Isao & Meko (Az első találkozás)

Jól állunk a következő résszel, így kaptam némi szünetet, amit arra használok fel, hogy Koto egyik parkjába menjek pihenni, hisz már egy ideje robotolok, s kell a pihenés is néha. A kiválasztott parkban, épp búcsút tartanak amin jó rég nem is voltam, így most bemegyek. A búcsúban fiatal párok mászkálnak, és gyerekes családok. Egy srác épp célba dob, de nem találja el a konzerveket, amik kis piramisba vannak rendezve. Másutt kiss vasút, kőrhinta, illetve dodzsem. De, én ezeket most kerülöm hisz vissza kell mennem dolgozni, így a vatta cukroshoz megyek. Jó rég volt már, hogy ilyet ettem volna, így ezen alkalmat ki használva a sorba állok. Előttem hosszú gyerek és szüleik sor van, s a gyerekek azt beszélik, hogy ki milyet fog kérni. Kicsit úgy érzem, hogy ezzel várnom kéne, talán visszatérek később, ha már nem lesz ekkora a tumultus, így kilépek a sorból s fel fedező kőrútra indulok. A pizzásnál nincs akkora sor, így oda megyek, egy szumó birkózó és párja mögé, s türelmesen várom, hogy sorra kerüljek. Míg várok, akarva akaratlanul is szem és fül tanúja leszek kettejük beszélgetésének, na nem mintha titok lenne a beszélgetés részlete. Közben gondolatom, egy új figura megalkotásán fáradozik, amit az előttem lévők egyike inspirált, vagy mind a ketten. Elő is veszem a mobilomat, s az ötletemet megírom a főnök nőmnek, aki erre vissza is ír, hogy majd meséljek neki erről részletesen. Remélem, hogy addigra nem feledem el.

- Nem hiszem el Zerot! Én vagyok az egyik tulajdonos, mégis úgy ugráltat, mintha az alkalmazottja lennék!
Dühöngök a szobában, miközben pakolok.
- Komolyan? Miért pont nekem? Lányoknak és asszonyoknak még szívesen udvarolok, de mi a bánatot kezdjek néhány technika mániás kölyökkel?
Vágom a falhoz az éppen kezemben lévő robotot. Nem nagyon érdekel az állapota, de a következő pillanatban magától a parancsomra jön vissza a kezembe és rakom el a játék drónok közé, amit a társam Black Flash adott, hogy mutassam be. Miután mindent elpakoltam felkaptam a laptopom, majd a raktárba megyek és elhozok 3 önvezérlővel is ellátott robotot. Tudom, hogy a drónok miatt le kell raknom a testőreimet, de ebben az esetben sem akarok lemondani a védelmem. A robotoat a hátsó ülésre raktam, magam mellé pedig a hátizsákomban a drónokat és egyéb robotokat, amit a gyerekeknek szánunk.
Már körülbelül 3- 4 órája lehetek kint és már az összes bugyuta gyerek kérdésére válaszoltam, de természetesen nem fogynak. Egy kicsit elegem van az egészből és amúgy is éhes vagyok, így elrakom a drónokat, majd ebéd szünetet rendelek el. A családokat és a gyerekeket nem nézem, láttam ma már eleget, inkább az egyedül vagy barátnőkkel sétálgató lányokat keresek, miközben az ebédemet is keresem. Aztán meglátom az ideális jelöltet. Egy pizzát és a sorban utolsó helyen álló hölgy. Mivel úgyis éhes vagyok, így megindulok a pizzás stand felé. Ha ezt az edzőm megtudja, tartunk egy jó küzdős edzést. Beállok a hölgy mögé, majd néhány másodperc után meg is szólalok.
- Mit keres erre egy ilyen gyönyörű irodista kislány egy majálison munkaidőben?
Vajon őt is ideküldték, hogy a szervezetét népszerűsítse a majálison vagy csak szünetet tart a munkában? A robotok ott maradtak a kocsinál vigyázni a termékekre, egyetlen jött velem ő is távolról követett, hogy figyelje, ha valaki bántani akarna, bár nem vagyok híresség és nem sokan ismerhetnek, csak mint a vállalatom egyik vezetője.

Miután megdobom főnök nőmet egy SMS el, kapok is választ amit elolvasok, majd a telefon a zsebembe kerül. Ketten is vannak előttem, de ők egy párt alkotnak, ettől függetlenül a nő hátsóját stílöröm, s már a fantáziám körülötte mozog, de nem tart sokáig mert valaki megszólít, én pedig felé fordulok. S egy fiatal férfit látok magam előtt, aki teljesen feketében van.
- Nem vagyok irodista, és épp pihenek. - Közlöm, közbe vissza fordulva azt látom, hogy az előttem lévők jönnek, s fel zárkózom.
- Mangákkal foglalkozom, tudja japán képregény. - folytatom a mondandómat, miközben várok. Szerencsére a most mögöttem lévő páros, hosszan gondolkodik azon, hogy mit is szeretne,így tudok a fiatal férfire koncentrálni.
- Nakashima Kameko. - Mutatkozom be, s a jobb kezemet felé nyújtom. Bevallom, magam se tudom, hogy ezt mi okból is mondtam neki, hisz gondolom régen ő is olvasott egy pár mangát, így ezt mondanom talán felesleges volt. Ha nem fog velem kezet, vissza fordulok, révén én következem.

Egy pillanatra nézem, hogy hova s nézett a lány, de nem magyarázok bele semmit. Nem vagyok gondolatolvasó. A hölgy elárulja, hogy nem irodista, csak mangaka és közli, hogy az mivel foglalkozik.
- Köszönöm a felvilágosítást, nem volt gyerekszobám, így most már ezt is tudom.
Japán fővárosában valaki ne tudná, hogy kik azok a mangakák és mi az a manga? Egy- egy mangakánál már csak sumosok némelyike nagyobb híresség és ők azok, akik a hősök után a legnagyobb tiszteletnek örvendenek az egész országban. Tehát, ha listát kéne felállítani a híres hivatások között, akor a hősök, szumosok és a mangakák lennének a top 3, valamint a leghíresebb hősök pedig All Might és Endeavor. Szüleim úgy neveltek, hogy egy nő kézfogását nem illik visszautasítani így elfogadom és én is bemutatkozom.
- Kogite Isao, programozó és önjáró robotgép!
Az utóbbit én szoktam a pillanat hevében kitalálni, nincs semmilyen plusz ismertetőjegyem egyelőre, de majd, ha a világ megismeri a nevemet, bár remélem nem így maradok meg a világban, elég gáz, bár ismerkedésre viccnek jó. Közben az előttünk álló szumós és barátnője végez, így Kameko jön a sorban a rendeléssel. Amennyiben nem veszi észre, hogy ő van, akkor szólok neki.
- A rendelésedre vár az úriember és a sorban mögöttünk állók.
Hívom fel udvariasan a hölgy figyelmét, majd ha rendelt én is leadom a rendelésem, majd újra a hölgy felé fordulok.
- Esetleg lenne edve együtt elfogyasztani az ebédet?
Invitálom a hölgyet, mert szép társaságban mégis jobban esik az étel. Sajna egyelőre a Quirköm annyira nem fejlett, hogy embereken is tudjam használni, bár néha nyomokban ezt is felfedezem, bár anélkül is elég jó emberismerő vagyok, de egyelőre a csajnál kudarcot vallottam, de 2 perce ismertem meg.

Miután közlöm a fickóval, hogy pontosan mi az a manga, mire a fickó ironizál vagy csak simán szarkasztikus, nem tudom melyik a kettő közül. A bemutatkozásnál tett mondatán sem tudok napi rendre térni, így csak a szemöldököm emelem meg.
- Örvendek a találkozásnak kedves Isao úr. - Mondom, majd Isao közli velem, hogy az eladó a rendelésemre vár, mire megfordulok és közelebb lépek a standhoz.
- Akkor kérek szépen egyszer egy Négysajtosat, és kérek szépen hozzá egy pohár Colát. - Adom le a rendelést, közben veszem elő a cicás pénztárcámat, s egy ötöst veszek ki, s azzal fizetek a pasasnak, majd kicsit odébb megyek de meg várom míg ő is le adja a rendelését, és fel ajánlja azt az alternatívát, hogy kettesben együk meg.
- Miért is ne. - Mondom, majd a padok és asztalok felé indulok, s a legközelebbinél foglalok helyet.
- Jó étvágyat. - Szólalok meg megint, majd a pizzámba harapok, és a Colába kortyolok.

Kirendeli az ételét és egyből furcsa következtetést vonok le. Egyáltalán nem foglalkozik az egészségével. Természetesen ennyiből nem tudom megállapítani de egy quatro formaggi és egy üveg kóla nem éppen az egészséges étrend része, mondjuk én is csak annyival vagyok jobb, hogy csirke gyrost kérek, extra zöldséggel valamint egy pohár vizet. Nem kéne szénhidrátot ennem ma, de talán egy kevés nem fogja felborítani az egyensúlyt, meg amúgy is nem elkerülhető, hogy egy nap az ember ne egyen azt. Kártyával intézem a rendelést, majd megköszönve az ételt a hölgy után indulok és várom, hogy ő válasszon ülő alkalmatosságot a következő pár percre, amíg eszünk és beszélgetünk. Nincs kedvem komolyabban belemenni semmibe, inkább csak egy laza beszélgetésre vágyok, mert Zero és Argus mellett nem kap levegőt az ember, azok ketten folyton egymás szájában vannak még a munkahelyen is, néha a hányiger kerülget, amit azok ketten művelnek.
- Miféle mangákkal foglalkozik a hölgy? Most is folyamatban vannak vagy épp ihletet gyűjt?
Kérdezem miközben követve a példáját én is beleharapok az ételbe, de vele ellentétben nem iszom, márpedig azért sem, mert étkezés után más terveim vanak azzal a vizzel, mint az ívás. Már látom előre a történéseket, ahogy a férfi közeledik a cigarettájával a szájában és ha számításaim nem csalnak, akkor akaratlanul is körülbelül 3 falat múlva ér mellénk és ha ott leveri a hamut, akkor az bizony a hölgy ruhájára fog menni és akkor meggyullad, amit nem szeretnék és a víz ennek a megelőzésére szolgál. Közben figyelem Kameko válaszát és reagálok rá, majd tovább fűzöm a mondatokat.
- Miért éppen Mangaka lettél? Mi a legnagyobb álmod, amit el akarsz érni?
Kérdezek és persze előtte válaszolok, ha ő is kérdez, közben eszem tovább a gyrost figyelve a férfit, ahogy egyre közeledik, majd lehamuzza a cigit, de az kiesik a kezéből és egyenesen Kameko ruhája felé repül. Gyorsan felkapom a pohár vizet és még időben a levegőbe öntöm a tartalmát, hogy a lány ne legyen vizes, de a csikket elsodorja az a kevés víz. ~Remek! Vajon hányan fognak most idecsödülni?~ Közben átveszem az irányítást a robotom felett, ami a közelben figyel és közelebb hívom.

Az ismeretlen is le adja a rendelését, majd kártyával fizet ami fura révén a búcsúban nem szokás kártyával fizetni, ott az emberiség többsége kéz pénzel fizet, de ezzel nem foglalkozom. Le ülünk egy padra, s enni kezdünk s közben, a srác kérdez.
- Azt nem mondhatom el, hogy mifélén dolgozunk, de igen jelenleg még dolgozunk rajta, de olyan jól haladunk, hogy kaptam kis pihenőt. - Mesélem két falat között, majd kapok még kérdést, amit jól hallhatóan tegezve tesz, s ezt észre is veszem.
- Egy részt, mert tehetségem van hozzá, más részt pedig mert szeretem az animéket, és a mangákat. - Mondom. - Ez a téma eléggé személyes, s nem ismerjük egymást annyira, hogy válaszoljak erre a kérdésre. - Mondom, majd megint a ételbe harapok, s az italomba kortyolok. Az események fel gyorsulnak, mikor egy férfi hozzánk ér, és épp a cigijét hamuzza le, s a mellettem ülő Isao kiönti a vizét, hogy a hamu ne érje el a ruhámat. Pedig ha tudná, hogy erre az ég egy adta világon semmi szükség sem volt, de mindegy nem leszek bunkó. A robotját is közelebb hívja, talán tartva valamitől, esetleg egy fiatal nő haragjától.
- Nyugodtan vissza küldheti, mert nem tervezem, hogy fel pofozzam vagy ilyesmi. De tény, a vizet kár volt ki borítani, a piszkon kívül más baja nem lett volna a ruhámnak. - Mondom, miután lenyelem a falatot amit rágtam.
- Egyébként, ön miért lett programozó? Ha nem akarja, nem kell el mondania. - Mondom, majd megint eszem egy falatot.

Igen, kártyával fizetek, ami a mögöttem és az árus rosszallását is magára vonja, sőt talán mintha egy pillanatra a hüélgön is átfutott volna egy kis meglepődés. A tegeződés nem véletlen, eddig is okkal magáztam, hogy felmérjem a tettei mögött rejtőző indokokat, de fölösleges tovább húzni a dolgot, hiszen nem vagyok az a típus, aki szeret magázódni, viszont gyorsan leszűröm, hogy a lánynak fel is tűnik a hirtelen hangnem váltás. Nem hiába gondolják sokan, hogy gondolatolvasás a Quirköm, pedig ez nem igaz, csak annyira látok mindent logikusan, hogy az összefüggések felismerése nem okoz gondot. Közben már egy másik teória is kezd összeállni a fejembe, ami részben felizgat, részben elszomorít, ha igaz lenne. A válasza nem lep meg, hiszen nagyjából erre számítottam, ahogy a második része sem. Én sem azért tettem fel, mert érdekelt volna a válasz, sejtettem, hogy nem fog válaszolni, hiszen nem ismerjük egymást. A reakcióm szinte tudattalan, mégis tudatos, hiszen a lehetőségek kiszámolása mr szinte reflex, míg a fizikai cselekedet teljesen tudatos. hagyhattam volna, hogy a hamu a ruhájára essen.
- A robotot nem azért hívtam közelebb, mert öntől félnék, csak a tettem felhívhatja sokak figyelmét, amit viszont nem szeretnék.
Válaszolok, majd két gyors falatot eszem az ételemből, bár már innivalóm nincsen, de nem is baj, a kocsiban is van.
- Az egy hosszú történet, leginkább a quirköm miatt, ha gondolja be is mutatom, ha van bármi olyan nálad, ami árammal működik., bár egy részét már láthatta, ha nem is fogta fel. Képes vagyok olyan gyorsan számításokat végezni, mint egy számítógép, valamint képes vagyok átenni a gépek fölött az irányítást.
Mondom el a titkomat és kérek valamit, amin bizonyíthatok. Amennyiben nem ad, így a közelben játszó fiúhoz szólok és hívom oda a távirányítós autójával együtt, hogy bemutassam a tudományom. Amennyiben a srác benne van a mutatványom végén, vagyis a kocsi távirányító nélkül való irányítását követően 50 yent nyomok a kezébe köszönetképpen.

Egy dohányzó tart felénk, s mikor le pöcköli a hamut, ami a ruhámon köt ki. Isao még gyorsa rá önti a kikért vizét, ezzel más felé térítve azt, majd a robotját hívja, ami szerintem felesleges, s ezt szóvá is teszem. Mint kiderül, nem én vagyok az ok amiért a robotját hívja, hanem mert sokan látták amit tesz. Majd az is kiderül az ok, ami maga a képessége. Bemutatót szeretne tartani, így elő veszem a régi Tama Gochi mat.
- Tessék, sok sikert a fel élesztéséhez, nálam bekrepált és még a elem csere sem segített. - Mondom Isao nak, s át adom neki a kis masinát. Bár annyi lett neki, még is magamnál tartom, hisz karácsonyra kaptam s soha nem váltam meg tőle, még a pokemonos időszakban sem. Van nálam más is, de mert annyira nem tudom, hogy a képessége mennyi mindenben nyilvánul meg, így egy Tama Gochiból nem tud infókat ki nyerni, velem kapcsolatban. De úgy fest el is késtem vele, mert egy kis srác távirányítós autóját kéri el, s azzal tart egy bemutatót. Erre én csak egy halk wow ot suttogokel, s figyelem a bemutatót, majd azt látom, hogy fizet is a srácnak.
- Azt, ez aztán valami... - Kezdem mondani, de nem tudom végig mondni a mondatomat, mert mintha kísértetet látnék, legalább is a nő aki egy másik nő társaságában van, nagyon ismerős nekem.
- ... Nem, ez lehetetlen. - Mondom, s állok fel az asztaltól, de nem feléjük megyek, mert biztos vagyok benne, hogy őt látom, nincs benne kételyem.

Látom, hogy a vizes eset továbbra sem hagyja nyugodni. A testem magától mozdult, amikor a csikk pályáját kiszámítva pont láttam, hogy a ruhán landolna. AKárbaja esne a ruhának, akár nem, nem akartam, hogy megégesse a lányt, még ha nincs is nála esélyem. Aztán ahogy beszélgetünk, mivel én is megkérdeztem az ő miértjét a szakma választással, is visszakérdezett. Hirtelen egy rögtönzött bemutatót tartottam. Ekkor elkezd mondani valamit, de ekkor meglát valakit vagy valamit és egy gyors mondat után el is indul valamerre. Gyorsan észreveszem, hogy a tamagochiját ott hagyja az asztalon, így felkapva utána megyek. A robot közben a bokorban bujkálva követ minket, hogy közbelépjen, ha bármi olyat látok. Követem Mekot, hogy egy alkalmas pillanatban át tudjam neki nyújtani az ott hagyott tamagochit. És ugyan sok mindent nem tudtam meg róla, de szívesen barátkozom, így ha másra nem, hát szívesen beszélgetnék vele máskor is, így ha utolérem, akkor átadom a kis szerkezetet és vele együtt egy névjegy kártyát.
- Szívesen beszélgetnék még önnel, akár csak barátilag is, ha gondolja hívjon fel.
Majd, ha úgy alakul, akkor én is távozom.