Seir gonosz naplója és FGO grindolása

- Amakusa-kun! - a felszólításra senki sem felelt. - Amakusa-kun!
Seir egy fél pillanattal később felnézett a tanárra.
Bár már hetek óta részesévé vált az osztálynak, még mindig nehezére esett ráismernie "új nevére".
- Figyelj jobban kérlek, különben nem leszel képes felzárkózni a többiekhez.
- Sajnálom, Sensei... - próbált minél több átélést erőltetni hangjába.
A tanár csak bólintott, majd folytatta egyenletét a táblán.
Ha mást nem is, Seir próbálta legalább a számok és egyéb jelek fura egyvelegét tökéletesen átvinni saját füzetébe. Végtére is, ez ugyanúgy részese volt álcájának akár a fekete hajfesték, a sötétített kontaktlencsék, valamint a magasítóbetétek valamennyi lábbelijében.
Halk sóhajjal vette tudomásul a tanóra végét jelző csengők hangját.
Alig egy perccel később páran odasétáltak a terem végén elhelyezkedő padjához.
- Ne aggódj, Amakusa-san. Ma délután is tartunk páran felzárkózó órát, maradj nyugodtan, ha szeretnél.
Hát persze, Eiri. Megbízható, mint mindig, nem véletlenül képviseli az osztályt a diáktanácsban.
- Igen, azt hiszem, nem fog ártani. - mosolygott Seir, bár új osztálytársai ezt a nevet sosem hallhatták tőle.
- Örülök, hogy ilyen szorgalmas vagy. Bár az órákon is jobban kellene figyelned. - tartotta fel egyik ujját a lány. - Ha mind a rendes tanításon, mind a felzárkóztatáson beleadnál mindent, pár hónap alatt beérhetnél minket. Ami remek teljesítmény, azt tekintve, hogy az idei tanévből kimaradt az egész első féléved. - mosolygott biztatóan Eiri.
Uwokasa, a lány barátja kétes arckifejezést vágott. Próbált nyitott lenni az új barátságokra, ám szemmel láthatóan féltékeny is volt, amiért párja ennyit jótékonykodik.
Seir csak sóhajtott.
A tény, hogy két évet le kellett tagadnia a korából, még semmit nem jelentett számára. Amíg a hamis okiratai elég jók voltak egy gimnáziumnak, addig a külseje csak másodlagos volt. Hisz tizennyolc és tizenhat közt nem sok különbség akadt... Ám a fiúnak ennél nagyobb nehézségei is adódtak.
Valójában sosem járt rendes iskolákba. Nem felzárkóznia kellett fél évet egy költözés után, ahogy azt fedőtörténete sugallta, hanem mindent a nulláról elkezdenie.
Úgy érezte magát, mint egy vakon született ember, akinek a színek közti különbségeket próbálják kifejteni.
Persze, mindennek ellenére bent maradt a délutáni felzárkóztatáson. Rajta kívül csak egy-két diák jelent meg általában, na meg Eiri, aki a foglakozásokat levezette.
A társai is szinte mindig ugyanazok voltak, pár szánalmas idióta, akiknél már szinte ő is jobbnak érezte magát a legtöbb tantárgyban.
Mindazonáltal, nem is várt mást. A középiskola, ahol az elmúlt hetekben tartózkodott, leginkább olyan diákoknak kedvezett, akik gyenge, csak nehezen hasznosítható képességekkel születtek, vagy épp egyáltalán nem rendelkeztek hasonlóval. A létesítmény épp ezért megpróbálta növendékeit a polgári életre felkészíteni, és egyengetni útjaikat az orvosi, jogi, vagy technikai egyetemek irányába.
Ennek ellenére a legtöbb diák gyenge önbizalommal bírt, hisz a média, és úgy általában a közvélemény a hősök fontossága körül táncolt. Azok, akik nem ütötték meg ehhez az alapmércét - nem volt elég jó velük született erejük - már csak másodlagos szerepet tölthettek be a társadalom számára.
Az Amakusa Tokisada néven ismert diáknak egyáltalán nem is volt semmilyen képessége, és ezzel közel sem volt egyedül az új gimnáziumában.
Eiri is hasonló cipőben járt, ám ő a legtöbb iskolatársával ellentétben képes volt mindennek ellenére beragyogni környezetét. Talán ez annak volt köszönhető, hogy szülei a felső rétegekből kerültek ki, vagy egyszerűen csak ilyen volt a jelleme. Bárhogy is, erős, önbizalom telt személy volt, aki belső erejével nem eltiporni akart másokat, hanem inkább felkarolni őket. Saját elhatározottságából másoknak is szívesen adott, és mindenkit megpróbált maga után húzni egy fényesebb jövő felé. Ez volt az ő erőssége, ám egyben gyengesége is.
Röhejesen könnyű volt közel kerülni hozzá...


A gimnázium épülete már szinte teljesen üres volt, pár takarítót, és a portást leszámítva. Ezek közül pedig még az utóbbi sem figyelt fel arra, ha valaki nem a főbejáraton érkezett, hanem egy ablakon mászott be.
Bár Seir ezúttal is viselte az Amakusa néven ismert álcáját, még így is sokkal kevesebb bonyodalommal járt, ha senki sem látta őt belépni az iskolába.
Az égbolt már egyre sötétedett, felvette ritmusát a fiú hangulatával. Alig egy óra maradt, amíg teljesen bezárták volna éjszakára a létesítményt.
Diákoknak már rég nem szabadott volna ott tartózkodnia, ám Eiri mégis így tett.
Nem tehetett mást, hajtotta kíváncsisága a titokzatos levél után.
- Amakusa-kun...? - nézett kérdően a fiúra, aki becsukta maga után az osztályterem ajtaját. - Mit jelentsen ez?
- Én vagyok az, aki minden kérdésedre képes lesz válaszolni. - felelte közömbösen a jövevény. - Ezt már leírtam  a levélben is. Remélem megszabadultál tőle, ahogy kértem.
- Igen... - bólintott a lány. - De honnan...? Hogyan tudhatnád, hogy mi történt?
Eiri szokásos önbizalma hamar elhagyta őt, ám mindez nem volt meglepő. Túl sok ismeretlen érte, az elmúlt időszak megpróbáltatásai pedig rajta hagyták nyomukat.
- Mondjuk úgy, hogy jobb vagyok az ilyesmiben, mint a matekban. - a lány szemeiben még mindig csak a kétely tükrét látta. - Na jó, meg kell győznöm. Gondolom érdekelnek a szüleid. Nos, nem baleset volt. Direkt hajtottak a kocsijukba, a kamionsofőrt lefizették.
- Tessék...? - Eiri pupillái rögvest kitágultak.
- Persze, előtte történt egy csomó óvintézkedés, mint például a műszerfal megbuherálása. Tényleg balesetnek kellett tűnnie, elvégre hiába lett volna kifizetve a sofőr, a börtönben nincs sok haszna a pénznek. - vont vállat Seir, - De bevált, a gazdag, befolyásos szülők meghaltak, a kamionos pedig egy kisebb vagyonra tett szert.
- Honnan tudod... mindezt?
Eiri próbált nyugodt maradni, de szemmel láthatóan egyre felzaklatottabbá vállt.
Ez még így is erényes volt, sokan már teljesen kiakadtak volna ezen a ponton.
- Rossz kérdéseket teszel fel.- ült fel egy padra Seir. - Nem vagy még másra is kíváncsi? Miért alázott meg az ex-barátod olyan látványosan, amikor az iskola közepén szakított veled? Alig pár napja értesültél arról, hogy meghaltak a szüleid, ő pedig ahelyett, hogy támogatott volna, szinte egyből elhagyott. - a fiú egy kis szünetet tartott. - Nem gondolod, hogy kissé túlzás volt? Több tucatnyi ember előtt közölte veled, hogy csak a szüleid pénze érdekelt, hisz amíg ők gazdagok voltak, ő szegényebb családba született. Tényleg ilyen kegyetlennek ismerted meg...?
A lány ezen a ponton már megszólalni sem volt képes. Csak állt egy helyben, s arcára is egyre inkább ráfestette magát az esti égbolt sötétedő önkifejezése.
- Nem az ő hibája volt. - folytatta Seir. - Megfenyegették, elég durván. Nem volt választása. Ha jól tudom, tegnap még ki is iratkozott... Bár az már felesleges volt.
Ezt a kijelentést pár perc csend követte.
A fiú mondandója végére ért, Eiri pedig csak állt, ökölbe szorított kezein tükrözve feszültségét.
- Honnan tudod... mindezt? - szólalt meg végül a lány. - Miért mondod el? Miért történtek velem ilyesmik egyáltalán? Mi rosszat... tettem? - ujjai elengedték egymás szorítását, miközben tulajdonosaik arcán könnyek csordultak alá.
Seir elsóhajtotta magát, majd elrugaszkodott a székként használt padtól.
- Ez most elég szomorú lesz. Bocsáss meg, de szükségem van ehhez egy kis aláfestő zenére.
Azzal elővette okostelefonját, majd a legközelebbi pad lapjára letéve, elindított rajta egy számot
- A legelső kérdésedre a legegyszerűbb a válasz, Onnan tudom mindezt, mert én mozgattam a háttérben a szálakat. Bár a szükséges források, és az alapvető parancs mástól származik, én vagyok a felelős mindenért. - Seir a lány elé sétált. - Páran a halálodat akarják, az öngyilkosság pedig egyszerű megoldás. Persze, ehhez kellettek indokok is.
Eiri csak állt, és könnyes szemmel belenézett a fiú arcába. Szemeiből értetlenség, döbbenet, és harag együttes keveréke áradt vissza a fiúra.
Mielőtt a lány bármit is tehetett volna, a bűnöző átölelte őt.
- Sajnálom. Bár ez most neked nem vigasz, de egy nap biztosan megfizetek a bűneimért. - súgta a fülébe, majd kesztyűs kezeinek egyikével tarkón csapta áldozatát.
Az eszméletét vesztett lány nyakára hurkot kötött, majd a kötél végét rátekerte a plafon egyik tartógerendájára. Végül a testet a tanári asztalra fektette, amire még pár, egymásra nyomott széket is odavitt.
A folyamat kissé bonyodalmas volt, hisz bár a beltéri magasság megfelelt, a lányt is elég magasra kellett helyeznie ahhoz, hogy a zuhanásból visszarántó erő kitörje a nyakát.
Egy kisebb tornyot épített a tanári asztalra, amit aztán kirúgott a nehézkes pózban fekvő test alól. Remélte, hogy a helyszíni vizsgálat alapján úgy tűnik majd, hogy csak Eiri akarta magának a lehető legmagasabb pontot, nem pedig egy második félnek kellett oda felszenvednie őt, figyelembe véve testének fekvő, nem pedig álló helyzetét.
A csattanás ugyanakkor biztosan felkeltette a dolgozók figyelmét, így Seir bár halkan, de futásnak eredt, miután telefonját zsebre csapta.
Tudta, hogy először el kell rejtőznie, majd utána elhagynia az épületet, hogy senki ne vehesse észre, így a gyilkosság helyszínétől két osztályteremmel arrébb állapodott meg.
Halkan benyitott az üres, sötét helyiségbe, majd kifújta magát,
- Rendben. Már csak a kesztyűket és a ruháimat kell elégetnem, utána...
Motyogását visszafogott tapsolás szakította félbe.
Egy pillanatra kihagyott a fiú szívverése.
Lebukott volna? Valaki már várt rá? Esetleg felfigyeltek a telefonja zenéjére?
Nem, a takarítóknak még két emelettel lejjebb kellett lenniük, ezért is választotta ezt az időpontot...
Megrázta a fejét, majd további gondolkodás helyett körülnézett.
A felismerés láttán egyszerre lett úrrá rajta a megnyugvás és a szorongás különös egyvelege.
- Remek munka. Elkövettél ugyan pár hibát, de összességében elégedett vagyok, Seir-kun.
A lány csak mosolygott rá, és szemmel láthatóan még arra is vette a fáradtságot, hogy iskolai egyenruhát vegyen magára.
Hát persze, Chrollo imádta az ilyesmit.
- Miért vagy itt?
- Ó, hát így üdvözölsz? - a lány mosolya csak egyre szélesebb lett. - Még mindig mérges vagy rám, amiért büntetésként megkaptad munkának a "Fekete Cápákat"? Vagy másról van szó?
Chrollo felállt helyéről, majd Seir elé sétált.
- Már rég törődtem veled? Hiányzom talán? - hangja egyre halkabb, csábítóbb lett.
A fiú elméjén egyként rohantak végig az emlékek.
Chrollo már többször megerőszakolta őt, néha örömet szerezve a fiúnak, máskor csak fájdalmat. Na nem mintha Seir tehetett volna bármit is bármely esetben.
Ilyen volt a szervezetük rendszere. Ő Chrollo beosztottja volt, így azt tett vele, amit épp akart.
- Jól áll egyébként ez a hajszín. Bár a kontaktlencsék annyira nem...
- Kicsit halkabban... Meghallanak minket, itt vannak két teremre. Már biztosan megtalálták a hullát.
- Ugyan kérlek. Legyen egy kis hited a képességemben. - a lány ujjai közt egy könyv jelent meg, amely aztán pár pillanattal később szerte is foszlott. - Ez a terem teljesen biztonságos.
Seir nem tudta, mi következik ezután. Ki volt szolgáltatva, akár egy védtelen gyerek.
- Ez a mostani munka sem a legjobb... - kezdett azért bele végül. - Nem értem, miért olyan fontos, hogy a hulla az iskolában legyen. A lányt a szüleivel együtt elintézhettük volna egy kis kenőpénzzel.
- Hmmm.... Majd megérted. - vont vállat Chrollo. - De van még két másik célpontod is. Addig legyen elég annyi, hogy ők csak csalik. Csak játszd a saját szereped, ha pedig eljön az idő... - a lány egy pisztolycsövet formált ujjával. - Puff.
- Alter is itt van?
Seir fejében összeállt a kép egy darabja.
Az egyetlen igazi társa, Alter, aki Chrollo másik közvetlen beosztottja. Neki csak fel kell piszkálnia valakit, aki végül az ő célpontja lesz.
- Még nincs, de amint szükség lesz rá, megérkezik. Addig lazíts, pihend ki magad reggelig. Mint mondtam, ez a terem biztonságos.
- Igen... És ahogy azt szintén elmondtad, nekem még lesz két másik célpontom is...

Nobunaga Gazdasági Szakközépiskola és Általános Gimnázium.
Egy intézmény, ahol még a gyenge képességekkel bíró, vagy bármilyen különleges adottság nélkül született diákok is szebb jövőt formálhatnak maguknak.
Ez az iskola mégis gyászolt aznap.
Eiri Okita, a diáktanács egy tagja, és nem utolsó sorban megannyi tanuló példaképe öngyilkosságot követett el saját osztálytermében.
Bár az igazság mást takart, ezt csak maroknyian tudhatták. Köztük volt Seir is, akit a többi diák viszont csak Amakusa Tokisada néven ismert. hiszen így iratkozott be közéjük hamis papírjaival.
Játszotta szerepét, mind az iskolapadban, mind a közös megemlékezésen.
Ám míg osztálytársai elméjét a gyász töltötte meg, ő már a következő célpontjainak halálát tervezte.
Még két diákot meg kellett ölnie, az okokat pedig ezúttal sem tudta teljes valójukban.
Nem számított, cselekednie kellett.
Nyomokat ezúttal sem hagyhatott, önkezűségnek kellett tűnnie, vagy pedig olyan egyértelmű gyilkost kellett szolgáltatnia, hogy a nyomozást azonnal lezárhassák.
Mivel egy ikerpárról volt szó, a terv kezdetleges vázlatai hamar kirajzolódtak Seir fejében. A kivitelezéshez ezúttal is megvesztegetésekre volt szüksége, ám amíg Chrollo pénzelte az akciót, az anyagi források nem okoztak problémát.
A testvérpár szülei befolyásosak és gazdagok voltak, mindketten közvetlen miniszteri hivataloknál dolgoztak. Mivel Eiri-nél is hasonló volt a helyzet, Seir sejtette, hogy ennek köze van a haláluk elrendeléséhez.
Bárhogy is, egyelőre hagyta az ilyen irányú találgatásokat, és inkább a feladatára koncentrált.


Egy hét elteltével Seir mindent előkészített.
Bár ezúttal csak délutánig várt, az időpont mégis tökéletes volt, hisz vasárnap vajmi kevesen tartózkodtak az intézmény területén.
Az ikerpár pedig a főépülettől viszonylag távol végzett takarítómunkát az egyik hagyományos sportlétesítményben, hála Seir-nek, aki úgy intézte, hogy ezt büntetésül megszerezhessék maguknak.
Elszigeteltek voltak egy fából épített, gyúlékony dojo-ban, a legközelebbi segítség pedig több száz méterre volt tőlük, ráadásul hétvégi teendőiket végezték. Az alapkörülmények tökéletesek voltak, már csak a "baleset" katalizátorán múlt minden.
A faépületben ekkor már három ládányi tűzijátékot tároltak, amellyel egy közelgő fesztiválra készültek. Seir-nek ezen a ponton is használnia kellett a közvetett megvesztegetés elvét, hisz az iskola vezetői körül páran ellenezték, hogy idén ilyen veszélyes eszközöket is használjanak, ám végül megszülettek a kompromisszumok.
A fiú elsóhajtotta magát, ahogy a bejárat elé ért. A terve jó volt.
Már csak be kellett sétálnia, hogy leüsse a két fiút, majd a ládák közelébe kellett cipelnie őket.
Ezt követően kívülről készült felgyújtani a helyet, a tűz pedig elintézte volna a többit.
A helyszíni vizsgálat a tetemekből nem sokat tudott volna megállapítani, hisz miután a közvetlen közelükben kirobbannak a tűzijátékos ládák, felismerhetetlenné roncsolódnának.
A tűz kigyulladásának okaként pedig megtalálták volna a helytelenül tárolt tűzijátékokat... Igen, Seir erről is gondoskodott.
Már csak Amakusa Tokisada szerepéről kellett gondoskodnia... A munka elvégzése után gyanús lett volna, ha egyből eltűnik az iskolából. Kitolták volna a nyomozást, amit nem engedhetett meg. Ugyanakkor nem szeretett volna még hónapokig az iskolapadban roskadni, csak azért, hogy utána gyanúmentesen kiiratkozhasson.
Ezt a problémát megtartotta későbbre.
Közvetlen feladatára kellett koncentrálnia, főleg így, hogy az már előtte volt, egy saját maga által készített ezüsttányéron tálalva.
Mély levegőt vett, majd benyitott a viszonylag kis faépületbe.
Közel sem az várta, amire számított.
Két akaratlanul takarító, és egymásnak panaszkodó fiú helyett már csak vérbe fagyott hullákat látott.
Egy pillanatra Seir is úgy lehűlt, akárcsak az elé táruló tetemek.
Szíve ezután hevesen verni kezdett, fejében pedig káoszként szétterjedtek az egymást követő gondolatok.
Nem értette, hogy mi történt.
Ki tette volna ezt? Mást is megbíztak a megölésükkel? De akkor miért végzett ilyen béna munkát? Még egy idióta is rájött első ránézésre, hogy az ikerpár gyilkosság áldozata lett, ami rengeteg kérdést hordozott magában a rendőrségnek. Kérdéseket, amiket Seir szervezete nem akart hallani.
Nem, bárki is ölte meg a srácokat, nem az ő szervezetétől kapta a megbízást. Talán valaki más is érdekelt volt a halálukban.
Vagy személyes bosszúról volt szó, elvégre a szüleik magas pozíciókban dolgoztak. Meglehet, hogy magukra haragítottak pár alvilági figurát.
De mégis, az időzítés kritikusan rossz volt. Hisz Seir már a gondosan kidolgozott tervének végső szakaszában járt...
Persze, elcipelhette volna a hullákat a tűzijátékos ládák mellé, hogy aztán mindent megcsináljon az eredeti elképzelései alapján, de túl sok nyomot hagyott volna. A testek elroncsolódtak, és minden véressé válna.
Mégis, valamit lépnie kellett.
Úgy döntött, a nyomok eltüntetése érdekében először átégeti a holttesteket, majd utána gyújtja rájuk a faépületet. A többszörös égés, valamint a közeli robbanások a ládákból eléggé szétroncsolnák a tetemeket ahhoz, hogy minden korábbi erőszak jele a múlté váljon.
Valószínűleg csak pár elszenesedett darab maradna belőlük, még beazonosítani is alig lehetne őket, leginkább csak találgatás alapján.
Igen, így fog eljárni. Seir előre lépett, hogy eleget tegyen hirtelen ötletének, ám egy fél pillanattal később erős vérszomj rázta végig testét.
Rögvest hátrafordult, így még láthatta, ahogy egy maszkos, nála magasabb férfi ugrik felé, kését előre szegezve.
Seir oldalra lépett, majd könyökét ellenfelének sajátjába vezette.
Ellentámadása sikeres volt, az orgyilkos elejtette fegyverét, majd rászorított kézfejére.
A két küzdőfelet ezen a ponton pár méteres távolság választotta el egymástól, ami csak pár kusza gondolatot engedélyezett Seir-nek.
Egyértelművé vált, hogy ez a férfi ölte meg az ő célpontjait is, de a kérdéseire szemmel láthatóan nem felelt volna. Seir nem használhatta a képességét, hisz ha hibázik, a közeli tűzijátékok rájuk robbanhattak volna.
A fegyverei sem voltak nála, de szerencsére már az ellenfele is csak puszta kézzel harcolhatott ellene. Ugyanakkor Seir tudta, hogy egy elhúzódó közelharcban valószínűleg az ő állóképessége őrlődne fel hamarabb.
Viszonylag gyorsan mozgott, és a fizikai ereje is meghaladta egy átlagos felnőttét, de ha nem üti ki az orgyilkost pár percen belül, ki fog fáradni. Az se segített, hogy a kendou, amit annyit gyakorolt, katanája nélkül majdhogy teljesen hasztalan volt.
Nem számított. Cselekszik, vagy meghal.
Mély levegőt vett, majd előreszökkent.
Mivel az orgyilkos jobb csuklóját korábban megsebezte, arról az oldalról támadott. Rúgást színlelt, de lábát hamar visszahúzta, majd kézfejével ellenfele mellkasát vette célba.
Ha elég erősen megüti a szívét a tenyerével, azonnal véget vethetett volna a harcnak, ám a célpontja sem volt teljesen amatőr. Alkarjait időben összezárva maga előtt hátraugrott, majd ezúttal ő lendült át ellentámadásba.
Felfelé ívelő öklözésekkel próbálta meg eltalálni Seir állát, azaz egy ütéssel akarta eszméletlenné tenni a fiút. A bűnöző ugyanakkor még viszonylag jó bőrben volt, így képes volt kitérni valamennyi támadás elől, miközben bevitt pár könnyebb találatot a férfi bordái közé.
Amikor újra felvették az általános küzdőtávot, Seir gyorsan kifújta magát.
Egyelőre ő állt jobban, hisz még egy ütést sem kapott, de már körülbelül négyet-ötöt bevitt. Persze, ha az ellenfele állóképessége sokkal jobb, mint az övé, hosszútávon ez nem számított sokat. Célba kellett juttatnia egy kritikus találatot, mielőtt teljesen kifulladt volna.
Jobb lábával kilépett, amikor hirtelen a küzdőtársa összeesett.
Maszkos arca a padlón csattant, majd egy kisebb, golyó ütötte lyukból vér áramlott szét körülötte.
A fiú hirtelen a bejárat felé nézett, ahol egy ismerős alak sziluettje rajzolódott ki.
Alacsony lány, hosszú kabátban, barnás szemei körül szőke hajtincsek, előre szegezett jobbjában egy hangtompítóval felszerelt pisztoly.
- Alter.... - szólította meg Seir újonnan befutott társát. - Kicsit... meglep, hogy itt vagy.
- Én béreltem fel. - dünnyögte a lány közönyös hangon. - Kellett még egy hulla.
- De megölte azokat, akik az én célpontjaim voltak... majd utána engem is megakart.
- Az ikrek megölése nem volt része a megállapodásunknak. Csak azért fizettem ennek az amatőr csavargónak, hogy téged öljön meg. - Alter ezt is teljesen érzelemmentes hangon adta a fiú tudtára.
- Engem...? Mert kellett még egy hulla?
- Igen. - bólintott a lány, majd az orgyilkos holttestéhez sétált.
Megpróbálta elhúzni, a sarokban lefektetett tűzijátékos ládák mellé, de csak nagy nehézségek árán volt képes mozgásra bírni a testet.
- Meg kell szabadulnunk Amakusa Tokisadától is, akit te játszottál. Pár iskolai fórumon megtalálják majd a bejegyzéseket, hogy segíteni akartál az ikreknek a takarításban. Amikor megtalálják a három beazonosíthatatlanul összeégett tetemet, az egyiket Amakusának könyvelik majd el. Nincs rá többé szükségünk, hisz a melónak vége. Minden szálat elvarrunk így... - Alter próbált közömbös hangon beszélni, de mivel a fizikai erőkifejtés sokat kivett belőle, egyre erősebben szuszogott. - Ha érted, akkor gyere és segíts most már.
Seir az ikerpár hulláit a ládák mellé hajította, majd az orgyilkos tetemével is hasonlóképp járt el.
Végül levette összevérezett ruháit, a tűzijátékokra vetette őket, és társával együtt kisétáltak a faépületből.
- Akkor is kissé... radikális volt, amiért felbérelted a megölésemre. Ennyi erővel egy hozzám hasonló alkatú csavargót lefizethettél volna azért, hogy mássza át a kerítést, majd segítsen itt takarítani. - panaszkodott a fiú. - Leütöttük volna, majd ég a másik kettővel.
- Az úgy uncsi lett volna. - vont vállat Alter. - Különben is, segítettem neked a végén. Bár reméltem, hogy a közbeavatkozásom nélkül is legyőzöd pusztakezes harcban a tagot. Elég amatőr egy orgyilkos volt. De túl láma voltál...
- Cöh... Különben is, ki használja már ezt a szót 2018-ban? Azt hittem, amekkora kocka vagy, minden új beszólást ismersz a meme-k miatt.
- Van pár régi dolog, amiket nem árt megőrizni. - a lány elővette telefonját, majd nyomkodni kezdte. - Siess inkább, gyújts ki a fakuckót, majd húzzunk innen. Ma még alig játszottam.
- Legyen...
S azzal Seir jobb karját ráhelyezte a fagerendákból felhúzott épületre, amelyek hamar lángra is kaptak.
A páros futásnak eredt, átmászták a kerítést, és már csak több száz méteres távból hallhatták, ahogy a tűzijátékos ládák is részesévé válnak a láncreakciónak.
A kisebb látványosság csodás végkifejlete lehetett volna ennek a megbízásnak. Persze, még nem volt vége...

- Ó, igazán tetszik a terved. Jól átgondoltad. - jelentette ki nyugodt hangsúllyal Seir.
- Tényleg? - kérdezett vissza a másik fiú.
- Igen, csak egy baj van vele. Mégpedig az, hogy teljesen sz*r. - vont vállat a katanás bűnöző. - Majd én előállok valami értelmesebbel.
Kite, aki Seir ideiglenes társaként volt jelen, minderre csak elnevette magát.
- Legyen ahogy akarod. - tárta szét karjait.
- Még szép, hogy úgy lesz. - Seir-t csak idegesítette ez a könnyelmű stílus. - Alter és én... Nem is, inkább csak ÉN! - mutatott magára. - Rengeteget dolgoztam azon, hogy előcsaljuk a mai célpontunk. Megölni három befolyásos diákot a saját iskolájában, úgy hogy közbe ne bukj le. Egy magadfajta nyomorék sose lenne képes hasonlóra. - ezúttal a másik fiúra mutatott rá, de még mindig ugyanolyan ingerülten.
Sosem értette, miért viselkedik így Kite közelében. Valamiért az egész srác idegesítette, úgy, ahogy volt.
- Igen, ezért kaptad te a melónak azt a részét. Szép munka. - Kite szavaiban nem volt gúny, őszintén gratulált társának.
Mondani se kell, hogy ez Seir-t csak méginkább felhúzta.
- De a megbízás lényege még csak most következik. Előcsaltad a hőst, akiről biztosan tudtuk, hogy a minisztérium kivezérli, ha ott dolgozók tesznek kérelmet hasonlóra. "Truthsayer" csak az ő felkéréseiket fogadja el, ezért is lenne problémás máshogy becserkészni.
- Köszi, hogy elmondod az egyértelműt. - vágott szavába Seir. - Truthsayer-t megölni könnyű lenne, a képessége nem harci jellegű. A probléma a testőrével lesz, "Squash"-al. Az a fickó vagy két és fél méternyi magas, tömör izom, védekező jellegű képességgel, és egy profi hős tapasztalatával. Hiába lesz jó a rajtaütésünk, ha nem vagyunk felkészültek, esélyünk sem lesz ellene.
- Hmmmm... - Kite felnézett az égre, majd az országútra.
A két srác egy félreeső, mindössze két sávos autóút mellett beszélgetett, a közeli erdőség takarásában.
A forgalom a nullával volt egyenlő, hisz ezt a pályaszakaszt még napközben is alig használták, a hajnali órák közepén pedig körülbelül csak óránként haladt el mellettük egy-egy jármű.
A sötétség uralma megkérdőjelezhetetlen volt, bár az elszórtan kihelyezett, útmenti lámpák, valamint a Hold fénye igyekezett megtörni azt.
- Még körülbelül egy óránk van, amíg feltűnik Truth kocsija. Mondd hát, hogyan szeretnéd.
Seir mély levegőt vett, majd kifújta magát, hátha így elengedheti általános feszültségét is.
- Nos... - kezdett bele.


Seir egy fa takarásából figyelte, ahogy a várva várt jármű fényei megtörték az országút egyhangú sötétségét.
A rendszám stimmelt, akárcsak a régebbi modell, és a kocsi színe is. Elkezdődött hát...
Kite mosolyogva, nemtörődöm módon lépett ki az útra, ám megmaradt pár lépésre egy közeli lámpaoszloptól.
A hajnali látásviszonyok közt nehezen volt észrevehető, de a barna hajú fiú karjain már elkezdtek végigfutni a képességét jelző, páncélozott csontlemezek.
Mire a felé közeledő autó dudálni kezdett, kitépte helyéről a mellette lévő fémoszlopot, majd a jármű irányába hajította.
A gépkocsi szinte azonnal kisebb robbanások láncreakciójába keveredett a hangos becsapódást követően, de két alak még időben kiugrott ajtajai mögül.
Az egyik magas és nyúlánk volt, kevés testizomzattal, rendezetlen frizurával. Ő lehetett Truthsayer, gondolta Seir.
A férfi megúszta pár könnyebb sérüléssel az esetet, ám kísérője kevésbé volt szerencsés.
A másik  alak - feltehetően Squash - jobb karja súlyosan vérzett, míg combján pár nagyobb fémdarab éktelenkedett. Mindennek ellenére a testőrként dolgozó hős hamar beazonosította helyzetét, és maga mellett tartotta harcban kevéssé jártas társát.
Squash figyelmét persze leginkább Kite kötötte le, aki a közvetlen támadást intézte ellenük, mégsem engedte el közeléből a másik hőst.
Seir úgy vélte, azért tett így, mert sejtette, hogy más ellenfelek is tartózkodhatnak a közelben. Ha meghagyta volna Truth-nak, hogy fusson el, amíg ő elintézi támadójuk, a nyomozásokra specializálódott hős könnyű célponttá vált volna más veszélyforrások számára.
Bárhogy is, a bűnöző még egyelőre kivárt, bár közben már ráfogott katanájának markolatára. Fél perccel később el is jött az ő ideje...
Kite frontális támadást indított a sérült testőrrel szemben, miközben már lábait is átalakította "Goliath" képére. Pár pillanat alatt Squash előtt termett, majd páncélozott öklével célba vette a férfi arcát.
Az ütés gyors volt, valamint erőnek sem volt híján, mégis olybá tűnt, mintha egy elmozdíthatatlan hegyen akarna felülkerekedni. Egy hatalmas, izmokból gyúrt hegyen...
A hős egész testén pikkelyek futottak végig, majd a felé száguldó öklöt felfogta saját tenyerével. Az összkép olyannak hatott, mintha egy felnőtt férfi kapta volna el egy iskolás kisgyerek karját... Még ha az átlagosnál jóval erősebb is volt az a kisgyerek.
Kite esélyei pillanatról pillanatra csökkentek, ám Seir-nek tökéletes volt a helyzet. A testőr nem figyelt arra, akit meg kellett volna védenie...
Jobb karját előre tartotta, majd egy erőteljes lángcsóvával célba vette a tehetetlenül álldogáló Truth sziluettjét. Szeretett volna egy sárkányfejet formálni a forró hullám élére, ám inkább a tűz erejére koncentrált, így az megmaradt egy vékonyabb tölcsér alakjában.
A támadás hamar elérte célját, de az utolsó pillanatban az mégis lebukott előle... Hála a testőrnek, aki saját összetűzéséből félig visszamozdulva kigáncsolta a másik hőst, így megóvva őt a lángoktól.
A fekete tűz így azonban Squash pikkelyes arcán landolt, jócskán megégetve azt.
Kite sem tétlenkedett közben, kihasználta a férfi nyitottságát, és egy erőteljes ütést vitt be bordái közé. Csontlemezes öklének nyomán még egy kisebb lökéshullám is keletkezett, a törések hangjait pedig Seir is jól hallotta, aki legalább tíz méterre állt a közvetlen összecsapástól.
Ez újabb alkalmat jelentett.
Seir ágyúgolyóként lőtte ki magát célpontja irányába, miközben katanáját kirántva felkészült egy erőteljes döfésre.
Ugyanakkor ez a próbálkozás is kudarcba fulladt, hisz Squash hamar összeszedte magát, és testével beállt Truth elé.
A kardos bűnöző megálljt parancsolt saját rohamának, hisz még közel sem volt annyira biztos kendou tudásában, hogy közelharcba keveredjen egy arra specializálódott hőssel... Még akkor is, ha azt már vagy négy súlyos sérülés gyengítette.
Kite is hátrébb mozdult, ezáltal pillanatnyi szünetet csempészve a csata hevébe.
- Bárkik is vagytok, remélem tudjátok, hogy óriási bajban vagytok, srácok. Fiatalnak tűntök, de az életetek hátralévő részét börtönben fogjátok eltölteni mindezért. - fenyegetőzött Squash, bár félig leégett szájával ez valamelyest nehezen ment neki.
Seir feltartotta egy ujját, majd a hős háta mögé mutatott.
- Sokáig tartott, de elkövetted végre az első hibád. Tudod, elég jó a mesterlövészünk. Neki ennél nem kell több.
Squash döbbent tekintettel fordult hátra, így szembesülve azzal, hogy védence koponyáján egy golyó ütötte seb éktelenkedik, amely szabad utat adott vörös életnedvének.
Truth meghalt, a megbízás elsődleges célja pedig ezáltal teljesült. Persze, szemtanút sem lett volna ajánlatos hagyniuk...
- Azt mondanám fél perce lőhették le. - adta tudtára Seir a szoborrá dermedt hősnek. - Mindaddig, amíg csak egyikünk terelte el a figyelmed, az kevés lett volna, így a mesterlövészünk kivárt. Nagyra becsülte a képességeid, mert már csak akkor lőtt, amikor egyszerre figyeltél mindkettőnkre. Úgy volt vele, bármi kevesebb elégtelen lett volna ahhoz, hogy áthatoljon az éberségeden, és egyszerűen csak a golyó elé ugrottál volna.
A férfi nem reagált.
Túl hirtelen történt minden, túl sok volt az ismeretlen tényező számára. Mindez talán még nem okozott volna gondot egy profi hősnek.
Ám az, hogy elsődleges prioritása, társának védelme meghiúsult, ezáltal egész karrierje zsákutcába futott... Hirtelen többnek bizonyult a kelleténél.
Kite ezúttal sem hagyta ki a tálcán felkínált lehetőséget.
Előre szökkent, majd újabb erőteljes ütést vitt be a lassan reagáló férfi gyomrába.
Igen... gondolta Seir. Pontosan így.
Így harcolunk mi, bűnözők.
Nem állunk ki a nagyközönség elé, dicsfényt hajkurászva, látványos támadásokat és szónoklatokat bemutatva.
Lesből támadtunk rád, és már az elejétől kezdve esélytelen voltál, hisz sérülten kezdtél bele a harcba.
Sose tudhattad, hogy pontosan mennyien vagyunk, és merről fogunk támadni. Megannyi kétely és lehetséges veszélyforrás közt kellett védelmezned társad, akinek képessége szinte bármilyen nyomozást képes lett volna megoldani, de éles harc közben teljesen hasznavehetetlen volt.
Önelégült vigyor ült ki a fiú arcára.
Igen.
Véget akart vetni ennek, szét akarta tépni saját kezeivel az áligazságok és dicsfény eme szánalmas izom és pikkelyhalmazát.
Bár Squash nagyjából visszazendült a harcba, nemsoká újabb sebet kapott, ezúttal egy golyó becsapódásának hála. Ugyan a távolról kilőtt töltény fennakadt a nyakát fedő páncélzaton, valamelyest mégis belefúródott abba, nem kevés vért fakasztva ezzel.
Kite eközben úgy-ahogy már egymaga is a hős felé keveredett párharcukban, Seir mégsem lett volna képes elengedni saját részét.
Egy félkört futva az ütésváltásba keveredett testőr mögé rohant, majd nekifutásból ráugrott a hátára.
- ÉGJ EEEEEL! - ordította, miközben jobb karjával átfogta a férfi nyakát.
Amilyen erősen csak tudta, kigyújtotta fekete lángjait, amelyek nem kis bűzzel ugyan, de elkezdték leolvasztani célpontjának pikkelyeit.
Squash felordított, de egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy lerázza magáról a teljesen elborult Seir-t.
Tudta, ha csak pár pillanatot is veszteget a fiúra, másik ellenfele ezúttal már kritikus találatokkal büntetné azért.
Seir mindössze pár, csak kevés lendülettel hátravetett könyöklést szenvedett el, mégis úgy érezte, hogyha kicsivel többet kapna, ott helyben elhányná magát.
Squash röhejesen erős volt, de már nem számított.
Átégette a páncélréteget, majd szép lassan az izmokat, és a nyaki légcsöveket.
A hős ezen a ponton persze már nem tudott ellenállni természetes reflexeinek, hogy megpróbálja magáról lekaparni a srácot, de amint hátranyúlt volna érte mindkét karjával, olyan erőteljes öklösöket kapott gyomrába, hogy térdre rogyott... És utána már fel sem kelt többé.
Seir addig használta képességét, amíg a férfi egész feje le nem égett.
- Huh.... - mászott le a megcsonkított testről. - Ez jól esett.
Immár ténylegesen kiadott magából minden frusztráltságot, amit még Kite társasága, és a hősök jelenléte miatt érzett.
- Kissé túlzásba vitted... - fogta le orrát a másik fiú. - Túlságosan is égett szag van.
Seir ugyanakkor már nem foglalkozott a panasszal, hisz telefonja közben kitárcsázott egy számot.
- Bár gondolom láttad, de a másodlagos célpont is meghalt. Jó voltál, Alter. - mondta bele a készülékbe.
- Hmm. - dünnyögte a lány.
- A szirtet gondolom már elhagytad...
- Igen, motoron ülök. Ti is hagyjátok el a tetthelyet minél hamarabb.
Azzal a hívás meg is szakadt.
- Mi legyen? A hullákat így hagyjuk? - kérdezett rá Kite.
- Nincs időnk szenvedni velük, túlságosan amúgy sem lesznek okosabbak tőlük. - nézett a két holttestre Seir. - Így is szerencsénk volt, hogy más kocsi még nem jött erre, mióta elkezdtük a rajtaütést. Persze, amúgy is erre számoltunk, tekintve, hogy 4-5 perc alatt végeztünk is, de... Akkor is szerencse.
Bárcsak a legközelebbi Fate Grand Order pörgetéseim is hasonló szerencse kísérné... Bár a fiú ezt gondolta, közben már be is rohant a közeli erdőbe.
Kite követte őt, a két bűnöző pedig eltűnt az éjszaka homályában.

- Hööööööööölgyek és uraaaak! - húzta el a megszólítását a felvezető kommentátor. - Alvilági figurák, drogkereskedők, stricik, csempészek, és kurvák! Minden törvényen kívüli szerencsétlen, aki itt múlatja az idejét ma este! Eljött az első mérkőzésünk ideje, itt, a Quirk Colosseum-ban!
A közönség egyként kezdett őrjöngeni, megrészegülve a közelgő élet-halál harc keltette mámortól.
A narrátor mindent átható üvöltése pedig csak fokozta a túlvilági hangulatot.
- Felvezető meccs ez, de annak igazán különleges! A lehető legjobb kedvcsináló a ma este további mérkőzéseire! És ne aggodalmaskodjon senki... Ezúttal nem szakad félbe semmi a rendőrség miatt, ezt garantáljuk! Bár hozzá kell tennem, hogy a legutóbbi, váratlan razzia miatt lefújt programok jegyárait nem adjuk vissza... - ezek a szavak még a mikrofonon keresztül is alig voltak hallhatóak. - Na de essünk túl a múlton! Jöjjenek az első párharcunk részvevői! - mutatott az extrém frizurás férfi egy bejáratra a saját páholyából. - Mind jól ismeritek már őt! Igazi veterán itt, bár újabban elhagyta a szerencséje. Ám mindez nem számít, hisz ma este újra bizonyíthat, itt, mindnyájunk szemei előtt! Köszöntsük nagy tapssal a Hasfelmetszőt!
A nézők nem tapsoltak, hanem sokkal inkább üvöltések egész orkánját zúdították a versenyzőre. Sokan a megtermett harcos nevét kezdték skandálni, mások azt, hogy mennyivel fogadtak rá, míg megint mások azt ordították, hogy halljon meg...
- Kihívója pedig nem más, mint az újonc! Ismerhetitek már őt is, hiszen eddig négy meccséből mind a négyet megnyerte! De vajon ma este is sikerrel jár, egy ilyesfajta veteránnal szemben? Hamarosan kiderül! Köszöntsétek őt is! Myteriouuuuuuus.... Villaiiiiiin X!
Seir már szinte elszégyellte magát, ahogy az álneve hallatán be kellett sétálnia a küzdőringbe. Bár nem volt választása, ha nem ezt, az Alter-nek olyannyira szimpatikus lehetőséget választja, a lány nem segített volna neki a jövőben a mérkőzéseivel.
Az álcája rendben volt, vicsorgó vigyort ábrázoló sálja eltakarta fél arcát, csuklyája pedig csak pár fehér hajszálat engedett láttatni takarásából, na meg vörös szempárját.
A fiú erősen rászorított katanája markolatára, ahogy a közönség bekiabálásait hallgatta. Ő is vegyes kívánságokat kapott, csúnya haláltól kezdve, érdekes harcon át, egészen az együtt tölthető éjszakákig pár női rajongójától.
Megpróbálta kizárni a külvilágot, ahogy ellenfele előtt pár méterrel megállt. A Hasfelmetsző jóval magasabb volt nála, és izmosabb is.
Arcát sebhelyek éktelenítették, de Seir sejtette, hogy a testén is akadnak még frissebb sérülések. Tudta, hogy a férfi újabban elveszítette a meccseit, ezért dobták össze egy hozzá hasonló újonccal. Nos, mindez csak kedvezett számára...
Bíró nem volt a közelükben, hisz az arénában nem voltak szabályok. Az összecsapás kezdetét mindig a narrátor jelezte, mégpedig a klasszikus visszaszámlálással.
Seir újra végignézett leendő ellenlábasán, ahogy jobb kézfejét rácsúsztatta a katana markolatára.
Hasfelmetsző nevét a képességének is köszönhette, hisz leginkább csontpengékké alakított kézfejeivel vágta fel áldozatait. Seir ugyanakkor tudta, hogy a férfi nem csak a karjai csontszerkezetét képes átalakítani.
- Kettő... - két másodperc maradt.
A fiú megpróbálta a lehető legjobban a kardjára terelni a figyelmet. Jobb lábát hátracsúsztatva úgy tett, mint aki kirántani készül a fegyvert, miközben ujjai már elfehéredtek, annyira szorította a markolatot.
- EGY!
Seir rögvest elengedte a markolatot.
Az átlagos embernél jóval gyorsabban mozdult, ahogy felszabadult karjával egy fekete lángnyalábot indított ellenfele arcának irányába.
Hasfelmetsző gyorsan reagált, de nem elég gyorsan. Kardrántásra számított, így már a lángtölcsér fele végigszaladt az arcán, mire maga elé kapta csontpengés végtagjait.
A férfi felordított, hisz a szemeit érte a legnagyobb sebzés. A fekete tűz valószínűleg kiégette a nedvességet a látószervek körül, majd azokat is szétzilálta.
Seir eközben már ismét mozgásba lendült, hisz nem szerette volna elvesztegetni a hirtelen támadt lehetőséget.
Egy félkört futott a szenvedő alak irányába, majd a fekete lángokból lándzsaszerű tárgyat formálva a férfi oldalába fúrta azt.
- ROHADÉK......!! - Hasfelmetsző még nem adta fel, csontpengéivel a közelébe került fiú felé sújtott.
A vágás iránya ugyanakkor már kiszámítható volt, hisz kétségbeesés szülte. Ennek ellenére a lesújtás sebessége meglepte Seir-t... Az aréna veteránja még nála is sebesebben mozgott.
Átlagos módszerekkel képtelen lett volna kikerülni a támadást, amely aztán valószínűleg félbevágta volna a felsőtestét. Ám itt jöttek képbe a "Jótékonyság Lángjai".
Ha valakinek elmagyarázná, miképp működnek ezek a lángok, amelyek semmit sem égetnek meg, az illető jogosan hihetné, hogy közvetlen harcban nem lehet hasznukat venni. Ez persze felületes meglátás lenne... Igaz, hogy a kék tűz képtelen bármit is megsebezni, ám jócskán megvannak előnyei, a gyógyításon kívül is.
Egyrészt, ha valaki nem ismeri a természetét, ugyanúgy megpróbálná azt elkerülni, akárcsak fekete párját, amely halálos. Ez jelen esetben nem volt már előny, hisz a Hasfelmetsző megvakult...
Másodszor, a kék lángok elűzték az olyan célpontok negatív gondolatait, amelyek túl gyengék voltak ahhoz, hogy ellenálljanak nekik. Mivel ez jelenthetett haragot, vérszomjat, vagy bosszúvágyat is, ebből kifolyólag jócskán meg lehetett vágni egyes ellenfelek harci potenciálját.
Ám a harmadik előny volt az, amely abban a pillanatban megmentette Seir életét... Bár a világos tűz nem égetett meg semmit, ennek ellenére fizikai tulajdonságai megegyeztek a természetben is előforduló párjával.
Miután a fiú elengedte katanáját bal kezéből, rögvest kirobbantott kézfején annyit a "Jótékonyság Lángjaiból", amely az egész testét oldalra repítette.
Rövid életű röptét a fekete lángokkal szakította meg, hála szabad jobb kezének.
Bár sokat kivett állóképességéből ez a mozgás, lényegében ha egyszerre égette a "Káosz" és "Jótékonyság" tüzét is, összpontosított lángkitörésekkel képes volt célzottan dobálni saját testét, valamint újabb kitörésekkel befolyásolni annak irányát.
- Aztaaaaa! A Mysterious Villain mindkét oldalán lángok égnek! Fekete és világoskék lángok! Micsoda párosítás, micsoda technikaaaaa! - bár Seir korábban megpróbálta kizárni a narrátor hangját is, ezek a mondatok eljutottak a füleihez, hisz épp kifújta magát.
Hasfelmetsző ellentámadása kudarcba fulladt, ő pedig jó tíz méternyi távolságra került az alaktól.
A jó hír az volt, hogy ellenfele oldalán egy ökölnyi lyuk éktelenkedett, valamint szemgödrei is megsemmisültek. A rossz hír abban rejlett, hogy Seir megállás nélkül égette mindkét lángforrását, és tudta, hogy ezt sokáig nem lesz képes folytatni.
- Égj el... - suttogta maga elé, ahogy felemelte jobb karját.
Megmaradt erejének nagy részét egy hatalmas lángörvénybe koncentrálta, amely éhes ragadozóként falta fel a Hasfelmetszőt.
A fiú tudta, hogy a férfi képtelen lenne kitérni a támadás elől, hisz egyrészt megvakult, másrészt súlyosan sérült volt.
Amint a lángok kihunytak, nem maradt más pusztításuk nyomán, pusztán egy szinte teljesen elszenesedett, térdelő húshalom.
Ugyanakkor, valamilyen csoda folytán ez a fekete húshalom még élt...
Seir elnevette magát.
Eleinte csak halkan, majd egyre hangosabban, míg végül tenyerét az arcába kellett fektetnie, hogy elhallgattathassa önmagát.
- Köszönöm, hogy ilyen kitartó vagy. - sétált a fiú már legyőzött ellenfele háta mögé.
Arcán természetellenesen széles vigyor terült szét, ahogy felvette a földről katanáját, majd annak élével simogatni kezdte mozgásképtelen áldozatát.
Seir testén megannyi érzelem járt őrült táncot, a fiú elméje szinte szétrobbant a sok lehetőségtől. Ott volt előtte egy legyőzött ellenfél, akit már csak meg kellett ölnie... Csinálja gyorsan? Élvezze ki? Ó, és az égett hús szaga. A srác teljesen felizgult az összhatástól.
- A mérkőzésnek vége, Hasfelmetsző harcképtelen! - rengeteg más szó kimaradt, ám ezek eljutottak Seir fülébe.
Persze, a kommentátor lezárná  a küzdelmet.
A bűnöző nem értette.
Nem látta az az idióta, hogy a legyőzött férfi már sosem lesz képes harcolni? Ha túl is éli azt a megannyi égési sérülést, úgyse lesz már belőle haszna a Quirk Colosseum-nak.
Seir sóhajtott. Elvették előle a választás lehetőségét.
Gyorsan kellett csinálnia.
Felnézett a narrátorra, majd rámosolygott vigyorgó mintás csuklyájának takarásában... Eközben pengéjét markolatig betolta áldozatának szegycsontjába.
A katana úgy csúszott át az égett húson, mintha az szivacs volna.
- Ó, és csak, hogy tudd. - suttogta Seir a már valószínűleg halott férfi fülébe. - Az igazi Hafelmetsző Jack sokkal jobban néz ki nálad.
Azzal felrúgta a hullát, majd kisétált a teljes extázisba került nézőgyűrű hangorkánjából.
Gyors keresett magának egy mosdót, ahol egy utazótáskába gyűrte öltözetét a katanával együtt, majd hétköznapi ruhákat vett magára.
A tükör előtt lemosta a vért jobb kézfejéről, nedves kézzel áttúrta a haját, végezetül pedig egy baseball sapkát húzott a fejére.
- Szép kis műsor volt... - szóltak hozzá, ahogy kilépett a mosdó ajtaján.
Egy pillanatra kihagyott a bűnöző szívverése, de hamar rájött, hogy csak társa várt rá.
- Örülök, hogy tetszett, Alter. - hajolt meg színpadiasan a lány előtt. - És, te is sikerrel jártál?
- Ühm. - bólintott a megszólított. - Feltettem rád minden spórolt pénzünk, és már be is gyűjtöttem a jutalmat. Még szerencse, hogy te voltál az esélytelenebb, és kettő-feles szorzót adtak.
- Minden spórolt pénzünk...? Nem bízol te annyira bennem.
- Csak a felét... - ismerte el közönyösen Alter. - De még így is lesz bőven költőpénzünk.
- Remek. - sóhajtott Seir. - Ah, elfáradtam. És majdnem meghaltam... Nos, ha megbocsájtasz, elbúcsúzok egy-két napra. Láttam pár igencsak szexi rajongót a lelátón, akik valószínűleg szívesen elszórakoztatnának az éjszakára, ha megsúgom nekik, hogy én voltam az, akinek szurkoltak.
- Nos... lenne valami... - kezdett bele bizonytalanul a lány. - Ugye két - három napja jöttünk el a birtokról, és megbeszéltük, hogy csak ezzel a feladattal fogunk foglalkozni-
- Ó, Alter-chan. - vigyorodott el a fiú, miközben félbeszakította társát. - Ha féltékeny vagy, csak mondd ki bátran. Bár nem szívesen hagynám ki ezt a programot, de-
A lány nem szavakkal, hanem egy mozdulattal hallgattatta el Seir-t.
Az arcába nyomta a telefonkijelzőjét.
A saját telefonja volt az, tizenkét nem fogadott hívással felületén. Mind Chrollo-tól jött.
- Halott vagyok...