[kaland] hegyi túra

résztvevők:
Nyarla
Shikowara Nibori
Malasorte
Natsuki Eiko

Sok információt nem kaptok, csak egy időpontot, és egy koordinátát.
Mikor megérkeztek még senki sincs ott, csak egy hatalmas hegy tornyosul előtettek.

Feladat: érkezetek meg
határidő: április 29. (2 hét)

Éppen az igazak álmát aludtam nem pont a legkényelmesebb pózban. A székemnél ültem és a lábaimat felpakoltam az író asztalra. Nem tudom miért szoktam ezt csinálni ugyanis ott volt a kanapé azonban néha napján szükségem volt egy kis változatosságra. Arról álmodtam, hogy éppen egy csirkefogót üldözök, aki ellopta az összes ennivalómat. Nagyon mérges voltam rá viszont hiába adtam bele mindent, valami oknál fogva nem bírtam utol érni. Egyszer csak azon kaptam magamat, hogy nem volt rajtam nadrág, vagyis alulról majdnem teljesen meztelen voltam. A járókelőket ez egyáltalán nem zavarta, ahogyan engem, sem mert tisztában voltam vele ez csak egy állom. Nem éreztem a súlyomat, minden ember egyformán nézett ki ráadásul már rég utol kellett volna érnem azt a csirkefogót. A valóságban ritkán fordult elő, hogy én valakit ne csíptem volna nyakon. Úgy tűnt a szerencse végre rám mosolygott ugyanis a tettes elejtette a táskát benne a finomságokkal és rohant tovább. Megálltam majd kivettem belőle tálcán egy egész sült csirkét, aminek semmi baja nem lett. Úgy gondoltam jobb, ha minél előbb befalom ugyanis a valóságban nagyon ritkán jutottam ilyen falathoz. Számomra megmagyarázhatatlan módon a sült elkezdett csörögni én pedig kinyitottam a szememet.

Félálomban levettem a lábaimat az asztalról majd kitapogattam a telefont és a fülemhez vettem a kagylót.
-Haló diliház. – mondtam majd ásítottam egy nagyot.
-Hát szerintem is pont oda való vagy, de mielőtt távoznál, lenne egy hírem.
A telefon túloldalán egy kedvesnek nem mondhatni férfi foglalt helyet, aki egy motoros banda tagja volt. Nem voltak ők olyan rosszak csak szerettek néha napján egy kis zűrt okozni és a maguk módján elintézni a nézeteltérésüket. Miközben hallgattam elkezdtem a fiókokban turkálni, de egyikben sem találtam, meg amit kerestem.
-Ha hírt akarsz, mond el nekem hova raktam azt az átkozott cigit. Sehol sem találom, de mindjárt felgyújtom ezt az egész koncerájt.
-Ahogy gondolod, azonban hiába keresed ugyanis egy hónapja azt mondtad leszoksz az óta nem láttam nálad cigit. Figyelj, amit mondani akarok. Nem, inkább írd le, mert elfelejted. Testőröket keresnek hegyi túrázók mellé. Nem értettem miért kellene ilyen védelem ezért kicsikét szaglásztam. Állítólag valami ereklyéket mennek felkutatni. Gondoltam szólok. Ha összejön, neked remélem számomra is csurran cseppen valami. Mondom a címet.
-A beszélgetés elmentem a folyosó végén lévő fürdőszobába és kissé felfrissítettem magamat, majd beültem az én tragacsomba majd meg sem álltam addig a bizonyos hegyig.
-Ezt aztán jó nagyra megnőtt. – mondtam miközben a répámat rágcsáltam, amiből vittem magammal egy párat.
/Utólag hozzáírva.
Erő: C
Elme: D
Kitartás: C
Mozgékonyság: D
Ügyesség: D
Irányitás: D/

- Meg is vagyunk? - kérdezett rá Seir.
- Az összekapcsolás teljes, a "Pont" már aktív. - felelt a szőke lány. - Nem számít, milyen messze kerülsz innen, amíg én a hatáskörön belül maradok, bármikor visszajuttathatlak ide. Persze, nem árt majd valamilyen módon jelezned, ha szükséged lesz a "Save Point" aktiválására.
A srác körbenézett a szerényen berendezett erdei faház egyetlen helyiségén, majd átgondolta annak elhelyezkedését is. A Shikoku hegység környéke ritkán lakott terület volt, a sűrű erdőségeket pedig leginkább csak túrázók, vagy vadőrök látogatták.
A visszajutáshoz felállított hely ezáltal tökéletes volt, Seir kis valószínűségét látta annak, hogy bárki is felfedezné itt, ha hirtelen távoznia kellene küldetéséről.
- Két telefon is lesz nálam a túra alatt. Egy új modell, ami a gyenge net-lefedettség miatt elég haszontalan lesz... - keresgélt zsebeiben a srác. - A másik egy őrségi darab. Mentsd el ennek is a számát, ha ezen megcsörgetlek, az azt fogja jelezni, hogy rögvest küldj vissza ide, a "Ponthoz".
Mary bólintott, majd eleget tett a fiú kérésének.
- A leghatékonyabb az lenne, ha közvetlenül a lopás után kérnéd az én segítségem. - kezdte el magyarázni a szőkeség. - Ha tiéd a műtárgy, én vissza tudnálak dobni ide, és nem kellene vesződnöd a meneküléssel, meg semmi hasonlóval. Persze, ha korábban elszúrsz valamit, és túl nagy bajba kerülsz, nos... A "Save Pont"-nak hála ugyan megúszhatod, de az egyben a bukásod is jelezné.
- Jól tudom. - bólintott Seir. - Bárhogy is, köszönöm a segítséged. Más osztagok ritkán kerülnek kapcsolatba egymással, és még annál is ritkábban dolgoznak össze. Nem tudom miért teszed, de egy ilyesfajta feladathoz a képességed felbecsülhetetlen értékű.
- Kite-kun kért meg rá, neki köszönd. - mosolyodott el Mary. - Ha másképp lenne, valószínűleg Tokióban pihenném ki a nyugati utunkat...
- Nos, ez meglehetősen bosszantó. - gondolt itt a fiú a felemlegetett névre. - De egy koldus ne válogasson, ugye?
Igaz, Seir szervezete megannyi tehetséges egyént tudhatott a tagjai közt, a fiú a legtöbbjüket még csak soha nem is látta. Még a közvetlen társára sem számíthatott mindig, a főnöke pedig annyira volt megbízható, mint bármely másik őrült... Általában egyedül dolgozott, így kellemes változásnak vette a segítséget, még akkor is, ha az "csak" egy mentőövet biztosított számára.
- Mindenesetre, én elindulok. A hirdetésben megadott időpont közeleg, nem lenne jó lekésnem a fellépést. - kapaszkodott bele a srác az utazótáskájába.
Annak tartalma leginkább átlagos felszerelés volt, a szélsőséges időjárásra előkészített ruhadaraboktól kezdve hosszan eltartható élelmiszerig, valamint egy katanáig, amely a többi holmi alá volt bezsúfolva.
Seir-t ugyan körözték, ám a hivatalos nyilvántartásba vett bűne pusztán egy gyilkossági kísérletet takar, ami közel sem fedi le az általa elkövetett lajstrom egészét... Még csak épphogy karcolgatja azt.
Ezzel egyidejűen a róla megadott leírás is felületes, hiszen rossz látási viszonyok közt vették észre, és legfontosabb ismertetőjegyeiként vörös szemei, valamint fehér haja szolgált... Mindezt túl könnyű volt körbejátszania.
Színtelen tincsei bármilyen kimosható festék árnyalatát jól felvették, a fiú épp ezért szőkére festette magát, szemeibe pedig kék kontaktlencséket tett.
Igaz, a vörös alap miatt ez egy viszonylag furcsa, zöldes átmenetben nyilvánult meg, a srác számára a lényeg az maradt, hogy külleme jócskán eltérjen a körözésben lévőtől.
- Sok szerencsét. - búcsúzott Mary, ahogy Seir elhagyta az erdei rejtekhelyet.
A fiú bólintott, majd elindult a megadott találkozási pontra.


A hegylánc lábánál már gyülekeztek páran, valószínűleg mind a netes hirdetés miatt voltak jelen.
Seir-t egészen más célok mozgatták... Elmosolyodott, majd megindult az összegyűltek irányába.

/Akkor ennyien leszünk/

A jelek szerint Seir és Malasorte időben elértek a hegyig. Niborinak nehezebb dolga volt, mert közvetlen buszjárat nem közlekedik a megadott helyre, így késik egy kicsit.

Seir, Malasorte:

A meghirdetett időpontban bevág a helyszínre egy terepjáró, és két férfi száll ki belőle.
Az egyik rátok néz, majd hátat fordít, és elindul a csapáson, amit talán észre se vennétek, ha nem láttátok volna eltűnni ott a furcsa férfit.
-Ne is törődjetek a Professzorral. Szívesen megbeszélném a dolgokat, viszont el kell indulnunk, mert még késni fogunk. Nehogy lemaradjatok.
Ezzel ő is elindul a Professzor után.
Gyorsan kell döntenetek, mert pillanatokon belül eltűnnek a láthatárról.

Az egyik férfi:

A professzor:

Nibori:
Te nem vagy szerencsés: tényleg nem késel sokat, talán öt percet, de addigra már csak a két üres kocsi árulkodik arról, hogy itt bizony még volt valaki pár perccel ezelőtt.  Egy kis kutakodás után megtalálhatod a többiek nyomait, akik elindultak a csapáson. (Természetesen, ha Mala elmegy az autóval, akkor csak egy kocsi marad)
A te feladatod az lesz, hogy írd le hogy találsz rá a csapásra, ami távolról csak nehezen vehető észre


Sorrend: Nibori az utolsó
határidő:
Seir, Mala: egy hét (május 22)
Nibori: egy hét miután Seir és Mala is írt.

Szinte a semmiből bukkant fel egy elmebeteg terepjárós és azt hittem el fog engem gázolni. Fogalmam sincs, mitől lehet, azonban néhány ember megvadul, ha kormány kerül a kezébe. Én természetesen kivételnek számítottam ugyanis gyalogosan pont olyan toleráns voltam minta tragacsban. Amilyen hírtelen megjelent a terepjáró olyan gyorsan meg is állt így a palacsintává lapításom későbbre lett halasztva. Két férfi szállt ki a járműből és sikerült megállapítanom róluk, hogy egyiküket sem ismerem. Aki fehérbe volt öltözve elindult egy csapáson keresztül a másik pedig oda jött hozzám és elnézést kért és felszólított minket, hogy kövesük. Nem értettem miért beszélt többet számban majd váratlanul megláttam, hogy rajtam kívül más is érkezett. Nem akartam bunkónak látszani ezért egy fejbiccentéssel üdvözöltem a másikat.
- Szintén testörködni? - kérdeztem.
Közben benyúltam az egyik zsebembe és elővettem egy újabb répát, amit vidáman rágcsáltam. Elvonta a figyelmem a dohányzásról ráadásul éhes is voltam egy kicsit. Egyszer egy gyerek azt mondta olyan vagyok, mint Tapsi Hapsi csak ő nem viselt ilyen flancos ruhákat, mint én. Engem ez egy cseppet sem zavart ugyanis sokkal rosszabbat is mondtak már nekem. Különös kontrasztot alkotott a hófehér haja és a skarlát vörös szeme. A csuklya miatt nem láttam rendesen így nem tudtam eldönteni, hogy festette magát vagy az volt a természetes színe. Igaz engem, egy cseppet sem zavart mindenki azt tehet a fejével, amit csak akar egészen addig, míg nem nekem kell fizetnem érte. Csevegésre nem maradt sok időnk ugyanis a szemüveges majdnem teljesen eltűnt a szemem elől. Gyorsan a nyomába eredtem vigyázva nehogy elakadjon a ruhám bár néhány kósza ág nem okozhatott benne. A nagy sietségben észre sem vettem, hogy kiesett a zsebemből a hófehér zsebkendőm.
/Elnézést a késlekedésért./

Ahogy Seir közelebb ért a helyszínhez, rájött, hogy rajta kívül pusztán egy személy várakozik az indulásra.
Bár két másik alak is jelen volt egy terepjáró takarásában, ők valószínűleg a hirdetés feladói lehettek, hisz egyikük hamar az élre is tört.
Meglehetősen különös párost alkottak, tekintvén hogy egy zilált hajú, szakadt ruhás férfi indult előre, míg társa kimért testtartással, öltönyben, jól fésült frizurával kért bocsánatot viselkedéséért.
Seir csak biccentett, majd követni kezdte a két alakot.
Ugyanakkor azt nemigen értette, hogy rajta kívül miért csak egy jelentkező akadt erre a túrára. Nem tetszett neki a fejlemény, hisz ezáltal túl sok figyelem terelődik rá. Minél többen lennének, ő annál könnyebben vegyülhetne.
És persze, a túl kis létszám hamar meg is szülte eredményét.
A másik jelentkező, egy Seir-nél magasabb, középkorú férfi kisvártatva meg is szólította a srácot.
- Mondhatni... - felelte szűkszavúan, olyasfajta hanglejtéssel, amelyből kiszűrhető volt, hogy nem szeretne beszélgetésbe elegyedni.
Számára az lett volna a legkedvezőbb, ha több tucatnyi ember közt megbújhatott volna egy szürke, feltűnést kerülő jelentkezőként.
Bár nem hitte volna, hogy bárki is utánuk jönne már, Seir megpróbált a csapáson viszonylag sűrűn, és aprókat lépkedni, hogy láthatóan sok nyom maradjon utána.
Nem érdekelte, miszerint más túrázók, hegymászók, vadőrök, vagy esetleg borzasztóan eltévedt bűnözők erednének utánuk... Neki bármi megfelelt, ami kevesebb figyelmet terelt rá.

Spoiler:

Seir+Malasorte
Miután a Professzor észrevette, hogy őket követitek, egy kicsit lassított a tempón. Így minden gond nélkül utol tudtátok érni, ahogy a következő csapást kereste. Eltartott egy darabig, aztán az egyik találomra kiválasztott helyen elindult, ha követitek, akkor egy újabb csapásra találtok, ami az előző csapásról nem volt észrevehető, mert teljesen benőtte a gaz.

Nibori

Nos, a te utad nem ilyen egyszerű... Ahogy elindulsz, egy kis idő elteltével, azt veszed észre, hogy az utat, amin bejöttél, benőtte a gaz, és teljesen eltűnt. Visszafele menned teljességgel lehetetlen, így csak előrefelé mehetsz, ami szintén nem egyszerű, mert néhány perc bolyongás után azt veheted észre, hogy körbe-körbe bolyongsz, Akármerre indulsz el.


határidő: 2 hét

A szemüveges férfi egy ponton lelassított, így Seir és a középkorú alak könnyedén beérték.
A bűnöző próbált nem tudomást venni a többiekről, pusztán csak követni a vezetőt. Ezt tűnt a leglogikusabb lépésnek.
Csendben maradni, és sodródni az árral. Egyelőre.
A környezet kihalt volt, az út pedig amelyen haladtak, még csapásnak is alig volt nevezhető. Seir hamar fel is adott a leplezett nyomgyártással.
Úgy vélte, a létszámuk már nem fog nőni, hisz egy ilyesfajta kihalt vidéken amúgy sem találna rájuk senki. Ez különösen akkor nyert igazat, amikor a szemüveges alak egy olyan vágásra fordult le, amelyet a természet már szinte teljesen kisajátított magának.
Ez ugyanakkor felvetett egy kérdést a fiúban.
Talán jobb lett volna, ha megtartja magának, ám a kíváncsiság nem hagyta nyugodni.
- A hirdetés szerint testőröket kerestetek. - sétált a szemüveges társa mellé, aki korábban nyíltabbnak bizonyult. - De egy ilyesfajta környéken ki ellen kellene védelem? Még a túrázók is csak eltévedve kerülhetnének ki ide...
Seir feltételezte, hogy az internetes toborzás lényegében más célra keresett embereket.
Ha így is volt, a férfi valószínűleg nem fog neki őszinte választ adni. Mindenesetre a szavai, és a reakciója érdekelték a bűnözőt, hisz már azokból is lehetett következtetni.
Na meg, bár Seir igencsak antiszociális volt, a térerő hiánya, és a séta egyhangúsága belőle is kicsikart pár szót.

Úgy tűnik, hogy a pápaszemesnek feltűnt, hogy puli kutya módjára loholunk utána ugyanis kis idő után végre hajlandó volt lassítani. Nem vártam én vörös szőnyeges fogadtatást azonban abban reménykedtem, hogy nem kell fogócskázni. Eleget rohangáltam a városi csibészek miatt, akik képtelen voltak megállni a parancsszóra. Pedig én mindig megígértem nekik, hogy nem fogom őket bántani persze nem hallgattak az okos szóra. Nem igazán kedveltem ezt a környezetet ugyanis könnyen tönkre mehet az ember ruhája, szerencsére én nem tartoztam közéjük. Habár nem volt golyóálló az öltözékem ennek ellenére a szabásának volt néhány előnye. Nem szakadt el olyan könnyen, nem rongálta a veríték, és ha valaki mellkason talált egy baseball ütővel a csontjaim talán eltörnek, ám a ruha épp marad. Bizonyára most azt kérdezitek honnan ez a megszállottság, sajnos nem tudom rá a választ. Mikor felébredtem a kómából sok furcsaságra lettem figyelmes köztük volt az új öltözködési szokásom. Sohasem meséltem az ötletemről miszerint a nagy alvás lehet a felelős, mert nem akartam kísérleti nyúl lenni egy orvos asztalán.

A fickó, akit követtünk váratlanul egy új csapásra tért le, amit magamtól meg nem találtam volna. Megfordult a fejemben, nemhiába, van ez a hely ennyire elrejtve, bizonyára azért, hogy ne találhassa meg akárki. Mikor a másik jelentkezővel megpróbáltam haverkodni elég hűvösen fogadta a közeledésemet. Ennek ellenére ő megpróbált szóba elegyedni az egyik megbízónkkal.
- Az eddigiekből arra tudnék következtetni, hogy ezt a helyet nem sokan ismerik és valószínűleg találtak itt valamit. Valami nagyon értékeset. Azonban a titok ismerőinek egy része nem biztos, hogy osztozkodna, ezért kell védelem. De az is lehet, hogy az egész csak csali és éppen úton vagyunk, hogy feláldozzanak minket valami istenségnek vagy minek. – a végén elnevettem magamat, de azért hozzá tettem. – Ha így lenne, kérem, kíméljék az öltözékem. Nehéz kiszedni belőle a vért.

Míg a Professzor továbbhaladt, a másik férfi megállt Seir kérdésére.
-A kérdés helyesen így szól: mi ellen, nem pedig ki ellen. Ha olyan könnyű lenne megtalálni és megszerezni az ereklyéket, mindenki ereklyevadász lenne. Szóval figyeljenek oda, és szóljanak ha valami furcsaságot tapasztalnának.
Ahogy figyeled a szavait, és a mozdulatait, nem veszed észre, hogy hazudna, vagy meglepődött volna a kérdéseden.
-Szerencsére nem egy több-ezeréves ereklyéről van szó, tehát remélhetőleg még nem vonzott ide túlságosan erős védelmezőket.
Majd Malasorte. felé fordul.
-Sajnálom, ezt nem tudom megígérni. De próbálom majd megmenteni a ruháját, ha valami megenné őnt.
Egyáltalán nem látszódik rajta, hogy viccelődne.
Ezután csendben mentek tovább, néhány újabb "rejtett" ösvényen keresztül. Mikor az negyediknek vagy az ötödiknek a végére értek, az elől haladó professzor megáll, és zavartan néz körbe.
-Nem találom.
-Mi van?
-Az van, hogy innentől quirk nélkül kell eljutnunk a csúcsra. Mehetünk egyenesen neki a vadonnak, vagy megpróbáljuk megkeresni a biztonságos ösvény folytatását. Egyiknek sem adok sok esélyt a quirkem nélkül.


Válaszút elé érkeztetek, eléggé nyilvánvaló, hogyha a két férfira bízzátok a döntést, akkor még napokig itt maradnátok, míg ők megvitatják mit tegyenek. A quirk valahogy minden második vagy harmadik mondatukban elhangzik. Olyan harmadútra járhattok a csúcstól, de eddig nem egyenesen abba az irányba haladtatok, hanem inkább tekeregtetek, mint egy kígyó. Visszafelé pedig ugyanaz vár rátok, mint előre. Egyenesen le a találkozópontra, vagy az ösvények megkeresése.

határidő: 2 hét
Nibori kap 400 szavas lehetőséget a pótlásra.

Mikor a másik testőr jelölthöz beszélt nem értettem kristály tisztán, hogy miről is van szó. Mintha azt akarta volna sugallni, hogy nem egy élőlény lesz az ellenfelünk, de az is meglehet, hogy pusztán én kombináltam túl a dolgokat. Mikor arról beszélt járjunk nyitott szemmel és közöljük, ha valami furcsaságot észlelünk én szó nélkül bólintottam. Végül aztán a fickó rám is szánt némi időt, ami elég jól esett. Nem tudta nekem garantálni, hogy nem fognak feláldozni egy oltáron, ám ez nem igazán zavart. Annyi minden megtörtént abban a világban, hogy aki nem készült fel minden eshetőségre az megérdemelte a sorsát. Én is magamtól mentem oda senki se küldött vagy zsarolt, hogy tegyem meg, így minden felelősség az enyém volt.
- Lekötelezne, tudja ez egy elég drága ruha és nagyon sok munkámba került, míg elkészíttethettem. Sajnos nap, mint nap áldozatokat kell hozni, még akkor is ha pusztán jól akar kinézni az ember.
A férfi halál komolyan beszélt, akár csak én, de vele ellentétben nekem vidám volt a hangom. Mindig úgy gondoltam, hogy egy kis vidámság a legreménytelenebb pillanatokban is jól jöhet.

Váratlanul megtorpantunk ugyanis az állítólagos professzornak becsődőlt a képessége és fogalma sem volt róla merre is kéne menni. Azt mondta vissza is fordulhatnánk viszont az is elég veszélyes. Nem tudom, hogy a kedves olvasok, tisztában vannak vele, de a veszélyes a középső nevem, meglehet nézni a személyimben is.
- Én amondó vagyok, ha már eddig eljöttünk menjünk tovább. Nem mindegy, hogy előre menet vagy éppen menekülés közben ütnek rajtunk? Ha választani lehet, hogyan végződjön életem története akkor, ne az álljon benne, hogy menekülés közben kaptak el. Amúgy meg szerintem nem lesz semmi gond, mert tele vagyok önbizalommal.

Inaktivitás miatt a játékot

Lezárom

mivel a kaland nem érte el az öt körös minimumot, és a cselekmény nem fejezödött be, nem jár jutalom a játékért.