[Ismerkedős]Elsa & MisaM - Csodadiák - Avagy nagy nap, kis szünettel.

Go down

[Ismerkedős]Elsa & MisaM - Csodadiák - Avagy nagy nap, kis szünettel.

Témanyitás by Misa Misaki on Hétf. Márc. 12, 2018 6:13 pm

A reggel a szokásos rutinnal kezdődött, akkor még senki nem számított arra, hogy a mai nap egy meglepetést tartogat számunkra. Az első óra kezdődhetett meg, amikor mi már a helyünkön ültünk és vártuk a tanár úr betoppanását. A csengőszó után halk duruzsolásba kezdett az osztály többsége, mivel az efféle késések egyáltalán nem voltak jellemzőek a tanárokra. A csacsogásban elmerülő osztályt közel tíz perc késés után megjelenő személyek törték meg, ugyanis a tanárúr oldalán egy velünk egykorú, szőke lány sétált be. Pár szót kért az oktató tőle, bemutatkozás gyanánt, miután felkonferálta őt. Addig mindannyian csendben hallgattuk végig. Közben a igyekeztem nem bámulni, de azért megnézni a jövevényt. Szőke haj, europid arcszerkezet, utóbbit nem sűrűn látni japánban, olyat meg végkép, aki nem már itt született, vagy nagyon fiatalon került hozzánk. Első pillanatra rengeteg kérdés futott át az agyamon. Az osztálytitkárunk a héten beteg lett, így a mai nap nem volt, aki helyettesíteni tudta volna. Így miután fel lett téve a „nagy” kérdés, elsőként tettem fel a kezem, és meg is kaptam a jogot. Én leszek ma személyes titkársága és testőrsége Miss. Elsa Von Atmark-nak, aki leginkább egy disney hercegnőre emlékeztetett. Viszonylag távol volt szabad hely tőlem, egy sorral és két paddal mögöttem. Már az óra vége előtt, hátrafordultam egyszer, hogy „ellenőrízzem” felelősségem meglétét, majd amikor ki is csengettek, oda szökkentem mellé.
- Szia, a nevem Misa. – Hajoltam meg illedelmesen.
- A mai nap én foglak körbevezetni az iskolában, a hálókörzetekben és hozzám fordulhatsz, ha bármi kérdésed van. – Talán picit hivatalosra sikeredtem, de lényegében ennyi volt, amit közölni szerettem volna.
- Ajánlom, látogassuk meg a kajáldát. Korábban van reggeli, mert utána ikeróráink lesznek. - Biccentettem kissé félre a felsőtestemet, az ajtó irányába.
- Hoztál magaddal reggelit, vagy irány a büfé? - Tettem még fel egy lényegi kérdést.
avatar
Misa Misaki

Posts : 64
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 03.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedős]Elsa & MisaM - Csodadiák - Avagy nagy nap, kis szünettel.

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Hétf. Márc. 12, 2018 7:33 pm

Meglepően nagy tömeg fogadott az akadémia területére lépve. Egy pillanatra meghűlt benne ma vér. Ennyi embert még életemben nem láttam iskola udvaron. Két napja vagyok itt de még mindig letaglózó az itt lévő nyüzsgés. A tömeg mellett vizslató szempárokba is bele futottam. Csak most tűnt, fel hogy itt mennyire kirívó a magasságom. Az utcán viszonylag sok velem egy magas emberrel találkoztam így nem tűnt fel a dolog. De itt a saját korosztályomban nagyon is kiemelkedek a tömegből. Miután átverekedtem magam a tömegen, meglepődve konstatáltam, hogy milyen pontosan sikerült beérnem. Három kerek perccel hamarabb a tervezettnél. Így összességében 5 perccel a megbeszéltek előtt. Örömmel konstatáltam, hogy az itteni vonatra ténylegesen lehet számítani. Türelmesen kivártam a megbeszélt időpontot. öt másodperccel később pedig bekopogtam. Az igazgató úr hívott be. Pár mondatot váltottunk mire megérkezett az osztályfőnököm akivel végül elindultunk a leendő osztály felé. A rövid és tartalmas felkonferálás után a bemagolt etikettnek megfelelően meghajoltam.
-A nevem Elisa Von Altmark. Németországból jöttem a cserediák program keretein belül az Elsőrendű-Állami-Quirk-Gondozó és tehetségfejlesztő Intézetének északi kirendeltségé alá tartozó, Müncheni, emelt fokozatú, speciális képzést és gondozást biztosító szakágának 2+12 osztályos állami oktatási intézményének 8. évfolyam A osztályából.
Miután ezt eldaráltam, tartottam egy lélegzetvételnyi szünetet.
-Örvendek a találkozásnak.
Egy mosollyal nyugtáztam a bemutatkozást és a tanárra néztem. Ha megadta a jelet, biccentettem és helyet foglaltam egy szabad asztalnál. Csöndben kipakoltam a füzetet, tollat, vonalzót, radírt, hegyezőt. Szépen elrendezve egymástól egyenlő távolságra. Felcsaptam a füzetet és figyelmemet a tanárra szegeztem. Nem törődve a rám szegeződő szempárokkal. Valaki megkísérelt szóba elegyedni de az első pisszegésre mutató ujjamat mutattam felé morcos arckifejezéssel. Jelezvén, erre most nem vagyok vevő. A szünetben a helyettes osztály felelős jött oda hozzám. Révén az órának vége volt, széles és kedves mosollyal fogadtam.
-Örvöndek Misa!
Érdeklődve hallgatom végig.
-Ó! Nagyon rendes tőled. Köszönöm de én...
A mosoly az arcomra fagyot. Jobb szemem alatt megrándult párszor az a bizonyos izom ahogy meghallottam, hogy nem lesz lehetőségem a 2. óra után reggelizni. Nem így terveztem a napot. Megköszörültem a torkom.
-Rendben. Menjünk a büfébe.
Felálltam a padból és vártam hogy mutassa az utat. A folyosón felzárkóztam mellé. Különös érzés volt magamon érezni ennyi figyelő és csodálkozó szempárt. Nem mondanám, hogy feszélyezett, valahol inkább imponált a dolog. Önkénytelenül is megmosolyogtam néhány döbbent arcot. Rövid csöndet követően Misa felé fordultam.
-Misa ugye? Téged mi vitt a hősi pályára?
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 66
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedős]Elsa & MisaM - Csodadiák - Avagy nagy nap, kis szünettel.

Témanyitás by Misa Misaki on Szer. Márc. 14, 2018 2:33 pm

Elsa, az új lány. Tanár úr felkonferálása után, szinte egy levegőnek tűnt a monológ ami elhagyta a száját és a felét meg sem tudtam jegyezni. Két momentum ragadta meg a fülemet. Az egyik, hogy német a másik pedig, hogy „A”-osztály. Meg voltam győződve, hogy az efféle besorolások ekvivalens mindenhol. Miután ő leült, megbeszéltük, hogy ki fogadja gondozása alá venni a jövevényt és szerencsémre rám esett a választás. Izgatottan vártam az óra végét és végre odaléphettem hozzá.
Bemutatkoztam, és köszöntöttük egymást, én meg is hajoltam.
Elmondtam neki az elkövetkező nap kisebb dolgait, amit rendkívül rosszul viselt, bár… lehet a németeknél gyakori betegség az idegösszeroppanás apróbb megnyilvánulásai, így nem mertem felhozni neki, nehogy bármiféle fájó pontra lépjek. Az akadályokat viszont jól vettük, hiszen a következő állomásunk a büfé lesz. Amikor felállt mellettem a székről, akkor tűnt csak fel, milyen aprócska porszem is vagyok mellette. Közel két fejjel alacsonyabb és még vékonyabb is. Ajkaimat összepréseltem a „torony”  előtt, ilyen magas lánnyal én még nem találkoztam. Reméltem legbelül, hogy ényleg az, bár az uniform szoknyáját viseli, mégis furcsállottam az érzést, hogy ő egy nő, pedig az volt. Minden külső tulajdonsága azt sugallta, csak a masszivitása nem. A gondolatok picit összezavartak, és a kérdése rángatott vissza a járókelők közé. Megköszörültem a torkom.
- Igen. Az ember és környezetszeretet. – Egyszerű és megkapós válasz, ami mindent lefed, de mégsem mond… szinte semmit. Ezt hívják talán, klisésnek… vagy, ami jobb kifejezés rá, a közhely.
- Jobbra van a női mosdó, de a folyosó végén lévő. – Emeltem az előttünk lévő irányba, kissé balra húzva.
- A bal oldali jobb, ott kevesebb osztály van, és ritkábban is járnak. – Adtam egy praktikus tanácsot neki, miközben haladtunk előre.
- A büféhez erre. – A folyosó végén lekanyarodtunk jobbra, majd a lépcsőn lehaladtunk a földszintre, onnan pedig egy szűkebb, de már zsúfolásig telt folyosóra.
- Fhuu – Fújtattam, meglátva a tömeget, majd elkalandoztam, hogy Elsaval előrébb lehetne törni, elvégre máris olyan mint egy hegyomlás, legalábbis mellettem. Beálltunk a sor végére, ha ő is úgy gondolta.
- És téged? Tényleg, ahonnan jöttél tényleg kézzel öltök medvéket? – Próbáltam beszélgetésbe elegyedni. Mivel a sor lassan haladt, így volt időnk bőven. Többen megbámulták, ami… bevallom picit zavart, de előnyt tudtam belőle kovácsolni. Közel húzódtam hozzá, hogy jól lássák: igen, vele vagyok. Valamint mosolyogtam és bólogattam minden szavára, méghozzá látványosan. Nyilván figyeltem is rá, elvégre most az én felelősségem a lány közénk „nevelése”.
avatar
Misa Misaki

Posts : 64
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 03.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedős]Elsa & MisaM - Csodadiák - Avagy nagy nap, kis szünettel.

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Kedd Márc. 20, 2018 6:46 pm

Nagyon de nagyon sokszor hallom ezt az emberektől, hogy ők csak a természetért, meg az emberekért akarnak hősök lenni, nem érdekli őket a hírnév és a vagyon. Ha ez így lenne, nem emlegetnék a "miért nem"-eket. A hanghordozásukból is kiszűrődik ez a sablon jelleg. De ez a lány más volt.
~Érdekes...
Fut végig rajta tekintetem. A mosdó helyét igyekszem memorizálni és fejbiccentéssel jelzek Misa-nak, hogy tudomásul vettem az információkat. Alig haladunk tovább, bele ütközünk a hatalmas embertömegbe.
-Wunderbar...
Szakad ki belőlem ahogy elhűlve nézek végig a helységen. Beálltunk a sorba, ekkor egy lépéssel közelebb léptem Misa-hoz. Kérdésére a hitetlenkedés és a nevetés egy groteszk vegyülete rajzolódott ki az arcomra. Nálunk is bevett szokás az oroszokról azt hinni, hogy medvén lovagolnak, vagy azt eszik... De az hogy ezt képes volt ilyen ártatlanul megkérdezni, azt nem tudtam hova tenni. Végül felkacagtam a kérdésen. Miután kaptam levegőt felemeltem a kezem és a markomba néztem. Éreztem ahogy a benne feszülő energia koncentrálódni kezd.
-Ha választhatok, hogy segítek, vagy ártok az embereknek, inkább segítenék rajtuk. Megakarom tanulni, hogy a medveölő kezemet miként használhatom jóra.
Ökölbe szorítom a kezem és igyekszem vissza egyengetni az energiát az egész kezembe. Lassan de biztosan feltűntek ismét a figyelő szemek. Magabiztosan mosolyogtam, nem egy-egy embernek, hanem a tömegnek. Misa keze után nyúltam és megpróbáltam belé karolni. Egy lépéssel még közelebb léptem hozzá. Egészen hozzá simultam. Figyeltem a tömeg reakcióját, hátha feladnak a bámészkodással ha látják, hogy esetleg foglalt vagyok. Fél szemmel figyeltem Misa-chan-ra is vevő e a kis közjátékra.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 66
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedős]Elsa & MisaM - Csodadiák - Avagy nagy nap, kis szünettel.

Témanyitás by Misa Misaki on Vas. Márc. 25, 2018 11:37 am

Hosszas mondatokban fejtegethettem volna ki, mégis miért akarok hős lenni. De a félelmeit, ugye nem osztja meg az ember egy, egyenlőre még idegennel. Még akkor sem, ha pont az ő csoportjukkal a legkönnyebb ilyenekről beszélni, de mivel az osztálytársunk, így szerves tagját képezi majd a mindennapjainknak. Arról nem is beszélve,hogy Z.Ö.L.K tagként, nem is hazudtam egy fél szót sem.
- Ne káromkodj! – Szóltam rá, megjátszott felháborodással az arcomon. Fogalmam sincs mit mondott, de viccesen hangzott. Persze csak reméltem, hogy nem a nénikém térdkalácsát szidta az ötletem miatt…
Beálltunk a sorba, próbáltam szórakoztatni valamint érdeklődtem is iránta. A kérdés teljes mértékig őszinte volt, elég csak ránézni. Kecses mégis masszív alkat, és én csak hónalj-cirkáló vagyok mellette… ><” Így… hogy ezt végig is gondoltam éreztem, hogy a kezd a kisebbségi komplexusom is kialakulni… Na jó, azért nem. De így talán érthető a kérdésem. Az enyhén groteszk vigyorból felkacagott, majd a tenyerét kezdte el figyelni. Az ajkaim összepréselődtek, a szemeim meg azt sem tudták merre nézzenek egy pillanatig, amit a szokásosnál sűrűbb pislogással próbáltam leplezni. Biztos voltam benne, hogy demonstrációt akar bemutatni, így ezt megakadályozva, mindkét kezem az övére tettem, majd gyengéden lefelé nyomtam azokat.
- Majd máshol demonstárol, de itt túl sokan vagyunk. – Szinte odasúgtam neki. Az kéne még csak, hogy én vigyázok rá és tömegkatasztrófát okoz nekünk a büfében…
Amennyiben ezek után is elhangzott a mondata, akkor felpillantottam rá és barátságos, széles mosoly ült ki az arcomra, a szemeim pedig csillogtak. Elhárítottam a veszélyt. Az emberek így is minket bámultak, és szinte a nyakamban éreztem a leheletüket. Ahelyett, hogy frusztrált volna élveztem. Szerettem a népszerűséget, vagyis szerettem volna. Így, mivel az új lány kisebb csodával ér fel japánban, talán pont ezért kaptam én is az érdeklődésből. A lány a karomba kapaszkodott, de az ő országuk biztos, ilyen túl... hmm~ barátságos népség. A heves ölelések és csókok országa. A kultúrák közötti különbséget viszont el kell tudni fogadni. Valamint… nézhetem úgy is, hogy megszelídítettem egy oroszlánt. Büszkén és boldog mosollyal fogadtam az karolást.
- Mit akarsz majd venni? – Kérdeztem rá, amikor közeledtünk a sorhoz. Nekem volt elkészítve bentóm, de a nasikat sose vetettem meg. Megvártam, ameddig kikéri az étkeket, majd én jöttem.
- Kérek két kiwit és banánt. Kérek egy zöldteás KittKatt-et. – Tonhalas szendvicset is szívesen vettem volna, de akkor nem fogy el a bentó, így azt meghagyom holnapra. Fizettem és engedtük is tovább a sort. Visszafelé menet, felbontottam a csokit és a választék mentén ketté törtem azt, majd átnyújtottam Elisa-sannak.
- Mond csak, milyennek látsz minket japánokat? - Kérdeztem tőle, miután lenyeltem a  számban lévő falatot.
avatar
Misa Misaki

Posts : 64
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 03.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedős]Elsa & MisaM - Csodadiák - Avagy nagy nap, kis szünettel.

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Vas. Márc. 25, 2018 7:00 pm

-Ehehe, gomen...
Arcomra zavarodott mosolyt telepszik és kínomban a tarkómat vakarom.
-Mi így fejezzük ki, hogy mennyire kellemetlen... vagyis... "mendokusai" valami. Azt jelenti, hogy: "Csodálatos"...
Magyarázkodom a dolgot, a végén pedig ugyan olyan hanglejtéssel ejtem, mint németül. Illene lassan rászoknom, hogy nem németül beszélek, de ezeket a zsigeri reakciókat nehéz átirányítani. Talán azért különösen nehéz, mert nem vagyok biztos benne, hogy ez jó. Elvégre, német vagyok. Nem baj ha úgy is reagálok.
Öklömről Misa-ra pillantottam aki nagyon rá koncentrált. Kíváncsiságból és némi gonoszságtól vezérelve picit jobbra, majd balra mozdítottam a kezem. Figyelve, hogy követi e a mozgását. Ha igen azt megmosolygom.
-Jajj isten ments...
Engedtme le kezem, minimális ráhatására. Ismét egy gonosz félmosoly ült ki arcomra.
-Habár akkor nem kéne sorba állni...
Egy másodpercet játszottam el a gondolattal, el is szontyolodtam elég hamar.
-Meg nem is lenne hova sorba állni...
Tisztában voltam vele, hogy ez félig meddig túlzás. Ehhez mérten igyekeztem hanghordozásommal éreztetni a komolytalanságot a dologban. Alapvetően a potenciál meg van bennem. De nem akarom elveszíteni a kezemet... Zsigerből jobb kezemre fogtam balommal. Megszorítottam a csuklóm feletti részt és lejjebb húztam az ingujjat. Annak ellenére, hogy a hegek amúgy sem látszanak ki az ingem alól.
Kérdésére tanácstalanul ajkam széléhez emeltem mutató ujjamat és ajkamat birizgáltam ahogy a kínálaton mélázott a tekintetem. Szerencsére visszatértünk a hős témához, kifejtettem álláspontomat amire egy szép mosolyt kaptam. Viszonoztam és belé karoltam.
-Hogy mit? Nem is tudom... egy vaskos... szaftos... lókolbász most nagyon jólesne.
Annyira elméláztam, hogy fel sem tűnt amikor végig nyaltam az ajkaimat. Nyeltem egy nagyot mert a nyáltermelésem jelentősen beindult a gondolatra. Az otthon ízei...
-Rendes bőrös kolbász, semmi műanyag vacak... Jó sok... majonézzel és...
Többeknek ekkor szakadt el a cérna körülöttünk. Falfehéren, vérző orral dőltek ki páran. A jelenség nekem újdonság volt így értetlen és teljesen ártatlan ábrázattal néztem végig a körülöttünk állókon. Tanácstalanul fordultam Misa felé.
-Rosszat mondtam?
Választ csak később kaptam, mert annyian kidőltek, hogy mi kerültünk sorra. Egy vörösfejű, fiatal pultos tette fel a nagy kérdést dadogva.
-Gomen! Máris mondom...
Térdeimre támaszkodtam és előre hajoltam, hogy közelebbről szemügyre vehessem a pultban lévő ételeket. A nevüket nem tudtam de kértem egy színpatikus szendvicset meg valami édességet. megköszöntem és Misa-val távoztunk.
-Szegény srác... nagyon le volt strapálva, gondolom reggel óta robotol... Nem kérek köszönöm.
Tartottam fel a kezemet. Ez volt az első édesség amit itt kipróbáltam és nem igazán lopta be magát a szívembe.
-Hogy milyennek? Lássuk csak...
Töprengeni kezdtem. Bizonyos szinten ismerősök voltak.
-A Magyarokra emlékeztettek...Ők egy pici dühös nép Európában. Elsőre mogorvának tűnnek ahogy ti is. Aztán ha az ember jobban megnézi, inkább szomorúnak tűntök, de a felszín alatt ti is meg ők is nagyon kis barátságosak vagytok, Meg okosak... Szédítő mennyi mindent találtatok ki... nekem kicsit furcsák vagytok ezzel az erős Animés kultusszal, a mélyen gyökerező tradíciótokkal karöltve. Nagyon érdekes, hogy ilyen jól egymás mellett tudjátok ezeket kezelni.
Ecsetelem majd beleharapok a szendvicsbe. Elismerően hümmögök. Idegen és nagyon szokatlan az ízvilága, de finom. Bármi is ez.
-Ez jó...
Állapítom meg és újabb falatot tömök a számba. Megrágom és lenyelem mielőtt megszólalnék.
-Neked ki a példaképed ha van?
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 66
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedős]Elsa & MisaM - Csodadiák - Avagy nagy nap, kis szünettel.

Témanyitás by Misa Misaki on Pént. Márc. 30, 2018 8:51 pm

- Mondekusai- Ismételtem utána, hogy tanuljak egy picit a nyelvén. Még a „hörgést” is megpróbáltam leutánozni. Amikor a mondandóm végén Elisa-san érezhetően demonstrációt akart tartani, picit megszeppenve figyeltem  kezét, miközben próbáltam lebeszélni valahogy róla. Amikor mozgatni kezdte, tekintetem és fejem mozgása is követte azt. Meg is mosolyogta ezt, miközben én elég szorult helyzetnek éltem meg, hiszen hatalmas bajban lennék ha a felügyeletem alatt „rosszalkodna”. A viccet megmosolyogtam, érezhetően megnyugodtam és a folytatásnál részvételemet kifejezve hátba is veregettem.
- Igen-igen. – Pontosan, lehet nem lenne sor, de mégsem jutnánk közelebb a vásárlás lehetőségéhez. Majd ahogy közelebb értünk, a választási lehetőségek úgy tárultak elénk, így adott lett egy kérdés.
- Ló-ló…lókolbász? – Amennyire nem hallották az ő szavát, akkor most az enyémet biztosan.
- Hogy? Ti megeszitek a lovakat? – Sápítoztam, hüledeztem és arcomról is lassan kikopott a pirospozsgás szín. A többieknek is elszakadt a cérna, de ez érthető is. Kik esznek lovat? Talán évszázadokkal ezelőtt, a nagy éhínség idején, de most? Teljesen kiborultam.
- Mi nem eszünk lovakat. – Válaszoltam, amikor megkérdezte, hogy rosszat mondott-e. Addig beszélgettünk, amire sorra is kerültünk. A választásait nem igazán értettem, hiszen az ikrás szendvics csak az ínyencek kedvence. A ragadós mochi, viszont annál közkedveltebb édesség nálunk. Megkínáltam a zöldteás csokimból, de úgy tűnt nem kér belőle. Ismét a tanterem felé tartottunk, hiszen hosszú lesz az elkövetkező két óra. Időközben viszont bőven volt még időnk beszélgetni, így fel is tettem az első kérdést. Méghozzá azt, hogy milyennek tűnünk mi az ő szemében. Késként döfött belém a válasza.
- Mogorva? – Sose éreztem magamat, vagy épp a környezetemet mogorvának. Talán egy-két embert leszámítva.
- Szomorú?- A második kés villant egyenest a szívem felé. Teljesen összezavarodtam a válaszaitól. Azt hiszem, nem túl pozitív emberekkel találkozhatott, amiért ilyen véleménye alakult ki. A szomorúságot már rég levetkőztem és tudom kezelni… Sűrűn pislogtam és nagyokat nyeltem, de megvártam, hogy kifejtse magát.
- Furcsa?- Motyogtam magamban, visszhangként követve őt. Viaskodni kezdtek bennem az érzelmek. Egyrészt fájó és sértő, sőt igazságtalannak éreztem ezeket a jelzőket. Másrészt… nem is értettem a miértjét sem. De ott ficánkolt bennem, ha most elintézem… akkor neki lesz igaza. Én kérdeztem tudom, viszont nem akartam lenyelni sem az elhangzottakat. Fájdalmas vélemény volt ez a részéről és nem is tudom kik azok a Madarok, de biztos egy nagyon kétségbeesett nép. Ránk viszont ez, egyáltalán nem jellemző. Eldöntöttem! Meg fogom változtatni a látásmódját rólunk. Téved, de ha ezt így a szemébe mondom, akkor csupán ellenkezésnek tűnik. A lassabb, de biztosabb utat választom.
- Értem. Köszönöm az őszinteséged. De garantálom, ha nyitott szemmel jársz, ez a gondolatod meg fog változni.– Mosolyogtam rá kedvesen, de a szemem sarkában némi tudatosság csillant meg.
- Pedig kevesen szeretik a siokara erjesztett halikrás szendvicset. – Közöltem vele, hogy látszik mennyire ínyenc. És figyeltem, miként forgatja tovább a falatot a szájában. Azért ott van bennem a kisördög.
- Példakép? – Kérdeztem vissza, miközben most én tanakodtam el az ajkaimra tapasztott ujjacskámmal. Majd hirtelen összecsapva a tenyereimet, megtaláltam a választ.
- Igen. Siss Tiguard az. Akemi-san a legtudatosabb nő akit valaha csak láttam, és igazán megingathatatlan és megállíthatatlan. Mindig egy lépéssel a mások előtt jár, vagy ha nem… akkor is eljátssza! Azt hiszem, ő az én példaképem. – Vigyorogtam elégedetten a lányra.
- Neked? – Tettem fel a releváns kérdést.
avatar
Misa Misaki

Posts : 64
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 03.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedős]Elsa & MisaM - Csodadiák - Avagy nagy nap, kis szünettel.

Témanyitás by Elisa Von Altmark on Szomb. Márc. 31, 2018 10:31 am

-Jajj! Mein Got! Dehogyis!
Kalimpáltam a kezeimmel.
-Mi nem eszünk lovat... Csak medvét...
Kacsintottam rá és eleinte csak mosolyogtam aztán el is nevettem a dolgot..
-Csak én így hívom a nagy kolbászt.
Próbáltam nyugtatni. Elég látványosan fennakadt a dolgon. A ló hús az nem a mi reszortunk. Tőlünk délkeletre élő népekre inkább jellemző a dolog.
A tanterem felé haladva kifejtettem eddigi álláspontomat róluk. Többször is ránéztem. Különös jeleket véltem felfedezni rajta. Motyogását nem értettem tisztán. Szolidan fürkésztem, megbámulni azért nem akartam. Végig gondoltam az eddig elhangzottakat. Nekem nem tűnt úgy, hogy bármi sértőt mondtam volna. A "furcsa"-n bizonytalanodtam el. Az lehet tényleg kicsit erős volt. De nem találtam rá jobb szót. Ahogy kutattam a tekintetét hirtelen ő is mosolyra fakadt. Ez és a határozott szavai engem is jókedvre derítettek.
[color=#FF9933]-Ha ilyen helyes idegen vezetőm lesz, biztos vagyok benne, hogy nagyon hamar megismerhetem Japán igazi arcát./color]
Kacsintok rá jókedvűen. Majd haraptam egy nagyot a szendvicsbe. A falat felénél jártam amikor részletezte, hogy vajólában mit is eszek. Lassan rágtam rajta még kettőt, és belenéztem a szendvicsbe. Párszor átgondoltam, hogy mit is mondott, hogy jól értettem e. A falatot nyelvemmel tmozgattam a számban. Aztán vállat vontam és rágtam tovább.
-Erjesztett kaviár... Wunderbar!.
Hanghordozásomból érezhető, hogy most örömöt fejezek ki ezzel a szóval. Ha értetlenség jelét adná fordítok nbeki:
-Csodálatos.
Utána kíváncsian hallgattam, hogy ki és milyen ember az ő példaképe. Lelkesen bólogattam. Elismerésre méltó erények. Utána persze fejemhez kaptam a kérdést. Amin valójában még nem is gondolkodtam el soha sem.
-Hm... A nagynéném. Schutzengel. Őrangyal. Katona orvos. A katasztrófa védelemnél dolgozik. Több ezer ember mentett már meg világszerte. Köztük engem is.
Mosolyodom el lágyan. Nosztalgikus hangulatba kerültem. Talán ő az egyetlen aki hiányozni fog úgy igazán az otthoniak közül. Jobb kezem ujjait átmozgatom és az öklöm is megfeszül és elernyed vagy kétszer. Időközben elfogy a szendvicsem is és áttérek a sütire. Először csak furcsán nézek rá és nyomkodom. Igen különös állaga van. Valójában elbizonytalanodtam, hogy megakarom e enni ezt a furcsa valamit.
avatar
Elisa Von Altmark

Posts : 66
Reputation : 4
Join date : 2018. Mar. 11.

Character sheet
Játékstílus : Normál
Yen: 3750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedős]Elsa & MisaM - Csodadiák - Avagy nagy nap, kis szünettel.

Témanyitás by Misa Misaki on Kedd Május 08, 2018 5:36 pm

Már kezdtem megnyugodni a tagadására, de amikor kontrázott elkerekedett a szemem. Idővel ugyan leesett, hogy csupán a véremet szívja, de akkor is hideg-vízként érintett a kis játéka. Tudom, hogy sok helyen fura állatokat esznek és ezért nem is kell messzire utazni, de minél távolabbi útvonalakat nézünk, annál különlegesebb gasztronómiai ínyencségeket találunk, lád.: a krokodil, csótány, sült kukacok… A gondolatra még az éhségem is elillant. Miután végeztünk a vásárlással és elhagytuk a büfé lassan kacskaringózó sorait kifaggattam pár érdekes dologról. Köztük, hogy mi japánok miként is festünk a szemében. … A válasza összetörte kissé az egómat, azt amiről úgy gondoltam, hogy képviselek a származásommal. Azt amiről azt hittem tökéletesnek tűnhetünk a külföldiek szemében, mégis… valami egészen más választ kaptam, mondhatni… pont az ellenkezőjét a várt kritikának. Viszont még inkább a fejembe vettem, hogy megmutassam, nálunk minden működik és mi amit elhatározunk az úgy is lesz és mindezt könnyedén és mosolyogva. Megváltoztatom azt a szörnyű képet, amit nem is tudom hogy vagy ki által, de kialakított magában.

Gonoszkodni szerettem volna vele kissé, így felvilágosítottam mit is eszik. Hisz ez még nálunk is különleges ételnek számít. A reakciója ismét padlóra küldött, és értetlenül, kissé döbbenve fogtam fel. Nem a japánokkal van a gond, nem velem és nem is az étellel. Ez a lány van fordítva bekötve. Legalábbis szeretném, ha ilyen egyszerű volna, de eddig ez a tézisem tűnik igaznak. Amikor érthetően is kifejtette a véleményét, csupán vállon veregettem egy fura mosollyal az arcomon. Pár falat után, viszont tök érdekes kérdést tett fel. Örültem, hogy ilyesmi is érdekli, hiszen eddig keveseknek tudtam, vagy mertem dicsekedni a másik „életemről”. Miután megtettem, természetesen visszadobtam a labdát.
Ahogy elhangzott a német név, tudtam: Kizárt, hogy én ezeket valaha is megjegyzem. De a rokoni ágát remélem sikerül. Csodálatos embernek tűnik a nagynénje és rengeteg kérdést vetett fel bennem, de a legalapvetőbbet tettem fel elsőnek.
- Téged is? – Pillantottam rá kíváncsian, éreztem: nem mindennapi történetet fogok most hallani.
- Ott egy pad, még le tudunk ülni, ha nem akarsz rögtön bemenni a terembe. - Ajánlottam fel szinte rögtön az előző mondatom után, hiszen úgy éreztem mivel ez egy személyes élmény lesz, így talán kényelmesebb lesz neki.
avatar
Misa Misaki

Posts : 64
Reputation : 3
Join date : 2018. Mar. 03.

Character sheet
Játékstílus : Hardcore
Yen: 5000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Ismerkedős]Elsa & MisaM - Csodadiák - Avagy nagy nap, kis szünettel.

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.