[Ismerkedés] Eiko és Malasorte

Felhívott az egyik informátorom, hogy szeretne velem találkozni, mert hozzájutott némi friss hírhez. A magánnyomozosdiból és a bárokban való zenélésből nem lehetett meggazdagodni ezért harmad állásban beálltam fejvadásznak. Nem kell semmi rosszra gondolni senkinek a fejét nem kaptam le a helyéről kivéve mikor megérdemelték. Néhány gazfickó kézre kerítőjének szép summa üti a markát ezért gondoltam ezt is kipróbálom. Azonban ez nem úgy megy, hogy kimegyek az utcára és pont belebotlok a célpontba, mint ahogyan azt a filmekben el szokták játszani. Nagyon sok utánajárásra, kérdezősködésre és még több sétálásra van rá szükség. Sikerült összeismerkednem néhány piti kis bűnözővel, akik egy alapos náspángolás után rájöttek, hogy jobb nem feldühíteni engem. Ők elláttak engem némi információval cserébe én nem vittem be őket a rendőrségre kis nosztalgiázás céljából. Szóval az egyikük rácsörgött az irodámra, ami egyben a lakásom is, hogy hírei vannak a számomra. Azon nyomban felírtam egy papírra majd elkocsikáztam a megadott címre, vagyis majdnem. Félúton lerohadt az a nyavalyás ezért ott hagytam az út szélén remélve, hogy valaki megszabadít tőle majd folytattam az utamat gyalog. Jócskán megizzad mire odaértem kissé késve ám még idejében nyakon csíptem a kölyköt. Sajnálatos módon nem lettem boldogabb attól, amit halottam. Elmondása szerint a jómadár, akire éppen pályáztam még egy hónapig nem teszi tiszteletét a mi szépséges városunkba. Tisztában voltam vele, hogy nem ő tehet róla, de legszívesebben szétrúgtam volna a valagát, hogy enyhítsem a benne tomboló feszültséget. Mikor ő távozott én leheveredtem egy padra, hogy kipihenjem magamat. Tudtam, hogy arrafelé gyakran szoktak megfordulni fiatalok randizás céljából ám ez engem egy csöppet sem érdekelt. Behunytam a szemem azonban nem aludtam túl mélyen hátha valaki úgy gondolná, könnyű célpont leszek a számára.

Mikor elaludtam nem féltem attól, hogy bármi rossz történhet, mert az egy jó környék volt legalábbis a híre szerint. Tisztában voltam vele, hogy nem szabad minden pletykának bedőlni ezért a biztonság kedvéért kezemet becsúsztattam a ruhám alá ahol a fegyvert tartottam. Igaz, hogy nem volt benne töltény, de egy közönséges zsebtolvajt az is megrémít, ha a pisztoly csövével kell szembe néznie. A sapkámat belehúztam a fejembe és pár perccel később már az igazak álmát aludtam persze csak óvatosan. Arról álmodtam, hogy egy gyönyörű virágmező közepén állok és nézzem a meseszép felhőket. Az egyiknek olyan volt az alakja, mint egy kacsa a másiknak pedig akár egy rostélyos a harmadik, pedig mint egy palacsinta. Nem igazán értettem mit keresek én ott ugyanis nem szoktam ilyen helyekre járni mégsem tudtam elmenni. Jól esett halhatni, ahogyan a szél fúj és szagolgatni a virágokat. Váratlanul szinte a semmiből egy méh bukkant elő, amitől én teljesen lemerevedtem. Békésen zümmögve szálldosott majd megállt előttem olyan fejmagasságban és egyenest rám bámult. Nem tudom miért, de hátra nyúltam a pisztolyomért, hogy vész esetén agyonlőjem ám, a fegyver nem volt sehol. Tettem egy lépést hátra mire a bogár villám gyorsan elindult előre és egyenest a számba repült. Nem kaptam levegőt térdre rogytam és csak arra tudtam gondolni, hogy meghalok.

Abban a pillanatban kinyitottam a szemet és köhögtem fel egy kisebb falevelet. Nem kellett sok ész ahhoz, hogy rájöjjek, míg szundikáltam egy csomó levél esett rám, és amiért nyitott szájjal szoktam aludni az egyikük rossz helyre vándorolt. A fölöttem lévő fát nézve először nem akartam hinni a szememnek azt hittem még mindig álmodok. Nem gyakran ébred az ember, hogy egy gyönyörű fiatal leány ül felette egy faágon. Az én ízlésemnek kissé kirívóan volt öltözve azonban ilyenek voltak az akkori fiatalok. Úgy döntöttem nem teszek semmilyen gúnyos megjegyzést és úriember leszek.
- Üdv. mondtam neki miközben még mindig a padon feküdtem és őt figyeltem.
Nem úgy bámultam akár egy kéjenc egyszerűen néztem ki a fejemből.
- Csodás innen a kilátás. Te gyakran jársz erre?
A testemet még mindig levéltakaró fedte, ami nem tesz valami jót a drága ruhának, szerencsémre remek volt a szabása így nem koszolódott be olyan könnyen. Felkeltem és alaposan megráztam magamat, hogy az utolsó levél is lepottyanjon rólam. Egész végig készen álltam arra, hogy ha esetleg lesik, akkor el tudjam kapni akár egy igazi lovag.
- Mit keres egy ilyen szépség egyedül egy randizós parkban? – mivel nem rég ébredtem fel így nem forgott rendesen az agyam.