[Kaland] Combat Training

- Nem én kértem, átvehetted volna! - Vigyorgott Misa chan közbe szólására, aki Saeval ért oda a helyszínre, egy famedve kíséretében. Bár egy kicsit ő is felhúzta a szemöldökét, és bár csak az egyikét és egyetlen egy pillanatra csak, vállvonogatva mondott le a segítségről, amit Misa kezdeményezett. Már csak azért is, mert a lány eléggé a kezében tartotta az önként vállalt ügyet és még ha lassan is húzta maga után a behemótot, úgy érezte a fiú, hogy senki sem kényszerítheti pont annak a "megmentésére", aki éppen az előbb akarta agyon ütni egy másik emberi lénnyel. Valószínűsíthető volt, hogy nem egy rivális hősképző diákját üdvözölhették a személyében, hanem csak valami jött ment alakot, akinek pont kapóra jött a kis bunyózhatnékhoz ez az esemény. Így lelkiismeret furdalás nélkül fordított hátat majomagyvelőnek és a többiekre figyelt. Ő is észrevette Angel sant, akiről később kiderült, hogy nem csak hogy hivatásos hős, de az U.A. diákja is volt.
Viszont a lány elfoglaltnak tűnt, úgy hogy nem is zavarta igazából. Daiki egy jó ideig próbált a nagy kivetítőre meredni, és mivel elég magas, több sikerrel mint kudarccal. Megpróbálta kivenni, hogy ki is lehet az ő ellenfele, miközben fél füllel Saera is figyelt, hátha a lánye előbb találta meg.
- Én csak simán Daikiként regisztráltam be. -
Meg akarta várni a hősnév hivatalos procedúráját, meg nem is volt ötlete, hogy hogyan is hívathatná magát. Aztán ha sikerült megtudnia, ha nem az ellenfele nevét, közbe jött Sae ellenfelének felbukkanása.
Olyan hirtelen történt minden ezek után, hogy a fiú csak a fejét tudta kapkodni, és csikorgatni a fogát. Persze tudták, hogy megsebesülhetnek, de kezdett elege lenni a fejetlenségből.
Persze nem vallaná be, de leginkább azért, mert nem egy az egy ellen mennek tisztán egymásnak, hanem keresgélni kell miközben szinte bárhonnan rá támadhatnak, olyanok is, akik semmi közük nem lenne hozzá... legalább is egyelőre biztosan nem.
És aztán ott volt az is, hogy Saet szenvedni látta. Vicsorogva nézett körbe rámarkolva a botjára és figyelt.
- Sae! Tarts ki, elkapjuk! - bukott ki belőlle reflexből a védő mechanizmus.

Daiki hirtelen nem tudta hova és mit reagáljon, annyi minden megváltozott egyszerre. Sae jajveszékelése, és önmagából való kikelése szokatlan volt, de kis habozás után úgy döntött, hogy a lányok meg tudják oldani maguk között. Meg első számú szabály, lányok vitájába tilos belekeveredni. Így maradt a támadók, és bár Elisa ötletét jónak találta, és remélte is, hogy igaza lesz, a kivetítőn nem volt változás Misa chan mentőakciója után sem.
- Ohh crapu... - mormogott maga elé, majd megpörgette a botot idegességében.
Ő volt legelöl így a legkönnyebben érhette el a támadókat, illetve a leginkább lehetett az útjában mindüknek.
- Ez csak azt jelenti, hogy le kell győznünk titeket. Előbb vagy utóbb nem mindegy?
Gyorsnak tartotta magát, a reflexei is magasan a jó kategóriában voltak. Bízott az erejében. Másnak az a quirkje, hogy ágyúként használja a kezét, neki pedig az, hogy átlagon felüli állóképessége van. Ha valaki tank ebben a csapatban, akkor ő...
- Hm, pedig nem is mmo-zok annyit... - mormogott megint csak magának majd elmosolyodott a gondolatra.
Elsőre azt akarta mondani, hogy aki közel jön, azt leüti mint egy disznót, de aztán meggondolta magát és a legközelebbi fejét vette célba egy oldal suhintással.
Mindig jobb ha te vagy a kezdeményező, mert nálad lesz a meglepetés és nálad lesz az elsők időfölénye.
Bárcsak tudná, hogy melyikük az a bizonyos Szikra.

Sok mindenre számított, de erre nem. Nah ez így nem igaz. Sok mindenre nem számított valójában. Már lepörgette fejben hogy halántékon veri a kis csajt és azon volt minden igyekezetével, hogy ez így is valósuljon meg. A képesség hatása olyan gyors következményeket vont maga után, már Daiki esetében, hogy nem volt ideje meghökkenni. Elterült a földön ugyanazzal a lendülettel, amivel az ütést vitte be. Azt azért félig meddig sikeresen. A kis csaj szédeleg és egyből a segítségére is siettek egy teknős páncéljának a képében.... Daiki aki ugyan megcsókolta a padlót és kis késlekedéssel állt fel, szúrós pillantásokat vetett a csipet csapatra. Már a támadókra, nem a sajátjára.
- Eltörtétek a botom! .... - kis szünet után elhúzta a száját. - ... hát, teknikailag nem, de fele akkora lett! Ez azért túlzás volt, nem gondoljátok?!
Nyilván nem látszik, de valamennyire azért át futott az ő agyán is, hogy egy jó nagy fokkal szerencsésebben alakult a helyzet így, mintha a csaj a kezét porlasztotta volna el. Egy század pillanatra bele is borzongott, de tényleg csak egy annyi időre.
Mindeközben Elisa is kivette a részét a dologból és megküldte a hátul álldogálókat...
- Héy! - Kiáltott arra is, ha maradt még talpon belőlük, ~ ha nem, akkor teknősbéka felé fordult. ~
- Esetleg nincs köztetek Izuki?
Ha valamilyen csoda folytán előkerült a csaj, mert ki más játszhatna ilyen névvel, akkor őt, ha nem, akkor Sae channal együtt a teknőst próbált térdre kényszeríteni. Ezúttal nekifutásból felugorva egy fejrúgást vállalt be.