[Kaland] Bummbumm

by **Present Mic** Szer. Márc. 21, 2018 12:51 pm

Résztvevők
- Elisa von Altmark
- Hiiragi Sae
- Misa Misaki
- Takuya Daiki
- Seir

Diákok:
Jetwing sensei csoportokra bontotta az osztályt, és minden csoportnak kiosztotta önálló feladatként egy hősi léttel kapcsolatos létesítmény meglátogatását, az ott szerzett tapasztalatokról pedig később előadást kell tartanotok. Ti kaptátok talán a legkúlabb helyszínt, ugyanis a Katsushika kerületben található szuperbörtönbe igyekeztek éppen. A találkozót a Keisei-Ueno állomásra szerveztétek meg (Taito kerület, a Keisei-vonal egyik végállomása), itt szálltok majd vonatra. Találkozzatok!

Seir:
Te teljesen szabad kezet kapsz, annyit kérek tőled, hogy tartózkodj Arakawa kerületben, vagy éppen tarts oda. Írd le, mit csinálsz éppen, és miért!

by **Takuya Daiki** Csüt. Márc. 22, 2018 11:21 am

Le kell szögeznünk valamit. Amíg Daiki környezetében a nők nem viselkednek nőként, érthetőbben, nem érdeklődnek nőként a férfiak iránt, addig minden okés. A nők is okésak. Lehet a nőkkel, lányokkal, simán csak haverkodni. Emberként kezelni mindenkit és egy nagy, boldog bandát alkotni belőle. Azonban ha az adott négyzetméterre a nők, lányok aránya meghaladja a kettőnél többet, ellenhatású fiú barát jelenléte nélkül, akkor kezdődnek a gondok. Daiki így működött.
Határtalanul boldog volt, már emiatt is, hogy Sae is jön. Ezzel szemben szinte reszketett ha belegondolt, hogy nincs egyetlen fiú sem a csapatukban az osztályból. Senki! Hogy alakulhatott meg ilyen szerencsétlenre ez a csapat? Amikor végig ment a tanár úr a csapat tagjain, előbb lepacsizott a mellette ülő Saeval a pad alatt, majd realizálva a tényt, segélykérően fordult felé.
Még valamit el kell ismerni ebben a pillanatban. Daiki csak félig van tudatában annak, hogy nőfóbiája van. Kényelmetlenül érzi magát lányok jelenlétében. Ez a viselkedése Naoki után kapott lángra, és Aoival való viharos kapcsolatuk csak megerősítette. Tudja, hogy nem tud rendesen kommunikálni, ha nőiesen közelednek felé (krhm, a nők), de azt nem, hogy ha zavarba jön, bekapcsol a quirkje. Mint valami bevésődött evolúciós ösztön, azzal a logikával, hogy "most jó neked, légyszi ne bánts".
A helyszín már jobban izgatta a fantáziáját és igyekezett arra koncentrálni, és nem arra, hogy egy csomó lánnyal kell összedolgoznia egyetlen fiúként. Saeval együtt érkeztek a megbeszélt helyre. Mindketten kolisok voltak, és egyértelműnek mutatkozott nem külön indulni a helyszínre. Megállt a vonat és kiszálltak. A hangosbemondó épp lágy hangon közölte többedjére is, hogy melyik vonat érkezett és mikor is fog tovább indulni, visszafele.
- Megérkeztünk. Azért egy kicsit izgatott vagyok. Mi lehet majd ott?. ...

by **Hiiragi Sae** Pént. Márc. 23, 2018 6:39 pm

Sae is szemmel láthatóan izgatott volt a helyszínnel kapcsolatban. A lány számára toronymagasan vezette a listát a többiekéhez képest. Biztos izgalmas lehet hősökhöz kapcsolatos műemlékeket, múzeumokat és hősügynökségeket látogatni, de bárkivel vitába szállt volna azért, ha valaki kételkedne, hogy az övék a legjobb helyszín. Egyetlen esetet leszámítva még sosem találkozott quirk használó bűnözővel és nagyon kíváncsi volt milyenek, akik igazi szuper bűnözőként tartanak számon. Az is nagyon érdekelte, hogy mi késztethet valakit arra, hogy erre az útra tévedjen. Az már csak hab volt a tortán, hogy a csapatában olyanok voltak, akikkel a legszívesebben megosztaná az élményt. Dai-t gondolom, nem kell magyarázni. Misa volt az első a tanév kezdete óta, akivel talán picit jobban össze ismerkedhetett, Elisa pedig előkelő helyen szerepelt Sae képzeletbeli listáján, akikkel jobban össze akar ismerkedni. A külföldi lét átka/áldása. Szóval már csak ezért is vidáman pacsizott le a fiúval, ám látta rajta a „segélykérést”.
- Nyugi, nem lesz gond. – Bíztatta őt egy kedves mosollyal.
A fiúval már megbeszélték, hogy iskola után együtt indulnak el a kollégiumból, ami logikus hisz mindketten ott laknak a tanév ideje alatt, ám ez Misára és Elisara ugyan úgy igaz volt. Éppen ezért csapott le rájuk az egyik órai szünetben, hogy megbeszélje velük a részleteket szándékosan kihagyva belőle Dai-t. Már ha mindez sikerült neki.
- Arra, gondoltam, hogy mehetnénk a börtön látogatásra rögtön suli után mondjuk… - Itt elő kapta a kis naptárát és egy olyan időpontot választott, amikor a legkevesebb órájuk van. Ha mindkettőjüknek megfelelt így, akkor kissé el is mélázott magában. – Kicsit érthetetlen számomra, hogy Ikegawa sensei miért pont nekünk adta a börtönt. Sokkal nehezebb dolgunk lesz teljes körű előadást tartani. – Egy kis időre elgondolkodott majd folytatta. – Beszéltem egy felsőbb évessel, aki már volt hasonló látogatáson… - Misa számára, talán nem volt meglepetés, hogy mennyire közvetlen tud lenni a lány, főleg ha az érdekei megkívánják. A jelenlétében legutóbb a Shiketsu egyetemről jött lánnyal is úgy beszélgetett, mint ha ismerte is volna, valójában viszont sosem látta és csak kíváncsi volt, más iskolákban milyen az élet. – Ő azt mondta, hogy szinte a teljes létesítményt bemutatták nekik, viszont voltak olyan helyek, ahová csak néhányukat engedték be. Nekünk csak egy ilyen résszel lesz problémánk. Ott tartják az olyan bűnözőket akik… hát különösen nagy lázba jönnek a nők látványától. Oda „lányokat” (itt Sae az ujjaival is mutatta az idéző jelet) nem igazán engednek be. Azon gondolkodtam, ha kellően fiúsan öltözöm, akkor talán beengednek. Úgy tudom, bizonyos bűnöző típusoknak megvannak a maga jellegzetes külső ismertető jegyei. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez tényleg igaz és szeretnék minél többet megfigyelni, ha lesz rá lehetőség. – A másik két lány vélekedését erről persze nem ismerhette, ő viszont szerette volna kifejteni a sajátját.
Attól független hogy hol, Sae betartotta amit mond és a végeredmény elég sikeres lett. Nem volt nehéz dolga, hisz a testarányai még nem voltak annyira kitüremkedőek, így szinte bármilyen férfiruha eltakarta őket. A haját is könnyen megtudta oldani, úgy, hogy teljesen felfogta és egy Gatsby sapka alá rejtette, amivel még a szemeit is el tudta takarni ha kellet.
Ha együtt utaztak, akkor megpróbált kapni az alkalmon és kifaggatni Elisat Németországról, az ottani akadémiáról illetve arról, hogy érzi magát eddig Japánban.
Dai megjegyzésére hevesen bólogatott.
- Én is, alig várom, hogy oda érjünk.

by **Elisa Von Altmark** Pént. Márc. 23, 2018 11:05 pm

Balta arc, egyenes hát, katonás rend a tanszerek között. Ing nyakig begombolva, táska illedelmesen oldalt. Az egyenes oszlop merevsége, amire hasonlíthattam a helyszín ismertetése után megtört. Fejemet enyhén oldalra billentettem, szemöldökeim megugrottak. Határozottan érdekes fordulat volt. Vissza egyenesedtem és csak tekintettem kerestem meg a többieket, hogy lássam a reakciójukat. Apró bólintással jeleztem tanárunk felé, hogy tudomásul vettem a dolgot.
Eljött a szünet és az egyeztetés ideje. Leava a feszült merev figurát, fellélegeztem. Örömteli mosllyal fogadtam a padhoz gyűlő csapat nagy részét. Rövid és eredményes egyeztetés után megvolt az időpont. Noha csak hárman voltunk jelen, úgy véltem mindenki tudja, hogy a negyedik tagunkat Sae képviseli, ha tetszik Daikinak ha nem. Ezt némi gúnnyal fűszerezve fel is vetettem. Csupán a hecc kedvéért, egy kis baráti csipkelődés gyanánt.
-Daikinak te mondod meg... Csak, hogy biztosan ráérjen.
Egy sokat sejtető kacsintást is megejtek irányába, de a tettetett fapofa vigyorgásba és kacajba csap át. Nem igazán értettem Sae probléma felvetését, hogy nekünk miért is lenne nehezebb dolgunk, mint bárki másnak, aki egy részletes beszámolót akarna adni az iskoláról. Homlokráncolással jeleztem, hogy egyenlőre még nem értek egyet. Szerencsére nem kellett győzködni és tudtunkra adta az információt ami miatt ez felmerült benne.
-Értelek.
Kezdem komolyan és cinkos vigyor ül arcomra.
-Ez esetben én bikiniben jövök...
Megvárom, hogy mindketten rám figyeljenek, ekkor kihúzom magam és melleim alá nyúlok. Kicsit emelgetem, de csak jelzés értékűen, most nem vágyom az egész osztály figyelmére, ugyanis mindjárt becsöngetnek.
-Hányan írhatnak egy részletes előadást arról, miként zajlik egy börtönlázadás?
Felhagyok a bohóckodással, megtámaszkodom hátam mögött a padon, lábaimat keresztbe vetem.
-Persze, hogy ott is kettesben lehessetek mi? MOndjuk én el vagyok Misa-channal is.
Heccelem tovább őket. Ahogy elül a dolog, komolyabbá válik ábrázatom és hangomon is érződik, hogy ezt most komolyan gondolom:
-Úgy gondolom a létesítménynek meg kéne birkóznia azzal is ha női látogatók érkeznek. Nekünk pedig elengedhetetlen információkat tartalmazhat, az ilyen renitens alakok reakciójának megfigyelése.
Vettem még egy mély levegőt, hogy folytassam de Ikegawa sensei akkor lépett be az ajtón. Biccenéssel jeleztem a lányoknak is a tényállást.
A megbeszélt napon és időpontban találkoztunk a Kollégium aulájában. Szinte kitörő örömmel öleltem mindenkit keblemre. Szokásosnál valamennyivel lazábban öltözve. Az egyenruha stimmelt, csak a gombok voltak szellősebben. Cipőm sarkának magassága is meghaladta az amúgy iskolában megengedettet. Hajam sme volt olyan rendezett és egyenes, mint alapjáraton szokott. Jó volt végre kimozdulni, társaságban lenni. Amikor Sae-val kettesben maradtunk, szívesen meséltem neki Németországról. Mondandóm alatt belé karoltam. Október fesztiválról, a kastélyokról, hegyekről, hatalmas alföldekről amiből valljuk, be hogy itt nem túl sok van. Hatalmas füves mezők ameddig a szem ellát. Mint a tenger, csak zöld és tudsz sétálni rajta Quikr nélkül is. Az ottani államosított Quirk képzésről valamivel kisebb lelkesedéssel beszéltem. Ki nem mondtam de érezhető volt, hogy nem igazán értek egyet ezzel a militarista hozzáállással. Ebből nekünk már volt bajunk annak idején amit az egész világ megsínylett... Japánban a szabályok mellett is sokkalta szabadabbnak érzem magam. Ha tehetem maradok, az emberiségen és nem csak a hazámon akarok segíteni. Tudatosan mindig kicsit lemaradva mentem a vezetők mögött. Erre még nem jártam, elég gyorsan eltévednénk ha én vezetnék. Bár ha rám maradt volna a dolog akkor este nem aludtam volna addig ameddig meg nem találom a legoptimálisabb utat. Így azonban mentesültem a felelősség alól és élveztem. Kevésbé volt munka szaga a dolognak. Ha valaki a csoportból mellém keveredik mert épp nincs beszélő partnere, vagy csak úgy, abba bele karolok és úgy haladok tovább.
-Most már engem is érdekel, hogy mi vár ránk...

by **Seir** Hétf. Márc. 26, 2018 12:42 am

Bár a legtöbben nehezen hinnék el, Arakawa kerületében is működtek teljesen legális üzletek... Még akkor is, ha azok nem mindig voltak a legtisztábbak, legszebbek, vagy épp legnépszerűbbek Tokióban.
Seir mégis szerette ezeket a helyeket, hisz sosem kellett aggódnia amiatt, hogy unatkozna.
A helyi vendégek gyakorta vitatkoztak az eladókkal, a biztonsági őrökkel, vagy épp a többi vendéggel. Néha kiváltképp idegesítette az ilyesfajta környezet, de máskor egyenesen vágyódott a birkák balhézásai után.
- Nem értem, Alter... - motyogta a fiú, miközben letette szendvicsét. - A kaja borzasztó, az árak magasak, a sok idióta mégis képes 20-30 perceket bent állni a végeláthatatlanul kígyózó sorban, hogy aztán panaszkodhasson azért, amiért ilyen sokat kellett sorban állnia...
- Miért lepődsz meg azon, hogy az emberek hülyék? - kérdezett vissza közönyösen a szemüveges lány, miközben fel sem pillantott telefonjának kijelzőjéről.
- Nem lepődtem meg. Csak nem értem... - vont vállat Seir. - Egyébként is, te akartál itt kajálni, mégis csak a kólád szürcsölöd. Nem vagy éhes?
- Hmmm? - nézett kérdően Alter. - Amit itt árulnak, az méreg. Engem csak az ingyen áram érdekel. - bökött önmagához képest lelkesen a közeli konvektorra.
Nos igen, a lány az utóbbi négy órában már feltöltötte okostelefonját, tabját, és laptopját, de közben a mobilkészüléket elkezdte újra lemeríteni...
- Ahhh... Ezzel csak idevonzod majd a biztonsági őrt.
- Nem érdekel.
- Persze, téged nem köröznek, én meg elég felismerhetetlen vagyok, de... - Seir itt leginkább még iskolás álcájából megmaradt, feketére festett hajára, és baseball sapkájára gondolt. - Ha túl nagy balhét csinálsz, és a cuccainkat is elkobozzák, abból elég nagy gáz lenne.
A két fiatal asztala mellett egy utazótáska pihent, amelyben rengeteg ruha közé bugyolálva ugyan, de egy katana és négy pisztoly volt elrejtve, valamint még egy darabjaira szedett mesterlövészpuska is megbújt.
- Ne legyél ilyen nyuszi, már csak negyed óráig kell az áram. - dünnyögte egykedvűen Alter. - A biztonsági őrnek egyébként sem lenne joga átvizsgálni a holminkat. Ha pont itt kötne ki az egyik razzia, amik ebben a kerületben megszokottak, az már más kérdés lenne...
- Nem hinném. Ez egy törvényesen működő gyorsétterem, aligha pazarolnák itt az idejüket a hősök, miközben a pár kilométerre lévő romokban hevesen zajlik a drog és fegyverkereskedelem, a szervcsempészet, arról nem is beszélve, hogy öt percenként erőszakolnak meg egy tizenkét éves kislányt... - tanakodott Seir.
- De ha mégis bejönnének ide a zsaruk, mit tennél? - akadékoskodott a lány.
- Hmmm... Akkor el kellene kezdenünk kínosan viselkedni, hogy hamar túlessenek az asztalunkon.
- Kínosan? - Alter most először nézett fel telójáról.
- Nyáladzanunk kellene. Azt hinnék, hogy randizunk, mi pedig rájátszanánk.
- Ha ez egy randi, akkor te fizeted az én részem is.
- Lol, 2018 van, te pedig még felhozod a klasszikus nemi szerepeket. Haladj kicsit a korral, vagy gáz lesz veled lógnom a jövőben. - hessegetett el Seir egy ötgyermekes családanyát mindeközben, aki már vagy öt perce szugerálta asztalukat.
- Majd nézek erről pár meme-t a neten. - nézett körül a lány. - Lassan mehetünk. Uncsi lesz ez a nap így, nézzünk meg egy filmet.
- Csak a telódat fogod nyomkodni az egész vetítés alatt... De legyen. - sóhajtott a srác. - Amúgy sem bánom ezt a laza napot. Az iskolás meló után ránk fér.
- Ezzel csak megidézel valami váratlant. Maradj inkább csendben, és induljunk.

Spoiler:

by **Misa Misaki** Pént. Márc. 30, 2018 11:19 pm

Izgatottan vártam, miféle helyen kell majd látogatást tennünk, és a börtön lett a legeslegjobb választás. Majdnem beütöttem a kezem a padba, amikor örömömbe az öklömet összeszorítva, könyökömet egy rándítással behúzva, alkaromat a mellkasommal egy vonalban tartva, eme nemes egyszerű gesztussal fejeztem ki győzelmünket. Sokkal jobb mint a Fujikawai múzeum amit az osztály másik negyede kapott ki. A napokban sikerült megtalálnom a kedvenc tanáromat is. Igaz, eleinte furának találtam, főleg az első közös gyakorlati óra után, de… időközben rájöttem, hogy jófej a feltűnésmániája ellenére is. Izgatott voltam az óráin, és a kitűzött feladatokat mindig igyekeztem a legjobb tudásomhoz mérten elvégezni. Talán Jetwing az egyetlen tanár jelenleg, akinél tényleg mindent beleadtam, amit csak tudtam.

Sae rögtön szervezkedett, és ha nem ő, akkor én vettem volna át ezt a szerepet. Most gyorsabb volt. Elisa asztalához siettünk a szünetben, hogy megbeszéljük a részleteket. Közben Dait hiányoltam, hiszen fontos információk hangzottak el.
- Hát nem egyértelmű? Mi vagyunk a legjobb diákjai. – Húztam ki magam, mivel sikerült tartanom a példás osztályzatokat egyelőre. Az eszem nem volt rossz, csak hamar felejtek, de átnézve a lényeget, ideig-óráig mindig megmaradnak a fontos elemek, logikai összefüggések és dátumok. Bár az utóbbit sokszor kötöm valamihez. Vagy a másik megoldásom, ha a számjegyeket összeadom, azt vissza tudom bontani nagyjából és meg van az eredmény.
-Hmm~ Érdekes. Ilyen dolgokról én is hallottam. – És mintha tényleg derengene valami, bár biztos nem voltam benne, viszont tájékozatlannak sem akartam tűnni. Elisa reakciójára elnevettem magam és hatba csaptam.
- Nem is te lennél… - Nevettem még egy picit. Valahogy, tényleg el tudnám róla képzelni.
- Amúgy, én benne vagyok. – Fordultam oda Saehoz, teljes komolysággal. Amikor Elisa a börtönlázadást emlegette, felé pillantottam, komoly arccal.
- Hogy okozhatnál lázadást ott, ahova be se engednek bikinien? Baakaa~ - Hülyéztem le, persze érzékeltetve, hogy csupán játékosan csipkelődők.
- Megbirkóznak. Nem zaklatják fel az elzárt rabokat. A cellákon belül vannak és maradnak, viszont láttam egy filmet, amiben egy hapi hmm majd egy lány arcára dobta a hmm-jét. – Gondoljon bele mindenki azt, amit akar. Értelmes mondat volt, akkor is, ha nem tűnik annak. Sőt, nem elképelhetetlen, hogy ők is látták a filmet… csupán nekik nem elég hozzá egy hmm…
Rögtön iskola után indultunk, de előtte még volt annyi időnk, hogy a kollégiumi szobába felszaladva átöltözzünk. Időközben benyomtam egy videót, ami némi tutorialal szolgált, hogy miként lehetek fiúsabb. Tökéletes. Mivel gyakorlott vagyok a skin váltogatásokban, így nem okozott különösebb problémát a feladat. Alig húsz perc alatt meg is voltam. Az unisex egyenruha meg kapóra is jött.
Időre sikerült leérnem a kollégium aulájába, ahol egyeseket meglepő látvány fogadhatta. A hajam teljesen felkötve. A frufrum hatra fésülve és beállítva. Kellően lakkozva, úgy… hogy hátulról sem látszik a hajam hossza, hiszen a hátrafésült haj pont eltakarja a feltűzött hajzuhatagot, amiért ilyenkor adhatok hálát, hogy nem épp a legsűrűbb. Az arcomat felfestett állszakáll tarkítja, de csak nagyítóval látod meg a különbséget. Hidegvérrel zsebre dugott kézzel, enyhén kacsázva a lábaimmal vettem a lépcsőfokokat.
- Sziasztok. – Köszöntem oda mély hangon.
- Új vagyok erre, megtudnátok mutatni merre, találom az iskolai uszodát? – Full hidegvér, miközben kémleltem a lányok és Dai szemét. Főleg a fiúét. Az ő véleménye számított leginkább. Persze nagyon kellett ügyelnem, hogy ne röhögjem el magam, főleg akkor amikor pár erre járó diák elkerekedve és értetlenül nézett, mint új diákot. Vagy legalábbis remélem azért. Ha pedig lebukok? Miért ne lehetne transzi hősnövendék az iskolában? Veszíteni valóm nincs, mert ez tök fun! \o/ Nyílván megvártam, hogy nekik is leessen. A lányoktól egy szemforgatást és röhögőgörcsöt várok, Dai viszont más. Szerintem ő kiakad, vagy legalábbis remélem. Ha kell még csábosan pislogok is felé, mint amikor egy férfi akar felszedni egy lányt.
Az odafele úton Sae és Elisa kezdett beszélgetésbe, így nem zavartam őket. Örültem annak, ha egymásra találnak. Jómagam pedig Dait vettem kezelésbe.
- Na, megkapós mi haver? – Kérdeztem tőle.
- Sae mesélte, hogy bizonyos területekre nőket nem engednek be, így pedig hátha megoldjuk a problémát. - Majd hangosan megszólaltam, hogy mindenki hallja.
- Jah és a nevem Masanari-san. – Szúrtam be, mint utólagos információt, hiszen gondban lennék, ha az azonos nevemen szólítanának. Sae is elég lányos, szóval kíváncsi vagyok, ő mit talált ki.
Így ha minden igaz, megérkeztünk a Taito kerület, Kesei vonal végállomására.

Transzi Miszát valahogy így képzeljétek el, csak picit jobban .:

by **Present Mic** Hétf. Ápr. 02, 2018 3:03 pm

Diákok!
Kis renitensek, nem elég, hogy keresztülhúzzátok az általam kitalált találkahelyet, de még csak nem is iskolai egyenruhában indultok el egy iskolai programra. Szerencsétek, hogy nem értek oda a börtönhöz, alapos fejmosást kaptatok volna! Hoppá, remélem nem nagy spoiler, hogy nem ma fogjátok meglátogatni. Mindenesetre felszálltok a vonatra, és egy szűk negyed óra utazás várna csupán rátok, ami nem is olyan rossz dolog, tekintve hogy rengetegen utaznak nagy csomagokkal (a vonal másik végállomása a Narita reptér). Arakawa kerületben meg se áll a szerelvény, csak áthalad három állomáson. Azonban miután ebből a háromból elhagyjátok az egyiket, váratlanul elsötétednek a lámpák, és a vonat lelassul, majd megáll. Egy-két kényelmetlenül hosszú perc után jelenti ki a masiniszta a hangosbemondón keresztül, hogy áramkimaradás miatt előre be nem látható ideig állni fogtok. Sűrű elnézést kér, és biztosít róla titeket, na meg a többi utast, hogy a vasúttársaság igazolni fogja a késésetek. Ez mondjuk azokat nem vigasztalja, akik esetleg repülőt késnek le...
Néhány újabb perc telik el, mikor újra recsegni kezd a mikrofon. Ekkor arról tájékoztatnak titeket, hogy leszállítják az utasokat a vonatról, és kövessétek a személyzet utasításait. Miután kinyíltak az ajtók, néhány vasutas jelenik meg, akik segítenek leszállni a nagyjából egyméteres magasságból. Minden olajozottan működik a "mentésnél", innen továbbmenni azonban nem egyszerű, mivel a vasúti pálya az utcaszint felett halad. Kis tanácskozás után a tömeget az imént elhagyott állomás felé irányítják, illetve kísérik vissza. Vár rátok némi séta. Reagáljatok az eseményekre!

Seir és Alter!
Ti akkor ezek szerint elhagyjátok az éttermet, és mozizni indultok (ezt nem fordítva kellett volna?). Többnyire helyi alkotások versenyeznek a nézők kegyeiért, de a nyugati blockbusterek is helyet kapnak a műsorban, szigorúan kisebbségben maradva. A választékkal azonban nincs gond. Már megvettétek a jegyeket, és várakoztok arra, hogy beengedjenek titeket, amikor váratlanul minden elsötétedik. Áramszünetnek tűnik. Kell egy kis idő, amíg a generátorok működni kezdenek, de eközben a személyzet máris közli veletek, és a többi nézővel, hogy a vetítés technikai okok miatt elmarad. Sűrű bocsánatkérés közepette visszakapjátok a jegyek árát. Hogyan tovább?

by **Seir** Kedd Ápr. 03, 2018 1:41 am

Arakawa kerülete nem tudhatott magáénak túl sok mozit, ám a két fiatal jól tudta, hol keresse az egyiket.
A létesítmény környékén persze bőséggel lazsáltak kéregetők, és kicsinyes zsebmetszők, de a bűnözők ügyesen kimanőverezték valamennyit.
Az épület belsejében már jóravalóbb polgárok is akadtak, többgyerekes családok, idős nézelődők, vagy épp iskolások... Biztonságuk több őr is vigyázta a bejárat közelében, ám ők csak felületesen végezték dolgukat, valószínűleg legfőbb feladatuk a hajléktalanok és lecsúszott tolvajok kint tartása volt.
- Hmmm... A Bosszúállókra még várnunk kell. - nézett végig a plakátokon Alter. - Nincs is azon kívül túl sok nyugati eredetű hirdetés.
- Ne aggódj. Már rég megvan, hogy mit nézünk. - mutatott Seir az egyik promóciós képre. - Fate Stay Night: Heaven's Fell Movie!
- Az már kint van hónapok óta... - dünnyögte a lány.
- Nem csípem a főszereplőt, rá kellett készülnöm lelkileg, hogy megnézzem. - vont vállat a srác. - De ennyit megér, az animáció nagyon menő!
- Akkor vedd meg a jegyeket.
- A sajátod te fizeted...
A jegyekért nem kellett sokat sorban állniuk, a büfét pedig meg sem kellett közelítenie a párosnak, hisz Seir nemrég evett, társa napi fogyasztása pedig egy apró rágcsálóéval vetekedett.
Az egyik termet épp megnyitni készültek a közelgő vetítésre, amikor is hirtelen fordulat ért minden jelenlévőt.
Az épület fényei kialudtak.
Seir önkénytelenül is elengedte az utazótáskát, amely így a padlón csattant, majd védekező állást felvéve végigropogtatta ujjainak valamennyi ízületét.
A gondolatai lemaradtak reflexszerű mozdulatai mögött, így csak fél pillanattal később eszmélt rá, hogy a tettei talán túl nagy figyelmet vonnak magára. Újabb fél pillanattal később ráeszmélt, hogy felesleges ilyesmiért aggódnia.
A hirtelen támadt zavarban minden látogató figyelme önmagára, és közvetlen környezetére terelődött, így még Alter is megengedte magának, hogy leguggoljon az utazótáska mellé, majd karjával belenyúljon tartalmába. Seir sejtette, hogy társa valószínűleg az egyik pisztolyra szorított rá, hisz a közelharc sosem volt erőssége.
A lány mindezt persze a ruhák takarása alatt tette, így még ha valaki valamiért figyelte volna is, valószínűleg azt hihette, hogy zseblámpa, vagy hasonló után kutat.
A semmiből jött sötétség nem is válthatott volna ki más reakciót két olyan fiatalból, akik az utcán nőttek fel, majd egy bűnszervezet kötelékei közt élték tovább éveiket. Ha másképp élnének meg váratlan eseményeket, amelyek könnyen felfoghatóak veszélyforrásképp, valószínűleg már rég meghaltak volna.
Alig fél perc telt el, mire a létesítmény dolgozói a vendégekhez siettek, majd hangosan mindenki tudtára adták, miszerint áramkimaradás történt.
Seir ekkorra már leengedte védelmét, társa pedig felállt guggoló helyzetéből.
Bár a mozi munkatársai szerint a generátoroknak még szükségük volt legalább öt percre, hogy újra működésbe léphessenek, a legtöbb vendég ekkorra már megszokta a homályos látási viszonyokat.
Mivel a jegyárak visszafizetését mindenkinek felajánlották, a sorok hamar kialakultak a kasszáknál... Ám a két bűnöző addigra már elhagyta az épületet.
- Mit szereztél, amíg az embermassza kereste a fejét? - érdeklődött Alter, miután a két bűnöző már a közeli utcákon sétált.
- Úgy érted, amikor morgolódva sorokba formálódtak? Csak pár ezer yent... vont vállat Seir. - Nem volt kedvem sokáig azon a helyen maradni. Birkáktól lopni könnyű, de utálom a váratlan helyzeteket.
A lány csak dünnyögött, a páros pedig csendben továbbhaladt.
Alter-el ez mindig is hasonlóképp ment, nem volt a legaktívabb társalgó.
- Viszont az, hogy lőttek a programunknak, szívás. Az áramszünet okozta feszültség pedig nehezen múlik. Nézzünk be a quirk arénába... - vetette fel a fiú. - Az ottani "énem" minden kelléke benne van a táskában. A vicsorgós mintájú sál, a sötét kapucnis felső, a katana, a hajam meg még mindig fekete-
- Kizárt. - vágott közbe semleges hangszínnel Alter. - Az első meccseid egyszerűek voltak, mert olyankor még hulladékot kapsz. De az utolsó győzelmedbe már csalnod kellett...
- Csalás? Felesleges ezt a szót használnod, a hullának már nem számít. - vigyorgott Seir. - Mondjuk úgy, hogy éltünk minden számunkra fennálló lehetőséggel. Egyébként is, zseniális volt. Az utolsó lánghullám teljesen elfedte a csávót, te pedig egyből rájöttél, hogy a közönség nem fogja meglátni, ha így-
- Kilövöm 1500 méterről a koponyáját. Viszont el kellett rá használnom egy speciális töltényem, aminek a kérge nem olvad meg a hőben, és elég centrifugális ereje marad ahhoz, hogy átfúrja magát a felforrósodott ötvözeten, ami a célpont bőrét borította. - panaszkodott Alter. - De ma nincs kedvem a nap hátralévő részét azzal tölteni, hogy egy romban feküdjek a puskám előtt, arra várva, hogy megöljem az ellenfeled, akivel te nem bírnál el, mégis kihívod, mert jobb besorolást akarsz...
- Kegyetlen vagy, mint mindig. - a fiú próbált idegesítő hangnemben beszélni, bár társa sose vette fel a hasonló heccelést. - Pedig ha azt az álnevet használnám az ottani álcámhoz, amit te szerettél volna, valószínűleg segítenél.
- A Mysterious Villain X egy nagyon menő álnév lett volna, - bólogatott a lány. - De nem, ma akkor sem lenne kedvem. Nemrég végeztünk a sulis melóval, és öltük meg azt a két hőst. Amíg nem kapunk új munkát, lazítani akarok.
- Akkor jobb, ha visszamegyünk Chrollo birtokára, és szétkockuljuk az agyunkat. Nem érzem azt, hogy amíg ebben a kerületben maradok, csökkenne a belső feszültségem. - Seir arcán ismét egy elcsúszott vigyor terült szét, ahogy megfeszítette jobb alkarját.
-Hmm-hmmm. - újabb bólogatás. - Irány a megálló, menjünk haza.

by **Hiiragi Sae** Szomb. Ápr. 14, 2018 6:57 pm

Sae egy mosollyal fogadta Elisa csipkelődését.
- Ha kell, személyesen rángatom el. – Válaszolt. Miután a problémát felvetette, kíváncsién várta a lányok reakcióját. Nem is kellet csalódnia. Elisa mell emelgetésére automatikusan ölbe fonta a karjait. Nem rosszallásból. Reflex szerűen takarta el a saját, az övéihez képest igen laposka bájait, a megjegyzésen pedig Misával egy időben nevette el magát.
- Nos, valóban nem sokaknak adódik lehetősége élőben végignézni egy lázadás. Ez esetben talán mind a hármunknak hergelnie kellene a rabokat. – Szállt be ő is.
- Mi? – Nézett kérdőre Misára. Nem, egyáltalán nem tudta követni a hümmögését és pechére a filmet sem látta. Dai-ra és őrá tett megjegyzést egyszerűen elengedte a füle mellett. A valódi és komoly megjegyzésre viszont bólintott egy nagyot.
- Ebben is van igazság. Én viszont nem fogom megkockáztatni, hogy ne engedjenek be valahova. – Zárta le végül a témát.
Nem is maradt más, csupán találkozni. Elisáról sejtette a beszélgetés alapján, hogy nem fog fiúnak öltözni. Arra viszont egyáltalán nem számított, hogy Misa ennyire komolyan veszi majd. Elsőnek fel se ismerte.
Az utazás alatt, itta a lány minden szavát. Próbálta maga elé képzelni mindazt, amit hallott. Az ottani oktatási rendszer is nagyon érdekelte, de feltűnt neki, hogy ez már nem annyira kedves téma osztálytársa számára, így a felgyülemlett kérdéseket eltette későbbre. Átérezte a lány ellenszenvét és megemlítette, mekkora felüdülés az iskola jelenlegi tanterve az otthoni edzésekhez képest, amit Karin felügyelt. A beszélgetést a megakadó szerelvény zárta le. Mint kiderült nem fog tovább közlekedni és hamarosan le is szállíttatták az utasokat.
- Remek. Most mi lesz? Kövessük a tömeget? Nem lehet valahogy átszállni máshova? – Nézett végig társain. Neki sok fogalma nem volt az itteni közlekedésről. Jobb híján viszont, ha a többiek is így tettek visszasétált az állomásra.

by **Elisa Von Altmark** Vas. Ápr. 22, 2018 12:28 pm

Fel sem tűnt, hogy Misa szólít meg minket miután összegyűltünk.
-Persze.
Feleltem és kihúztam magam. Gyorsan körbe pillantottam és az uszoda irányába böktem.
-Arra van az a nagy....
Kezdtem a mondatomba de nem fejeztem be. Összevont szemöldökkel pillantottam vissza a srácra... srácra... Lányra... Misa-ra? Végig néztem rajta. Gyanakvón fúrtam bele tekintetem az övébe. A szemszín stimmelt... A vonások is, ha jobban megnézi az ember. Nagyra nyíltak a szemeim és vigyorogni kezdtem, mint a rohadt tök. Karjaimat széttártam.
-Wunderschön!
Azzal közelebb léptem és magamhoz öleltem. Ellépve tőle vállain ahgytam a kezemet és még egyszer alaposan végig néztem rajta. Megveregettem a vállát.
-Félelmetes...

***

A vonaton főként kifelé tekintettem a tájra. Élveztem az utazást. Furcsa mód rengeteg ismerős dolgot láttam. Aztán rájöttem, hogy ezen az úton jöttem én is a reptértől. Azóta azért változott. Más színekbe öltözött a táj. Így is csodaszépnek találtam. El is merültem benne míg fékezni nem kezdett az elsötétült vonat. Kíváncsian kaptam fel a fejem és néztem körül. Majd tanácstalanul fordultam a többiek felé. Nem volt jó előérzetem a dologgal kapcsolatban.
-Most mi van?
Kérdeztem hátha ők tudják mi folyik itt. Ez esetleg normális, szokott e ilyen lenni vagy valami? Engem meglepetésként ért. Európában a Japán vasúttársaság egy fogalom.
-Nem tudom... én most járok erre másodjára...
Biccentettem a kifelé áramló emberek irányába. Felálltam és levettem a táskámat. A többiekét is, ha már ott voltam és kérték.
-Talán érdemes követni a tömeget. Rutinosnak tűnnek... Viszont a börtönbe oda kéne szólni, hogy késni fogunk.
Közben ha megindulunk valamerre, követem a többieket.

by **Takuya Daiki** Hétf. Ápr. 23, 2018 10:26 pm

Az első nagy sietségben ugyan nem esett le neki, de ami késik ugyebár... sosem múlik természetesen. Eltérően a szokottól nem tette szóvá, csak elmosolyodott. Amikor Misa chant meglátta félre billentett fejjel figyelt és várt. Húzta a száját, "szenvedett" látványosan, sehogy sem állt össze a kép. Mégis miért kellett így beöltözniük a lányoknak, mikor Elisa chan viszont nem változtatott semmit az öltözékén. Ami igaz, hogy a kelleténél jobban kigombolta azt a blúzt, amit viselt, és ha fiú lett volna, ezzel nem lenne semmi gond, azonban Elisa chan egyáltalán nem volt fiú. Misa chanról a jelenlegi állásnál inkább lehetne kikiáltani.
- Valaki elmondaná nekem is, hogy mire fel a fiú ruha?
Arra gondolt, hogy egy kicsit jobban árnyalja majd, hogy csak utaljon az öltözködésükre, de egyszerűen csak kibukott belőle, ahogy szóra nyitotta a száját.
Ezek után pedig türelmesen várt, és ha megváratták hát türelmetlenül, sőt karba font kézzel várt tovább. Még egy "én várok" szóösszetétel is elhagyta a száját.
Persze csak ha szükséges volt....
A vonat közben ment a maga útján előre felé. Ő a maga részéről nem volt még erre felé, vagy ha mégis, hát átaludta, mert nem volt ismerős a táj.
Az újabb incidens, és most nem a lányok megjelenése miatti, elég érzékenyen érintette. Fel is csattant, de csak annyira hallhatóan, hogy a közelében lévők hallhassák, ahogy mormog valamit.
Nem szólt semmit elsőre, csak amikor a lányok is szóvá tették a tanácstalanságukat.
- Ha hinnék benne, arra gondolnék, hogy valaki nagyon szerencsétlen közülünk. Nem előszőr robban le alattunk egy vonat. Arrhh ... hm jah, menjünk a többiek után, jobbat úgy semtudunk.
Vonta meg a vállát a kezdeményezésre, és a vállára dobta a táskáját. Ő a maga részéről rendes iskolai egyenruhában volt, ahogy azt elvárják egy iskolai "kirándulástól". At least tanárok nélkül is. Mégis csak sulis program, meg lusta volt keresni magának valami mást...
- Oké, kit is kell keresnünk, amikor odaértünk? Megvan valakinek a telefonszáma? Őt kéne hívni....

by **Present Mic** Kedd Ápr. 24, 2018 2:54 pm

Mindannyian az állomás felé veszitek az irányt. Nagyszerű! Amíg sétáltok, ki a sikátorokon át, ki a sínek között, feltűnhet, hogy az égvilágon minden elsötétült a környéken. Nem égnek a reklámok az épületek falain, kialudtak a közlekedési lámpák, egyetlen boltban sem ég a villany, nem működnek az italautomaták sem. Teljes és totális áramszünet csapott le a teljes kerületre. Az oka ismeretlen előttetek, bár ahogy az állomásra értek, feltűnhet a talán két-három kilométerre gomolygó füstfelhő. Seir és Alter, akik egy kicsit jobban ismerik a környéket, sejthetik, hogy a transzformátorállomáson van valami galiba.
A hely egyébként viszonylag kihalt, hiszen csak kevés vonat áll meg itt, különösen azóta, hogy Arakawa nem feltétlenül a turisták kedvence. A vasúttársaság emberei sürgölődnek csak leginkább, meg néhány kósza utas bambul ki a fejéből, türelmesen várva, hogy helyreálljon a közlekedés. Apropó, a személyzet. Nos, ők a legnagyobb koncentrációban most épp egy, az állomás tetejére tartó fiatal lányt próbálnak leszedni. Ilyen körülmények között biztosan feltűnő a csetepaté, a vasutasok győzködik a kiscsajt, ő meg eltökélten próbál feljebb mászni, viszont úgy tűnik, hogy nem tud tovább menni. U.A. uniformisban van, a diákok felismerhetik benne azt az egy osztálytársukat, akit a nyitóünnepség óta talán ha egyszer láttak. Legalábbis élőben, mert amúgy elég sok helyen feltűnik az arcképe, tévéműsorokban, reklámokban, magazinokban mosolyog vissza rátok, mint a híres és finom Amai édességmárka arca.
Seir vagy Alter is talán onnan ismerheti fel, de Seir már biztosan láthatta máshol is, amikor itt, a kerületben csatangolt. Nem ugrik be, hogy az arénában, vagy esetleg máshol, de az száz százalék, hogy láttad ezt a fejet már.

Misától nem kérek többet, amiért nem írt, viszont a sínek között sétálva megbotlott és elesett. Felhorzsolta a térdét, ő innentől kezdve kicsit lassabban tud csak mozogni.

by **Seir** Hétf. Ápr. 30, 2018 7:51 pm

Minden emberben ott lapult a ragadozó valamilyen szinten.
Mindenkiben ott szunnyadt a vágy, hogy mások felé kerekedhessen, embertársai kárára megmutathassa saját nagyságát, rátermettségét, s ezáltal előrébb kerülhessen.
Ez különösen igaz volt azokra, akiknek az erőszak mindennapjaik szerves részét képezték.
Arakawa kerülete hemzsegett a tolvajoktól, késelőktől, emberrablóktól, és még sokkal rosszabb emberi söpredéktől... Mind ragadozók és dögevők voltak, akik másokon élősködtek, más emberek kárán voltak képesek csak fennmaradni.
Mégis, egy ilyen alak sem állt a két fiatal bűnöző útjába, ahogy ők végigsétáltak a különböző sikátorokon, a lehető legrövidebb úton megközelítve a vonatállomást.
Bár nem tűntek többnek két tinédzsernél, - Seir különösen gyámoltalannak hathatott feketére festett hajára húzott baseball sapkájában - senki sem áldozott többet rájuk fenyegető pillantásoknál.
Az ösztöneik rendjén voltak, hisz nem kívánták volna kockára tenni az életüket pár ezer yen csábításáért.
Mindezzel összhangban a páros még csak tudomást sem vett az itt-ott falaknak nekidőlő, szúrósan méregető zsebesekről, és eseménytelenül érték el a megállót.
- Meglehetősen kihalt... - pillantott körbe Seir azon a néhány utason, akik csak fáradtan várakoztak a közlekedés helyreállására.
Az elektromosság minden jellegű hiánya azt jelezte, hogy viszonylag hosszasabb bambumlásnak nézhettek elébe...
- Az a roncs viszont már megint kigyulladt. - jegyezte meg Alter, a pár kilométerre lévő füstfelhőre utalva.
Bár az állomás falain belül már nehezen volt kivehető a jelenség, a szőkés lány valószínűleg még korábban szúrta ki a tűz jeleit, de csak kissé késve tette szóvá.
- Hosszasan tartó áramszünet, baleset a transzformátorállomáson... - nyújtózott Seir. - Mi pedig csak szép nyugisan haza akartunk menni.
- És ez egyre csak rosszabb lesz... - biccentett Alter alig észrevehetően egy négyfős csoport irányába, akik épp akkor érkeztek meg az állomásra.
Ketten közülük az országszerte elhíresült U.A. egyenruháját viselték, ám a társaság mégis inkább egy kabarétársulat kisugárzását keltette, mintsem hőstanoncokét.
Egy röhejesen magas srác; egy szőke csaj, aki nem volt szégyenlős mutogatni korához képest közel sem gyerekes melleit; egy másik lány, aki valamiféle gyenge próbálkozással fiúnak akart tűnni, és egy... transznemű?
- Fényes jövő elé néz a közbiztonság. - gúnyolódott Seir a társának, persze közel sem olyan hangosan, hogy azt a diákok meghalhassák több tucatnyi méter távolságból.
- Ignoráld őket. - kérte Alter közönyös hangszínén. - Nem tudom mit keresnek errefelé ilyenkor, de valószínűleg csak átutazóban vannak.
- Amíg mi sem keltjük fel az ő érdeklődésüket, nem lesz gáz. - vont vállat a srác. - De aligha lennénk feltűnőek egy áramszünet kellős közepén. Csak két fiatal vagyunk, akik várják, hogy végre elinduljon egy vonat. Még utazótáskánk is van. - érintette meg talpával a földön pihenő tárgyat.
- És ami azt illeti... Akadnak itt igazán feltűnő látványosságok is.
- Óóóó... - Seir csak ekkor vette észre a megálló végén zajló felfordulást.
Egy másik egyenruhás U.A. diák a hősökhöz közel sem méltóan nemhogy segítette volna a közalkalmazottak helyreállító munkáját, sokkal inkább gátolta azt azzal, hogy soraikon átrohanva az épület tetejére akart mászni.
A kiabálásból nehéz lett volna bármit is kivenni, ám annyi biztos volt, hogy a hőstanonc eltántoríthatatlan, és mindenképp fel akar jutni céljához.
- Szőke, fiatal... - sétált közelebb Seir a jelenethez. - Mintha már láttam volna valahol.
- Persze, te alulművelt. Ez a csaj az Amai csoki reklámarca, meg egy csomó magazinba és műsorba is benyomják. - dünnyögte Alter.
- Tényleg? Jó sok hülyeséget nézel és olvasol... - rázta fejét a srác. - De nekem máshonnan ismerős. Mintha legutóbb ott lett volna a Quirk Colosseum lelátóján... talán.
- És mégis mit keresne ott?
- Én tudjam? - vont vállat Seir. - Talán azt, amit most egy áram nélkül maradt megálló tetején is keresni akar. Bajt...
- Tényleg meglehetősen fura, amit csinál...
- Lefogadom, hogy bár hősnek nevezi magát, egész életében nem mentett meg még egy személyt sem. Édességeken vigyorog, szabadidejében gyanús dolgokba keveredik, és közben felveszi az U.A. egyenruháját. Milyen kétszínű a hősi társadalom. - vigyorodott el Seir. - Meg akarom ölni!
- Nem. - jelentette ki közönyösen Alter. - Már mondtam, hogy ma nem akarok miattad baromságokba keveredni. Várjuk meg, amíg visszajön az áram, utána utazzunk haza a birtokra. És különben sem tudjuk, hogy mi folyik itt pontosan. Egyelőre csak várjunk, és kerüljük a feltűnést.
- Várj és reménykedj...?
- Csak várj...

by **Hiiragi Sae** Szomb. Május 05, 2018 9:43 am

Dai kérdésre a lány halványan elmosolyodott.
- Kíváncsi voltam valamire. - Ha nem firtatta, nem is ment bele jobban, de az is igaz, hogy a fiú elég jól ismerte már, hogy leessen neki.

- Rám ne nézz! Biztos nem miattam van. – Vonta meg a vállát. Valóban ez már a második alkalom volt. Viszont ezúttal legalább nem a föld alatt voltak, de legalább annyira tanácstalan volt mint akkor. Szerencsére Elisának és Dainak is eszébe jutott, hogy szólni kellene a börtönbe a késést illetően.
- Intézem. – Nyugtázta, majd megpróbálta felhívni az „idegenvezetőjüket”. Közben persze követte a tömeget és így társait.
- Úgy látszik, nem csak a vasútnál van a hiba. – Jegyezte meg látva, hogy az egész környék sötétségbe borult. – Lehet, hogy egy bűnöző? – Mutatott a füstfelhő irányába. Szívesen megnézte volna magának, de akadt a közvetlen környezetükben is érdekesség. A lány aki felakart mászni az állomás tetejére, az osztálytársuk volt. Sae viszonylag hamar felismerte, jó volt az arcmemóriája, bár ettől független sem lett volna nehéz dolga. Nem sokan mondhatják el az osztályból, hogy egy márka reklámarca legyen.
Közelebb sétált az incidenshez és igyekezett visszaemlékezni a lány nevére, hogy azon szólita meg.
- Onnan jobb lesz a kilátás? – Kérdezte mialatt igyekezte átverekedni magát a személyzeten, arra hivatkozva, hogy ő az osztálytársuk és segítenek leszedni onnan. Bár abban Sae biztos volt, hogy viszont nem fogja őt felismerni, a társasága és az U:A egyenruha ettől független eléggé árulkodó jel lehet.

by **Elisa Von Altmark** Vas. Május 06, 2018 10:48 pm

Bólintással köszöntem meg Sae-nak hogy intézi a telefont. Az én enyhe német akcentusom telefonon keresztül elég erőteljesen eszkalálódik és a vonal másik végén szinte érthetetlenné válik. Talán a hanghordozásommal lehet gond. Sose volt alkalmam és időm ezzel szórakozni.
Valami zavart, de amíg Sae nem szólt az áramkimaradástól nem tudtam hová tenni a hiányérzetemet. AZ egész egycsapásra értelmet nyert. A reklámok alapzaja, a fények vibrálása... Túl csöndes volt minden. Eltöprengek pár másodpercet a kérdésen. Majd bólintok.
-Meglehet. De egyenlőre nem a mi dolgunk. Bármennyire is szeretnénk még nem tudunk segíteni. Illetve a börtönbe is el kéne jutnunk. De nem úgy ahogy a söpredék, hanem lehetőleg vonattal.
Ha már a söpredékről volt szó, kihúztam magam és körbenéztem az állomáson, hogy miféle népekkel keveredtünk egy állomásra. Alapvetően számomra nem volt túl bíztató az állomás és a környéke. Szívem szerint mielőbb távoznék innen annak ellenére, hogy csak most érkeztünk.
Tekintetem egy pillanatra összeakad egy baesball sapkás alakéval. Fekete tincsek lógnak ki a fejfedő alól. Szeme színét nem tudom belőni... Nincs olyan szín ami leírná a vérben forgó savó fogalmát. Szemöldököm megugrik és elkapom róla a tekintetem. Nem volt nehéz mert ekkor jelent meg egy rég nem látott osztálytársunk aki nekem elsőre fel sem tűnt. Már egész magasan járt és Sae is utána eredt amikor végre eszembe jutott, hogy nem csak a TV-ben látni illetve hallani. Nekem a japán reklámok finoman szólva is ...sok. Nem bírom azt a pörgést ami ott megy. Nem is nézek TV-emiatt. Kéretlen kelletlen figyelmem vissza vándorolt oda ahol előbb Seirt és a másik alakot láttam. Nyugtalanított valami. Nevezhetjük a női megérzésnek.

by **Takuya Daiki** Vas. Május 06, 2018 11:03 pm

Misa chan egy szép íveset hasalt. Fel is horzsolta a térdét. Dai is lemaradt vele, nagyjából akkor, amikor Elisa chan és Sae chan észre vették azt a lányt, akinek a nevét még mindig nem tudta megtanulni, mert szinte soha nincs bent az órákon. Így meg aztán esélytelen. Egy kicsit töprengett, de a sor haladni akart, és más ötlet híján, nah meg látva, hogy Misa chan nehezen áll talpra, ~ ki tudja előre megfontolt okból e vagy tényleg lesérült ~ felkapta a lányt és elvitte az állomásig, biztonságosabb talajra. Igazán hősies" volt, eltekintve attól a ténytől, hogy a lány fiúnak nézett ki, és kívülről menyasszony styleban tolták ketten férfiként. A japán nép azonban meglehetősen befogadó népnek bizonyult, úgy hogy nem lehet belőle nagy probléma.
- Meg vagy? - Kérdezte Daiki, egyáltalán fel sem fogva a szitu kínos voltát.
Az a lány, az osztálytársuk a vonat tetején valahogy elég röhejesnek nézett ki ahhoz, hogy egyelőre nem érdekelje. Nem látott semmit, ami értelmet adott volna a cselekedeteinek, és ha nem lettek volna távolabb, Saenak is szólt volna halkan, hogy nekik sietniük kéne.
Seiréket ~ kis baseballsapkás vakarék meg a csajszi mellette ~ egy pillantásra sem méltatta. Számára csak egy voltak az utasok közül, akik várakoztak. A helyet sem látta túl komornak, vagy lepukkantnak. Nem volt olyan csili vili mint az U.A. környéke, de nem látott rajta semmi kivetni valót sem. Vagy esetleg nem figyelte meg a helyzetet eléggé.

by **Misa Misaki** Kedd Május 08, 2018 2:34 pm

Teljes sikert arattam. Igyekeznem kellett, hogy ne röhögjem el magam Eli-chan tök komoly válaszán, majd amikor jött a felismerés még kitartottam. Mélyen a szemeimbe fúrta a tekintetét én pedig álltam, bár a nevető”ráncaim” már halványan kirajzolódtak. Amikor hátba veregetett, nyújtottam neki egy pacsit. Amolyan fiús, bowfist-et. A káromkodása remélem, hogy a csodálatost jelent és nem az undort, már nem emlékszem, pedig tudom, hogy mondta mi, mit jelent.
- Ugyee?! – Kérdeztem vissza, amikor megjegyezte, hogy félelmetes az átalakulásom. Majd megvártuk a másik vendégünket is. Huzamosabb idegi csak figyelt, én pedig nem szóaltam meg, bár nyilvánvalóan hamarabb levágta mint Eli-chan. Utána pedig kérdőre vont, először Sae válaszolt, majd folytattam én.
- Sae ismerősei szerint ha lányok vagyunk vannak helyek, ahova nem engedhetnek be minket, mert molesztálni fognak. És ezt pedig közülünk, úgy látom csak Eli-chan szeretné. – Incselkedtem kihívó mivolta miatt vele.

A vonaton Eli és Sae beszélgettek többet, én pedig néha-néha kerestem az ablak visszatükröződő felszínét, abban reménykedve, hogy még nem folyt szét a sminkem. Épp meg akartam kérdezni Dait amikor a sínek éles nyikorgása és egy erőteljesebb lendületet követve lefékeztünk. Felkaptam a fejem, ahogy a többiek is. A szervezkedés megkezdődött. Ameddig Sae intízi a telefont, addig én az útvonaltervet vettem segítségül, hogy egy másik, viszonylag gyors megoldást találjak. Leszáltunk és csak néha-néha pillantottam fel, amikor közelebb éreztem magamhoz a tömeget.
- Talán erre eljut… - Fagyott belém a szó, mikor bennem is tudatosult, hogy amit most látok… még nem tapasztaltam. Annyira bújtam a kijelzőt, hogy megbotlottam és felhorzsoltam a térdemet. Ekkor érkezett Dai a segítségemre, én pedig elfogadtam azt. Amikor az egészségemről érdeklődött, bevillant, miként is hálálhatom meg a jószívűségét.
- Ha kapnék rá egy puszit, sokkal jobb lenne. – Feleltem a legtöbb ártatlansággal, amit magamba préselhettem. Vigyorogni akartam, de kivártam a fiú reakcióját. Komolytalan vagyok tudom, de akad amikor épp erre van szükség. A gondolataimat visszacsalogattam a valóságba.
- Lesz valami, energiatakarékoskodáshoz kapcsolódó rendezvény… de… szerintem ez nem az. – Jegyzem meg az ötletemet. És bár tényleg olvastam ilyet, a fiataloknak előadásokat tartanak, népeszerűsítik a nap és szélelemes megoldásokat, kisebb trükköket és praktikákat mutatnak be, de azért csak… nem kapcsolnák le az egész város ellátását. A másik ötletem az erőmű volt, de amint megláttam a füstöt el is vetettem.
- Te…. ha én bűnöző lennék, tuti most rabolnék bankot. – Jegyzem meg, hiszen a filmek világán felnőve tökéletes fordulat volna. Elterelés, a forgalom és internet megbénítása… Bár, akinek van telefonja az még bírja egy ideig.
Ekkor kaptam fel a fejem a lányra akit épp lecsalogatni szeretnének, majd Sae intézkedett is. Az egyenruha nélkül is felismerem az Amai édességmárka ráklámarcát, és egyébb tevékenységei miatt. Osztálytárunk, és a hiányzásai nagy részét a méida igazolja… A forgatások és fotózások miatt van távol folyton. Én pedig szívből utálom és irigylem a lány életét, és úgy önmagát, még úgy is, hogy nem ismerem igazán. Háttérbe kellett szorítanom az ellenségeskedésem, hiszen a legjobb taktika az ilyen emberek közelébe férkőzni nem?... Annyira tipikus volna ez a gondolat és ha ezt tenném. Mivel nem tudtam, miként is kezeljem a felmerült helyzetet, így inkább egy másik utat választottam.
- Megint nem gondolkodsz Eli. Ha azt szeretnéd, hogy helyre álljon a forgalom, ott tehetünk érte a legtöbbet. – Mutattam a füst irányába.
- Valamint, a késésünket a társaság, úgyis igazolja. – Tisztában vagyok vele, hogy nem szólhatunk bele a dolgokba, de segítséget hívhatunk, és az plusz ha még használható információkkal is szolgálhatunk. Én oda akartam menni.
- Dai, nyomás előre. – Mutattam, a füst irányába. Tudtam, hogy ő is akarja. Olyan izgatott lettem, most már tuti leizzadom a szakállam.

by **Present Mic** Kedd Május 08, 2018 6:00 pm

Sae, a vasutasok csak örülnek neki, hogy közbeavatkoztál, úgyhogy amint meghallják, miért vagy itt, nyomban teret adnak neked, és a támogatásukról biztosítanak. Ami a lányt illeti, aki éppen az egyik könnyen megmászható oszlopon lóg, a fejlemény hatására befejezi a plafon tanulmányozását, és lepillant a magasból. Sokatmondó a tekintete, látszik rajta, hogy csak nyűgnek tart.
- Ha nem azért vagy itt, hogy segíts feljutni, kopj le, Hiiragi Sae! - tisztel meg néhány keresetlen szóval. Talán meglep, hogy tudja a nevedet, hiszen egy szót se váltottatok eddig. Neked talán beugrik, hogy Hazumi a lány neve, talán nem, de nem is ez a fontos, hanem hogy segítesz-e neki, vagy akadályozod őt. Amíg ezen gondolkozol, addig ő összeszedi minden bátorságát, és kilendül egy stabilnak tűnő kapaszkodó felé a plafonon, de végül nem éri el, és majdnem leesik.

Azaz nem csak majdnem, viszont nem a saját ügyetlenségének köszönheti a nagyjából három méteres zuhanást. Amíg ti türelmesen vártok, vagy éppen arra készültök, hogy felfedezzétek a füst forrását, az állomás mellett lévő elhagyatott irodaház, ami egykoron üvegpalota volt, mára azonban a legtöbb ablak kitört, most néhány baljóslatú morajlást és döndülést hallat magából. Az elfojtott hangokból hamar éles recsegés-ropogás lesz, és szemtanúi lehettek annak, ahogy az ötemeletes épület egyszerűen összedől. Úgy remeg a talaj, mintha földrengés lenne, és hatalmas porfelhő teríti be a környéket, beleértve az állomást is. Ám ami a nagyobbik baj, hogy az utcaszinten szétrepülő több tonnás vasbeton darabok megroppantják az oszlopokat, amik a vasúti felüljárót tartják, és az állomás előtti szakasz egy része egyszerűen leszakad, rá az útra.
Nagy az ijedelem, kitör a pánik. Nektek kell úrrá lenni a helyzeten, vagyis hát nektek és a vasutasoknak, akik egyelőre megrémülve, zavartan néznek egymásra két köhögőroham között. Ha a szőke bajkeverőre téved a tekintetetek, nos, Hazumi amellett, hogy megütötte magát, dühösen rácsap a padlóra, aztán próbál talpra állni.

by **Seir** Szer. Május 09, 2018 3:47 pm

- Úgy tűnik rajongód akadt... - motyogta Alter, miközben az egyik U.A. diák felé biccentett.
Kétségtelen, a kigombolt ingű szőkeség igencsak gyanús pillantásokkal illette Seir-t. A srác elgondolkodott rajta, hogy mosolyogva odaintegessen, ám megállta a késztetést. Társa kerülni akarta a feltűnést, ő pedig tiszteletben tartotta kívánságát.
Eközben a másik szöszi sem tétlenkedett, hisz minden figyelmeztetés ellenére megpróbált felugrani a plafon egy kapaszkodójára.
Seir nem értette a lány minden logikát mellőző viselkedését, ám nem is volt ideje ezen merengeni sokáig.
Az ugrás pillanatában a talapzat remegni kezdett, és az állomást földöntúli hangzavar kerítette uralmába. Ablakok törtek ezernyi darabkára, fémes ricsaj orkánja zúgott keresztül mindenen, és hatalmas csattanások követelték ki maguknak a legtöbb várakozó ordítását.
Még a két bűnöző számára is félelmetes volt, ahogy szó szerint összeomlott körülöttük saját világuk.
A hangok káoszát mindent elfedő porfelhő követte, amely egyfajta hullámként temette maga alá a megállót.
Seir és Alter ekkor már táskájuk mellett guggoltak, hogy megőrizzék egyensúlyukat, szájukat pedig eltakarták karjaikkal.
- Mi a jó büdös rák folyik itt? - állt két lábra a fiú, miközben kiköhögte magát.
Káromkodott még pár sort, mire társa is megszólalt.
- Valami összedőlt mellettünk... és előttünk. - egyenesedett ki bizonytalanul. - Megsérültél?
- Semmi komoly. Nálad?
- Csak pár felületi karcolás. - nyugtázta Alter. - A vonattal viszont már biztos nem megyünk haza...
Seir körbenézett a megállón, amely immáron a káosz játszóterévé vált. Több utast teljesen lesokkolt az eset, mások szabályosan fuldokoltak, míg a vasutasok fel sem fogták teljesen a történteket.
Úgy tűnt az U.A. diákokon volt a sor a rend helyreállításában, ám a csokimárkás szőkeség csak a padlót püfölte dühében.
Seir ezt jó alkalomnak látta, hogy gyorsan végezzen vele, amíg mindenki tehetetlen a zűrzavarban, de inkább visszafogta magát. A helyzetben túl sok volt az ismeretlen, és nem tudhatta, hogy a kiscsaj mit akart pontosan elérni korábban. Valószínűtlennek tűnt, de talán tudta, hogy ez fog történni, és tenni akart valamit ellene... Talán mégsem olyan pocsék hős.
Bárhogy is, a párosnak fontosabb teendői akadtak.
- Az áramkimaradás miatt a kommunikáció is megbénulhatott, de előbb-utóbb ideér majd a rendőrség is, a tűzoltókkal és mentőkkel egyetemben. - jelentette ki Alter. - Semmi kedvem részt venni egy helyszíni vizsgálaton, főleg nem egy fegyverekkel tömött utazótáskával. Még a végén nekünk kellene elvinni ezt az egészet...
- Le kell lépnünk innen. - biccentett Seir. - Máshogy megyünk haza.
- Ebben a zűrzavarban könnyű lesz ellopni valamit.
Igaz is, Alter szinte bármit képes volt elvezetni. Sokkal ügyesebb sofőr volt Seir-nél, aki pont ezért sosem szánt pénzt arra, hogy bármiféle járművet vegyen magának.
- De a főbejáraton már nem mehetünk ki. Az egész első részre ráesett valami...
- Ez egy viszonylag nagy megálló, több kijáratnak is kell itt lennie. Ha mást nem, csinálok egyet a képességemmel. Eggyel több vagy kevesebb lyuk már nem számít ezen az épületen... - indult meg Alter a még épen maradt részek felé.
Seir felkapta az utazótáskát, majd követni kezdte társát.

by **Hiiragi Sae** Hétf. Május 14, 2018 5:42 pm

Valóban meglepte Saet a tény, hogy Hazumi tudja a nevét, de a goromba stílus amit kapott az sokkal jobban sokkolta. Hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy támogassa, vagy leszidja, ám rövid hezitálás után végül úgy döntött szeretné leinformálni a csajt mielőtt még bármit tenne, lehetősége viszont már nem volt rá. A lány merész vállalkozása és a nemvárt robbanás ellehetetlenítette a társalgást és tetteket követelt. Sae amint látta, hogy Hazumi elveszti az egyensúlyát, rögtön felé vetette magát. Legalábbis megpróbálta, hisz a leszakadó felüljáró és a rengés alaposan megnehezítheti a dolgát. Abban nem is reménykedett, hogy elkapja, de ha már tompítani tudja a zuhanást, még ha csak a testével is, már sikernek könyvelheti el. A lány bár nem zuhant volna túl nagyot, bőven elég volt ahhoz, hogy ha rosszul esik komolyan is megsérüljön vagy akár végzetes is legyen, ez pedig Sae fejében is azonnal megfordult.
Tehát így vagy úgy de a földön köt ki, és akár sikerül enyhíteni az esésen, akár csak a rengés miatt esik el, a polip kisasszony első dolga volt, hogy Hazumi közelébe kerüljön.
- Jól vagy? – Kérdezte rögtön majd ha a helyzet úgy alakult megkísérelte felsegíteni őt, ezúttal számítva a goromba stílusra is. Csak ezután kezdett körvonalazódni benne mi történt körülötte. Kissé rémülten pillantott körbe, először társait keresve, majd a pánikoló embereket nézve. A metrós esettel ellentétben itt most sikerült megőriznie viszonylagos nyugalmát és volt annyi lélekjelenléte, hogy a telefonjáért nyúljon és tárcsázza a segélyhívót.
- Meg kell nyugtatni az embereket, hogy a segítség már úton van. – Közölte a vasutasokkal mialatt várta a kapcsolást.

by **Takuya Daiki** Szer. Május 23, 2018 12:11 pm

Dai egészen addig semmi különöset nem talált abban amit csinált, ameddig osztálytársnője nem kérte meg a pusziszkodós jelenetre, és bár egész könnyedén elviccelhette volna, valószínűleg a lány is csak ártatlan poénnak szánta, a fiúnál valamit elpattintott és nyakát behúzva, halványan elvörösödve kezdett el motyogni maga elé valami, majd letette a lábára szépen Misát.
- Aa-azt azért-... nem is tudom... nem hiszem, ... nem igazán... hagyjuk... Igen!? - élénkült fel, ahogy lehetőség adódott téma váltásra. - Szerintem se az a gond okozója... valami más. Nincs valami hír ... bűnözőkről?
A fiú Tokyoba érkezve mindenbe bűnözőket lát bele. Persze a felénél sincs valóság alapja és tulajdonképpen még életében nem látott bűnözőt. El sem tudja képzelni. Nagy valószínűséggel fel sem ismerné, hogy az áll mellette, még ha a közvetlen közelében állna sem.
Mindeközben Seir chanék teljesen hétköznapiasan bámészkodtak, mert ugyan volt mit. A reklám arc fruska meg Sae adott adott nézni valót mindenkinek a közelben.
Aztán minden átmenet nélkül összedőlt a világ. Azaz hogy alattuk egy tartó pillér, ami egyáltalán nem kisebbíti a helyzetet. Daiban megállt az ütő egy pillanatra és bevillant a képe ahogy fekszik holtan az egyik törmelék alatt. Dühös lett, és dühe célpontot is talált.
A lny földet érése és Sae aggódó szavai után egy magas fiú trappolt a helyszínre. Felrángatta a lányt, és dühvel húzta maga elé.
- Mi a frászt csinálsz? Ha tudtál valamit el kellett volna mondanod ahelyett, hogy jelenetet rendezel és akkor talán rendelkezhettek volna az illetékesek!
Tudtál valamit nem? Mi lett volna ha a hősködésed miatt valaki leesik és meghal?
- Csak úgy szikrázott a szeme. Meg se hallotta se Misát, se mást, amíg nem fejezte be. - Nem vagy hős még. Fogd fel és járj be az iskolába, ha az akarsz lenni! Addig meg ne hátráltasd a többieket! - Elengedte a lányt. Ha elesett ~ volt rá esély, lévén hogy egy, két méteres torony volt ~ hát nem érdekelte.

by **Elisa Von Altmark** Pént. Május 25, 2018 7:21 pm

A frusztráló érzés egyre erősödött végül morgásban tört ki. Felvontam a szemöldökömet és a hang irányába fordultam. Kisvártatva recsegés, ropogás hangja követte a morgást, azt pedig egy hatalmas porfelhő. Kezemmel takartam az arcomat és ameddig nem volt muszáj levegőt se vettem. Amikor már nem bírtam tovább igyekeztem az ingem ujjával megszűrni a levegőt. A gondok itt nem értek véget. A következő nagy hangzavarban a vasút szakadt össze. Félszemmel igyekeztem felmérni a helyzetet. Ahogy ült a por úgy rajzolódott ki egyre jobban a káosz ami önmagát gerjesztve kezdett eszkalálódni.
-Nyugalom! Emberek! HÉ!
Csattantam fel ha netán nem lennék elég hangos. Ha csak néhányan is rám figyelnek és sikerül őket kizökkenteni a pánik hangulatból akkor folytatom.
-Nyugalom. Nem lesz semmi baj! DE! Nem lesz baj ha nem csinálunk! Fegyelem! Nyugodtan! Nők és gyerekek előre. a férfiak pedig segítsenek az időseknek. Adják tovább. Nincs ok a pánikra.
Próbálom instruálni az első kis csoportot és bevonni.
-Maguk!
Kiáltok a személyzetnek.
-Ne csak álljanak. Tereljék az embereket a kijáratok felé. Maguk ismerik a helyet.
Azzal el is fordulok tőlük. Tovább szemlélem a terepet, hogy alakul e a béke. Valaki beszorult a törmelék elá és ketten próbálják kihúzni. Oda sietek én is hogy segítsek de kevés vagyok. Körbenézek valami segítség után. Megpillantom a két nyugtalanító alakot ahogy angolosan próbálnak távozni.
-Hé ti!
Kiáltok Seir és a másik felé. Sértetlennek tűnnek. Jól fog jönni egy kis plusz izom.
-Várjanak.
Seirék után sietek.
-Hahó!
Próbálom magamra vonni a figyelmüket. Ha kell eléjük kocogok/rohanok és megállok előttük.
-Tudnátok segíteni?
Biccentek a törmelék alá szorult felé akit ketten próbálnak nyugtatni.
-Hárman nem bírjuk, el kéne még egy kis segítség.
Mellkasom hevesen emelkedik és süllyed a lihegéstől. Kíváncsian és kissé türelmetlenül kapkodom a fejem kettejük között. Szinte meg is feledkeztem a többiekről. Merem feltételezni, hogy nekik is az első dolguk az emberek védelme.

by **Misa Misaki** Szer. Május 30, 2018 9:26 pm

Meglepetésként ért Dai hirtelen "visszavonulása", nem tudtam hová tenni, de sokszor rájöttem már, hogy a fiú esetében ez nem is probléma. Sokszor fog ez még bekövetkezni. Először óvatosan a bal lábamat helyeztem a földre, majd lassan követte a másik is. Halkan felszisszenve, hiszen a térdem érzékeny volt.
Pár lépésnyit közeledtem Sae és a csokigyáros lányhoz, hogy kellően halljam a köztük zajló csevejnek nem igazán mondanám kommunikációt.
Bevallom, Hagumi vagy hogy is hívják szemtelen viselkedése felbosszantott, méghozzá egy pillanat alatt. Épp terveztem odébb állni, Dai-al, ha lehet amikor a közel harmadik sorscsapás is elért minket.
Azt hittem először, hogy egy hatalmas jármű, majd hogy földrengés végül pedig százfelé szóródó törmelékek és üvegszilánkok adtak választ a tévedésemre. Arra is gondoltam, hogy gázrobbanás, de sehol sem volt tűz, csupán por és szeméthalom. Hangos segélykiáltások, jajveszékelések és ijedelem. A lábaim mozdulni sem bírtak, hirtelen minden erőm elszállt. Éreztem ahogy remegni kezdek. Karjaimat szorosan mellkasom elé emeltem és csupán egy pontot voltam képes bámulni. Sápadtan meredtem a föld egy törmelékkel borított dombosabb részére, ami alól valami színes ruhadarab és egy aprócska kéz meredten nyúlt előre. Arra emlékszem, hogy alig kaptam levegőt, minden külső zaj tompább és zavartabb lett. Fel-fel ismertem hangokat, mondatokat... de a többség érthetetlen volt, majd mindezt egy hatalmas fülzúgás váltotta fel, miközben éreztem hamarosan elájulok. Az érzékszerveim eltompultak és keveredtek bennem a jelen események és az emlékeim fura egyvelege. Egy autó éles csattanása, majd a nyikorgás ahogy a fémek összepréselődtek. A kisgyermek. A sikolyok. Pár kósza mondat: "Minden rendben lesz." az édesanyám hangján. "A segítség már úton van" Sae távoli mondata. "Biztos klassz a népszerűség, de ha valaki ezért akar levizsgázni, az nem való hősnek." Angel szavai. Képtelen voltam felmérni a környezetem, szembenézni azzal ami a szemeim elé tárulhat. Túl gyorsan zajlottak az események és lelkileg nem voltam felkészülve még arra, hogy egy éles helyzetben akármennyire is, de helyt álljak és mindez... szemben állt azzal amit önmagamról gondoltam.

by **Present Mic** Vas. Jún. 03, 2018 9:21 pm

Ha ez most egy vizsga lenne, Sae kapna egy ötöst, Elisa egy négyest, Daiki és Misa pedig megbukna. Csak hát ez nem egy vizsga, és itt Daiki és Misa tetteinek, vagyis tétlenségének sokkal komolyabb következményei is lehetnének. Szerencsére mindenki megúszta súlyos sérülés nélkül az utasokat és a járókelőket is beleértve, Sae és Elisa ösztökélésére pedig lassan akcióba lendülnek a vasutasok is, és próbálják követni a katasztrófákra vonatkozó előírásokat. Már azok, akik nem kaptak úgy sokkot, mint Misa.
Hazumi is sokkot kapott, ilyen közel még sosem tartózkodott egy összeomló épülethez, úgyhogy meglepően szelíden reagált Sae kérdésére, és egy gyámoltalan bólintást küldött válaszként. Mondjuk a feltápászkodást megoldotta Daiki akciója, és ami azt illeti, a fiú dührohama arra mindenképp jó volt, hogy kizökkentse a szöszit a sokkos állapotból. A colos kapott is egy nem túl erős pofont.
- Én legalább megpróbálok valamit tenni, és nem a sérültekkel kiabálok!-vág vissza dühösen, ha nem engeded el, akkor ő maga rántja ki magát, és esik újra a poros földre - Azt hittem, több időm van... - sóhajtja fájdalmasan. Kicsit még küzd a légszomjjal, amit az ijedtség és az esések okoztak, de a fogát szívva csak talpra áll.

Seir és Alter, ti nem tudtok időben meglógni, hála Elisa közbeavatkozásának. Kicsit pechetek is van, mert meglepően rövid idő alatt felbukkan két hivatásos hős a színen. Jól ismert páros, akik veszélyes bűnözők elfogására specializálódtak. Hawkeye, aki nem csak a nevét koppintotta a Marvel-hősről, hanem távcsövekkel vetekedő látását használva íjával és spéci nyílvesszőivel ritkít; illetve a mindössze 14 éves feltörekvő géniusz, Miss Lily, aki a testére rögzített köteleket manipulálja. Utóbbi máris körbeöleli a törmeléket, és felemeli a szerencsétlenül járt utasokról. Bár így nem kell segítenetek, azért gyanús lenne, ha most csak így, angolosan meglépnétek, nem?

- Figyelem! Mindenki, akinek nincs horzsolásnál csúnyább sérülése, gyülekezzen Lilynél! Senki se menjen sehová, amíg meg nem győződtünk róla, melyik menekülőutat a legcélszerűbb használni! - szólal meg hangosan Hawkeye, majd Misához lép, és ráteszi a kezét a fejedre - Nyugalom, kölyök, itt biztonságban vagy. Lily majd segít, menj oda hozzá - ha nem nézel rá, finoman maga felé fordítja a fejed, és biztatóan rád mosolyog, bár tekintve, hogy a szeme helyén két mechanikus objektív virít, kicsit bizarr a látvány.
- U.A. diákok, ki érzi úgy, hogy segíteni akar? Szuper lenne, ha el tudnátok látni a sebesülteket, amíg ide nem érnek a mentők! - vigyorog rátok, mármint azokra, akik az iskolai uniformisukban virítanak. A többiek meg most lebuktathatják magukat.

by **Seir** Hétf. Jún. 04, 2018 4:12 pm

Ahogy a fiatal páros az egyik, még viszonylag épen maradt kijárat felé vette az irányt, a korábban már feltűnően rájuk meredő, egyenruhás szőkeség utánuk rohant.
Bár Seir próbálta elterelni a tekintetét, ám a mély lélegzetvételektől fel-alá ereszkedő, kigombolt inges mellpár próbára tette az akaraterejét.
- Komolyan a mi segítségünk kell neked, U.A. diák? - kérdezett rá Alter, társánál jóval gyorsabban reagálva a kérdésekre. - Két polgárét, akik menekülni próbálnak az életveszélyes baleset helyszínéről? Ha törmeléket akarsz pakolni, miért nem a magas, kigyúrt társad kéred meg rá, aki épp a másik egyenruhás szőkeséggel ordibál, ahelyett, hogy hősködne? - mutatott a lány az attrakció irányába, miközben közönyös hangjába magához nem illő élt csempészett. - Vagy miért nem azzal a transzneművel törődsz, aki veletek jött ide, de sokkot kapott az esettől? Elhiszem, hogy dúl a liberalizmus, és rossz fényt vetett volna az iskolátokra, ha visszadobják, de minimális elvárásaitok azért lehetnének jövőbeli hősök felé... Szégyen, amit itt műveltek. Egymással ordibáltok, pánikoltok, te pedig polgároknak könyörögsz segítségért...
Már szinte Seir érezte magát kellemetlenül, ahogy Alter-t hallgatta, ám mielőtt arra buzdíthatta volna a társát, hogy inkább menjenek, váratlan, és számukra kedvezőtlen fordulat kavart bele terveikbe.
Meglepően hamar a helyszínre érkezett két profi hős, akik hivatásukhoz mérten gyorsan rendet is tettek.
Immáron Alter sem törődött tovább a lenge szőkeséggel, csak nyugodt arccal megfordult, majd a felkérésnek eleget téve, sétálni kezdett Miss Lily sorához.
Seir követte a példáját, és bár arcán nem tükröződött, sok kétség gyötörte... Nem értette, miért ért ide alig egy-két perc alatt két profi. Bár talán a kilétükben volt a válasz... Hawkeye különösen ismert volt arról, hogy veszélyes bűnözőkre vadászik. Feltehetően azok nyomában jártak, akik a katasztrófáért is felelősek voltak.
Talán épphogy lekésték üldözöttjeiket, és az omlás miatt félbe kellett hagyniuk a vadászattal - elvégre a civilek mentése elsőbbséget élvez a gaztevők elkapásával szemben.
Ha erről volt szó, csak túl kellett vészelniük a vihart... A csokimárkás szőkeség sokat tudhat, ez már egyértelművé vált a fiú számára. Ha elkezd beszélni a profi párosnak, az is sok figyelmet elterelhet minden másról.
Pusztán az utazótáska miatt kellett aggódniuk. Seir magabiztos volt abban, hogy akkori állapotában jócskán máshogy nézett ki a körözésében megadottól, míg Alter egy nyilvántartásban sem szerepelt.
A hősök biztos nem fogják mindenki táskáját átnézni, arra nem volt idejük.
Másnak minderre pedig nem lett volna joga... Sem a vasutasoknak, a diáktanoncoknak meg végképp nem. Egyáltalán, miért tennék?
Pusztán egy tüzetesebb rendőrségi helyszíni vizsgálat szúrhatott ki velük... Ám egyelőre Seir úgy vélte, hogy várniuk kell. Az egyik hős azt mondta, hogy amint biztonságos kiutat találnak, mindenkit evakuálhatnak a helyszínről. Az lesz az ő pillanatuk... De akkor mit tehetett volna? Várjon és reménykedjen?
Igen... Seir abban is reménykedett, hogy nála intelligensebb társa az ő gondolatmenetét már jóval továbbvitte, és több váratlanra is felkészült.

by Ajánlott tartalom

[Kaland] Bummbumm

[Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm

Re: [Kaland] Bummbumm