[Kaland] Bummbumm

Szemöldököm meglepetten szalad homlokomra. Nem számítottam rá, hogy vissza kérdez. Azt hittem a japánok ennél azért jobban figyelnek egymásra. Otthon egyértelmű lett volna ez a reakció. Meglepődöttségemen kisvártatva némi bosszúság lett úrrá. Ahogy szavai elértek hozzám a bosszúságból harag született.  Kezem ökölbe szorult minek nyomán a körülötte lévő levegő rebegni kezdett. Enyhén ki is vörösödött a kézfejem. Ajkaim pedig vékony vonallá préselődtek. Azonban ahogy harag jött úgy ment is. Eloszlattam a kezembe gyűjtött töltetet és a szorításból is engedtem. Rájöttem, hogy nincs időm ezzel foglalkozni. Nem vártam meg, hogy befejezze mondandóját. Mély levegőt vettem és lemondóan legyintettem Alter felé. Kis híja van csak, hogy ne illessem meg plusszba egy jól ismert nemzetközé jelzéssel is. Pedig a kezem szinte már magától formálódott is. A mozdulattal együtt pedig el is fordultam tőle.
-Holzkopf...
Szalad ki belőlem félhangosan a szitok. Fél füllel még hallottam ahogy a többieket ócsárolja. Nem tudom figyelmen kívül hagyni. Pillanatok alatt megkeresem tekintetemmel a többieket és sajnos a banya igazat mondott... Daiko akkor kap egy pofont épp amikor oda nézek.
-Daiki! Ne most csajozz! Inkább gyere.
Kiáltok oda és egy indulatos kézmozdulattal a bajbajutotthoz intem ahol elkélne a segítsége. A bennem dúló indulatok miatt sokkal erőteljesebben hallható a német akcentusom. Amit nem is bánok. Úgy is mindig azt mondják, hogy ezt a nyelvet arra találták ki, hogy leigázzák vele a világot. Ezért nem is fogom vissza magam. Szeretném ha tudnák, nem vagyok jó kedvemben és sürgős a dolog. Általában órán vagyok csak ilyen keményvonalas. Meg ezek szerint vészhelyzetben. Nem is bánom, nincs időnk hibázni és enyelegni. Noha önmagában úgy tűnik nagy hiba volt bízni az ítélőképességükben és vadidegenekben is.
A bennem dúló haragról egyedül komor ábrázatom és összehúzott szemöldököm árulkodott.
-Akkor próbáljuk meg legalább egy kicsit emelni. Maga pedig próbáljon kikúszni onnét. A lábamba kapaszkodhat.
Ecsetelem a tervet. Daikival vagy nélküle de megkezdjük a procedúrát. Ám alig hogy megfogom a szikladarabot azt valami kötélszerű anyag öleli körbe és emeli le a bajbajutottról. Elkapom az illető kezét és kihúzom alóla. Ekkor látom, hogy egy vaskosabb vércsíkot húz a zúzott végtagja. Ahogy észleltem a problémát a blézeremet gondolkodás nélkül téptem le magamról.
-Nyugalom, megoldom.... Alles ist gut... alles is gut!
Kezdtem nyugtatni az illetőt amikor megláttam elsápadó arcát. Még szerencse, hogy csak középen volt begombolva a felsőm így csak egy gombja bánta. Nem mintha a rögtönzött szorító kötéstől nem lesz majd csuron vér de mindegy is.
-Feküdjön hanyatt.
Utasítom, kedvesen de határozottan. Felálltam és ezzel együtt a magasba emeltem a sérült lábat a kötésnél fogva. Másik kezemet a magasba emeltem, jelezvén, hogy szeretnék a továbbiakban is segíteni. Addig lábbal oda ügyeskedtem egy nagyobb kő darabot, hogy felpolcoljam a lábát és mentem tovább, hogy felkutassam kinek kell még segítség. Ingem gallérját a fogaim közé vettem és jobbal letéptem az ingem bal ujját. Vállamra terítettem. Utamat a többiek irányába vettem sietős, súlyos léptekkel.
-Daiki, vetkőzz, csajok, a bélezereket, ingujjakat... Te is hercegnő...
Fordultam ellentmondást nem tűrően Hazumi felé. Egyenlőre nem látom szükségét a ruhákat szét cincálni, de jó ha már a levétellel nem kell szerencsétlenkedni.

letelt az egyhetes türelmi idő, így a küldetést
inaktívitás miatt
lezárom
well... technikailag az ötödik körben tűntek el az emberek... Most a hosszú várakozási idő figyelembevételével megadom a fél játékért járó jutalmat

jutalmak:

Takuya Daiki: 800 arany
Hiiragi Sae: 800 arany
Elisa Von Altmark: 1000 arany
Seir: 1000 arany
Misa Misaki: 600 arany

*beírva*