Elisa Von Altmark

Játékmód: Normál
Név: Elisa Von Altmark
Becenév/Hős név: Bismark-Chan
Nem: lány
Foglakozás:Csere-Diák
Kor: 14
Osztály: 1-G

Kinézet: A japán átlagnál jóval magasabb a maga 175 centijével. Hosszú, egyenes szálú szőke fürtjei vannak. Ez alól kék szemekkel figyel, némi szürkés/acélos beütéssel. Hosszú vékony végtagjai jól illenek nyúlánk testalkatához aminek monotonitását domborulatai jócskán megtörnek. Iskolába fehér, hosszú ujjú inget hord, rövid fekete szoknyával és combközépig érő harisnyával. Lábbeliként pedig egy fekete, rövidszárú, magas sarkú csizmát hord. Kiegészítőnek pedig Vaskeresztet alkalmaz. Nyakláncként és mandzsetta gombok gyanánt. Jobb kezén hegek találhatóak amit az ing jó része fed.

Jellem: Neveltetéséből adódóan kötelesség tudó és rendszerető. Amikor azt megköveteli a szituáció ez meg is nyilvánul. Végtelenül precíz. Ennek hozományaként higgadt… egészen addig amíg minden a terv szerint halad. Általában bosszantja ha homokszem kerül a gépezetbe de tudatosan igyekszik felülemelkedni ezen érzéseken még ha ez egy rövid dühkitörés után is következik csak be. Ilyenkor robbanékony, mint a Quirkje. Ha teheti elhagyja ezt a rideg megnyilvánulási formát. Ilyenkor teljesen kibújik az álarca mögül és messzire dobja a német tiszti arculatot. Ilyenkor rá se lehet ismerni, egyedül a magabiztossága az ami megmarad. De ez egy stabil, belülről fakadó, szinte megingathatatlan önbizalom. Kissé buja, csintalan és gonosz. Szereti zavarba hozni a másikat, nemtől és kortól függetlenül. Amikor teheti éli és élvezi az életet feszegetve a határokat de sosem átlépve azokat. Az annyira mélyen benne van, hogy még a legnagyobb révületből is vissza rántja a valóság talajára.

Quirk:
Elisa apjához hasonlóan képes egész testéből erőteljes, nyers energiát, nagy sebességgel kibocsájtani. Kezdetben ez csupán egy nagy robbanásnak felelt meg. Idővel képesé vált végtagokra illetve fejre és törzsre bontani a kisülési helyeket. Így összesen 6 kisütési ponttal rendelkezik amik között képes egy-egy pangó töltetet átcsoportosítani. Pl.: Jobb lábból bal kézbe. Kezeivel már célzott lövéseket is le tud adni. Ezekhez némi koncentrációra van szüksége és erejük is hatoda egy teljes testes kisülésnek. Teljes kisülést naponta maximum 2-t képes produkálni, ami után időbe telik ,mire ismét feltöltődik akár csak egy kisebb kisülésről is legyen szó. Másrészről igen megterheli a testet, ahhoz, hogy csak úgy robbantgasson.
Idővel több egésztestes kisütésre lesz képes illetve tovább tudja majd osztani a kisülési pontokat. PL: Nem egész jobb kézből hanem csak kézfejből, vagy ujjból. Ezek ereje arányosan csökken a teljes egészhez képest. Fizikai állóképességével pedig növekszik az egy területre eső kisülések száma.
Egyszer képes volt egy teljes erejű kisülést leadni jobb kézzel. Hosszú műtétek sorozatával és nagyon erős gyógyítók segítségével sikerült megmenteni a kezét. A becsapódás erejéről ballisztikai vizsgálatok után megállapították, hogy felért a német csatahajók büszkeségének tűzerejével. Innen kapta becenevét: Bismarck-chan


Előtörténet

Édesapám Jürgen Von Altmark, német országban hivatásos szuper katona. Ők azok a Quirkkel rendelkező személyek akiket képességeik és egyéni adottságaik mentén besoroztak és az alapkiképzés után maradtak tisztképzőn. Érthetőbben: Olyan hivatalos hősök akiket az állam pénzzel. Az ő hivatásos neve Großer Kurfürst. Egy meg nem épült német csatahajó után. Révén Tengernagy a rangja, nagyon is passzol hozzá. Édesanyám pedig bankár. Egy egyszerű ám annál elszántabb ember. Mondhatni az életszínvonalunk átlagon felüli. Sőt. Kijelenthető, hogy gazdag családból származom. Azonban ezt nem igazán volt lehetőségem kiélvezni. A kormány a protokol szerint félévente vizsgálat alá vetett. Így életem 30. hónapjában egyértelműen kimutatták, hogy rendelkezem Quirkkel. Félévvel később pedig az utolsó vizsgálaton vettünk részt. Remek születés nap volt mondhatom. Alig telt bele 3 munkanapba, és megérkezett az eredmény. 75%-os egyezést mutat édesapáméval. A 25%-os eltérés pedig teljesen normálisnak tüntették fel. Négyéves lehettem és valami irdatlan hisztit csaphattam, amit főként a nappali bánt. Ez az első emlékem a quirkemről. Nem túl jó emlék. A kedvenc G.I.Joe bábum is tropára ment tőle. Arról nem beszélve amit a berendezés és főként a hiszti miatt kaptam. A környezetemre kezdetben igen káros hatással volt. Az első kisülés pillanata volt amikor az életem elindult abba az irányba amerre most. Ez főként a nálunk uralkodó rendszer és édesapám miatt történt így. Pár nappal az incidenst követően óvodába írattak. Mivel még nem voltam óvodában így nem tudtam hogy ez kicsivel más óvoda volt, mint amibe a többség jár. Sok hozzám hasonló erős Quirkkel rendelkező gyermekkel jártam egy csoportba. Két felügyelőnk volt. Egyikük a képességünket nyomta el kezdetben. Másik pedig egy jól képzett pedagógus volt aki minden nap más valakivel foglalkozott. Az ő feladata volt felmérni és a lehető legjobb módokat kidolgozni arra, hogy mindenki szinte játszva ismerje meg az erejét és készség szinten használja azt. Engem célozni tanított. Papírgalacsintól kezdve mindennel ami a kezembe került. Az év folyamán páran lerostálódtak. Illetve amikor átkerültünk az intézmény általános iskolás részlegére akkor sokan nem jöttek velünk, vagy más osztályba kerültek. Én jobbára sznobokkal kerültem egy brancsba. Mi voltunk azok akikre igen komoly szőlői nyomás is nehezedett. Részükről egyfajta verseny volt, hogy kinek a gyereke jobb, erősebb stb… Valahol érthető volt. Számunkra úgy 5. osztály környékén kezdett körvonalazódni ez a fajta szülői versengés. Addigra mi is elértük azt a kort, hogy a lassan felvezetett edzőmeccsekre már ne játékként hanem versenyként kezdjünk el tekinteni. Vissza gondolva már elsőben egyértelmű lehetett volna a dolog. Elvégre minek 4 tanár egy sima kidobóshoz és minek ennyit jegyzetelni? Hát azért a szép aktáért amit össze gyűjtöttek rólunk az évek alatt. Én igyekeztem más korombeliekkel is barátkozni, igen kevés sikerrel. A sznob osztálytársaim elintézték, hogy a mi osztályunkra úgy tekintsenek mint az elitek elitjére. Még ha azok is voltunk, nem láttam értelmét a látszat fenntartásának. osztálytársaimmal később se jöttem ki jól, mások inkább fejet leszegve tovább mentek… Ennek lehetett köze ahhoz az eseményhez amikor kicsit túlhajszoltam magam. Növekvő kebleim miatt feltűnő jelenséggé váltam és a cukkolás középpontjába kerültem. Kidobóst játszottunk. Ketten maradtunk. Ellenfelem igen aljas képességgel bírt. Az erővektorokat volt képes befolyásolni, így szinte lehetetlenség volt kidobni. Egy labdát könnyűszerrel térített el. Az én dobásommal se volt másként. Persze jött a grimasz a többiek röhögés és fújolása.
-Akkor hárítsd el ezt!
Préseltem ki fogaim közül. ökölbe szoruló kezemet megemeltem. Éreztem ahogy a bennem tengő energia mozgásba lendül és feszíteni kezdi az egész karomat. Az adott erőt a fájdalom ellen, hogy láttam az önelégült vigyort a képén. Egy ponton feladtam a harcot és elsütöttem az energia lövedéket felé. Tudtuk, hogy ezt a fajta támadást is képes eltéríteni. Aznap azonban megtanultuk, hogy vannak korlátai. A lövedék nem térült el. Szakadatlan haladt a pályáján. Amikor elakarta téríteni egy addig ismeretlen jelenség ütötte fel a fejét. A cél mozgási energiája vissza hat a használóra. Amerre ő akarja mozdítani egy ellentétes erő ébred ami a céltárgy mozgási energiájával egyezik meg. Később kiderült, hogy ennél komolyabb matematika van a dolog mögött. A lényeg: A srác hatalmas erővel csapódott a bordás falnak támasztott szőnyegbe. Több csontja eltörött. A lövedék pedig kiütötte a tornaterem falát és több épületben is komoly károkat okozott. Ezt valahogy eltusolták, rendbe hozták. Én pedig eszméletemet vesztettem. Napokkal később tértem magamhoz a kórházban, bebugyolált, sajgó kézzel. Ezek után még kevésbé álltak szóba velem az iskolában. Így maradt elfoglaltságnak az amúgy is megkövetelt, keserű, unalmas tanulás.
8. osztály év elején kihirdették az egyedülálló lehetőséget. A híres Japán U.A. ösztöndíjat. Egyfajta cserediák program, ami több évről szól. évvégén a teszten legjobban teljesítő diák adatlapját kiküldik Japánba az U.A.-nak. Ha megüti a mércét akkor következő éveket japánban töltheti az U.A. tanulójaként. Nekem több sem kellett. Az igazat megvallva kissé feszélyezett már az itteni környezet. illetve, hogy a legjobb ami lehet belőlem egy rideg, Német tiszt. Ennél én többet akartam. Nem egy mészáros akartam lenni aki milliókat menthet meg, ha kirobban egy háború, hanem egy hős aki HA kirobban a háború, ha nem. Akkor is menthet meg akár százakat. Szeretem az embereket, de itt nincs lehetőségem ezt kimutatni. Míg a többség hőbörgött, hogy csak egyedül mehet, az érdek barátságok átcsaptak kemény rivalizálásokba, addig én szépen csöndesen, teljes gőzzel készültem a megmérettetésre. nekem nem nagy szavak hagyták el a számat, hanem jól megfogalmazott mondatok. Én nem kakaskodtam, hogy aztán kikapjak. Én cselekedtem ahogy megkövetelték. Hetekkel a tesztet követően egy értesítés jött. japánból. Felvettek. Kitörő örömmel kellett volna fogadnom a dolgot. De csak egy néma könnycsepp gördült le orcámon, mert tudtam, hogy: Szabad vagyok.