hang és a combját érő rezgő érzés zökkenti ki. Hálóingjének zsebéből előhúzza a telefont, mely egy beérkezett e-mail miatt zavarta meg tulajdonosát.
- Holnap délután tizenhat nulla-nulla-kor, Shinjuku körzet, Gotou Bank. Érdekel? SharkTeeth. – olvassa fel halkan a beérkezett üzenet tartalmát. Kissé elgondolkodva és fejében listába szedve a másnapi tennivalóit végül ismét a világító képernyő felé fordul majd ujjai mozdulatával egy időben ismétli ajkaival is a rövid üzenetet.
- Oké. Benne vagyok. Suli után gyere értem, CIVILBEN! Nisa.
Miután a telefon visszajelzést ad neki az elküldött üzenetről, baljával zsebre teszi azt, míg jobbját az ajkai elé emeli, pont akkor mikor azok tágra nyílva egy nagyot ásítanak.
- Aaah~ Neru, neru*~...
Majd lekapcsolva a konyhában magányosan izzó villanykörtét elindul vissza az emeletre.

*Alvás, alvás~

by **Tsuyu Asui** Szer. Márc. 14, 2018 1:30 pm

~Ribbit

Mindig öröm egy elmebeteg "naplóját" olvasgatni, így most is feszült kíváncsisággal kezdtem bele a történetedbe.
De találtam pár hibát, amit könnyedén tudsz javítani.
Először is, ugye az emberek 80%a rendelkezik valamiféle adottsággal, és a rendőrség és hasonló bűnüldöző egyesületek mellett, még a hősök is ott vannak, akik szakmájukból kifolyólag árgus szemmel ügyelnek a deviáns személyekre.
Szeretném ha bemutatnád nekünk, miként is tudsz megélni ezzel a kettősséggel egy ilyen világ hierarchiájában.

Felsőbb évesként szeretnél kezdeni, így viszont hiányoltam azt, miként élted meg az előző éveket, valamint szerettem volna azt is látni, mi csábított át pontosan, a "sötét" oldalra."
Ezzel szeretnénk felmérni, mennyire látod át a világot, és tudod elfoglalni a helyed köztünk, csalódások és ellenérzések nélkül. (Elvégre neked sem jó, ha az első játékaidban börtönbe kerülsz). Szeretem a bűnöző karaktereket, hiszen egy bűnüldöző iskola áll az oldal alapkoncepciójában, épp ezért is... a deviáns lét kifejezetten nehéz, és könnyedén kicsaphatnak az iskolából, valamint börtönbe is zárhatnak, így szeretnénk tudni miféle izgalmak árán sikerült eddig megúsznod a lebukást.
Amennyiben ezt a koncepciót szeretnéd, semmi akadálya de az előtörténetnek is tükröznie kell, hogy képes vagy rá.
Sok sikert én szorítok neked!

Amennyiben, úgy döntesz, hogy lecseréled, vagy csak idővel veszed fel ezt a létformát, természetesen van rá lehetőséged.
Ebben az esetben U.A diákként, kell kezdened főleg mivel Hikari "életútjában kitűnik, hogy az öreg is ezzel a céllal fogad titeket be". Ebben az esetben amennyiben felsőbb évesként kezdesz is megteheted, de szeretnék látni az elmúlt éveid nyomait. (Hátha játékon belül tudunk rád hivatkozni is).
Vagy pedig a megszokott korcsoporttal, juthatsz be az előkészítőbe.

by **Natsuki Eiko** Szer. Márc. 28, 2018 1:39 pm

~ Adatlap
Játéktípus: Normál
Név: Natsuki Eiko 夏来愛生子
Nem: Nő
Becenév/Hősnév: Kiko; Kiko~chan (Natsuki Eiko)/Shinigami~chan
Kor: 18
Foglalkozás: Diák
Osztály-Évfolyam: G-3

~ Kinézet
Mint lejjebb majd olvasható is bőre halvány fekete színű. Haja ezzel szemben lilás árnyalatot kapott születése pillanatától fogva. Ugyan itt fültől fülig átível a fején egy hajráfra hajazó csont kiegészítés melyből a fej tetején két fül/szarv szerű kitülemkedés is van. (lásd avatár) Rendelkezik egy másik plusz végtaggal is mely egy nyakcsigolyáktól kiinduló a testen kívüli ''második'' gerincoszlopra hasonlít és csatlakozik az ''elsőhöz'' egésze a medence csontjáig, onnan ugyan is elválik és egy két méter hosszú fokozatosan vékonyuló csont farokban végződik, melyet szabadon képes irányítani.
Magassága az átlagtól kicsit lejjebb helyezkedik el, 161 cm, melyhez 42 kg párosul. Mellmérete testéhez viszonyítva átlag méretnek mondható.
Azon kívül, hogy nem szeret túl sok ruhadarabot hordani magán (valószínűleg sokak örömére XD) szeret feszesebb, passzosabb ruhadarabokat viselni, mivel képessége csak a testére hat ki a ruházatára nem, így az ilyen ruhák nem akadályozzák bármilyen pozícióban is legyen épp.
Iskolai egyenruhája az egyetlen kötelező darabja, melyet egy a szoknya alatt viselt női sport rövidnadrággal egészített ki bugyija eltakarására, illetve egy sport melltartó mely kevésbé vonzza perverz szemeket.

~ Jellem
Kedves, vidám lány. Ha épp nem alszik igen eleven. Nem az a sokat elmélkedő fajta inkább a mának élő, aki azt csinál amit és amihez épp kedve van. Épp ebből is kifolyólag nem az a szabálykövető típus, bár azért tud különbséget tenni fontosabb betartandó és kevésbé fontos, inkább formális szabályok között, így ennek megfelelően szokott ezek felé viseltetni. Érzelmei könnyen leolvashatók akár az arcáról akár a farkának mozgásából, így nem egy nehezen megfejthető típús.
Figyelmét étellel és csinos lányokkal lehet a leginkább elterelni, vagy a Hikaru névre hallgató kishúgával. Legyen az idegen vagy ismerős, de a nők/lányok felé igen közvetlen és barátságos már első pillanattól.

+ Kiegészítés ~ avagy szeret-nem szeret meg egyebek
Megszerzett emberi viselkedését sokszor vegyíti állati megnyilvánulásokkal, mint a négykézláb járás, a szimatolás, dörgölődzés stb. Ezek elég random jönnek elő nála, sokszor meglepve másokat vele.
Az átlagnál érzékenyebb szaglással és hallással rendelkezik, melyet a vadonban való élete során fejlődtek ki nála a túlélés biztosítása érdekében.
Mondatai végére gyakran oda biggyeszti a kyuu~/kyuun~ végződést.
Szeret- nem szeret
+ Hús ételek és/vagy édesség (de ettől függetlenül is megeszik bármit)
+ Nők
+ Hikaru – enyhén siscon, így húgai, de főképp Hikaru felé igen ragaszkodó
+ Tej
+ Alvás
+ Sport
- Szabályok
- Sok ruha
- Perverz férfiak és tekintetük

~ Quirk
Név: Kokkotsubyou/ 黒骨猫 / Kitalált szó, a kanjik jelentése külön-külön: Fekete-Csont-Macska
Típus: Mutációs
Leírás: Mutációs képesség mely ötvözi az (ismeretlen)anya és apa képességeit. Anyai ágról a lány testéhez csatlakozó plusz végtag, egy csontfarok, mely bőrével megegyező színű. A nyakcsigolyáktól kiindulva csatlakozik a gerincoszlophoz a testen kívül, mint egy második gerinc, mely aztán a feneke felett elválik a testtől, két méteres hosszig a végére elvékonyodva. Szabadon képes mozgatni a saját testének részeként, szénkötéseinek köszönhetően pedig sokkalta masszívabb mint az átlag csontszerkezet. Illetve két darab szintén csontból álló szarv/fül szerű kitüremkedések, melyek hajráfhoz hasonlóan csatlakoznak egymáshoz fültől-fülig a fejtetőn átívelve.
Apai ágról öröklött quirk-je egy ismeretlen anyag megléte a testének minden részében, mely a bőr és a csontok sötét színét is adja. Különlegessége, hogy az anyagnak köszönhetően Eiko teste ellent mond az gravitációnak. Ennek köszönhetően a lány képes bármiféle nehézség nélkül függőleges, vagy akár vízszintes felület alján(tehát fejjel lefelé pl.: plafon) is megállni, ülni, feküdni stb.
A képesség folyamatosan aktív, már születése óta. Ez azonban azt eredményezi, hogy Eiko sokat alszik és eszik, hogy folyamatosan pótolja az energia veszteséget. Bár a képessége könnyebbé és mozgékonyabbá teszi, hamar kifárad, és - bár a quirk nem ''kapcsol ki'' ez idő alatt sem - akaratán kívül is elalszik. Aktív, éber állapotát egyhuzamban maximum fél óráig képes fenntartani, 20 perc elteltével azonban már érezhetően fáradtnak érzi magát, sokat ásít és csökken a koncentrációs képessége.
C szinttől a képességet ki tudja terjeszteni más személyre is ideiglenesen, melyhez nem kell mást tennie, csak meg kell harapnia a kiválasztott személyt/személyeket. A személyek száma C szinten kettő, majd szintenként +1 fő. Időkorlát C szinten 10 perc, majd szintenként +5 perc. A képesség a harapás után nem az eredeti tulajdonostól, hanem a megharapott személytől vonja el az energia nagyobb részét, így az időkorlát lejárta után, a testüket ideiglenesen nehezebbnek érzik mint a használat előtt, emiatt a mozgásuk nehezebb és lassabb lesz.

~ Előtörténet

A Fuji körül elterülő erdőséged a telihold ezüstös fénye ragyogta be azon az éjjelen. Az erdő egy magasabb fáján egy ismeretlen kislány üldögélt. Álmatag arccal bambult a hatalmas méretű sápadt fényű égitestre, mely látszólag teljesen megbabonázta. Jobban szemügyre véve a lányka, nem lehetett több hat évesnél, testét egy szakad, koszos rongy takarta csak. Fején szarv vagy inkább kicsi, állatfülekre emlékeztető alak rajzolódott ki, háta mögött pedig vidáman lóbálta a gerincoszlophoz hasonlító farkát, miközben egy umaibo-s zacskóból próbálta kinyalni a megmaradt morzsát. Nem mellesleg az említett rágcsálni valót egy nem messze kempingező családtól csente el. Ezzel azonban rendesen felzaklatta a család felnőtt tagjait, mely végül azt eredményezte, hogy egy rendőrökkel és tűzoltókkal na meg az erdészekkel közösen indítottak hajtóvadászatot utána mint ismeretlen lény után, mely már jó pár éve bóklászik az erdőben. Már sokszor okozott gondot az arra járóknak, de hosszú idő után ez volt az első, hogy egy kemping területére merészkedett, ráadásul az áldozatául esett család családfője sem egy egyszerű polgár volt.
A hajtóvadászat hajnalban indult, hogy a látási viszonyok jobbak legyenek és a lény se legyen már annyira éber, hisz úgy vélték, hogy valami éjszakai állatról van szó.
A kicsi lány gyakorlatlan volt ilyen támadás ellen. Túl sokan voltak és túl sok irányból közelítettek, még nevelőitől az idős és tapasztalt rókapártól is elvált menekülés közben, így egyedül már nem sok esélye volt. Természetéből adódóan menekülése végül már nem tudta tovább folytatni, miután a fáradság – ami elég gyakran erőt vesz rajta – ismét kezdte meghódítani a testét. Végül egy nagyobb fa kitüremkedett gyökerében hasra esve már semmi energiája nem maradt a további futáshoz. Mikor az üldözői utol érték elképedtek, a sokat emlegetett ismeretlen vadállat kilétét illetően. A kicsi lány erőltetett ébren maradása közepette még vicsorított és morgott párat ám végül legyűrte a teste gyengesége és eszméletét vesztve esett össze.
Mikor magához tért már vadul felvillanó fények vették körbe és emberek zajos hada. Erős, átrághatatlan anyagból készült börtönében a félelemtől rettegve húzódott meg az egyik sarokban, miközben az ember tömegre morgott és vicsorított.

Mikor ismét felébredt már egy ember odúban találta magát. Minden fehér volt, a falak a bútorok, csak a furcsa, de érdekes emberi kacatok nem, azok színesek voltak és csak úgy vonzották a lány tekintetét. Egy kettőt már látott az erdő mellett kempingező emberkölykök kezében így sejtette, hogy kell használni, a többit viszont még sosem.
Épp az egyik ismeretlen dolgot próbálta megcsócsálni, mikor az emberi odú bejárata – amit ő nem tudott kinyitni, bármennyire is próbálta – kinyílt és három ember lépett be rajta. A kölyök először a játékok között bújt meg a szoba közepén elhelyezett alacsony teáz asztal mögött halkan morogva a belépőkre. Mikor az emberek ennek ellenére is megközelítették a lányka három szökkenéssel máris a szoba egyik távolabbi plafonon lévő sarkába menekült. A három látogató meglepett pillantásokkal követte a lányt. Majd miközben az morogva figyelte továbbra is őket, egy másik morajló hang hallatszott. A lányka abba is hagyta a morgást és pár pillanatig a hang forrását kereste, míg rá nem jött, hogy saját maga adta ki azt a hangot. Az idős úr elmosolyodott és a jobbján álló nőstényre pillantott. Az bólintott egyet majd előrébb lépett egészen az asztalig. Kezében egy nagy csillogó félgömb alakú tárgy volt, amit aztán az alacsony asztalra tett. Megfogta a tetejét és felemelte miközben visszahátrált a másik két társához. A fém tároló alatt mindenféle jó szagú dolog volt aminek láttán a lány szája sarkán csillogó nyálcseppek jelentek meg, azonban pár félénkebb lépés után – a plafonon – nem mert tovább menni, majd felváltva pillantott az ételre és a három emberre.
A férfi ekkor számára ismeretlen nyelven adott ki hangokat majd az ételre mutatott. Nem értette mit akar, ám tekintete nem sugallt rosszindulatot, és hát az étel is finomnak tűnt, ő pedig már nagyon éhes volt, így aztán végül elrugaszkodott a talajul szolgáló plafonról és átfordulva egy szaltóval a padlót tette meg újra a talajjá a lába alatt. Egy szökkenéssel a három emberrel átellenes oldalon guggolt az asztal mellett majd az első falatot gyorsan és félénken kapta le onnan. Kíváncsian szaglászta miközben a szeme sarkából szemmel tartotta az embereket, majd végül nem bírva a kíváncsiságával beleharapott. Abban a pillanatban a szemei felcsillantak és gyorsan be is falta a kezében tartott ételt, aztán már nyúlt is a következőért, majd az azt követőért. Míg fogai még az előzővel hadakoztak kezei már tele voltak a következő adaggal, még a fekete csontfarka is egy jókora csirkecombot lóbált, miközben boldogan habzsolt. Végül annyira belevetette magát az ételbe, hogy egy idő után a nyelőcsöve nem tudta tartani a lépést és kellemetlen fuldokló érzés kerítette hatalmába. Ekkor az öreg úr tűnt fel az asztal másik oldalán ülve és a lány elé helyezett egy pohár vizet. A kölyök hamar bele is lefetyelt mint egy kutya amin a bent lévők egy jót nevettek.
Később a lány ismét fáradtnak tűnt. Ezt látva a három személy úgy döntött távozik, ám még az öreg egy mosollyal az arcán mondott párszót a gyermeknek, ám ő azt sajnos nem értette.

Később a három ember ismét eljött a lányhoz, ismét ételt hozva neki. Majd újra és újra. Nap napot követett, talán hetek is elteltek. Az öreg mindig megpróbált beszélni a lányhoz, aki azonban semmit sem konyított az emberi beszédhez. Ettől függetlenül ahogy az idő telt és egyre gyakoribb látogatói lett a három személy Ő úgy engedte őket magához egyre közelebb. Aztán egy nap...
- Mii-ki-yya, Bbaa-ba, Shiii-ki!
Mikor a három felnőtt ismét belépett a szobába a lány így köszöntötte őket, majd háromszor megkerülte őket és újra elismételte. A három személy meglepődött, még a két nőn is látszott az elérzékenyülés, pedig ott tartózkodásuk ideje alatt nem sok érzelmet mutattak addig.
Az a nap volt az utolsó, amit a lány abban a szobában töltött. Kissé ijesztő is volt a lány számára, mikor a két nő ott maradt vele és addig még nem viselt ruhákat akartak rá aggatni. Persze sikeresen, hisz valamilyen oknál fogva mikor a lány menekülni akart nem tudott se fel ugrani a plafonra. Se felmászni a falakra. Csak körbe-körbe futkosott a padlón négykézláb míg el nem kapták és rá nem húzták a ruhákat. Végül nem is volt olyan sörnyű, bár kissé még kényelmetlenül érezte magát, hisz addig csak egy bő pólót hordott, most meg egy csomó réteget rákényszerítettek.
Végül egy mozgó dobozba is betették amit addig csak távolról látott csak. Eleinte zajos volt, ami nem tetszett neki, ám az út felétől már igen csak szórakoztatónak találta és széles mosollyal tapadt rá az ablakra és fejének gyors oda-vissza cikázó mozdulataival követte az elhaladó tárgyakat, embereket míg el nem szédült.
A doboz végül megállt és mikor kiszállt belőle egy hatalmas odú és füves terület tárult a lány elé, aki izgatottan tekintett körbe, mindaddig míg meg nem pillantotta a bejárat előtt álló ember sokaságot. Tartva még tőlük, rögtön az őt elhozó három lábai mögött keresett menedéket. Sok a lányhoz hasonló méretű emberkölyök volt ott és még pár olyan magas mind akik mögött megbújt.

- Ei-ko?
Ez volt az első szó amit meg kellett tanulnia az emberektől. Ez volt ugyan is az új neve. Natsuki Eiko. Maga a család vezetője választotta ahogy mindenki másét is. A Szeretet, Élet és Gyermek kanjikkal írták, igen csak szép név volt és bár az íráshoz semmit nem konyított még a kislány látszólag nagyon is megkedvelte. Aznap fel s alá szaladgált a hatalmas épületben és közben egyfolytában a nevét ismételgette.
Egy hét eltelte után már eléggé megszokta a körülötte lévőket és az új lakhelyét, így végre elkezdhették emberré nevelni. Beszéd, írás, olvasás ez volt az elsődleges amiket megtanítottak neki, hogy rendesen tudjanak vele kommunikálni. Szerencsére fogékony volt rá így hamar megtanulta az alap kifejezéseket. A hiraganát és a katakanát is szépen megtanulta.
Mikor már meg tudtak vele értetni dolgokat következhetett az emberi viselkedés, amit már ott léte alatt utánozni is megpróbált néha-néha, így nagyon ezzel sem volt gond... vagyis majdnem. Amit nehezen tudtak rákényszeríteni az a megfelelő öltözködés volt. Bármit is adtak rá a lány nem igazán szívlelte és vagy hamar megszabadult a fölösleges daraboktól, vagy még az előtt elmenekült mielőtt ráadhatták volna. Ezt sajnos idősebb korára se tudták megtanítani, így a mai napig elég lengén öltözködik a hivatalos megjelenéseket kivéve.
A másik szokása amit nem tudott elengedni teljesen a négykézláb közlekedés. Bár megtanult két lábon járni és igen csak hamar, és gond nélkül, mégis sok esetben előnyben részesíti mind a négy végtagját használni. Ezeket sajnos mindenki másnak kellett elfogadnia...

- Áh, Sensei! Natsuki-san megint alszik! Ráadásul a plafonon!
Ez és a hasonló mondatok már mér visszatérő igék voltak, mikor Eiko-t iskolába küldték a többi gyerek közé. Persze mindezzel nem lehetett mit tenni, hisz sok esetben a lány quirk-je volt a hibás, kivéve mikor épp nem, de ezzel sem lehetett mit tenni. Ezeket eltekintve azonban jól haladta a tanulmányaival. Nem volt sosem kitűnő mindenből, voltak nehezebb tantárgyak ám a többség igen is jól ment neki. Mozgékonysága végett a sport az élvonalban volt magasan, már ha épp nem sziesztázott.
Második iskolai éve során a család ismét bővült egy taggal. Mint lenni szokott most sem egy hétköznapi gyerek került a Natsukik közé. Bár most nem egy erdőből összeszedett kölyök volt, bár majdnem. Az öreg az utcán talált rá, és jelent meg egy na vele. Csendes, visszafogott kislány volt, bár ez nem volt meglepő. Eiko is pont így kezdte, a különbség csak az volt, hogy míg Eiko egy nap elteltével már ''ki mutatta a foga fehérjét'' addig ez a lányka továbbra sem volt valami közeledő típus. Mint egy riadt őzgida, Eiko számára ehhez volt hasonlítható, és talán épp ez is volt az, ami miatt felfigyelt rá még az után is, hogy hetek teltek el a családba kerülése óta.
Az már más kérdés, hogy a lány, hogy fogadta Eiko közeledését, aki sokszor tényleg úgy is kezelte mint a vad, aki felfigyel egy ijedt őzgidára és a semmiből előtűnve próbálta meg ráerőszakolni magát a lánykára. Persze sose bántotta, csak közeledni próbált hozzá esetleg játszani mikor úgy tűnt, hogy magányos és vagy szeretne csatlakozni a többiekhez, de mer.
- Eiko-nee-san... Nagyon különleges szemeid vannak.
Történt meg egyszer, hogy a lányka maga közelítette meg Eiko-t, aki ezen nagyon meglepődött, még el is pirult egy kicsit. Bár a Hikaru névre hallgató kis őzgida ezután hamar odébb is áll vöröslő arccal, Eiko ezt követően egész nap a lány nyomában volt és próbálta játékra rávenni.

Visszatérve iskolai tevékenységeihez... Miután az Öreg által áhítozott U.A. Suliba bekerült, hamar kitűnt az osztály társai között.
- Natsuki Eiko deeesu~ Yoroshiku~kyuu~
Jegyezte meg mindezt törökülésben a plafonon ülve és kábán dölöngélve jobbra-balra, míg nem aztán ásított egy nagyot és el is dőlt a két lámpa közt. Osztálytársai azon része, akik nem ugyan onnan jöttek mint ő meglepve figyelték, bár a fiúk többsége inkább csak a szoknya alól kivillanó fehérnemű esélye miatt, miután az óra előtt pár már Eiko-t ismerő fiú megtapasztalta ezt az előző iskolájuk során. Ezt viszont akkor és ott már nem sikerült megtapasztalniuk a testileg más sokkal fejlettebb lányon, ugyan is addigra már a lány plusz ruhadarabokkal, név szerint: egy női sport rövidnadrággal a szoknya alatt és egy sport melltartóval a szétzilált blúz alatt eltakart minden lényeges pontot magán. Bár néhány fiút még ez a látvány is ''érzékenyen'' érintett.
Stílusa, kinézete és jelleme okán az évek során végül sok rajongóra tett szert, és ezt tetőzte még több számos sport eredménye is. Bár sosem volt igazán egy sport klub tagja sem, csak amolyan beugrós volt ha valahol szükség volt egy plusz emberre. Sokak bánatára azonban a lányt hidegen hagyta a sok férfi ''kérő'' még akkor is ha szerelmes levelek százát zúdították rá vagy épp vallomásokkal zaklatták.
A lányok azonban már annál inkább felkeltették az érdeklődését, sok esetben azért is mert a perverz fiúkkal ellentétben azok eszesek is voltak és jól tudták mivel tudják a haspók leányzót az ujjuk köré csavarni... természetesen finom ételekkel, na meg ha rá jött az alhatnék biztos lehetett benne, hogy ők megvédik. Később pedig az iskolához csatlakozó húga a kis Hikaru is ott volt, aki szintén a figyelmét ''élvezhette'' már ha élvezte azt...

by **Nezu** Csüt. Márc. 29, 2018 9:41 pm

Elég sok elütés van benne, ezekre a későbbi postjaidban majd figyelj. Ezen felül semmi másba nem tudok belekötni. Kifejezetten tetszett az előtörténeted így természetesen elfogadom.

Kezdő tőkéd: 5000 yen
Jutalom: Alap szuperhős ruha /ennek kinézetét egy egyediség pályázatban add meg/
Kezdő tulajdonságaid : 2 C, 4 D tier, amit szabadon oszthatsz szét.
Kérlek mielőtt elkezdesz játszani ezek alapján írd meg az adatlapod és jó szórakozást ^^

by Ajánlott tartalom

Natsuki Eiko

Natsuki Eiko

Re: Natsuki Eiko

Re: Natsuki Eiko

Re: Natsuki Eiko

Re: Natsuki Eiko