(Ismerkedő) Sae & Ryuk

by **Hiiragi Sae** Szer. Márc. 07, 2018 7:08 pm

A tavasz, egyre inkább kezdte éreztetni a hatását. A fák megkezdték kibontani virágiakat, napközben pedig kellemes, meleg levegőt fújt magával a szél. A diákok is elkezdték kihasználni ezt a lehetőséget az órák közötti szünetekben. Sae is egy volt közülük aki szintén kapott az alkalmon. Eredeti tervei alapján, Daiki-val fogyasztotta volna el az ebédjét, a fiút azonban valahol sikerült „elhagynia”. Végül egyedül kucorodott le az egyik félre eső, ám mégis jól látható fa tövébe, ezzel gondoskodva arról, hogy ha megakarná őt találni, akkor a fiúnak ez ne okozzon gondot. Miután kényelembe helyezte magát, egy kis doboz bentot varázsolt elő a táskájából, amit még reggel készített magának. Az étel főként zöldségekből és tojás tekercsből állt. A teljes, pihentető ebéd kedvéért pedig egy kis olvasni valót is bekészített, ami az iskola utáni tevékenységeket taglalta. Mindenképp szeretett volna valami klubhoz csatlakozni. Karin, általános iskolában kötelezte őt több ilyen tevékenységre, hogy a szociális készségei is fejlődjenek. Mostanra viszont már nem volt szüksége arra, hogy megvárja édesanyja utasítását, hiszen magától is tisztában volt ezzel. Így hát elkezdett bogarászni a számos lehetőség közül. Régebben az úszás volt az egyik ilyen, ám a quirkje miatt ez túl kézenfekvő és egyszerű lett volna.
~ Talán valami zene. Esetleg kosárlabda? Quirk nélkül alig ha menne. A színjátszó klub viszont elég csábító. ~ Mérlegelte a lehetőségeit, mialatt egy nagyobb falat avokádót kapott be. Sok lehetősége volt, és sok minden ténylegesen érdekelte is, de elsődleges szempontja a szocializálódás volt, így a sportokat végül kilőtte és a vita klubbal kezdett a leginkább szimpatizálni.

by **Kurogawa Ryuk** Szer. Márc. 07, 2018 7:53 pm

Nem értettem mi a rákért kell ezek az idióta sz*rságok az hősi léthez. Történelem, irodalom, földrajz. Ezek a hülyeségek, már teljesen kiölték a teljes agysejt gyűjteményemet. Igen a szint, melyet megadtak valóban nagyobb volt, mint általánosban, de könyörgöm… mi a francnak ezek egy hősnek. Komolyan mondom, már fáj ez a marha ötlet, hogy itt talán segíteni tudnak a „problémámon”. Az osztálytársak? Idegesítőek. A tanárok? Idegesítőek. Az órák? Idegesítőek… ÉS! Unalmasak is. Néha igaz, hogy van egy-két érdekesebb tanóra, megmozdulás is, de ezek így kisegítő osztályban még csak éppen-hogy vannak. Egek… mikor mehetünk végre bűnözőkre vadászni, vagy valami, minek a mi agyunkat is ugyanúgy kiégetni, min egykor az itt tanuló hősöknek. Ez csak egy fölösleges folyamat, mely kiöli a „gyerekekből” a kreativitást, pont úgy, ahogy az általános is. Mindenesetre nem érdekel. Ahogy elég gyakran, úgy a mostani óráról is meglógtam. Fölöslegesnek ítéltem részt venni rajta, meg úgyis ebédszünet lesz, így dupla annyi időm van lustizni. Melyet meg is tettem. Egy fa vaskosabb ágán foglaltam helyet, kényelmesen elfeküdve, fél lábamat lelógatva. Bár ha valaki nagyon akart kiszúrhatott, hogy itt ejtőzök, de mivel jószerével a lombok közt ejtőztem, így nem voltam túlságosan feltűnő. Végül megszólalt a déli csengés és szépen elkezdtek szivárogni az emberkék, hogy ki-ki a saját helyén költse el az ebédjét. Én általában a tetőnek egy kietlen pontjára szoktam kimenni, olykor-olykor átmászva az elkerítő kerítést, hogy kissé nyugalmam legyen. Most nem igényeltem a csöndet, bár meglepett, mikor valaki egyenesen felém indult meg. Azt hittem le akar szidni, hogy miért lógtam meg az óráról (felismertem benne egyik osztálytársamat, bár a nevét akkor sem tudnám megmondani, ha megkínoznának), de miután csendben helyet foglalt a fa közelébe és elkezdte enni az ebédjét, már érezhető volt, hogy valójában nem is lát engem. Elnyomok egy ásítást, majd a kapucnis pulcsim zsebéből előhúzom az egyik ebédre hozott almát, majd nagyot harapok bele (szándékosan úgy, hogy nagyot „roppanjon” az alma). Természetesen mivel cápákhoz hasonló fogazatom volt jelenleg a Qurik-m miatt, így elég kényelmetlen volt enni ezt a lében dús gyümölcsöt, de mindig is szerettem a savanykás, zöld almákat, így nem panaszkodok, hogy a háromszög alakú fogaim közt néha ki-kifolyik az alma leve. Nem foglalkoztam a csajszival, bár azért jeleztem neki, hogy bocs szivi, de a hely épp foglalt. Lehet, hogy nem vagyok olyan tapló, hogy elüldözzem szavakkal, de nagy eséllyel aurám és látványom elegendő lesz, hogy megtegye ezt a hatást. Nem sokan szeretnek a közelembe lenni. És jobb is van ez így.

by **Hiiragi Sae** Csüt. Márc. 08, 2018 5:17 pm

A lány valóban nem vette észre Ryuk jelenlétét mikor letelepedett, és ha nincs az alma, akkor könnyen meglehet, hogy ez így is marad. Sae persze nem tudhatta, hogy direkt hívta fel magára a figyelmet, ám mikor a hang irányába nézett nem zavartatta különösebben magát. Az ijesztő külseje ellenére nem rémült meg. Ha nem találkoztak volna már az osztálytermen belül, meglepné a fiú kinézete, így viszont már nem volt min csodálkoznia. Egyébként sem ő lett volna az első különös megjelenésű Quirk használó, akivel találkozik. Inaba kisvárosában ahonnan jött, élt egy férfi, akinek szintén mutációs képessége volt. Egy kardhal, egy cápa és egy fűrész keveréke lehetett. Hegyes és némileg hézagos, háromszög alakú, recézett fogakkal rendelkezett, hasonlóan Ryukhoz. Szürkés, pikkelyes bőre és fűrészhez hasonló hosszúkás orra volt. Elég ijesztő látványt nyújtott, pedig a férfi hivatásos hősként tartották számon. A lényeg, hogy megtanulta, hogy ne a külső alapján döntsön.
- Jó étvágyat. – Nézett fel a fiúra, miközben ő is folytatta az ebédjét. Hangja békés és tisztelettudó volt. – Ha jól emlékszem te voltál az aki ellógott óráról. Ryuk. - Jelentette ki, annak ellenére, hogy nem volt biztos a fiú nevében. – Ha sűrűn csinálod könnyen bajba juthatsz. Úgy halottam Midnight előszeretettel vadászik a problémás diákokra. – Sok pletykát halott már a tanárnőről, bár az ilyen szóbeszédeket mindig fenntartásokkal kezelte. Ilyen volt az is, hogy a fiú valójában egy beszivárgott bűnöző, aki káoszt akar okozni az iskolában. Nagyon erős kétségek gyötörték afelől, hogy bárki ilyen egyszerűen bejuthatna az akadémiára. Még neki is kellet egy kisebb pszichológiai vizsgálatot elvégeznie, ahol kifaggatták a múltjáról, az érzéseiről és hasonlóakról.

by **Kurogawa Ryuk** Hétf. Márc. 12, 2018 2:18 pm

Úgy tűnt az osztálytársaim valamivel toleránsabbak kinézetemhez, mint az eddig általam ismert alakok. A legtöbben eléggé meglepődnek, vagy megrémülnek, mikor elsőre megpillantanak, bár ez a csajszi mondjuk, alapjáraton se néz ki ijedős típusnak. Bár így első látásra csinosnak tűnik, de érződik belőle a karót nyelt, mindig okosnak, megfontoltnak tűnő lény is, aki nagy valszeg mindig teszi a nagyzást, meg minden. Sosem komáltam a merev csajokat. Meg… a plázacicákat… meg az agresszívakat… meg a hasonló kis „hercegnőket”. Hm… most hogy nagyon belegondolok, alig van egy-két dolog, mi szimpatikus egy nőbe. No, mindegy. Nem érdekel. Szürcsölve eszem az almát, hogy a lehető legkevésbé kenjem össze magam a lével, mert nem szívesen ragadnék utána. A csajszi végül felém fordul és jó étvágyat kívánt nekem. Én csak morogtam erre valamit válaszul, de nem viszonoztam ezt a szívességet. Ezt is hülyeségnek tartom, mint a legtöbb hasonló szokást, melyet az emberek illemnek neveznek. Szerintem szimpla szájtépés az egész. Viszont mikor megpróbált „jó útra terelni” akaratlanul is, de felröhögtem. Hangom gúnyos volt és valamennyire erőltetett azért, bár elég nevetséges volt, amit mondott.
- Azt hiszed, hogy annyira érdekel, hogyha kicsapnak? Nem azért jöttem ide, hogy hős legyek, hanem azért hogy tudjak uralkodni a Quirkemen. És eddig sz*rt se csináltak eddig itt, amivel fejlődhettem volna. Az meg, hogy ellógom, az elméleti órákat meg nem érdekel. Már régen túl vagyok azon az anyagon, melyen épp szenvedtek. Ebben a lajhár tempóban halálra unnám magam az órákon.
Nem tudom, mennyit tud rólam a csajszi, de az biztos, hogy engem egyhamar nem fognak órára kényszeríteni. A kötelező órákon részt veszek, melyek a „hősi léthez” szükségesek, de a töltelék órákkal engem csak ne fárasszanak.

by **Hiiragi Sae** Kedd Márc. 13, 2018 11:20 pm

Sae nem vette magára a viszonzatlan udvariasságot. Nem őt minősíti más viselkedése, ennél fogva nem is érdekelte vagy várta el másoktól, hogy ugyan azt kapja amit ad. Nyugodtan falatozgatott tovább, míg hallgatta a fiú mondandóját.
- Érdekes hozzáállás. – Mondta nyugodtan. A fiúval ellentétben nem volt benne gúny, még csak megvetés sem, amit egyesek ilyenkor produkálni szoktak. Úgy viselkedett, mint ha valami teljesen általánosról csevegnének, mint hogy milyen az időjárás. – Van egy célod, ami különféle állomásokon, akadályokon vezet, de ezeken nem vagy hajlandó végig menni, csupán az út végén járó jutalmat akarod. Tehát pontosítva. Azt akarod, hogy az iskola megtanítsa neked használni a quirked, viszont azt amit ezért cserébe elvár megtagadod és lázadsz. Mint ha csak úgy akarnál vásárolni egy boltban, hogy nem fizetsz érte… – Kapott be közben egy újabb falatot, kis szünetet hagyva, aztán ha tudta folytatta. – Ilyen hozzáállással semmilyen célt nem lehet elérni és emiatt olyan, mint ha csak hirtelen kitűzted volna ezt magadnak, mert egyszerűen nem tudtál mit kezdeni az életeddel. – A monológ alatt befejezte a bento maradékát, így vissza tette annak dobozát a táskába. Nem nagyon tudott mást hozzáfűzni, ez megmarad, majd akkorra mikor a fiú megpróbál majd visszavágni. Mert ebben is biztos volt.

by **Kurogawa Ryuk** Csüt. Márc. 15, 2018 9:21 pm

Egy utolsót harapok még az almába, mielőtt befejezném, majd ahogy elnyammogtam az utolsó falatot célba vettem a kukát és csak úgy tessék-lássék eldobtam felé. Igazából legnagyobb meglepetésemre még bele is találtam, ráadásul szinte csont nélkül. Azért… tipikus. Ha ez lett volna a szándékom, tuti félre megy, vagy mit tom én… De igazából épp nem oda figyeltem, hanem a kezemet törölgettem, így nem igazán volt alkalmam a meglepő véletlenen elcsodálkozni. A csajszi eközben végig dumált és magyarázott, bár igazából annyira nem érdekelt a véleménye. A legtöbb embernek hasonló álláspontja van, mint neki, viszont azt hiszem, egy kicsikét el vannak picikét tévedve, ha azt hiszik, hogy minden teljesen úgy van, ahogy elgondolják.
- Igazad van. Van egy célom, tele akadályokkal, állomásokon. Meg akarom tanulni a képességemet normálisan birtokolni, használni, de ehhez létszükséglet a történelem, meg a verselemzés. Hisz hogy tudnám Őrületet visszafogni, hogyha nem úgy, hogy mára már aszott s*ggű tramplik dolgait vesszük számba. Hát nem remek módja a tanulásnak? – kérdezem gúnyosan – Amúgy meg félreértesz egy kicsit cicus. Te… és a barátaid…. Jóval le vagytok maradva az én tempómhoz képest. Lehet, hogy nem járok be órára, de miben fogadjunk, hogy nem lesz olyan elméleti óra, amiben jobban teljesítenél nálam. Lehet, hogy tapló paraszt vagyok, aki mellé még lóg is. De nem vagyok olyan retardált, mint azt a legtöbben hiszik. – arcom elég komor volt már, hogy lássa, nem veszem poénra már a szitut – Ha azt hiszed, hogy nem adok bele mindent… akkor valóban… igazad van. De jóval többet foglalkozok a témával, mint bármelyikőtök is hinné! - ezután hagyom had emésztgesse kicsit a hallottakat, kíváncsi vagyok mit fogott fel abból, amit mondok.

by **Hiiragi Sae** Csüt. Márc. 15, 2018 9:52 pm

Mint ahogy eddig is, türelmesen hallgatta beszélgető partnerét, nem úgy tűnt mint ha megérintené ahogy és amit mondott neki, bár már ő sem érezte szükségét annak, hogy előzékeny vagy kedves legyen. Gondosan eltette a szórólapokat, majd felállt a fa tövéből.
- Könnyen elképzelhető, hogy a lexikális tudásod az enyém felett jár. Ahogy az is megeshet, hogy jelenleg nincs olyan elméleti óra amiben jobban teljesítek nálad. De van egy mondás, ami úgy szól, hogy az okos ember mindig azt mondja, hogy tudok ennyit…- Tárta szét szélesre a kezeit. – Milyen keveset tudok. A buta ember pedig mindig azt mondja, tudok ennyit… - Itt leengedte a kezeit és csupán a hüvelyk és a mutató ujjával szimbolizálta a tudást. – Milyen sokat tudok. Azok alapján, ahogy viselkedsz és beszélsz, valamint a szöveg értelmezésed figyelembe véve az utóbbiba tartozol. – Abba már nem ment bele, hogy a fiú mit értelmezett félre. Úgy érezte, inkább meghagyja a saját önelégült tudatlanságában és nem fárasztja fölöslegesen magát.
- Viszont lassan folytatódnak az unalmas órák úgyhogy, nem is tartalak fel tovább hatalmas elméd egódból fakadó csiszolásában. Szia! – Intett a karjával. Nem szokott fellengzősen vagy lekezelően beszélni, de ha ez a fiút bosszantani fogja, akkor azzal az ő igazát fogja alátámasztani. Legalábbis a poliplány elképzelése szerint.

by **Kurogawa Ryuk** Szomb. Márc. 24, 2018 4:08 pm

Tisztában vagyok vele, hogy nagyon egocentrikusnak tart a csajszi, de igazából tojtam rá. A lényeg nem abban volt, minek képzel. Én tojtan folyton azokra, akik állandóan a szájukat tépték a jó-rossz dolgokról, meg hogy mi helyes mi nem. A csajszi is elkezdett papolni az okos-buta ember jellemzőiről és be is sorolt engem az egyik csoportba. Gúnyosan elmosolyodtam és szinte már viszketett a kezem, hogy megkérdezzem, hogy ő vajon saját magát melyik csoportba rakná be. De nem tettem. Hagytam, had élvezze a saját szavait. Ő ebben hitt és én egy dolgot sosem cselekedtem volna. Rákényszeríteni másra azt, amiben én hiszek. Így hát hagytam, hogy összekészülődjön és puffogva menjen el, ám mielőtt eltávozhatott volna, még egy röpke dallamos választ még megengedtem magamnak.

Okos ember az, ki holtáig tanul,

Míg fáradt lelke örökké, el nem fakul,

Ám a tudás miért nem tölti meg a gyomrát,

Hisz munkájáért nem kap éppen „tortát”,

Ám a lusta, számító az útján mindig eléje tér,

Hisz eme világban, nem a tudás, hanem a pénz a lét.

Nem voltak tökéletes rímek, a sorok is eléggé szabadok voltak, de ahhoz képest, hogy improvizáltam, szerintem elég jól sikerült. A szabad versek azok a kategóriák voltak, melyet magányos pillanataimban egy-egy „depihullám” között szívesen vetettem papírra, vagy legalábbis memorizáltam el. És úgy éreztem ide is illik ez az apró kis dolgocska, mellyel, ha csak nem hagyott teljesen figyelmen kívül a csajszi, szerintem egy pillanatra, ha mást nem azért megtorpanásra bírom szerintem. Bár amennyit mutatott eddig magából, nem hiszem, hogy meg fogja érteni a mélyebb utalásokat, de ezen már én nem segíthetek. Egyszerűen imádom nézni, ahogy a merev csajszik megsértődnek a semmitől… és miért érzem azt, hogy ezen is felhúzza majd magát. Megérzés? Szerintem tuti.

by **Hiiragi Sae** Hétf. Márc. 26, 2018 8:04 am

Ryuk tévúton jár, mikor azt gondolja, hogy Sae felhúzta volna magát, esetleg csupán ennyivel sikerülne felbosszantania. Egyáltalán nem az ő dolga volt mit csinál, ahogy nem is az ő felelőssége lenne ügyelni a cselekedeteire. De mindketten hősöknek tanulnak és így vagy úgy, de bekerültek az akadémiára. Miért hagyná csak úgy, hogy elpazarolja ezt a lehetőséget a gyerekes gondolkodással? Mert a fiú képes volt megcsillantani a művészibb oldalát és valóban sikerült elérnie, hogy a lány megtorpanjon és egy mélyet sóhajtson.
- Sok mindent nem mi irányítunk az életünk során, de a döntéseinket végül mi hozzuk meg. – Ezzel tovább indult az órára. Nem tudta, hogy végül Ryuk a maradék pár órán megjelenik-e vagy sem. Aznap ő már nem is kereste a társaságát, viszont éjjel a megszokottnál jóval később feküdt le mint szokott. Persze ha a srác maga kereste fel akkor reagált rá, bár erre ő maga nem sok esélyt látott erre.
Másnap korábban kelt és megpróbálta még azelőtt elcsípni a kis lógóst, mielőtt teljesen eltűnne az órák helyettesítése gyanánt. Helyzettől függően csupán egy füzetet nyújtott oda neki vagy tette le elé.
- Szia. – Köszöntötte, majd még mielőtt bármit mondhatna folytatta. – Ezek az ellógott óráidról írt jegyzeteim, kiegészítve a saját gondolataimmal és hozzá fűzni valóimmal. Hátha találsz benne olyat amiről még nem tudsz. Ha nem kell csak dobd ki, nekem megvan a sajátom. - Ha Ryuk belenéz láthatja, hogy valóban nagy gonddal készítette el. A lány írása bár kissé apró, de ettől független teljesen olvasható és szép volt

by **Kurogawa Ryuk** Hétf. Márc. 26, 2018 11:31 pm

A csajszi nem húzta fel magát a dolgon, de ha a mondottam bármit is elért nála, nem mutatta meg. Persze nem érintett annyira, hogy komolyabban foglalkoztasson a dolog, a költészetet sosem azért műveltem, hogy elismerjenek, hanem azért mert jól esett forgatni a „pennát”. Bár az igaz, hogy megtorpant, viszont mondanivalója pont annyira volt érdekfeszítő, mint az eddigiek. Elég naivan állt a dologhoz, s bár volt abban igazság, amit mondott, de látszott, hogy túl komolyan veszi ezt. Szép és jó lenne, ha minden döntésünk olyan lenne, mint amilyen mi gondolunk, de hagyom, had lebegjen ebben a tévhitben. Majd ha egyszer érdekli, a véleményem elmondom neki, hogy ez a rózsaszín világ, amibe él milyen szürke is valójában. Azok, akik csak a fényes oldalon élnek, az élet boldogsággal teli, de mi, akik már mindkét oldalt megjártuk tudjuk mi az igazi élet. Minket… már nem érintenek meg ilyen könnyen a közhelyek. A csajszi végül elment és ismét egymagam-maradtam unott gondolataimmal és hamarost már alig-alig emlékeztem az előbb elhangzott dolgokra. Persze a nap folyamán még láthatott a lány egy-két órán, de nem úgy tűnt, mintha nagyon érdekelne engem, vagy hogy egyáltalán felismerem egyáltalán.

Másnap igencsak össze kellett kapnia magát a csajszinak, ha a becsöngők előtt akart elcsípni, és ha csak nem kérdezősködött körül, akkor nem is igazán csíphetett el, ugyanis általában elég korán ki szoktam már kelni az ágyból, hogy a kora reggel kifeküdve a suli tetején lévő padokon az eget csodálva merengjek el magamban. Mindig is szerettem nézni a kékségben úszkáló fehér vattacukrokat, sőt kora hajnalban az egész szinte még gyönyörűbb, mikor még színek kavalkádjai közt lehet megcsodálni az eget. És ebben az állapotomban zavart meg a csajszi azzal, hogy felém hajolt (csak erre reagáltam, ha szólt is volna hozzám nagy eséllyel nem hallottam meg a gondolataimtól), majd miután elmondta, amit akart átnyújtotta a füzetet. Fel sem kelve a padról vettem el köszönő szó nélkül a füzetet, majd látszólag hanyag módon (bár ha jobban figyelt észrevehette, hogy úgy lapoztam, és tartottam a füzetet, hogy ne gyűrődjön, vagy hajoljon meg) fellapoztam és átnéztem a dolgokat. Ha nem ment el nyílván valóan valamiféle reakciót várhatott, amit végül meg is kap, ha elég türelmes. Összecsukva a füzetet nyújtottam neki vissza, ám ahelyett, hogy hanyag módon eldobtam volna türelmesen megvártam míg elvette, és utána a pad melletti táskámat fogtam meg és nyújtottam utána (melybe néhány tankönyv és rengeteg füzet volt).
- Vörös, A/4-es, vonalas füzet… asszem egy 2-es számot írtam a tárgyhoz. Vedd ki és lapozz a 17. oldalra. Negyedik, vagy ötödik bekezdés környéke. – utasítottam nem túl kedvesen.
Nem tudom, hogy megteszi-e amit kérek, vagy egyáltalán megvárta míg ide eljussak, de ha megtette meglepődve veheti észre, hogy a füzet amit elvett egy jegyzetfüzetet tartalmazott. Minden oldal be volt számozva, és annak ellenére, hogy borzalmasan nehezen kiolvashatóak voltak a betűk, egy kis hunyorítás után azért elolvashatta a szöveget. A füzet kijelölt oldalán megtalálta az övéhez hasonló jegyzeteket, de jóval tömörebb verzióit, ám annak ellenére, hogy tényleg tő része volt csak annak amit a lány leírt, meglepően sok információt tartalmazott és lényegében minden fontos részlet benne volt. Jószerével egy tökéletes puska volt, mely nem tartalmaz rizsát, csak fontos adatokat.
- Asszem azt kéne mondanom, hogy köszönöm a segítséged. – mondom kissé unottan – De mint látod nekem is vannak jegyzeteim.
A füzetet, amit fogott rendezett káosz uralta, de viszonylag könnyen kiismerhette magát, ha egy kis időt forgatott rá az ember, emellett jóval a mostani anyag fölött voltak a tartalmi részek, bár csak 1-2 oldallal tovább volt csak jegyzetek.
- Nincs szükségem rá, de értékelem a szándékod. Amúgy szépen írsz és nem láttam helyesírási bakikat se. „Lelked tükrét minduntalan a papírodra veted; hisz mindent elmond rólad, mit a pennáddal teszel.„ – mormogom a végét leginkább csak úgy a levegőbe, bár a fintoromból kiindulva könnyen kiolvashatja, hogy nem tetszik nekem ez a random rímelés.
Mindeközben míg én a csajszival tereferéltem a dzsekim a hasamnál lévő dudorja hirtelen megnő és lassan az arcom felé kezdett el mozogni jól láthatóan. Mikor végül a dudor elérte a kicipzározott részt hirtelen egy megszeppent lény arcocskája bukkant elő a ruhaneműből. Egy Fekete Kölyökmacska mászott ki a nyakamnál és dorombolva bújt a nyakamhoz apró fejecskéjét állam alá bújtatva. Szinte eddig ismeretlen (legalábbis a lány eddig nem láthatta rajtam) vonások futottak át rajtam, ahogy azok meglágyulva szinte földöntúli békességet sugároztak, miközben a kis lényhez suttogva finoman vakargattam hátát. Mindig is gyengéim voltak az állatok, még ha ez nem is nagyon tűnik fel az embereknek.

by **Hiiragi Sae** Szomb. Márc. 31, 2018 4:41 pm

A lány makacssága és kitartása elégnek bizonyult, hogy elcsípje a fiút a tetőn. Kissé még hűvös, volt így amint tehette a zsebébe mélyesztette a kezeit. Ha Ryuk nem kezdi el rögtön átnézni a jegyzeteit, akkor valószínűleg ott is hagyta volna és végül ment volna dolgára, így viszont még maradt.
Nem vette el a füzetet.
- Mondtam, hogy megtarthatod. – Ismételte el újra. Persze aztán kiderül, miért nem kellet neki.
- Hmm…- Olvasgatta a fiú jegyzeteit. A füzetben rendszer és igényesség uralkodott. Ez tetszett a lánynak, ő is ilyen módon vezeti a füzeteit. A rend a lelke mindennek. Az i-re a pontot a kölyökmacska tette fel. A lány elmosolyodott majd leült a szomszédos padra.
- Sokkal okosabb és érzékenyebb vagy, mint mutatod magad. – Állapította meg a lány. – Nem igazán értem miért jó ez a hanyag, „laza csávó stílus” amit mutatni szeretnél. Ennyire nem szeretnéd, hogy mások kedveljenek? – Még mindig mosolygott, ám ez tiszta és őszinte volt. Nem a megvetés vagy a gúny egy formája. Emellett valóban érdekelte, miért pazarolja el a tehetségét a fiú. Sae várt egy darabig, nem tervezett távozni, így egy idő után ő maga is elfeküdt a padon. Nem félt attól, hogy esetleg lekésné az órát. Számolt azzal a lehetőséggel, hogy esetleg késhet így ezt előre jelezte a tanárának.

by Ajánlott tartalom

(Ismerkedő) Sae & Ryuk

(Ismerkedő) Sae & Ryuk

Re: (Ismerkedő) Sae & Ryuk

Re: (Ismerkedő) Sae & Ryuk

Re: (Ismerkedő) Sae & Ryuk

Re: (Ismerkedő) Sae & Ryuk

Re: (Ismerkedő) Sae & Ryuk

Re: (Ismerkedő) Sae & Ryuk

Re: (Ismerkedő) Sae & Ryuk

Re: (Ismerkedő) Sae & Ryuk

Re: (Ismerkedő) Sae & Ryuk

Re: (Ismerkedő) Sae & Ryuk

Re: (Ismerkedő) Sae & Ryuk