[Ismerkedős - Egy véletlen találkozás]

by **Keita** Hétf. Május 14, 2018 6:37 pm

Remélem, hogy mindent jól csináltam.

Gyakorta szükségem van magányra, távolságra az emberektől és a tömegtől, egyfajta nyugodt csendességre magam körül, ami lehetővé teszi gondolataim áramlását. A várost önmagában zsúfoltnak érzem, mintha összeszorítana, préselne. Sokszor érzem azt, hogy nem kapok levegőt, mintha az emberek elvennék az életteremet, mintha összenyomnák a személyes teremet, betolakodnának az én zónámba, és onnan akárhogy vakargatom, akárhogy kapálózok, többé nem jönne ki az utánuk maradt mocsok. Többnyire amikor megtelek szennyel és undorral, egy parkot választok a megtisztulási rítusomnak. Ezek az egyetlen helyek, ahol valóban fellélegezhetek. Ilyenkor ezt sem a forgalmasabb időszakokban keresem fel, hanem vagy kora hajnalban, vagy pedig késő este, ami veszélyességét tekintve nem éppen a legjobb ötlet, de mégis mit zavartassa magát egy rendőrfőnök fia. Elméletileg holmi kis bűnözők nem okozhatnak problémát nekem, ugye. Ehhem.
Témára visszatérve, úgy alakult, hogy amikor aznap reggel napkeltére kijöttem a parkba, és leheveredtem a harmatos fűbe, a természet közelségétől, a nyugalomtól, és persze a virrasztástól, elnyomott az álom, mielőtt észre vehettem volna egyáltalán, hogy fáradt vagyok.
Fogalmam sincs, mennyit aludhattam úgy és ott, mire kinyitottam a szemem, már azt vettem észre, hogy verőfényesen süt a nap, és emberek lótnak futnak mindenfelé körülöttem. Szinte azon nyomban elöntött a különös nyugtalanság érzése, szabadulni akartam, visszatérni abba a varázslatos világba, ahol elaludtam. És ez talán látszhatott is űzött tekintetemen. Tanácstalanul néztem körbe, hogy legalább egy kutat találjak, ahol megnedvesítem a számat, mielőtt felkeresem a legközelebbi metro lejáratot. Elképzelésem sem volt róla még, hogy merre fogok aznap menni. Csak azt tudtam, hogy ott nem maradhatok.

by **Kogite Isao** Szer. Május 16, 2018 7:12 pm

Már megint feladat! Ezúttal bemutatt kell tartanom a gyerekeknek néhány gamer számítógéppel, kisebb robotokkal, drónokkal és egyéb olyan cuccal, amit árulunk. Kezdem úgy érezni magam, mint egy cirkuszi bohóc, akit a vállalkozás úgy ugráltat, mint ahogy az artista ugrál a cirkuszban. Márkora reggel kimentem a Tokió egyik közeli parkjában. Mivel hétvége van, így sokan járkálnak a parkban. Nem messze a park szélétől álltam meg, majd kinyítottam a Tesla hátulját és három drónt indítok útnak a közelbe. Ugyan a képességemnek nincs távolság korlátja, de mind a három drón kamerával van felszerelve és nem biztos, hogy nekem arra a vizuális élményre szükségem van, hogy az agyamba egyszerre 4 képet lássak. Így a 3 drón közül kettő csak a kocsi körül repülget, míg a harmadikat valamivel távolabb engedtem magamtól, hogy körbenézzem a arkot, hogy kik vannak itt, akihez oda lehet menni. Ahogy reptetem a drónt észreveszek egy srácot, aki a fűben alszik. nem tudom, hogy mi történhetett, lehet, hogy jó volt a tegnap este, bár korából ítélve még tanuló lehet. Végig nézem, ahogy felkel, majd elindul valamerre. Mivel érdekel, hogy mi fog történni, így követem, nem túl nagy távolságból, ha figyel még meg is hallhatja a repülő objektumot. Amennyiben hozzászól, akkor válaszolni is tudok a drón mikrofonján keresztül, mert van néhány olyan drónunk, amivel lehet hangot is adni, nem csak felvenni. Közben egy gyerek jön oda.
- A bácsi hogyan irányít ennyi drónt?
- A Quirkemmel
- A bácsi hős?
- Hivatalos engedéllyel rendelkezem a használatához, de nem vagyok hős.
- Jó képessége van.
Mondta, majd visszatért a szüleihez.

[Ismerkedős - Egy véletlen találkozás]

[Ismerkedős - Egy véletlen találkozás]

Re: [Ismerkedős - Egy véletlen találkozás]