Fallen Angel

Játékmód típusa: Normál
Név: Kagetani Mitsukai
Becenév/Hős név: Micchan / Fallen Angel
Nem: nő
Foglalkozás: hős
Kor: 18
Osztály-évfolyam/specializáció: szárnysegéd

Kinézet: Mitsukai legszembetűnőbb külső jegye a csípője magasságában manifesztálódott szárnyai, illetve a feje tetején csücsülő, kissé félrecsúszott glória. Angyalszerű külsejét a fülei helyén ülő kicsiny szárnyak, és a kereszt alakú pupillái teszik teljessé amúgy arany színű szemében. Haja hosszú és rózsaszín, alakja pedig kifejezetten nőies.

Jellem: Kicsit furcsa alak. Ahogy quirkje, úgy ő maga is kissé ellentmondásos személyiség. Rendkívül kedves és udvarias, ha úgy érzi, valami jót tehet, akkor kérés nélkül kap az alkalmon. Akkor érzi magát igazán jól, ha segíthet. Mondhatni igazán angyali. Viszont mégis furcsa örömét leli a pusztításban, lelkesedik a sötétségért és az ijesztő dolgokért, és olyankor elég… creepy tud lenni. Főleg, ha úgy érzi, hogy a legcélravezetőbb dolog, amivel segíteni tud, az a pusztítás...

Quirk:

Név: Dark Angel
Típus: mutáció
Leírás: Ezt a quirket angyalszerű megjelenés kíséri. Szárnyaival képes a repülésre is, azonban a tulajdonosa fény helyett a sötétséget és az árnyékokat manipulálja. Mitsu a környezetében lévő árnyékokat ellopva képes különféle formák, alakzatok létrehozására: sötétségből álló fegyverek, árnyéklabda, árnyékpajzs, stb.
Korlátok: A quirk csak éjszaka teljes értékű, nappal érezhetően gyengébb az ereje (úgy fél tierrel). Ha Mitsu túlerőlteti a használatát, ideiglenesen megvakul (elvakítja a fény), a teste pedig legyengül, és csak árnyékos helyen, vagy sötétben képes újra erőre kapni.


Előtörténet

Kagetani Mitsukai 18 éve, császármetszéssel született, hiszen szárnyai már magzat korában kifejlődtek, így veszélyes lett volna hagyományos úton világra hozni őt. Édesanyja profi hősként dolgozik, angyalszerű külsejét tőle örökölte, bár a képességeik merőben eltérőek: a mama gyógyító quirkkel rendelkezik. A sötétség manipulálása valószínűleg az apja quirkjéből fakad, aki képes árnyékokat használva utazni, teleportálni, bár ő nem hősként dolgozik, hanem áruszállítással foglalkozik.
Eredetileg úgy gondolták, hogy Mitsu quirkje a repülésben merül ki, hiszen eleinte nem mutatott más különlegességet a szárnyain kívül, de mikor három évesen sötét füst kezdett szivárogni az ujjaiból, nos, rájöttek, hogy ez nem így van. Évek kellettek hozzá, hogy a kislány quirkjének potenciálját teljes egészében feltérképezzék, addig is elsősorban apja tanítgatta rá, hogyan tudja irányítani az erejét. Mire általános iskolás lett, addigra a lebegés mellett már kisebb trükkökre is képes volt, árnyjátékokat hozott létre, vagy éppen befedte a teste egy részét sötét anyaggal.
Az iskolai foglalkozásokon aztán Mitsu többször is beszámolt különös, mélyen belülről jövő késztetésekről, egyfajta sötét erőről, ami lassan, fokozatosan erősödött, mintha ki akart volna törni belőle. Ekkoriban vált különösen nagy rajongójává a katasztrófafilmeknek is, illetve ekkor vált szokásává, hogy ha nagyobb balhé volt a városban, akkor mindig odament bámészkodni. Nem azért, hogy csodálja a profi hősöket, hanem hogy csorgassa a nyálát a pusztításra, amit maguk után hagytak… És valahol ekkor fogalmazódott meg benne, hogy ő is szeretne profi hőssé válni. Igen, azért hogy ő is így tudjon pusztítani, miközben egy bűnözővel hadakozik. Nemes cél, ugye? Na persze ennek a fajta motivációnak gyorsan elejét vették, de ettől függetlenül ott maradt a kis fejében ez a destruktív hozzáállás, még akkor is, ha a tanárai tudatosították benne, hogy ez nem okés.

Lévén egy angyali természetről van szó, ezért magatartása és tanulmányi eredményei is kiválóak voltak. Mivel hőssé szeretett volna válni, és azért volt a családjában egy meglehetősen híres hős is, így végül felvételi vizsga nélkül, ajánlással került be az U.A. Akadémia híres-neves 1-A osztályába. Quirkje fölött ekkorra már átlag feletti kontrollal bírt, és meglehetősen sokoldalú módon tudta használni a sötét erőket, azonban mindig furcsa érzések kerítették hatalmába, amikor az árnyékokat manipulálta, ezért hónapokig egyáltalán nem is tudták az osztálytársai, hogy mire képes. A tanórák, a korai vizsgák alatt mindössze a szárnyai használatával is bőven túlteljesítette a követelményeket. Azonban ekkor még minden a quirkjéről szólt. A tanárai és ő is hamarosan rájött a két legnagyobb hiányosságára: túlságosan függött a quirkjétől, és ami még nagyobb baj, nem tudta igazán magáénak érezni a hősies attitűdöt. Ugyan segíteni mindig is nagyon szeretett másokon, de hiányzott belőle az áldozatkészség.
Az első U.A. sport fesztivál jelentette tanulmányaiban az első komoly fordulópontot. Ahogy mindig, úgy most is a szárnyai használatára szorítkozott, és az első két versenyszám, az akadálypálya, valamint a csapatverseny folyamán is gyakorlatilag érinthetetlen volt. Viszont amikor a párbajokra került a sor, gyorsan megmutatkozott, hogy csupán a repüléssel nem fog tudni mérkőzéseket nyerni. Az első meccsén a terve az volt, hogy keselyűként lecsapva kapja fel az ellenfelét, és leteszi a pályán kívül, de a számításait keresztül húzta, hogy riválisa sokkal nehezebb volt, mint amennyit ő és a szárnyai elbírtak volna. Ellenfele nem kímélte, komoly ütéseket kapott, és már majdnem leléptették, mire elhatározta magát: segítségül hívja a benne lakozó sötétséget. A talán mindent eldöntőnek szánt ütést mindenki általános elképedésére egy árnyékpajzzsal védte ki, majd miután lassan feltápászkodott a földről, a riválisa árnyékából alkotott szőnyeggel húzta ki ellenlábasa alól a talajt, aki olyan pechesen vágódott hanyatt, hogy túlságosan megszédült a folytatáshoz.

A továbbjutás csak mellékes volt, hiszen áttört egy gátat, amely eddig lelki béklyóként lefogta a valódi erejét. Igaz, a következő fordulóban egy mentális képesség áldozata lett és rögtön ki is esett, de így is felkeltette az érdeklődést maga iránt. Ráadásul nem csak az osztálytársai és a tanárai figyelmének középpontjába került, de néhány profi hős is feljegyezte Mitsu nevét, akik szívesen segédkeztek volna neki kilépni az iskola falai közül. A képzés részeként végül Gunhead ügynökségéhez csatlakozott, hogy az eddig feltárt hibáin dolgozhasson. Az őrjáratokon Mitsunak volt alkalma feltárni azt, miben több egy valódi hős annál, mint aki egyszerűen csak segíteni kíván másokon, míg a tréningek elsősorban a fizikális képességeire fókuszáltak. Ugyan a válaszokat ekkor még nem találta meg, hiszen továbbra is hiányzott a valódi motivációja, azonban ez alatt a rövid idő alatt megtanulta, hogyan formálhat fegyvereket a quirkje segítségével, na és persze hogyan használja őket közelharcban. Lassan, de biztosan, apró lépésenként haladt előre, bár osztályában talán ő volt az, aki a legkevesebb fejlődést tudta felmutatni az első félév végén a záróvizsgán. Érthető módon még mindig nem mert az erejére támaszkodni, és amíg nem volt rá igazán szüksége, nem is volt miért használnia.

Mitsu is érezte, hogy nem halad jó úton. Elbizonytalanodott, és elveszítette az önbizalmát, különösen amikor látta, hogy társai előtt tiszta és egyértelmű célok lebegtek. Vissza kellett szereznie a motivációját, így miután beszélt a tanáraival, az ő engedélyükkel kihagyta a nyári szünet idejére tervezett osztálykirándulást, és helyette édesanyja, Holy Sister “ügynökségéhez” csatlakozott erre a két hónapra. Ez az ügynökség nem volt más, mint egy kórház, ott segédkezett nővérként, és ez alatt az idő alatt volt alkalma újra felfedezni, milyen jó érzés az, ha hálás pillantásokat lát viszont, miközben jót tesz. Rájött, hogy neki semmi másra nincs szüksége ahhoz, hogy hős legyen, minthogy képes legyen segíteni másokon, akármilyen apró-cseprő dologról is legyen szó. Ehhez azonban szüksége volt az erejére is, így a következő heteket azzal töltötte, hogy leküzdje a rossz érzéseket, amelyek hatalmába kerítették a quirkje használata alatt.

Frissen, kvázi más emberként tért vissza az iskolába, újra az a mosolygós és kedves lány volt, aki a tanulmányai elején is. A fejlődése is sokkal lendületesebbé vált, egyre bátrabban és könnyebben használta a quirkjét. Mire a második évbe lépett, egyértelműen osztálya legerősebb és legígéretesebb hősjelöltjévé vált, szorgalmasan dolgozott azon, hogy képességeit fejlessze. A második évi sportfesztiválon már érmet akasztottak a nyakába, illetve relatíve könnyedén megszerezte az ideiglenes hős licencet is, ami által lehetővé vált számára, hogy részt vehessen az első valódi szakmai gyakorlatán, a félelmetesnek ható Sir Nighteye ügynökségének tagjaként. Mondhatni minden tökéletesen alakult. Talán túl tökéletesen is. Egészen addig a sorsdöntő napig.

Mitsu Nighteye egy szárnysegédjével őrjáratozott egy este, amikor összefutottak egy bűnözővel. A terv az volt, hogy feltartják, amíg Nighteye meg nem érkezik, azonban a bűnöző jóval erősebb volt annál, amihez akármelyikük is hozzá volt szokva. Mitsu pedig kénytelen volt túlerőltetni a quirkjét… A sötét energiák, melyeket az elmúlt évben teljesen figyelmen kívül hagyott, ebben a helyzetben átvették az irányítást az elméje felett. A gonosztevő, akivel eddig ketten sem bírtak el, most képtelen volt Mitsu vad, gyilkos ösztönnel teli támadásainak ellenállni. A lány mintha egy teljesen más személy lett volna. Csak az épp időben befutó Nighteye tudott megálljt parancsolni Mitsunak, így a bűnöző is megúszta viszonylag épp bőrrel a találkozást. Ám a hivatásos hős olyat látott jövőbe látó quirkjével, ami miatt eltanácsolta Mitsut attól, hogy a továbbiakban hős karrierre vágyjon, és egyben alapos fejmosást tartott arról, hogy a quirkek erejét tisztelni kell.

Mitsu persze nem mondott le a terveiről, ám ő is megijedt attól, amit érzett, amit tapasztalt, amíg nem volt a maga ura. Nyilvánvaló volt, hogy meg kell akadályoznia, hogy még egyszer megtörténjen egy ilyen baleset, ugyanakkor legalább már tudta, hogy annak idején miért tartott annyira a quirkje használatától, hiszen érezte, hogy mi lakozik benne. A kontroll kérdését végül a támogató osztályban oldották meg, Mitsu ugyanis kapott egy karkötőt, ami limitálta az erejét, amíg meg nem tanulja teljesen uralni azt. Ez egy picit segített ugyan, de a benne rejlő félelem miatt ismét visszaesett a teljesítménye, de a tanárok azért vannak, hogy a tapasztalatukkal segítsék a diákokat, nem? Nos, ők vezették rá, hogy ettől a quirktől nem félni kell, hanem uralni azokat az energiákat, melyeket a használata közben érez magában. Banális módon pedig ehhez arra volt szükség elfogadja önmagát, illetve azokat a kísértéseket, amelyeket még általános iskolás korában fojtottak el benne. Ekkoriban választotta ki magának a végleges hős nevét, a Fallen Angelt is.

Számos nehézségen ment keresztül a három év alatt, és végül nem is fejezte be túl pozitív felhangon, hiszen újonnan megtépázott önbizalma felépítése közben kellett megpróbálkoznia azzal, hogy megszerezze az állandó hős licencét. Azonban már nem minden a quirkje volt: a segíteni akarása, a tehetsége, a sokoldalúsága, na és nem utolsó sorban az eddig magára szedett tapasztalata mind vele voltak a végső vizsga teljesítése közben. Ott találta magát a kezében valamivel, amire kicsi kora óta vágyott, bár tisztában volt vele, hogy még nagyon hosszú út áll előtte. Bár a kapcsolatai megengedték volna, mégsem a legerősebb hősök egyikéhez ment el szárnysegédnek, hiszen zöldfülű hősként még nem volt elég jó, hogy megfeleljen a magas elvárásoknak. Különösen, mivel újra kellett építenie önmagát. Addig is fenntartotta jó kapcsolatát az iskolával, és felajánlotta a segítségét, hátha a jövő nemzedéke is tanulhat a hibáiból.

Sorokon át tudnám dicsérni az előtörténeted, mert engem abszolút megvett kilóra, de csak szerényen annyit mondok... Elfogadom

Kezdő tőkéd: 15000 yen (foglalkozás és előtöri bónusz)
Jutalom: Alap szuperhős ruha /ennek kinézetét egy egyediség pályázatban add meg/
Kezdő tulajdonságaid: 3 C, 3 D tier amit szabadon oszthatsz szét.
Kérlek mielőtt elkezdesz játszani ezek alapján írd meg az adatlapod és jó szórakozást ^^